Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
2014. van
sokkal több gyereknek lenne normálisan apja, ha a monogámi nem volna olyan baromira kihegyezve
milyen hülye világ? sok férj folyamatosan lopott a munkahelyéről
a tolvajsággal nem volt a nőknek baja, de szaladtak válni ha gizikét meg kettyintette
Szóval ebben a korban még (alsó tagozat) amúgy is mindennap ott kell lenni legkésőbb ötre a gyerekért, amikor a szülői is kezdődik, szóval 10-11-12 éves korig (ki mikor engedi először egyedül hazamenni a gyerekét) amúgy is megoldásra szoruló helyzet. És valahogy mindenki meg is oldja, mert nem láttam még kapu előtt síró hétévest, hogy nem jöttek volna érte fél ötre. Háromórás szülői viszont csak egy évben kétszer van, arra még a legridegebb nagyszülők is "befoghatók", hogy pesztrálják addig az unokát. Vagy akár még egy szomszédasszony is. De nagyobb gyerek meg már egyedül is tanuhat otthon ezalatt.
Oviban meg még ennél is másabb volt a helyzet, ott havi szinten volt szülői kör, de sose hiányzott szinte senki. :) Ezek jók voltak, rengeteget beszélgettünk és tanultunk a gyerekeinkről és általa magunkról is, szóval tényleg mindenki megmozgatott minden követ, hogy megoldja az ottlétet. És persze ott is mindennap hozni-vinni kellett a gyereket, nem volt olyan, hogy én héttől hétig dolgozom, valakit találni kellett annak is, akinek ilyen volt a munkaideje.
Középiskolában viszont vészesen lecsökken a fogadóórák és szülőik látogatottsága. Pedig lehetne ez akár jó dolog is, csak sok helyen tényleg nem az.
folyamatosan önmegtartóztatóan kell élni
erre kevés embernek van ereje
még az erény prédikátorai a papok is folyamatosan kihasználják a tudatlanokat, kefélnek, akiknek nem is szabad, vagy buziskodnak
Viszont egy életem van, és nem vagyok mazochista. Szóval ha valami tényleg elképzelhetetlen véletlen folytán a férjem meghülyüne és verni / csalni kezdene, akkor kitartó munkával le tudná építeni a szeretetemet.
a magyarok kulturálisan nincsenek azon a szinten, hogy tudják, mi tartozik másokra, mi nem
ezért várja el sok gyerekes, hogy kivételezzenek vele a gyerektelenek
azt is mondhatom, hogy a bőr lett vastag
ahogy írtam, ép jellemű ember, soha nem akar magának kivételezést, 1 a sokból csak és nem számít milyen a családi háttere
és ha főnök nem megy be melózni, ha nem akar
teheti, mert ő már nem 1 sokból
Szerencsére én olyan emberi helyen dolgozom, ahol nem szalag mellett dolgozunk, és igenis érdekel bennünket, hogy mi van a másikkal, még a családi élete is. Sajnos nincs mindenkinek ilyen szerencséje. Azért merem remélni sok ilyen munkahely van még, ahol az emberek nem egy másik porszemként kezelik egymást.
mert nem tud normális ember ezekre senkinek felmentést adni
a munka utáni életnek semmi köze a munkában töltött időhöz sem
a konzervgyári szalagon gizike gyerekes, bözsike gyerektelen egyforma porszem a gépezetben
A többi kapcsolatban meg benne vannak az érdekek, elvárások, ha eltérő mértékben is.
Elsütöm megint egyik poénomat: lányommal beszélgettünk pár éve egy esetről, ahol a nagymama pornózni kezdett, a lánya meg kitagadta. Ezen felháborodtam, milyen dolog ez, és mondtam neki, én akkor sem tagadnálak ki, ha anyagyilkos lennél.
... és hol van még ehhez képest, hogy ha egy mód van rá, szenteste ne dolgozzon az ember (még ha folyamatos munkarendben van is)...
És még erre is azt mondják, hogy persze, mert az ember előjogokat akar a gyerekre hivatkozva. Ha meg nem kér ilyen segítséget, szívességet a munkahelyen, hogy egy szülőire odaérjen pl., akkor meg az ovitól, iskolától hallgathatja, hogy minek szül az ilyen, ha ennyi minimálisat nem tud megtenni/megoldani a gyerekéért...
Szabadság.. Elkéredzkedés- ledolgozással.
Ezért szoktam enyhe dührohamot kapni, ha átteszik a szülöit és erről az utolsó pillanatban szólnak csak.
nálunk ui két héttel korábban kell jelezni még az egy napos szabit is... igy sem biztos, hogy megkapjuk.
Márpedig-lehet kövezni-nekem a gyerekem felé is vannak elvárásaim:legyen becsületes,képességeihez mérten szerezzen jó szakmát és dolgozzon tisztességgel,rendezett élete legyen.
Pl mondjuk elgondolkodom,hogy lányfuttató,vagy egy bérgyilkos vagy pl egy olyan ember anyja,aki szélsőséges nézeteket vall,az mit érez,érez valódi szeretetet a gyereke felé,
Nálunk a férjemnek van olyan melója,hogy akkor dolgozik,amikor más pihen:vendéglátás.
Bár amiket itt felvázoltál, erősen elgondolkodtam... :-)
Szóval ilyen (amúgy elképzelhetetlen) extrém esetben Anyukámat is meg tudnám utálni, ha kinyírná pl. a gyerekemet. De ezt a lehetőséget nem vettem számba, tehát mondhatjuk feltétel nélkülinek szeretetet...