Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ha nagyon muszáj, dolgozom.
Kórházakban, idős otthonokban karácsonykor is dolgoznak nővérek, de rendőrök, mentősök, diszpécserek között is akadnak nők. Szállodák (főként a wellness) manapság dugig vannak ünnepek alatt is, ott is vannak, akik dolgoznak. Most hirtelen ennyi jutott eszembe...
Egyébként nem érzem úgy, hogy vihar a biliben, mert bizony akadnak olyanok, akik a gyereket maguk előtt tolva próbálnak "kiharcolni" olyan kiváltságokat nap mint nap, amitől a legbéketűrőbb emberek is néha kiakadnak, s nem csak gyerektelenek, hanem gyerekesek is....
1-2 seggfej pedig mindenhova jut, velük is együtt kell élni...
Az meg, hogy bizonyos dolgokat nem vállalok el szombatra, ünnepnapra, nem azért van, mert önző tahó vagyok, mert "gyerekemvanésnekemmindenjár", hanem mert én akarom felnevelni a gyerekemet, ha már a világra szültem. Így is minden hétköznap a munkáé és az iskoláé, nehogy már még szombaton se tudjunk együtt lenni. Rém igazságtalannak tartom pl., hogy a pedagógus előmeneteli rendszerben szakvizsgához kötötték a portfólió leadását a második szinthez. Én tavalyig nem is ismertem ezt a fogalmat. Van egy főiskolai és egy egyetemi diplomám, mindkettőt középsuli után, gyerekvállalás előtt szereztem, teljesen tudatosan a saját egyéniségemhez szerveztem az életem: tudtam magamról, hogy a tanulmányokban én maximalista vagyok, nem elég nekem a "sötétségben" megszerzett kegyelemkettes, jeles akarok lenni a tárgyaimból a szó minden értelmében. Emellett nekem nem fért bele munka, gyerek, mert nem tudok egy fenékkel öt lovat megülni. Ha akkor (és nem utólag!) közli valaki, hogy pedagógiai szakvizsga is kell, bármi fán teremjen is az, hiszen pedagógiát így is évekig tanultam, vizsgáztam is ped. tárgyakból, akkor szépen leteszem. Semmi más dolgom nem volt, mint tanulni, belefért volna nyugodtan egy negyedik szakirány abba a hat évembe, amit erre fordítottam. Most pedig mondták, hogy el kéne menni szakvizsgára felkészülni: két éven át hétvégente! Gyerek mellett! Egy olyan tárgyból, amit papír nélkül is gyakorlok egyébként, mert hozzátartozik ehhez a munkához. Hát nem megyek. Ha két kitűnő diploma nem elég ahhoz, hogy pedagógus maradhassak, netán feljebb léphessek még a nyugdíjam előtt, akkor nem maradok az. De a gyerekemet akkor se fogom másra passzolni még hétvégente is. Annyira gyorsan elröppen a gyerekkor! Majd ha nagy lesz, esetleg. Ezt nem úgy kell érteni, hogy továbbképzésekre nem járok el, nem művelődöm: de igen! Ám azt abban az időmben teszem, amikor amúgy se a gyerekkel lennék, mert ő iskolában, szakkörön van épp, vagy ő is önállóan tanul vagy játszik épp. Nem tudom, hány bőrt akarnak még lehúzni a mai nőkről, de úgy vélem, ebben öntudatosan ki is kell állnunk magunkért: van az határ, ahol nemet is kell tudni mondani. Az én gyerekem nem utcagyereknek született, imádom, szeretek vele lenni, és nem vagyok hajlandó heti hét napból hat és felet nélküle eltölteni. Annak ellenére sem, ha ennek valami agyament visszamenőleges törvény miatt végül az lesz az ára, hogy a hivatásomról kell esetleg lemondani.
És akik annyira elvárják,hogy átvállalják tőlük akarácsonyt:vajon ők is ezttették gyerektelenként,vagy fogják azt tenni,ha már nagy gyerekeik lesznek?
Magunk közt osztottuk be,
Talánez a a helyes,megbeszélni,nem követelni,elvárni,ukázt adni
(Nálunk úgy ment az elosztás, hogy a fiatalok, gyerektelenek vitték a Karácsonyt, "cserébe" a gyerekesek, unokások vitték a Szilvesztert, fiatalok mentek bulizni. Magunk közt osztottuk be, nem felsőbb erő hatására, és jól működött. :-))
Mert pl. XY kolléga nem vállal gyereket, egyszerűen azért, mert nem akar még csak a témával sem foglalkozni. Erre szívhat az enyém miat... Ez vajon mennyire igazságos? (Mondom ezt 3 gyerekes anyaként...Én dolgom és a családomé a gyerekeimmel való minden foglalatosság, idenektől nem várhatom, hogy megoldja.)
Gyerekesként, eszembe nem jutna olyan állást választani, ahol Karácsonykor, más fontos ünnepekkor, v. hétvégénként, rendszeresen dolgozni kell.
Egyébként meg, életszerűtlen helyzet. Merem remélni, hogy a munkatársak megbeszélik egymás közt, hogy ki, mikor túlórázzon, maradjon bent ügyelni.
Attól hogy valakinek gyereke van, nem kell kevesebbet teljesíteni a munkahelyén. Ha karácsonykor kerül rá a sor, dolgozzon karácsonykor. A munkahely nem szociális otthon.
Egy gyerekes is kereshet nyugodtan másik napot ugyanúgy - neki is ott az év 365 napja.
A családi állapot magánügy.
Ezért senkinek nem jár(hat) semmilyen plusz, vagy minusz a munkahelyén.