Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Van keresnivalója egy kutyának egy étteremben?
Létrehozva: 2014. augusztus 31. 16:48
Ti mit gondoltok arról, ha kutyákat is beengednek egy étterembe? Ha ,,kutyások" vagytok, akkor biztos örültök neki, ha nem, akkor meg vagy igen, vagy nem. Mindenesetre nemsokára egy országos szavazás eredménye is segít: keresik az ,,Ország Kutyabarát Helyét".
Nők Lapja Café: Van keresnivalója egy kutyának egy étteremben?
Nők Lapja Café: Van keresnivalója egy kutyának egy étteremben?
A kisgyerekesnél találkoznak, kutya nélkül!
Mert remélem, Te sem várnád el barátodtól, hogy azért, mert Rád/a gyerekedre tekintettel van, dobja ki a kutyáját?!
Ha mégis, én biztosan zokon venném, és beszüntetném a barátságot.
De, a TE véleményed. Persze, nemcsak a tied, biztosan vannak még, akik úgy gondolkodnak, mint te. Aztán vannak olyanok, akik másként. Hogy kik vannak többen, az teljesen mindegy. Mindenki maga dönti el, hogy ő hogyan oldja meg az állattartást. És mindenki a saját habitusa szerint. Senki sem fogja kizárni a kutyáját-macskáját-tengerimalacát a lakásából, csak mert öt emberből 3 azt mondja, hogy az állatnak kint a helye. És alighanem te sem költöztetnéd be a hálószobába a tiedet, ha hoznék egy statisztikát arról, hogy az állattartók legalább 51 százaléka a kutyával, vagy a kakaduval alszik.
Úgyhogy őszintén nem értem, mit akarsz a többségi társadalommal.
Csak eszembe jutott, hogy hiába van egy-egy üzletnek kutya-barát üzletpolitikája, de nem olyan a környezet, hogy érvényesíteni tudja.
Egyébként meg miért olyan elképzelhetetlen, hogy mondjuk úgy megyek el a gyerekért az oviba-suliba, hogy viszem a kutyát? és mondjuk hazafelé beugrunk vásárolni?
Az egy dolog, hogy otthon egyedül van a kutya nap közben, amíg dolgozunk. De az nem egy számára idegen környezet. És az is egy dolog, hogy a szállás kutya-barát. De elindulsz várost nézni - miért ne mennél kutyával?! - majd ebédidőben visszaviszed a kutyát, és visszarohansz ebédelni? Miért? Nyitott kerthelyiségben azt gondolom, megoldható lehet, hogy a kutyusok is ott legyen a gazdival.
Egyébként engem sokkal jobban bosszant, hogy ma Magyarországon szinte sehol nem lehet együtt fürödni a kutyákkal. Minden tóba-folyóba belesz.rhat minden ember, a partján ott hagyhatnak tonnányi szemetet az "inteligencs" ember(?)-ek... de a kutya, az messzire kerülje el az összes természetes vizet. Pedig a kutya nem sz.rik a vízbe.
Ilyen egyszerű.
Ha nyaralni el tudod vinni, az azt jelenti, hogy olyan helyen vagy, ahol a kutyát magára hagyhatod, míg elmész az étterembe. Azt meg nem fogadom el erre, hoyg hová gondolsz, magára hagyni az állatot... Mert otthon is maga van a nap 24 órájából minimum 10-et. És marhára más beugrani megvenni valamit, mint egy étteremben leülni egy vacsorára, ebédre. Mert alapvetően ez a cikk és a topik erről szól(na). És nem a sétányom lévő fagyisbódéból vagy a cukrászda fagyisától megvett fagyiról.
Most komolyan; mi a bánatnak kellene a kutyáknak plázázni, meg Müllerezni? Leszámítva a vakvezető kutyákat, ami ugye segédeszköznek minősül, bármilyen hülyén hangzik is... Értem én, hog ya városban kevés, kicsi a mozgástér, nem mindenki él kertes házban sem, ahol kedvére ugrálhat a kutya, na de plázázni vele....
https://www.youtube.com/watch?v=HFEfdTW5UFs osszátok meg lécci, mert egy versenyen veszünk részt, és akié a legtöbb megtekintés az nyer.
Szüleimnél kinti-benti macskák vannak, 3 is.
Ha bent vannak, akkor bárhova mehetnek, csak asztalra nem: ágyba, fotelba, kanapéra, ebédlő székre, bárhová. Mi ezt tudjuk, elfogadtuk, ez van.
Vicces, mert időnként megjegyzést tesz, hogy én miért engedem be a kutyát - aki pedig egyetlen, számára kijelölt pokrócon fekszik.
DE! ha vendég jön bármelyikünkhöz is, akkor a jószágok ki vannak tessékelve, és minden - a lehetőségekhez képest - szőr- és szagmentesítve van. Mert bármennyire szeretjük az állatainkat, de az embereket - főleg, akiket meghívunk az otthonunkba - még inkább.
Én meg a szelektíve olvasókon lepőm meg mindig....
És igen; tartok állatot. Kutyát is, macskát is. Nyulat, baromfit. És egyiket sem a lakásomban bent. És nem azért, mert nekem így jó. Hanem azért, mert ember vagyok és lakásban szeretek élni, nem kutya-macska-disznó-nyúlólban. Mert nem vagyok sem ősember, sem hátsó-arábiai ahol ez dívik. Mindnek megvan a maga helye.
Érdekesek vagytok; felháborító hogy a kutya macska nem lakásba való. És mi van a disznóval, szárnyassal, házi nyúllal, egyéb haszonállattal? Mert más meg azt tart. És joggal fogja azt mondani, hogy ha te a kutyádat beviszed mert beviheted az étterembe, akkor ő meg a disznaját, mert mi a különbség? Semmi az égvilágon.
Mondjuk mert nyaralsz, nincs kire hagyni az állatot, vagy egész egyszerűen nem óhajtod kutyapanzióban hagyni az ebet, és viszed magaddal. Vagy egész egyszerűen séta közben megkívánsz egy fagyit, vagy valamit, amiért beugrasz, megveszed, és mész tovább.
De én ezt csakis nyitott térben tudom elképzelni (a dohányzáshoz hasonlóan), mert zárt térben a kutya - főleg több kutya!!!! - nem éppen étvágygerjesztő, ráadásul ki fogja azt tesztelni, hogy csak ivartalan/barátságos/nemtüzelő/jólnevelt kutyák menjenek be? Márpedig ahol össze van zárva ennyi kutyus, az veszélyes terep, bárki bármit mond!
Épp tegnap tudtam meg, hogy pl. minden Müller áruházba bemehetnek a kutyák, ami tök szuper! Bár nekem rögtön az jutott eszembe, hogy viszont a plázába vajon bemehetnek, ahol a müller van? Mert ha nem, akkor fából vaskarika....
Kutyával élni, közlekedni egyébként nem egyszerű, főleg bizonyos súly/méret felett. Én alapvetően nagyon pártolom, hogy be lehessen menni velük sok helyre.
De az étterem pont nem az a hely.
Persze, hogy fontosabbak, mert te nem szereted az állatokat.
Nekem viszont a saját állatom fontosabb, mint egy idegen ember. Mert családtag. Egy élő állat nem liliom.
Nem zárom el a cicceket, ha jön valaki. Ők vannak otthon. A barátaim vagy elfogadják, hogy nálunk előfordulhat, hogy egy macska hozzájuk dörgölőzik, vagy nem jönnek hozzánk. Ilyen egyszerű.
Én meg vagyok olyan embertelen, hogy az emberi kapcsolataimat becsülöm annyira, hogy nem kutyaszőrös és kutyaszagú fotelba-kanapéra ültetem. És vacsorára, bármilyen étkezésre az otthonomba invitálom őket, nem idegen helyre, ahol mindent lehet, csak bensőséges beszélgetéseket folytatni... Ha meg kerti sütögetés van, akkor az eb el van zárva a hátsó udvarba. Van ismerősöm, aki férjestül és két bazi német doggal él 30nm-en. A mindene a két kutya. Én meg nem bírok 5 percnél tovább megmaradni náluk. Ami azt illeti, nem is megyek, csak ha nagyon muszáj.
Leégne a bőr a képemről, ha ezzel kellene kezdenem egy meghívást; úgy gyere hozzánk, hogy a kutya a kanapén, a fotelban, a konyhában, mindenütt honos és ha ez neked nem tetszik, akkor inkább ne is gyere.
"Az állat nem lakásba való, semmilyen állat nem való oda. Sem a szobába, sem a konyhába, sehova, ami az ember élettere, ezen belül zárt tér."
Ok, hogy neked ez a véleményed, és nyilván te így is tartasz állatot. Ha tartasz. Mert neked így jó.
Másnak meg úgy jó, hogy megossza az életterét az állataival. Az meg másként csinálja. Nekem ugyan (még) nincs kutyám, csak cicáim, de azért fogadtuk be őket, hogy velünk legyenek. Nagyjából ott ahol mi létezünk. Ha kint vagyunk ők is ott vannak, ha bent vagyunk, ők is bejönnek.
Mindig meglepődöm, ha valaki a saját véleményét univerzális igazságként tálalja.
Tévedsz; ez nem CSAK az én véleményem; ez a többségi társadalom véleménye és igénye. Mert nem barlanglakók vagyunk, ott volt szokás a háziasított állatokkal együtt lakni, enni, aludni.
Azt mondd már meg nekem, mi a francnak kell egy ÁLLATOT ÉTTEREMBE vinni?! Annak is a gyakorlatban kell megtanulnia, hogyan kell késsel-villával falatozni, az asztalnál viselkedni?! Vagy miért? Mi az ÉRTELMES magyarázat arra, hogy OKVETLENÜL kutyával kell étterembe menni?! Kutyasétáltatás közben az éhhalál küszöbére érsz, ha azonnal nem mész be egy étterembe? Vagy mi?! Van erre épkézláb magyarázat, vagy csak a szokásos "jogom van hozzá"?
Nem konkrét kinézetre gondolok, hogy épp márkás melegítő, esetleg farmer van-e rajta, vagy kitaposott edzőcipő, 'játszósruha'.
Aki nem ivartalaníttatja időben a kutyáját, az nem rendes gazdi. Akkor meg pláne nem ha bemegy a futtatóba, úgy, hogy pórázon van a kutya. Sétáljon vele kint az utcán. Ha meg azért menne, mert beszélgetni akar, ne vigye a kutyát.
Na igen, ma mar en is igy vagyok vele. Akinek nem tetszik, hogy a kutyink a lakasban vannak, es a kanapera is feljohetnek stb, az ne jojjon hozzank.
Fiatalabbkent meg gorcsoltem rajta, igyekeztem elzarni, ha kozelebbi ismerosrol, rokonrol volt szo. Ma mar leszarom.
Aki jo, ismer, tudja mi van, a tobbinek meg elore elmondom mi a szitu, s ha nem tetzsik, kinn tagasabb :)
mehetunk kutyamentes etterembe, kavezoba.
Mint már említettem, nekem az emberek a fontosabbak. Ha teszem azt egy barátnőm allergiás a liliom virágporára, alapvető, hogy nem lesz a lakásban liliom, ha eljön hozzám. Mert nekem az ő kényelme a fontos, ha már egyszer a barátom és vendégül látom.
A gyerekesek likvidálását hogy oldod meg? Mi van, ha később születik gyereke vagy unokája? Vagy kidobnál egy többéves barátságot emiatt?
Látom nálad leesett hogy miért vagyok szkeptikus ezzel a ránézésre látszik ki milyen gazda témával kapcsolatban :)
Mikor én voltam gyerek még én is kinn bandázhattam az utcán. Most már nem azt a világot éljük sajnos :S
Tacsival nekem is majdnem gyűlt meg bajom még gyerekként, de lekenyereztem végülis ( jól jött a mindig zsebben lapuló csoki ). Volt pár kutyánk, a komondort leszámítva mind-mind vadászkutya, amíg járt apám vadászni, neki voltak a segédei. Roppant értelmesek voltak és jól neveltek. Volt pl egy foxi, mindenki nevette apámat, mert úgy vitte motoron magával, hogy a kutya felült elé mint egy szobor és már repültek is :) elég volt, ha csak előhozta apám a motort már ugrott is fel. Ugyanez a foxi imádott minden gyereket, szabadon játszhattunk vele. Ugyanakkor ha pl vadszagot érzett én már hiába szóltam rá, hogy jöjjön vissza, csak apámnak engedelmeskedett. Mint ahogy apám letett erdészcuccához is elég volt bármelyik rokongyereknek közelítenie, már vette is fel a harci állást, hiába volt az adott gyerek mondjuk 10 perccel előbb még jó pajtás, apám cuccához csak apám nyúlhatott,mindenki más csak egy harapás megkockáztatásával. Ilyen nagyot fordult a viselkedése attól a helyzettől függően, hogy játékról volt e szó, vagy őrködésről.
amikor a fiam kicsi volt a gyerekek kint bicikliztek az utcan meg jatszottak,esetleg ritkan bementek egyik masik hazahoz, neha hozzank is jottek de eleg ritkan, foleg ha a ferjem volt otthon es o elvolt a gyerekekkel
. volt egy nagyon baratsagos angol szetterunk a faluban mindenki szerette o is jatszott a gyerekekkel egyutt.
viszont a tacsikeverek az hamis volt neha odakapott az ember sarkahoz.
erdekes hogy az elozo ket kuvaszom teljesen szelid volt ez a mostani ( o jott a legelokelobb tenyesztotol) vad es gyuloli az idegeneket. nagyon intelligens okos, az allatokkal tolti a nap nagy reszet vigyaz rajuksak delelott jon fel a hazhoz es reggelizik meg a borderral vannak nehany orat, stb.
de ha csak valaki behajt a kocsibehajton mar tajtekzik a duhtol. ertunk viszont az eletet is odaadna.
Én is azt gondolom, hogy nem lehet megállapítani a gazdi kinézetéből azt, hogy hogyan bánik a kutyájával, és hogyan viszonyul akár a gazdi, akár a kutya a többiekhez.
Láttam már ilyet is, olyat is.
Volt egy teljesen korrekt, ápolt, igényes nő, aki a bordeaux-i dogját hordta ki a kutyafuttatóba. Igyekeztek mindent megadni a kutyának, de végül két dolgot nem sikerült: időben ivartalanítani és rendesen megnevelni. Ennek következtében hihetetlen agresszív lett a kutya, mihelyst ivaréretté vált, és tudatosult benne, hogy milyen erő birtokában van. Az addig játszópajtás kutyákat is betámadta. Ezután már csak pórázon hozták ki, ami tovább növelte a kutya frusztráltságát. Így történt, hogy ült a kutya a gazdi lábánál, odaszaladtak a szukák és tiszteletük jeléül nyalták a szája szélét. Beállt a sorba az én kanom is, ugyanúgy behódolva, mint a szukák. Csak az ő szájába belekapott a bordeaux-i, alig lehetett szétválasztani őket, mert a foga konkrétan beleakadt az enyém pofájába, teljesen átlyukasztva azt. Több hétig jártunk állatorvoshoz, majdnem műteni kellet, mert eltályogosodott. A gazdának azóta nyomát nem láttuk a réten.... pedig hát első ránézésre rendes gazdi volt.
Van egy pasas, mindig koszos-mocskos-melós ruhában jön ki a labradorjával és németjuhászával. De az övéinél jól neveltebb és tisztelettudóbb kutyát keveset láttam még.
Aki pedig az abszolút prímet viszi, az egy leonberger tenyésztő. Az ő kutyái (is) póráz nélkül mászkálnak a futtatóban, de ha valaki közeledik, akkor visszahívja őket. Gyerekek mindig örülnek a nagy maciknak, a szülők szoktak inkább megijedni. Ilyenkor a gazdi mindig elmagyarázza, hogy semmi gond, nem bántanak, sőt ha szeretnék, simogassák meg. Télen pedig hámot rak a kutyusokra, és szívesen körbeszánkóztatja a gyerekeket a réten.
En mindig mar az alakulo baratsag elejen nagyon gyorsan igyekszem megtudni a "gyerek" allapotokat. ez nalam azt jelenti hogy nincsenek gyerekes barataink, meg unokasok is csak olyanok ahol az unokak nem itt elnek a kozelben es biztos hogy nem hozzak oket hozzank.
pont azert mert engem zavarnak a gyerekek, nagyon keves a kivetel, bar van ilyen is.
mindig ugy gondoltam hogy nem teszem ki magamat annak hogy egy barattal keseredjen meg majd kesobb a viszony mert nem birom elviselni a gyereket.
ezert csodalkoztam azon hogy te elmessz olyan emberekhez ahol tudod hogy van kutya es felsz toluk. nalam mindenki tudja hogy a cica bent lakik es nem teszem at a masik szobaba vagy kulonitem el mas modon, igy a barataink olyan emberek akik szivesen jonnek es nem zavarja oket a cica. egy no volt aki kerte hogy rakjam be a cicat a haloszobaba mert fel tole (!!) mondtam hogy szo se lehet rola igy nem kerult sor a latogatasra.
Éltünk kertesbe a lányommal is egy darabig, jól elvolt az udvaron, de általában két eshetőség volt: vagy kimentünk a játszótérre azért vele, vagy hozzánk jöttek az utcabeli gyerekek játszani, mert azért gyereknek gyerek a barátja többnyire, ha csak felnőttek közt nő fel, jó eséllyel elég koravén jószág lett volna belőle. Most meg panellakóként nincs is nagyon más opció mint a játszótér.
Viszont ha hozzánk jöttek, nekünk tök evidens volt, hogy a hátsó kertbe elzártuk a komondort is, meg a foxit is, mert az ördög sosem alszik, az más kérdés, hogy eleve hátra szoktak járni pancsolni a blökik a hátsó kertbe nagy melegben, ott volt leásva egy régi fürdőkád, imádták, meg a sok gyümifa alatt az árnyékban jobb helyük volt, mint az első udvarban, szóval nem okozott nekik a hátracsukás lelki törést. :)
A barátaimat véletlen se aszerint válogatom, hogy kutyások-e vagy sem. Huszadrangú szempont. Az egyik ismerősöm - majdnem barát, de érzelmi szálak nem nagyon kötnek egymáshoz minket, csak nagyon jókat tudunk beszélgetni órákon át, ha összefutunk - pl. tart kutyát a lakásában. Ő maga is beismeri, hogy a nevelését olyan értelemben már elbaltázta, hogy nem tud neki parancsolni, hogy ne ugorjon fel a vendégre stb., de amúgy aranyos kutya. Ha ott vagyok náluk, nem engedi be abba a helyiségbe, ahol én vagyok, így oldjuk meg. Macskás barátaim is vannak, ők is elfogadták, hogy nem kedvelem, ha hozzám dörgölőzik a cicus, úgyhogy vagy nem náluk találkozunk, vagy ha mégis úgy jön ki a lépés, akkor szintén másik szobába csukják addig. De emiatt emberi kapcsolatokat biztosan nem szüntetnék meg, nekem ugyanis az első helyen az emberek állnak, és csak sokadikon az állatok. Tévedsz, ha azt hiszed,hogy állatbarát ismerőseimmel nem lehetek másban se egy hullámhosszon! Dehogynem, nagyon is. :)
Bucimanci, nagyon egyetértek azzal, amit leírtál! :)
A félelmem pedig nem fóbia, ha megismerek egy állatot, többnyire már nem félek tőle, az idegen állatokkal szemben vannak fenntartásaim. Ill. ha hallom a saját kutya támadt a család gyerekére típusú híreket, akkor megszakad a szívem... én nem tudnék megbízni egy állatban olyan szinten, hogy magára merjem hagyni egy kisgyerekkel, pláne olyan fajta esetén, amiben szunnyad még vadászösztön. Az egy tálból cseresznyézés számomra felfoghatatlan, pedig én is láttam már olyat.
Nem kötöttem beléd, csak mivel írtad, hogy te minden esetben látod a gazdán, mennyire van rendben a kutya minden tekintetben ( nevelés, egészségi állapot, oltások ), érdekelt mit válaszolsz, hátha ma is tanulok itt valami újat, mondjuk hogy ezentúl ránézésre mi alapján osztályozzam a kutyásokat. :) De valahogy nem lettem meggyőzve... Továbbra se tartom felelős gondolkodásnak azt, ha valaki közvetlen a játszótér mellett futtatja a kutyáját minden nélkül, úgy hogy még póráz sincs a kezében, hogyha bármi van, akkor meg tudja kötni. Ugyanis a kutya továbbra sem ember...ösztönlény... még a legjobban nevelt blökinél is megeshet, hogy az ösztönei felülírják a nevelését és mondjuk megmar valakit ( jó példa mikor két verekedő kutyát próbálnak kettéválasztani a gazdik és dühükben képesek a tulajdon gazdáiknak is odakapni, párzási időszakban kan kutyáknál látni elég ilyet ), akkor mondjuk annak, aki a szenvedő alanya a harapásnak végülis már mindegy, hogy a gazdi vállalja e a kutyájáért a felelősséget, főleg ha, még ha csak esztétikailag is, de maradandó a sérülés.