Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Unokát akarok!
Létrehozva: 2014. augusztus 26. 14:18
Ha az ember elért egy bizonyos kort, egyre nagyobb külső nyomással találja szemben magát, leginkább a saját szülei részéről.
Nők Lapja Café: ,,Nem fogom megérni, hogy unokám legyen" - működik az érzelmi zsarolás?
Nők Lapja Café: ,,Nem fogom megérni, hogy unokám legyen" - működik az érzelmi zsarolás?
Gratulálok hozzá - őszintén. De másnak meg talán nem ez lenne élete legjobb döntése. A legbölcsebb, amit tehetsz, hogy ezt elfogadod.
Már megbocsáss a kérdésért, de az neked miért fáj, hogy ők tologatják a gyermekvállalást? Egyrészt, talán okuk van rá, amit nem kötnek az orrocskádra. Másrészt, én mondjuk még addig sem szoktam eljutni, hogy kifogásokat (vagy valós érveket) felsoroljak. Mégpedig a "másnak semmi köze a magánéletemhez" c. elv alapján. Ahogy én sem kérdezem meg senkitől, hogy miért vállal négy gyermeket, mikor állandóan panaszkodik és a gyermekteleneket irigyli. Azért nem kérdezem meg, mert nekem meg ehhez sincs egy deka közöm se. A döntés az övé, ahogy a következmények is. És ez így nagyon jól van.
Masik sarkalatos pont ( szemelyes "elmenyem") amikor arrol gyözködnek hogy nem kell gyerek,minek az,minek szülnel meg egyet...stb... En is megkaptam ezt par embertöl ( volt közte csaldtag is),amikor megismertem a ferjem es aztan hirtelen el is döntöttük hogy jöhet a gyerek.( Van egy jelenleg 7 eves leanyzonk is,akit anno egyedül vallaltam).
Szoval sarkalatos kerdesek ezek..legyen,ne legyen,mikor legyen.Szerintem ez a par maganügye,döntsek el ök.Akkora nagyot ( talan) nem tevedhetnek.
Ennél talán már csak az rosszabb, amikor a szülő ellenzi az unokát, és rossz ötletnek tartja.
Anyósom szerintem sikító frászt kapna, ha kiderülne, hogy terhes vagyok.
Ha ne adj isten valamikor is szóba kerül a gyerek kérdés, de abszolút csak elméleti szinten ("ha lenne gyerekünk, akkor ezt meg azt csinálnánk") már tiltakozik hogy de ugye nem, még ugye nem. Mindig emlékeztet a korunkra, miszerint túl fiatalok vagyunk (én 25, férjem 27)...
Nekem ez például eléggé fáj. Illetve nyilván próbálja az ember kizárni az ilyen véleményeket, és nem foglalkozni vele, de azért nehéz dolog...
Ja, én a 40 m2-re a második gyereket vállaltam be, ott végre volt annyi hely, hogy elférjen. Életem legjobb döntése volt.
Nyugi, ismerek ilyet, nem is egyet. Már huszon évesen is arra várt, hogy családja legyen, de, de, de... Aztán egyszer csak észrevette, hogy nemsokára 40 lesz, tenni kéne valamit. Csak akkor már késő volt.
a felsorolt dolgok számodra "csak úgy" kifogások, de aki mondjuk alig 40 nm-en él a párjával, az nyilván nem fog oda még egy gyereket is bevállalni. Nyilván akik a lakásvásárlást hozzák fel indoknak, ők se azon agonizálnak, hogy jaj nem tudnak a 100 nm-es házukból egy 120 nm-esbe költözni....
Én egyébként azokat a dolgokat nem érzem kifogásnak. Mindenkinek más a sorrend, van aki előbb még elutazna ide oda, kipróbálna ezt azt, stb. ettől még nem biztos hogy felelőtlenebbül tekintene a gyerekvállalásra, vagy csak a kifogásokat keresné. Ettől még nem biztos hogy ő hozza a helytelen döntést. Én inkább azt vallom, hogy inkább mindenki valósíthassa meg az álmait, merjen érte tenni, mint hogy idős korában azon szomorkodjon, hogy anno miért is nem utazta be hátizsákkal európát.
Nem csak egy gyerek vállalása lehet igazán fontos az életben, valaki lehet hogy élete egyik nagy pillanatának tartja, hogy láthatta az egyiptomi piramisokat. Nem feltétlenül kell az ilyen dolgoknak csak ifjúkori bolondságnak lennie, és aztán majd úgy is jól megbánja mindenki. És nem feltétlenül kell, hogy mindig az idős szülőknek legyen igazuk. Attól hogy ők egy bizonyos módon látják jónak a dolgot, nem feltétlenül kell, hogy az ő gyerekük is úgy gondolja.
Még annyit, ha valaki tényleg nagyon szeretne valamit, akkor tesz érte, ergo ha tényleg nagyon szeretnék gyereket, akkor odafigyelek arra, hogy úgymond előkészítsem neki a terepet, és ha tudom magamról már 20-on évesen, hogy nekem aztán tutira biztos hogy lesz gyerekem és már alig várom, nyilván nem fogok 35 évesen arra ébredni, hogy nahát, már 5-10 éve együtt vagyok a párommal és még nem szültem?
Persze, hogy nem. De amikor azt mondták, hogy menj egyetemre, nem makacsoltad meg magadat csak azért, mert neked kell tanulnod, nem nekik. Azért mert nem ők végzik el a munkát, azt még láthatják, hogy jó lesz-e az neked vagy sem. Vannak helyzetek, amikor a fiatalok "csak úgy" tologatják a gyerekvállalást. Most lakás kell, most utazni kell, most új bútor kell, most kell egy millió, mert különben éhezni fog a csecsemő, stb, stb. Ne mondd, hogy még soha senkitől nem hallottad, olvastad ezeket a "kifogásokat". Amik sokszor nem is kifogások, a fiatalok valóban komolyan hiszik, hogy ezek fontos dolgok. Csak éppen a szülő tudja, hogy a frászt. Észre sem veszik és úgy elröpül 10-15 év, hogy a végén csak pislognak, hogy lemaradtak arról, amit egyébként nagyon szerettek volna.
Én simán mosdatnám, pelenkáznám a nagymamámat, mert szerencsére olyan boldog gyerekkort biztosított ő (is és a szüleim is), hogy ez lenne a minimum, amit visszaadhatnék neki. És nem azért, mert kötelező. Hanem mert nagyon szeretem és nagyon szoros a kapcsolatunk.
Hát, valahol igazad van. Ugyanakkor azzal is vigasztalódhatnak az ilyen nagyszülői álmokat kergető szülők, hogy ők legalább szülők lettek... (merem remélni, hogy nem csak az unoka lehetősége miatt). Mert lehet, hogy a gyermeküknek még ez sem adatik meg (nemhogy az unoka). Mert mondjuk nem találtak párt, vagy anyagilag nem tehetik meg, vagy biológiai oka van, vagy ezer más. Ők ilyen szempontból mégis csak előbbre vannak.
Tanult fórumozó társunknak meg egyébként kicsit sántít a logikája. Szerintem is mérhetetlen önzés azért gyereket vállalni, hogy legyen valaki, aki rájuk nyissa az ajtót. De ez akkor is a közvetlen gyereke lesz feltehetőleg, és nem az unoka. Ugyanis annak nemcsak megszületni, hanem előbb fel is kell nőnie. Ő még sokára tudja rányitni az ajtót a nagyszülőre.
Mondjuk az is elég ostoba, aki ettől megijed. Én pl. nem is szeretném, hogy valaki rám nyissa az ajtót csak úgy. Majd ha én szeretném, esetleg. Egyébként ne. És nem kell azért senki, hogy adjon egy pohár vizet - ezt is sokszor hallottuk már. Ugyanis oda tudok menni a csaphoz és engedni magamnak egy pohárral. Ha már ez sem megy, azon egy unoka nem tud segíteni.
Nyilván tudja, viszont az unokával járó "munka" nagy részét ebben az esetben nem neki kell vállalnia, hanem a gyerekének, aki nem biztos hogy erre még készen áll, vagy hogy egyáltalán valaha is akarni fogja. Ezért nem tartom illendőnek egy szülő részéről se az effajta "követelőzést", mert attól hogy az én szüleim unokázni akarnak, az még koránt se jelenti azt, hogy nekem viszont most lenne kedvem gyerekezni. Ha lesz gyerek (illetve nekik unoka), akkor majd szólok, tudni fognak róla, nincs szükség arra, hogy x időnként mélyeket sóhajtva, fátyolos szemmel elrebegjék, hogy miért veri őket a sors azzal, hogy még mindig nincs unokájuk.... :)
Na meg lehetnek olyan esetek is, amikor mondjuk a pár nem annyira közlékeny, hogy beavassa a szülőket a hálószobai dolgokba, teszem azt, már egy ideje próbálkoznak és ha mondjuk épp elkezdtek orvoshoz is járni ez ügyben, amit nem akarnak (még) a szülők orrára kötni, akkor meg pláne nem szerencsés ha a szülők még be is támadnak az unoka témával. De ezek nyilván ilyen "extrémebb" esetek.
Van abban némi igazság, amit írsz, de azért mégis... Úgy írsz, mintha a szülő, aki nagyszülő szeretne lenni, nem tudja, mit is akar. Pedig de. Ő is volt szülő, pontosan tudja, hogy a gyereknevelés nem a tutujgatásból és a kényeztetésből áll. Tehát azért olyan nagyon nem igaz, hogy a máséval veri a csalánt. Ráadásul, ha ő maga is 30 körül vagy még később lett szülő, nem biztos, hogy ráér, hogy a gyereke 40 körül végre eldöntse, szeretne-e gyereket vagy sem. Mert lehet, hogy meg sem éri az unokája születését. Ettől függetlenül nem értek egyet azzal, ha a szülő zsarolja a gyerekét, hogy mikor lesz már unokája. bár az is igaz, hogy emberből vagyok én is, én is tettem már olyan megjegyzést, ami akár érzelmi zsarolásnak is értelmezhető.
Szegeny ferj, nem eleg neki, hogy a felesege mar jo elore berendezte a gyerekszobat es uzi hajtja, mikor van peteerese, meg az anyja is unoka utan sohajtozik. ...aztan jonnek a szeretos topikok. :-)
Én ezt nem vitatom. Viszont amikor neki az jut eszébe, hogy unokázni szeretne, akkor a gyerekének meg többnyire az is, hogy oké, kedves apuka, anyuka, nekem/nekünk viszont még nincs kedvünk pelenkát cserélni, éjjelente virrasztani, ezredszer is elmondani ugyanazt, stb. Mert ugye a leendő nagyszülő már ezt megcsinálta és tutira nem lenne kedve még egyszer illetve az átlag unokázásnál ez többnyire ki is marad, nekik többnyire az állatkert, horgászás, meg a "emlékszem akikor én kisgyerek voltam..." kezdetű távolba révedős anekdoták elmesélése jut. Viszont egy gyerektől se várható el szerintem, hogy csak a szülők kedvéért (vagy inkább meghajolva az akaratuk előtt) vállaljanak gyereket. És egy értelmes szülőnek be kellene látnia, hogy nem nyaggatjuk a fiatalokat ezzel, mert ebben a kérdésben csak két embernek van beleszólása és ezek közül egyik se a leendő nagyszülő. Főleg mint ahogy már írtam, meg kell adni az esélyt arra, hogy a gyerekünk nem csak hogy esetleg szerintünk nagyon kitolja a gyerekvárás pillanatát, hanem hogy egyáltalán nem lesz gyereke, illetve nekünk unokánk. És ebben az esetben vajon a szülőnek "illik" haragudni a gyerekére? Vagy szemrehányást tenni neki? Hogy hogy mer minket megfosztani attól hogy unokánk legyen? Azért mert mi bevállaltuk a gyerekünket, ezért neki is ugyanazt kell tenni? Vajon az ember azért (is) vállal gyereket, hogy később legyen unokája, mert az neki jár? Vajon ki a nagyobb "önző", az unokáért nyaggató szülő, vagy a halogató gyerek?
Te azért szültél,hogy legyen aki rád nyissa az ajtót öregen? :O Ez aztán az önző hozzáállás. :S
Ez a nagyszülő könnyen beszél, hogy neki unoka kell, mert neki abból csak a boldog tutujgatós percek jutnak és a szülő az, akinek a koszos munka jut - ez már csak azért is butaság, mert a nagyszülő is nevelt fel gyereket, neki is kijutott a gyereknevelés másik oldala is.
Aha, ezek szerint ez normális és elfogadható érv? Hogy majd az unokának lesz kötelessége a beteg mamára, papára rányitni az ajtót? Esetleg mosdassa és pelenkázza is őket? A te szemed előtt ez lebeg unokázás címszó alatt? És ettől te úgy gondolod, hogy több eszed van, mint a párnak? Komolyan, én elsüllyednék szégyenemben, ha ilyen érveim lennének az unokázásra....
Meg kell mondani a zsarolónak, hogyha nem tetszik, akkor az, hogy nincsen poronty, akkor válasszon magának egy másik családtagot, akit ezzel zsarolhat. Rúgjon ki ás válasszon mást a helyemre...Vagy valami hasonló
Ha nem lesz unoka akkor bizony a lóf.sz fogja rájuk nyitni az ajtót öregkorukban vagy betegen, nem pedig a saját gyerekük. Bár ha ez jó nekik, ám legyen.
Gyereket vállalni valóban nem a jövőbeni nagyszülők kedvéért kell, de én valahol megértem a szüleink generációjának frusztráltságát is, mert valóban igaz, hogy a kitolódott gyerekvállalás miatt csökken az esélyük arra, hogy megérjék az unokáik születését, vagy hogy felnövekedni lássák őket. Igazából, ha jobban belegondolunk, a jelenlegi tendenciák mellett mi leszünk azok, akik közül kevesen érik majd meg az unokáik világra jöttét, hiszen a 35-40 év felé tolódó gyerekvállalási életkor miatt ehhez meg kéne élni a 70-80 éves kort.
Azt is hozzátenném, hogy sokaktól hallottam, hogy a nagyszülők gyakran csak addig lelkesek, amíg meg nem születik az unoka, aztán valahogy nem érnek rá/ nincs kedvük-erejük vigyázni rá, foglalkozni vele. Szóval, ez egy elég puskaporos téma.
Hát perszeeeee, könnyű mondogatni, hogy mikor leszek már nagyszülő, mert a nagyszülők nagyrészt csak a jót kapják az unokázás által, lehet tutujgatni, kényeztetni, dicsekedni, x időnként foglalkozni vele, de a dolog nagy része mégis a szülők nyakában van.... Ez a "jaj, de szeretnék már unokázni, gyerekek, kapjátok már össze magatokat..." jellegű megnyilvánulások olyanok, mint más nemiszervével verni a csalánt.... Ha ennyire gyerekezni akarnak, lehet menni árvaházakba, rengeteg gyerek van, aki szomjazik a szeretetre, vagy vegyenek egy kutyát. Hihetetlen paraszt dolog így zsarolni egy párt, azt a lehetőséget már fel se vetem, hogy mi van abban az esetben, ha a pár egyáltalán nem is akar gyereket....
Az ilyen szulo aki igy zsarolja meg a fiatal hazasokat rendkivul bunko iskolazottsagtol fuggetlenul masreszt pedig vegtelenul onzo.
vegyen maganak egy kutyat es foglalja el magat ahelyett hogy a fiatalok nyakaban lihet a koveteleseivel.
meg egy kavefozogepet se illik kovetelni a szuletesnapra nemhogy unokat. micsoda nepek vannak