Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért tiltják ki a gyerekeket?
Létrehozva: 2014. augusztus 17. 14:46
Külföldi tendencia, de kezd begyűrűzni Magyarországra is: egyre több étterem, kávézó, szálloda alakít ki gyerekmentes övezetet, vagy tiltja ki a gyerekeket. Magyarázat van rá, kérdés, hogy a szülők mennyire értenek egyet vele.
Nők Lapja Café: Miért tiltja ki egyre több hely a gyerekeket?
Nők Lapja Café: Miért tiltja ki egyre több hely a gyerekeket?
Azért azt halkan megkérdezném, hogy pl a kórházba, vagy esetleg más hivatalos ügyhöz előre kért időpontnál előre és fixen kéne tudnia mindenkinek, hogy mondjuk cirka 2 hónappal rá, amire az időpontot kapja, lesz-e gyerekfelügyelete, ne adja isten nem lesz e az oviban nevelés nélküli nap, mikor nincs hova tenni a gyereket? Nem mondom azt, hogy helyes, hogy anyuka nem zabolázta meg a gyerekeit, mert nem az, de most már lassan ilyen helyekre se lehet gyerekkel belépni? Azért ez nem az étterem kategória, amiből lehet választani gyerekbarátot, vagy meg lehet választani az idejét, hogy mikor megy az ember. Gyerekgyógyászati szakrendelésen kívül ki kéne innen is tiltani a gyerekeket, aztán valamiért nem jól számolt valaki hónapokkal előre, akkor várjon mondjuk megint x hónapot mondjuk egy szemészetre, vagy menjen magánba esetleg?
( Az más kérdés, ha már így alakult, akkor igenis kordában kell tartani a gyereket, ez a szülő kutya kötelessége. )
Szerintem is. Én örülök, hogy az a legnagyobb probléma egy háromgyerekesnek, hogy nem mehet be egy (adott) étterembe a gyermekeivel, mert az mondjuk gyermekmentes helynek lett nyilvánítva. Ugyanis a másik topikban azt olvasom, hogy úgy felháborodtak a népek Hajdú Péter gyerekének a tortáján, hogy csak na. Volt aki azt írta, hogy nekik még egy pogácsa sem jut, annyira szegények. Nekem is mondták már párszor, hogy könnyen vagyok én, mert megtehetem, hogy étteremben együnk a párommal (pedig "csak" menüt eszünk), hisz csak ketten vagyunk. Bezzeg, ha gyerekünk lenne, akkor ezt a luxust nem engedhetnénk meg magunknak. Így viszont örülök, mert azt jelenti, hogy egyre többen engedhetik meg maguknak ezt a "luxust" (ami persze baromság).
Egyébként ahogy valaki korábban írta: a tiltás (mint ahogy mindenféle tiltás) általánosítás. Pont azért, mert nyilván voltak renitens viselkedők. Ha minden gyerek úgy viselkedne, hogy nem zavarja a többi étkező vendéget (vagy egyszerűen csak önkritikusak a szülők, és addig nem viszik étterembe, amíg nem tanul meg ott illően viselkedni), akkor nem lenne szükség a tiltásra. De ugye hogy lehetne ezt kiszűrni? Sehogy. Feltennének egy kérdést minden belépőnek, hogy tessék mondani, az Önök gyermeke tud már nyugodtan viselkedni az étkezés alatt? Hát persze, hogy tud, nyilván mindenki azt mondaná, hogy Ödönke csodálatos kisgyerek. Igen, ez valahol kiszúrás azokkal, akiknek a gyermeke tényleg úgy viselkedik a vendéglőben, hogy észre sem lehet venni. De ezt tényleg nem lehet szűrni.
Én már láttam példát mind a két oldalra is. Láttam már olyat, hogy jött ki a csapóajtón a pincér a levessel, amit mindjárt el is dobott a hirtelen fékezéstől, hogy ne tapossa agyon a földön csúszó-mászó kb. másfél éves gyereket. A szülők ott ültek kb. egy méterre és remekül érezték magukat. A pincér nem annyira... Ha mondjuk mégis rálép az apróságra, nyilván ő lett volna a szemétláda, hogy még a lába alá se tud nézni.
A hétvégén a szokott helyünkön ebédeltünk a teraszon, mert bent már nem volt hely. Egy család étkezett a szomszéd asztalnál. Négyen voltak, a szülőkön kívül volt még két édes csöppség, egy kb. 3-4 éves kislány és egy nem egészen egy éves kisfiú. A kislány az etetőszékben ült, a kisfiú a nyitott babakocsiban. Olyan helyesek voltak. Nagyon szépen viselkedtek. Lerítt róluk, hogy nemcsak mérhetetlen szeretetben élnek, hanem tényleg nevelik őket, foglalkoznak velük. A kislány, mikor épp nem evett, énekelgetett, mondókákat mondott - a saját szórakoztatására. De nem hangosan, hogy zengjen az egész étterem, csak úgy, magának. A kisfiú meg mondta, mondta a magáét babanyelven, amiből nem sok mindent értettem. De azért nagyon jól kijöttünk egymással (szinte mellettem ült). Mosolygott, mutatta alul a kis nyuszifogait és minden igyekezetével azon volt, hogy a pici lábát valahogy megpróbálja a saját szájába tenni. Irigyeltem is, mert ez nekem már egy ideje nem megy... Szóval van ilyen is meg olyan is.
"nem tudta maradéktalanul átadni magát a zenei élménynek."
Én sem, mikor az Operett Színházban a mellettem ülő nő folyamatosan cukorkát evett, hárompercenként csörgetve a cukros zacskót. Fel nem tudom fogni miért nem lehet zabálás nélkül végigülni egy két-háromórás előadást.
Én azt gondolom, hogy nem a jólneveltség vagy a tirpákság a lényeg ebben a kérdéskörben, hisz az, hogy pl. egy vendéglátó egység gyerekbarát, nem azt jelenti, hogy a gyerek szlalomozhat az asztalok között ételeket borogatva stb., hanem hogy gyerek, felnőtt egyaránt kellemesen el tudjon tölteni egy délutánt/estét, pár napot/hetet...
Tehát egy gyerekbarát étteremben is elvárható a pincértől, hogy megszüntesse a zavaró dolgokat. Pl. a borogató, beleevős gyerek szüleit felszólítani, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket, hogy a probléma megszűnjön, vagy az ordítozó felnőtt társaságnak is szóljon, hogy kulturáltan viselkedjenek.
A gond az, amikor egy szülő nem képes felmérni azt, hogy egy gyertyafényes, romantikázós, halk zenés étterembe nem kizárólag éhséget elűzni tér be az ember, és nem biztos, hogy jó ötlet egy kétévessel beülni, egyszerűen mert egy kétévestől nem várható el a helyhez, alkalomhoz illő viselkedés. Nem dobál, nem rohangál, nem eszik bele senki ételébe, egyszerűen csak egy kétéves.
azt eredményezte, hogy felnőtt egy generáció, amelyik nem tud köszönni,
Rosszul vagyok,amikor felnőtt,értelmesnek Tűnő emberek úgy mutatkoznak be,hogy
"Nagy Feri vagyok."
"Vagy Feri vagyok".
De a legjobb,amikor valami kreált becenéven mutatkozik be,aminek köze sincs az eredeti nevéhez:"Cuci vagyok"
Én az ovisaimat is úgy tanítom bemutatkozni,hogy teljes nevet mondjanak.
Max hozzá lehet tenni,ha olyan a viszony,hogy:"Nagy Ferencnek hívnak. De mindenki Ferinek szólít". vagy :" Az ismerőseimnek csak Cuci vagyok".
folyt.
Étterem, szálloda, kávézó, stb., - ahol udvariasan megkérik a vendégeket, hogy ne hozzanak be pici gyermekeket. Igen, előfordul manapság ilyesmi is - és elnézést a hasonlatért, de az is, hogy például még állatot is be lehet vinni étterembe. magam is tapasztaltam ezt a nyáron egy rózsadombi, igen nívós és drága étteremben - de van egy lényeges szempont: volt ott valóban néhány kutya, de nem cikáztak az asztalok között, nem kéregettek, nem marakodtak és nem döntöttek fel semmit.
Azt hiszem, ez a lényeg. A jólneveltség. Ugyanis a vendéglátónak az a fontos, hogy a vendégét ne zavarja semmi kellemetlen, külső körülmény, magyarul érezze magát jól azon a helyen, ahol a pénze egy részét hagyja. És ezt jogosan várja el a vendéglátótól, aki igyekszik ennek a feltételeit megteremteni. Ezek általában olyan helyek, ahol magas a nívó, sok üzleti tárgyalás, kapcsolatépítés, találkozó zajlik ott - vagy egyszerűen csak pihenni szeretne a vendég, nem más csemetéjének a visító hisztijét hallgatni. Jogos igény - különösen akkor, ha ezek mellett vannak gyermekbarát, kifejezetten családosoknak ajánlott helyek. (Természetesen nem értek egyet Liptai Claudiával, aki tavaly Szegeden ki akarta pakoltatni a többi vendéget /felnőtteket/ a wellness-részlegből, mert ő le méltóztatott oda vinni a muffját... de gondolom, mindenki érzi a különbséget.)
Szintén személyes példa, de nem írok neveket, mert az a bizonyos kislány már felnőtt, és nem ő tehetett a dologról, hanem a kedves szülei. Akik mellesleg a filmiparban ismert emberek voltak, és történetesen abban az étteremben ebédeltek, ahol mi. Következő: elég hangos társaság néhány asztallal odébb - amit már nem szeretek mert amúgy én sem kiabálok nyilvános helyen. (Otthon is csak néha...))) A színésznő-rendező pár kislánya pedig ment az asztalok között, és ha megtetszett valaki tányérjának a tartalma, kézzel belenyúlt és kivett belőle egy-egy falatot. Az említett asztaltársaság hangos tetszésnyilvánításának kíséretében. Na most, amikor hozzám ért a gyerek és már nézte a tányérom, nagyon hangosan rászóltam, hogy - Ha bele mersz nyúlni a tányéromba, akkorát kapsz, hogy a falnak esel... Ugye, mondanom sem kell, hogy nem arattam nagy sikert... Viszont nem törődve a megjegyzésekkel, szépen, már nyugalomban befejeztük az ebédet, a fizetős pincérrel pedig közöltem, hogy egy fillér borravalót nem adok és jó ideig nem fogunk ide jönni, mert az étel jó, de botrányosak a körülmények... És nem sznob vagyok, nem gyermekgyűlölő vagyok, hanem ha mi meg tudtuk tanítani a gyerekkel, hogy vannak bizonyos viselkedési elvárások a társadalomban, aminek neki is meg kell felelni, ha boldogulni akar az életben - akkor bizony más is meg tudja tanítani azt a sajátjának.
Mert ez a legnagyobb baj. Valamiféle helytelenül értelmezett liberális nevelési elvek alapján a szülők éppen nevelni felejtettek el. Hangsúlyozom: nevelni, nem idomítani. Senki nem a katonás, porosz fegyelmet várja el a kicsi gyerektől. Viszont a helyes korlátozás, szeretve tanítgatás hiánya - jaj, nem szólok rá, nehogy sérüljön a kicsi lelke! - azt eredményezte, hogy felnőtt egy generáció, amelyik nem tud köszönni, nem tud konfliktust kezelni agresszió nélkül, nem tud megfelelő személlyel megfelelő módon kommunikálni, ordít, és káromkodik, mint a fába szorult féreg minden helyzetben, viccesnek tartja, ha szellent az első padban órán - és rettentően csodálkozik, amikor egy nívós felsőoktatási intézményben, vagy az első állásinterjúkon rádöbben: ott már nem ő a világ közepe, a határtalan egoja ellenére sem...
(Fentiekről nem fogok vitatkozni senkivel - ennyi a meglátásom, véleményem.)
nem tudta maradéktalanul átadni magát a zenei élménynek. Nem beszélve arról, hogy ez sok esetben adott gyereknek is kínzás.
Ez az,hogy ez a gyereknek is szenvedés,mert ha a szülőt mások nem is érdeklik,de a saját gyereke sem?
A cikk nem kizárólag az éttermekre szorítkozott, elnézést, ha végig nem olvasván a hozzászólásokat, ismételnék valamit.
A szerkesztő egyik állítására helyből riposztozom: ha az anyuka későn vállalt gyermeket, ezért úgy érzi, hogy mindenhová magával kell cipelnie, nehogy kimaradjon szerelmetes magzata egyetlen pillanatából is, akkor bizony 1.: nevelje meg, 2.: vállalja azt, hogy a jövőben sok-sok konfliktusa lesz. (Csak zárójelben kérdezem meg: miért a környezetét kell büntetni azzal, hogy ő éltesebb korában szült?)
Vállalom azt a véleményem, hogy bizonyos helyeken, adott szituációban semmi keresnivalója ott a kicsi, még kritikátlanul viselkedő gyermeknek. A szülő helyében én megtisztelném mind a zenészt, aki próbálja sok gyakorlás után átszellemülten, koncentrálva a maximumot kihozni magából, mind a közönség többi részét azzal, hogy nem viszek sírós, nyűgös gyereket koncertre. (Nem egyszer éltem meg a szituációt és állíthatom, hogy nemcsak én, a többi néző sem volt boldog, amikor kipengetve a manapság nem kevés összeget a jegyre, nem tudta maradéktalanul átadni magát a zenei élménynek. Nem beszélve arról, hogy ez sok esetben adott gyereknek is kínzás. A szépre-jóra nevelést, a zene értésének, élvezetének tanítását sem úgy kell kezdeni, hogy beültetem a lurkót, oszt' legfeljebb azt élvezi, hogy a fúvósok hangszerénél gyűlik a nyál... Esetleg hangosan rá is kérdez... Szintén személyes tapasztalat.) Ellenben el kell és el lehet vinni vasárnap délutáni interaktív, oktató, egy téma köré szerveződő előadásra - szintén magam is voltam ilyenen két éve a Müpában és élvezet volt a sok válaszolgató, bekiabáló, az előadást, "mesét" aktívan követő gyereket hallgatni, látni.
Gondolom, az a fiatal pár, aki fogadalmat tesz egymásnak a templomban - mondjuk, szentmisével egybekötve - sem kifejezetten boldog attól, ha az ismerősök, rokonok karonülői végigüvöltik az egészet - fuccs az áhitatnak és a pillanat komolyságának. (Most bocsánat, de tényleg: nem lehetne ilyenkor az egyik családtagnak kimenni a gyerekkel?!)
A cikk írója által említett "üzleti megbeszélés" - hát, senkinek sem ajánlom, hogy a főnökét kávéval leöntő, inni-, majd azonnal pisilni akaró kicsijével jelenjen meg, mert nem lesz nagy jövője annál a cégnél. De most tényleg: ezt bárki komolyan gondolja, hogy mondjuk egy kifejezetten nehéz, koncentrációt igénylő üzleti tárgyalásra viszi a gyerekét is?! (Nem arról van szó természetesen, hogy kivételesen néha a gyerek néhány órát bent van anyunál és békésen rajzolgat, aztán együtt el-, hazamennek... ) Netán állásinterjúra is viszi a szabadszellemű anyuka-apuka a gyereket?
Múlt héten hozzátartozómmal vártam egy budapesti kórház ambulanciáján... Nem sokkal mellettünk - nem gyerekgyógyászati rendelő volt ott! - legalább fél órán keresztül visított, üvöltözött, rohangált, toalett ajtót csapkodott két gyerek... Az anyuka eleinte rájuk szólt tessék-lássék, aztán már nem. Az ottani rendelőból először csak kiszóltak, aztán behívták soron kívül az édesanyát, tekintettel a csemetéi által okozott felfordulásra, amivel zavarták a rendelést - ugye nem kell mondanom, miket mondtak a többiek, akik szintén oda vártak...?! (És néha nem tudok szabadulni attól a - nyilván merőben rosszindulatú feltételezéstől - hogy ugyan akik nem gondoskodnak ilyen szituációkban /például hivatalos helyeken, önkormányzatnál, ügyfélfogadási irodákban is lehet ilyesmit tapasztalni/ valamiféle módon /nagyszülő, rokon, bébiszitter, szomszéd, stb./ a gyermekeik felügyeletéről - azok talán szándékosan teszik, hogy minél előbb sorra kerüljenek?!)
En nem kevertem semmit,te keversz itt. Es a nevemen meg ne gunyolodjal ismetelten. Tam, ta tam,ta tam. Nem megy etterembe tam ta tam. Hazudsz is, mert nem azt irtad, mivel kezdodik a nevem, ki nem allhatom az ilyen alakokat, akik verik magukat, utana meg hazudnak, letagadjak, hogy ok nem mondtak, ill nem is azt mondtak. Barki visszaolvashat, itt a bizonyitek.
Szerintem, hogy te mi vagy, azt itt nem irom le, egyreszt te nem ersz annyit nekem, hogy miattad kitiltassam magamat, hiaba is ez a szandekod, nem fogod elerni. Termesztesen te egyedul, gyerek nelkul bemehetsz,de gyerekkel garantaltan nem fogsz. Anelkul meg te nem megy, mert te tigrisanya vagy, akihez hozzaragadt a gyermeke es nem lehet rola levakarni. Most ezt jol megszivtad,merta tobb ezer etterembe nem megy be ugye, ahova bemehetnel, az egy-kettobe akarsz menni, ahova meg nem mehetsz. Igy hat igy jartal, fozhetsz otthon, ami sokkal jobb es egeszsegesebb a gyermekednek, neked meg mar mindegy, mit eszel.
És a mai napig léteznek a modern Európában is(Anglia,Svájc stb) olyan iskolák,ahova csak lányokat,csak fiúkat vesznek fel,magyarul nem koedukáltak.
Sőt, a Pannonhalmi Bencés Gimibe is csak fiúkat vesznek fel.
Arról már nem is beszélek,hogy a katolikusoknál a mai napig nem lehet nő pap.Elég egy kicsit megkapargatni,hogy lássuk,hiába görcsölünk erősen,a mai világ is tele van tabukkal,diszkriminációkkal.
És ezek ellen mégsem titlakozunk.
ha jól tudom Angliában a mai napig működnek férfiklubok.Ahova nő nem mehet be.
Igen,igen,nem az elvakult Iszlám Állam fennhatósági területén,hanem az Európai Unió kellős közepén.
Nemrég olvastam,hogy Prince William,akit szokásos nagyon fiatal,nagyon laza és modern felségnek beállítani,szóval ő is tagja egy ilyen klubnak.
Akárcsak Charles.
De gyereknek akkor sem adnak el szeszesitalt,cigit,ha anyunak-apunak viszi.
PEdig tényleg lehet,hogy nekik vinné.
Egyszerűen nem küldhetem át az 5 éves gyerekem,hogy lányom hozzál már anyádnak egy üveg bort.
Pedig a boltos is tudná(ismerős),hogy nem az ovis fogja bedörmögni:))
Aztán mégsem.
Gondolom. Az ra a valasz, hogy mert torveny... Az ettermi tiltast meg nem torveny hatarozza meg...
Marmint az etterembe jarasi szandek? Igen, s akkor is megtette az, akinek penze volt ra, akinek nincs az meg most se teszi meg. Se bababarat, se normal etterembe nem megy.
A hozzaszolas lenyege nem ez volt. Hanem az, hogy regebben orultem volna, ha lett volna gyerekbarat etterem, de nem volt. Most meg annak ellenere, hogy rengeteg ilyen van megis boki egyeek csoret, hogy van egy ketto, ami meg felnottbarat.
Tudom, ezt kérdezte szaszo71, hogy, ha az éttermes eset diszkriminatív, ez miért nem. Erre senki nem válaszolt.
Na, látod, már nem is emlékszem, ki tette fel a kérdést. :)
Amúgy tőlem teljes mértékben távol áll az az életérzés, hogy úgy általában halálra idegesítenek a gyerekek a puszta "gyerekségükkel", tulajdonképpen észre sem veszem adott esetben egy étteremben, hogy gyerekes családok vannak a közelemben még akkor se, ha rohangálnak, de el tudok képzelni olyan élethelyzetet, amikor nem örülnék mellettem egy kétévesnek, akit az anyja 3 percenként "fegyelmez", ő meg vagy jól tűri, vagy nem. :)
nemzeti dohányboltba sem vihetem be a gyerekem
Akkor sem,ha mindketten csak jégkrémet akarunk venni.
Igen, ezt a kérdést pont én tettem fel.
Gyerekkoromban engem csak azért vittek ritkán étterembe, mert nem volt rá pénzünk. Szóval a szándék akkor is meglett volna, csak ritkán jutott rá.
:)
Egyébként arra nem kaptunk választ, hogy az miért nem probléma az olvasatukban, hogy egy gyerek nem vehet magának akárhol kólát. A dohányboltokból ugyanis ki vannak tiltva.
Igen, az egyik fórumtárs párhuzamot vont a feketék, zsidók, stb. kitiltása és a gyerekek kitiltása között.
Hiába magyaráztuk több szemszögből is, hogy az baromira nem ugyanaz a műfaj.
A rasszista az,aki nem akar visító gyerekekkel egy helyen (l)enni?
Amsterdamban szerintem egész utcák is vannak, ahová kiskorú nem léphet be:)))
Egyébként pl. Hamburgban is, a reeperbahn bizonyos szakaszaira még nők se mehetnek (kivéve ha ott dolgoznak).
Amsterdamban kiskorú olyan helyre, ahol alkoholt árusítanak, nem teheti be a lábát. Szülővel sem. Most akkor mi van? Senki nem háborog, mennek azokra a helyekre, ahova mehetnek.