Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretőt tart a férjem, behálózta az a kis perszóna
Létrehozva: 2014. augusztus 16. 20:49
A másik oldal is megszólal: ,,Mindennap hazalátogatok, és elvégzem a feladataimat. Luca nem szólhat egy szót sem, nem hanyagolom el sem őt, sem a gyerekeket! Csak utána megyek el a barátnőmhöz." Hogyan fajulhat idáig egy kapcsolat, és mi ilyenkor a következő lépés?
Nők Lapja Café: Szeretőt tart a férjem: "Behálózta az a kis perszóna!"
Nők Lapja Café: Szeretőt tart a férjem: "Behálózta az a kis perszóna!"
Azt hogy senki nem fogja megköszönni az áldozatkészségünket.
És ez így van.
S minthogy így van, tök felesleges olyanban lenni ami csak másokért van.
Egészséges egoizmus kell higgyétek el.
És végül is...a férfi felajánlott egy élhető életet...mit akar a dögunalom mártír feleség úgy mégis? Mindent? Mire fel?
Ejnye
A csaj elrontotta a mártíromságával, 2 gyerek miatt nem kell otthon ragadni és nem csinálni semmit sem, mivel így éppenhogy érdektelenné válik.A férfiak nem hálásak.A férfiak a szexet szeretik, még sok év házasság után is. Ha nem kapják meg vagy nem kívánják, akkor máshová mennek. A nő dolga ezt életben tartani, és nem azt hinni hogy ez csak úgy magától megy.Merthogy baromira nem.
A nő megszívta, és erősen elrontotta.
Ja igen...egy férfit sem lehet behálózni ha ő nem akarja.
Ez nagyjából ennyi.
És mindig kettőn áll a vásár. Ha a nő kevés, akkor a férfi valóban jogosan érzi úgy hogy neki ez jár.
Basszus ti miért hiszitek, hogy boldogtalanul köteles élni az ember bármi is van???
De felőlem mindenki azt csinál amit akar...
Amúgy pedig miért akarna hozzáérni egy ujjal is anyuhoz, ha van neki egy fele idős szeretője?
Anyu elcseszte.
Hat azt csinaljak, nem? Illegalis tobbnejuseg. Es remekul mukodik. Meg torveny sem bunteti. A pasinak JAR. Mellesleg elobb utobb konnyen eshet ket szek koze. Hogy akkor mi jar majd neki.
Elvem, hogy egy nonek soha semmi korulmenyek kozott nem szabad kiszolgaltatotta tenni magat. Akkor mi van, ha kozbejon egy hirtelen baleset, sulyos betegseg? Mondjuk, ez a fiatal csirke rosszabb, mint egy foldrenges.
Ha a nonek is lenne munkaja, nem kellene halalra riadnia, meg tudna allni a laban, es a pipinek sem lenne mar annyira vonzo Zsolti baba a fele vagyonaval meg a ket gyerek utan fizetett gyerektartassal.
Hazamegy zsoltika ellatni a dolgat otthon. Gondolom, jol bezabal, megmosdik, felveszi a frissen vasalt tiszta ruhat oszt kalap. Megy kuricalni a bakfishoz, utana meg aludni meg megvacsorazni a mama foztjebol, befekszik a mama hazaban a puha agyikoba. Szegeny,meg megsajnalom.
En mit tennek? Keresnek munkat, rabiznam Zsoltikara a fele-fele gyermekfelugyeletet. Ha belep a hazba, magamra zarnam az ajtot, se kaja, se tiszta ruha neki, se semmi. Aszongya dolgat tenni megy haza, hat tegye. Meg egy arva szo sem tolem neki. Fojon meg a sajat leveben es egye meg, amit fozott. Zsoltika igen bepialt allapotban van, segitenek neki jozanodni. Azt, hogy valaha meg a kisujjaval is hozzam erhet, nagyon is kerdes targyava tennem.
indult. Nem szeretett volna semmi mást a kapcsolattól, „csak” szexuális
változatosságra vágyott: „Úgy éreztem, hogy megérdemlem. A családot
én tartom el, csakis tőlem függ az egész család élete. Elég nagy a
felelősség a vállamon, ami jelentős stresszel jár. Ugyan ez a családi
munkamegosztás logikusnak tűnt és a döntés is közös volt, mégis azt
érzem, Lucának fogalma sincs arról, hogy a kötelezettség és felelősség
súlya mennyire nyomja a vállamat. Úgy éreztem, ez a kis kaland nekem
kijár, ettől még nem borul föl az életünk."
Úgy érezte, megérdemelte??? Egy jó nagy tökön rúgást érdemelne...Az ő élete nem borul fel, de a feleségéé??? Őszerinte ezt a helyzetet lehet tartani, hogy ő két kapcsolatban lavírozik(otthon a meleg vacsi tiszta ház,feleség leszarva, ő meg nyugodt lélekkel kufircolgat, mert neki jár???
. Ha zavarta a szituáció, hogy ő tartja el az asszony és a gyerekeket, nem lett volna egyszerűbb ezt elmondani a nőnek(ugyan már drágám, menj el dolgozni, mert nekem egy kicsit már sok ez a munka") ez a megoldás a sok seggfej félrekúró hapsinak ha valami szar az életében, megvigasztalja magát valami új pinával, nevetséges... De bezzeg ha a nő jelentene ki ilyet: "Bocsi Drágám, elegem volt az egész napos főzés mosás gyerekpesztrálásból, muszáj voltam kefélni egyet-kettőt xy-nal...
Rengeteg kérdés felmerül és átgondolandó. A jó viszony megtartása az asszony elemi érdeke, mert lehet még rontani a helyzetén, de nem érdemes.
A házeladásról csak annyit, hogy az is sokmindentől függ. Ha vidéki ház nem ér túl sokat. Ha kölcsön van rajta, még kevesebbet és ahhoz, hogy eladják rendezni kell a tartozást. A felét persze az asszonykának...
Amennyiben a férj nem akar válni még kuszább a helyzet. Ha piszkálják, lehet többé nem jön és pénzt sem ad. Akkó meg mi lesz?
Szóval, többet ésszel, mint ész nélkül.
Nem tudom te mit tennél egy ilyen helyzetben amikor azt mondod eltartottként, hogy elválok. Apu meg azt mondja: válj,de én nem akarok, viszont többet nem jövök és pénzt sem adok! Sakk-matt!!!
Száz évig tart a per a vagyonmegosztással és addig miből tartja el magát és a gyerekeit anyu?
Természetesen el lehet válni, de ésszel és felkészülve az önálló életre, bár ,akit hol a szülei tartottak el, hol a férje, annak ez elég nehéz lesz.
Álljunk a realitás talaján, ha már eddig rózsaszín álomvilágban feredőztünk!
Ne azért ne lépjen félre mert a másikat nézi valamibe, akivel x évig együtt volt jóban és rosszban, hanem azért mert tartja magát annyira, hogy tiszta szívvel és lelkiismerettel akar belenézni a tükörbe minden reggel, mert felelősség teljes ember és nem csinál a gyermekei számára felfoghatatlan kétes dolgokat. .......és még sorolhatnám.....
Fo a kenyelem, megalazhatnak, szeretot tarthatnak, a lenyeg, hogy dolgozni ne kelljen?
Ma olyan szinten pang az ingatlan piac, hogy egy nagy házat szinte lehetetlen eladni, reális áron meg pláne.
Az allapontom egyszeru. El kell valni, osztozkodni. Nem azt kell keresni, hogy miert nem mer lepni, miert kell fenntartani ezt na posvanyt.
Mire gondolsz, hogy esszel es nem erovel? Az erot itt senki sem emlitette.
Egy jo ugyved kell es szepen akkuratusan felezni.
A nagy hazat sem kell fenntartni, el lehet adni, a kisebbet fenn lehet tartani.
Mindenre van megoldas csak nem szabad megalkudni.
Van teljesen más is. Mesélek röviden a saját esetemet:
Feleségem eléggé aktív sportoló volt. Magas, gyönyörű. Abba hagyta a sportot mielőbb össze házasodtunk. Nem volt egy házi tündér - nem is azt kerestem. Szeretem főzni, sütni, nagyon szívesen is csináltam. Dolgoztam sokat, tanultam a munkám mellett tovább és kaptam egy olyan állást, amiről csak álmodtam. Jó fizetés, kihívás, izgalmas feladat. Feleségem büszke volt rám. Tetszett neki a cím, amit akkor viseltem. Tetszett neki a pénz, ami biztonságot adott és ennél többet is. Tetszett neki ezzel is felvágni. Nem tetszett neki, hogy sokat dolgoztam.
Mielőbb vállaltam azt a munkát vele egyeztettem - nem döntöttem hasra ütéssel és nem egyedül. Sokat gondolkodtunk rajta. Elismerést nem kaptam - csak kritikát. Igyekeztem, hogy az idő alatt, amikor otthon voltam minden vágyat és kívánságot teljesítek. Nem ment, mert nem maradt hely a pihenésre.
Feleségem kezdett közben tovább tanulni és épített saját karriért. Sikerült is neki. Közben felszedett nem csak pár kilót. Ami engem annyira nem zavart. De ő azt gondolta, hogy ezért leállt részemről a vágy.
Fogyott 25 kilót. Felöltözve nagyon jól mutatott, ruha nélkül szörnyű volt.
Akkor kezdett leállni maga a vágy bennem. Ő a munka siker mellett az egyenrangúságot most a másik oldalról nézett. Előbb ő is áldozott, de csak átmenetileg - utána lenézett és szerintem ezzel vissza akart vágni a hiányért, amit szenvedett.
A vége az volt, hogy már csak feszültek voltunk egymás irányt és elváltunk.
Ma azt látom, hogy így jobb volt - meg a gyerek részére is. A volt feleségem közben második házasságban él - hasonló típus férfivel, mint én vagyok - csak jóval türelmesebb.
Én nem vágyom a "család minden áron"-ra. Most már pláne hogy nem.
Találtam valakit, aki majdnem minden tudott nekem adni, amire vágyom és értette, hogy egy bizonyos szabadság kell, hogy élhetjük vele és pont nem azért, hogy visszaéljünk vele.
Sajnos ez sem él már - mert 45 évesen már nem vágyom saját gyerekre. Más az élet felfogásom.
Szóval - mindig van az a játék, hogy kell kapni és adni is egy párkapcsolatban. Fontos tudni mi az, amire vágyik a másik. Ez szokott inkább a probléma lenni, mert a kapcsolat - úgy mint a két fél - is változik az idővel. És mi nehezebben dolgozunk fel a változásokat a haladó korunkkal.
Pedig nagyon kellenek!
Mindenkinek sok sikert saját téren!!!
Te kezdj el gondolkodni!!!
Jelen helyzetben, nem kell vergődni anyunak, hanem szépen spájzolni kell a zséből, meg jól körüljárni apu pontos anyagi helyzetét. Fogadni ügyvédet, de nem apu orrára kötni.
Ha apunak járt a szerető, akkor anyunak is jár, amiért támogatta aput évekig, de ésszel és nem erővel kell elvenni ami az övé.
Nem, nem kell egy percig sem tűrnie, hogy a férj tiszteletlen vele.
A cikk utolsó bekezdése nagyon fontos! Elolvastad?
Az én anyámat is ott hagyta az apám annak idején egy másik nőci miatt. És igen, anyám tényleg törődött vele, egy szava se lehetett, főzött, mosott, takarított, rendben volt mindene, időt akart vele tölteni, mellette lenni amikor hazaért, ápolta amikor beteg volt. A törődés IS figyelem, szóval sajnos a figyelmes nőket is megcsalják. Nem kell hozzá kifogás. Az anyám szorgos asszony, mindig minden rendben volt otthon, becsülettel felnevelt minket, szívét-lelkét beletette a családba, apám mégis otthagyta.
Nagyon sok gerinctelen, jellemtelen férfi van a világon.
Ráadásul még mindig él az a tévhit, hogy a házimunka és a gyerek felnevelése nem munka, és nem jár stresszel. Ugyan annyi felelősséget cipelt a feleség, mint a férj, csak a férj nem képes ezt felfogni és önzően csak az ő részét veszi figyelembe. Csak egyszer kellett volna egy napra szerepet cserélni amikor ráadásul a gyerek beteg. Na akkor rájött volna.
Szóval túl sok ugrálnivalója nincs a csajszinak. Előbb kapcsolják ki nála a villanyt, mint előkapar annyi pénzt, hogy be adja a válópert, amit természetesen el lehet húzni akármeddig.
A nőcinek nincs szakmája, sosem dolgozott. Kapkodni fognak utána a munkaadók. Ha nincsenek anyagi biztonságban a gyerekek nem biztos, hogy neki ítélik. A híd alá, biztos nem. Arról már nem is beszélek, hogy nyugdíja sem lesz anyunak. Szóval nagy szarban van.
(Feltételeztem, hogyha átgondolod a problémát, magadtól is rájössz ezekre a dolgokra.)
Inkabb gon-dol-kozz!!!!
El kell adni a sajat reszet apunak, masnak, aki ert hozza, nem kell azt neki vezetnie.
Apu attol meg tovabbra is jatszhatja a nagymenot, termeszetesen a felebol.
Mi a viharert kellen fenntartani egy ilyen kiszolgaltatott helyzetet?
Gondolod hogy 15 ev kihagyas utan akarmilyen munkat kapasbol, felkezzel el tud majd vegezni.
Neki kell kezdeni, valasnak, vagyonmegosztasnak, munkanak.
Mit csinaljon? Lapuljon, amig apu szeretosdit jatszik?
Gondolkodj mar egy kicsit!
És a lánynak? Annak meg az, hogy neki el kell tűrie, hogy a férje, hol egyik, hol másik asszonyával hempereg. Aztán örüljön, hogy szülhet, és vezetheti a háztartást.
Hát ez valóban nagyon egészséges és előre mutató lenne.