Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szoptass, ha hagyja?!
Létrehozva: 2014. augusztus 13. 09:27
Még a csapból is az folyik, hogy az anyuka szoptassa legalább1éves koráig a gyerekét. Minden magazin azt írja, az elején kicsit nehézkes, mert fáj a bimbó, meg be kell állnia a kereslet-kínálatnak, de utána remek felemelő érzés a szoptatás.
Persze, amennyiben akar cicizni a gyereked.
De ha nem?!
Kislányom 3hónapos kora óta küzdünk, heti 1-2nap biztos megy a cirkusz.
Ő nem kér enni. 4-5órája nem evett, de ő bizony nem éhes. Rárakom cicire, szív 5-6-ot, és köszöni ő menne játszani, kúszni, mászni. Vagy kivárja az 1percet mire megindul rendesen a tej, kiszívja ami ömlik, és már folyik is ki a kezeim közül, neki fontosabb dolga van.
Hiába szoptatom mindig ugyanabban az időpontban, teljes csendben, nyugalomban félsötétben ugyanott. Este persze ordít, hogy ő tejet akar, de ha nem eszik napközben rendesen, estére kevesebb a tej ugye. Napokig egyre kevesebbet eszik, utána meg hozzácsökken a tej is, akkor nem győzöm szaporítani.
És nem vagyok egyedül ezzel a gonddal!
És az nem működik hogy akkor okés, most 4órán át megint nem kap enni és majd motiváltabban eszik, mert 4óra múlva is csak annyit fog enni, hogy épp éhen ne halljon! Persze, legalább 5x egyen a gyerek egy nap-így hogy?
Itt a fórumon összekovácsolódott 20fős társaság, akik februárban szültünk, abból még 10-en szoptatunk, abból 7en küzdünk a gyerekkel! (mind lányos anyák)
Nem esznek rendesen, nem gyapodnak mert nem szívják ki a zsíros tejrészt, fenyeget sokakat az orvos tápszerrel, mert nem hízik a baba, közben
VAN TEJ DE NEM ESZI!
Ezekről miért nem írnak a női magazinok, erről miért nem cikkeznek sehol?
Hogy hiába van tejed, ha a gyerek nem ér rá enni?
Hogy szoptatod ha ő nem hajlandó megdolgozni a tejért?
Hogy a 7 anyából 4 azt csinálja már, hogy kifeji a tejet, és úgy adja oda a gyereknek üvegből-ami egyébként tripla meló, mert sterilizálod a fejőt, mosod az üveget, fejed a tejet, melegíted a tejet, eteted a gyereket, ahelyett hogy csak cicire raknád, és ugyanúgy a gyerekhez/fejőhöz vagy kötve 4óránknét, és még kimozdulni se tudsz vele rendesen?!
Rengetegen azért térnek át 3-4hós korában a tápszerre, mert azt hiszik nincs elég tejük vagy nem jó a tejük, mert nem akar cicizni a gyerek rendesen és nem hízik, közben van tej, csak lusták a babák kiszívni!
Hiába kérdezel dokit, védőnőt, LLL tanácsadót, marha nehéz etetni a gyereket, aki nem ér rá enni! És ez nem átmeneti szopisztrájk, sokunknak hónapok óta tart! Gyakorlatilag csak félálomban altatás előtt, meg éjjel eszik rendesen, akkor üríti ki a ciciket kepesztés nélkül, de azt meg nem lehet hogy folyton úgy szervezz mindent hogy a hullaálmos gyereket tudd etetni.
Igen, mostmár 6hónapos, lehet kezdeni a hozzátáplálást. De ugye mennyivel izgalmasabb asztalnál ülve pohárkából kanállal enni a változatos ízeket , miközben berregsz, mint cicizni és közben anya mellkasát nézni? Ettől se lett könnyebb semmi...
Nagyon nehéz kitartani, és folyton inni a söröket, szaporítani hogy ne apadjon érdeklődés hiányában; számolgatni, hogy mikor-hogy etesd hogy kellően fáradt legyen, hogy egyen, vagy rimánkodsz, hogy legyen éppen kedve enni...
Igazából csak annyi célom lenne ezzel az írással, hogy tudják az anyukák, akik itt tartanak, vagy később ide jutnak, hogy bár ezekről a szenvedésekről nem írnak túl sok helyen, mégis sokan küzdünk...Nehéz kitartani, de szokták mondani, az anyatejnek minden cseppje arany...És ha van tej, miért ne szoptassunk? Még akkor is, ha nem olvasni a gondunkról...
Persze, amennyiben akar cicizni a gyereked.
De ha nem?!
Kislányom 3hónapos kora óta küzdünk, heti 1-2nap biztos megy a cirkusz.
Ő nem kér enni. 4-5órája nem evett, de ő bizony nem éhes. Rárakom cicire, szív 5-6-ot, és köszöni ő menne játszani, kúszni, mászni. Vagy kivárja az 1percet mire megindul rendesen a tej, kiszívja ami ömlik, és már folyik is ki a kezeim közül, neki fontosabb dolga van.
Hiába szoptatom mindig ugyanabban az időpontban, teljes csendben, nyugalomban félsötétben ugyanott. Este persze ordít, hogy ő tejet akar, de ha nem eszik napközben rendesen, estére kevesebb a tej ugye. Napokig egyre kevesebbet eszik, utána meg hozzácsökken a tej is, akkor nem győzöm szaporítani.
És nem vagyok egyedül ezzel a gonddal!
És az nem működik hogy akkor okés, most 4órán át megint nem kap enni és majd motiváltabban eszik, mert 4óra múlva is csak annyit fog enni, hogy épp éhen ne halljon! Persze, legalább 5x egyen a gyerek egy nap-így hogy?
Itt a fórumon összekovácsolódott 20fős társaság, akik februárban szültünk, abból még 10-en szoptatunk, abból 7en küzdünk a gyerekkel! (mind lányos anyák)
Nem esznek rendesen, nem gyapodnak mert nem szívják ki a zsíros tejrészt, fenyeget sokakat az orvos tápszerrel, mert nem hízik a baba, közben
VAN TEJ DE NEM ESZI!
Ezekről miért nem írnak a női magazinok, erről miért nem cikkeznek sehol?
Hogy hiába van tejed, ha a gyerek nem ér rá enni?
Hogy szoptatod ha ő nem hajlandó megdolgozni a tejért?
Hogy a 7 anyából 4 azt csinálja már, hogy kifeji a tejet, és úgy adja oda a gyereknek üvegből-ami egyébként tripla meló, mert sterilizálod a fejőt, mosod az üveget, fejed a tejet, melegíted a tejet, eteted a gyereket, ahelyett hogy csak cicire raknád, és ugyanúgy a gyerekhez/fejőhöz vagy kötve 4óránknét, és még kimozdulni se tudsz vele rendesen?!
Rengetegen azért térnek át 3-4hós korában a tápszerre, mert azt hiszik nincs elég tejük vagy nem jó a tejük, mert nem akar cicizni a gyerek rendesen és nem hízik, közben van tej, csak lusták a babák kiszívni!
Hiába kérdezel dokit, védőnőt, LLL tanácsadót, marha nehéz etetni a gyereket, aki nem ér rá enni! És ez nem átmeneti szopisztrájk, sokunknak hónapok óta tart! Gyakorlatilag csak félálomban altatás előtt, meg éjjel eszik rendesen, akkor üríti ki a ciciket kepesztés nélkül, de azt meg nem lehet hogy folyton úgy szervezz mindent hogy a hullaálmos gyereket tudd etetni.
Igen, mostmár 6hónapos, lehet kezdeni a hozzátáplálást. De ugye mennyivel izgalmasabb asztalnál ülve pohárkából kanállal enni a változatos ízeket , miközben berregsz, mint cicizni és közben anya mellkasát nézni? Ettől se lett könnyebb semmi...
Nagyon nehéz kitartani, és folyton inni a söröket, szaporítani hogy ne apadjon érdeklődés hiányában; számolgatni, hogy mikor-hogy etesd hogy kellően fáradt legyen, hogy egyen, vagy rimánkodsz, hogy legyen éppen kedve enni...
Igazából csak annyi célom lenne ezzel az írással, hogy tudják az anyukák, akik itt tartanak, vagy később ide jutnak, hogy bár ezekről a szenvedésekről nem írnak túl sok helyen, mégis sokan küzdünk...Nehéz kitartani, de szokták mondani, az anyatejnek minden cseppje arany...És ha van tej, miért ne szoptassunk? Még akkor is, ha nem olvasni a gondunkról...
Különben nem az LLL, hanem a WHO javasolja a kétévig tartó szoptatást. Az LLL csak hivatkozik rá.
Ezekért én is mindig dühös vagyok az LLL-re.
Ha valaki valamiért nem tud, vagy nem akar szoptatni, akkor is ki lehet alakítani egy stabil anya-gyerek kapcsolatot. Nekem ugyanúgy felemelő pillanatok voltak, mikor az ölemben cumisüvegből etettem a gyermekemet, mint mikor még szoptattam. Ha szeretet, elfogadás van, akkor a kötődés szempontjából totálisan mindegy, hogy a ciciből kapja a tejet, vagy egy cumisüvegből. Én cumisüvegezéskor is sokáig még az ölemben etettem a fiamat, hogy a meghittség, a test közeliség, a cirógatás megmaradjon. És a fiammal imádjuk egymást, semmiféle törést nem jelentett az, hogy egy idő után nem szoptattam, hanem cumisüvegből tápszereztem.
És ezért vagyok én nagyon dühös, mert elhintik a kismamákban ezt a "csak akkor vagy jó anya, ha legalább 1 éves korig szoptatsz, mert csak ettől lesz stabil az anya-gyerek kapcsolat és így lesz egészségesebb a gyermeked" dumát, szegény kismama meg elkezd stresszelni, hogy így is legyen, mert ha nem, akkor ő már eleve szaranya...
Ez az, amit el kell engedni a kismamáknak! Ha egészséges a kisbaba, akkor a szeretet a legfontosabb, öszöntből és a baba valós igénye alapján jön majd, hogy meddig és hogyan etesse, és hogyan gondozza a babát.