Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vagy te anorexiás? Mi közöd hozzá?!
Létrehozva: 2014. július 29. 13:42
Álszentség lenne úgy tenni, mintha nem alkotnánk percenként véleményt másokról. Na jó, néha akár még ki is mondjuk hangosan. De milyen meggondolásból közlik az aktuális ítéletüket a másikkal felszínes ismerősök vagy félidegenek kérés nélkül?
Nők Lapja Café: Nem vagy te anorexiás? Mi közöd hozzá?!
Nők Lapja Café: Nem vagy te anorexiás? Mi közöd hozzá?!
Te meg itt vagy?Azt hittem a masik topikba irott cikked alapjan,hogy mar reg Etiopiaban segited a raszorulokat!Mi az ,hogy :nektek Magyaroknak; hat te mi vagy,marslako?
....ööö.... Te nem lenni mágyár??
És akkor most Neked vannak szingli barátnőid?
Szerintem meg inkább annak van komplexusa, aki a másik külsejét fikázza. Én pl. a szépséget előbb észreveszem valakin, mint a negatívumokat.
mindenki elott azt mondta a harmincas, jokepu, szimpatikus
fiatalembernek" Je, Te mar ilyen fiatalon kopaszodsz?". Nagyon kinos
volt, en szegyelltem magam.
jo). Egy pillanatra szohoz sem tudtam jutni...... a talalkozas utan meg
is szakadt az evtizedek ota tarto (addig viszonylag normalis)
kapcsolatunk."
Egy jo pszichologust bizony nem artana felkeresned, ha egy ilyen hulye mondatra igy reagalsz.
Erdekes olvasni, hogy mennyi frusztraciot okozhatnak az ilyen beszolasok.
Az itt hozzaszolok irasanak mindegyike sugarozza, a kisebbrendusegi komplexust, a serult lellket.
Inkabb ez a baj, mit hogy hany kilo az ember.
Akinek rendben van a lelke, legyen az tul kover vagy tul sovany egyszeruen csak mosolyog at ilyen beszolasokon, szinte meg sem hallja.
A lelket is kell edzeni, nem csak a testet!
Szerintem is egy nagyon intelligens, klassz cikk, gratulalok a cikk irojanak!
Elarulom, hogy ez a fajta, "mindenbe beszolo, mindenkit leszolo, mindenki maganszferajaba betolakodo, megalazo viselkedes" kizarolag Magyarorszagon tapasztalhato. Sok orszagban eltem, jartam mar, de soha, sehol nem tapasztaltam ilyenfoku viselkedest. Nagyon talalo, amit valaki korabban irt: "meggondolatlan megjegyzések mennyire sértik a másik ember MÉLTÓSÁGÁT". Errol van szo!
Soha eszembe nem jutna valakinek azt mondani, hogy "jaj, de nagy az orrod, gorbe a labad, elalloak a fuleid, milyen kancsal vagy, stb", ahogy a sulyra sem tennek senkinek megjegyzest.
Tanuja voltam (Magyarorszagon), ahol vendegsegben az idosebb hazigazda mindenki elott azt mondta a harmincas, jokepu, szimpatikus fiatalembernek" Je, Te mar ilyen fiatalon kopaszodsz?". Nagyon kinos volt, en szegyelltem magam.
De sajat magam is megtapasztaltam, amikor hosszu evek utan Budan meglatogattam regi kedves baratnomet, annyira orultem a talalkozasnak, amikor ajtot nyitott, en a nyataba ugortam volna oromomben, o ezzel kezdte" Hu, de nagyon sovany vagy!" ( 168 cm, 56 kg, nekem pont jo). Egy pillanatra szohoz sem tudtam jutni...... a talalkozas utan meg is szakadt az evtizedek ota tarto (addig viszonylag normalis) kapcsolatunk.
Ma már szerencsésebb vagyok. Biztos a korral lesz bölcsebb az ember, de a legrosszabb esetben is lepereg rólam. Vagy visszaszólok csípőből, esetleg kifejezetten bóknak veszem. Van, hogy meg is jegyzem, hogy inkább mínuszban legyek, mint pluszban. Egyébként is tapasztalatom az, hogy sokkal könnyebb szinten tartani, mint a felszedett kilót leadni. Az egy gyötrelem.
És nem utolsó sorban, ahogy öregszik az ember, azért is jobb, ha nem hízik el, mert - az én véleményem szerint - a túlsúly inkább öregít. A filigrán nőket meg fiatalabbnak nézik. Az pedig - mondjon bárki bármit - mámorító érzés.
Ehhez sem nagyon okosnak, sem kövérnek nem kell lenni, hogy az ember lássa, defektesekről beszélsz.
A különbség az, hogy most kitomboltad Magad, szídván a másfajta "defekteseket", ami ugyanolyan sértő --sőt, még inkább, a nyilvánosság széles körére való tekintettel, ami fenntartja a beszédtémát-, mint amikor face to face megkapod a kritikát mástól.
1.) Túlsúlyos barátnőm szerint igenis neki is rendszeresen tesznek megjegyzéseket a kulturáltalan ismerősei a súlyfeleslegére, és nemcsak neki, hanem másoknak is
2.) Nemrég olvastam a fb-on, hogy egy 150 cm magas fiatal nő panaszkodott, hogy akivel csak találkozik, kibukik a száján, hogy "de pici vagy!" , és mennyire rosszul esik neki
3.) Egy belgyógyász ismerősöm mesélte, hogy egy kollégája szintén nagyon vékony alkatú, és neki is sokan beszólnak a testalkata miatt. Ez az orvos azt szokta az őt cikizőknek mondani, hogy "Ó, igen, köszi, képzeld, épp most fogytam 3 kilót!" - aztán vagy észreveszik az iróniát, vagy nem... Én párszor próbáltam ezt mondani, nagy hatást értem el vele.
Szumma szummárum: aki bizonyos kulturáltsági szint alatt van, az beszól annak, aki nem üti meg ő mércéjét testalkat vagy egyéb tulajdonság tekintetében. És ez nagyon rosszul tud esni annak, aki nem tudja függetleníteni magát egy idegen és/vagy tudatlan ember véleményétől.
Nekem már elég ritkán szólnak be, talán érzik, hogy úgyis lepereg rólam. Ha néha beszólnak, és van kedvem szópárbajba kerülni, akkor büszkén mosolyogva szoktam mondani, hogy genetikai oka van a soványságomnak, és fiatalkorában igen karcsú és magas nagyanyámra hivatkozom. (Ez egy nem túl szép trükk, hiszen az engem támadó rossz szándékát irigységbe fordítom.) Ha még jobban akarok vitatkozni, akkor szintén mosolyogva kérdezem, hogy "Remélem, ez nem okoz számodra problémát?" . Ha nincs kedvem erről témázni, akkor simán mosolygok és megvonom a vállamat. Egyébként nem érzem szükségét, hogy mentegetőzzem, hiszen nem tettem semmi rosszat, hasznos tagja vagyok a társadalomnak, embertársaimmal rendesen viselkedem, stb., miért ne lehetnék sovány (vagy kövér vagy alacsony vagy magas vagy szeplős stb. stb. stb.).
Egyszer egyébként kaptam egy bókot egy idegen férfitől ezzel kapcsolatban. Egy sebészorvos egy hasi műtétet hajtott végre rajtam, majd a műtét után kedvesen közölte, hogy nagyon szeret engem operálni, mert jól látszik az anatómiám. :-)
En szinten folyamatosan megkapom ezeket a "kedves es aggodo" megjegyzeseket: Jaaaaaj annyira sovany vagy, biztos hogy eszel rendesen? Egyel csokit is meg porkoltet is vacsorara! (175 cm, 53 kg, 28 eves lany) - Igen, biztos, hogy eszem rendesen, koszi, ilyen alkat vagyok, es nem, nem eszem csokit es porkoltet vacsorara, de nem azert, mert fogyozom, hanem mert amugy sem egeszseges. De hagyjuk is...
Borzalmasan fel tud idegesiteni, ha epp olyan hangulatban kap el el ilyen megjegyzes, mit kepzel magarol? Ahogy a cikkben is irta a kedves iro, micsoda sertodes lenne, ha visszakezbol valszolnek, hogy "aha-aha, hat te meg jaaaaj mennyire kover vagy, uristen, biztos hogy odafigyelsz arra, mit eszel? Nem kene egy kicsit sportolni es egeszsegesebben elni, hmm?"
Tenyleg nonszensz, hogy az emberek azt hiszik, joguk van kommentalni szemtol szemben akkor is ha senki nem kerdezte oket...
Nagyon egyetértek azzal is, hogy vakmerőbben tesznek bántó megjegyzést egy sovány alkatúra - sajnos főleg, ha nő -, mint egy kövérre, így tapasztaltam én is. De nemcsak ez a lényeg, a cikk tökéletesen leírja az igazi lényeget.
Amíg az emberekben nem éled fel az igény, hogy "élni és élni hagyni" és amíg egyesek abból tartják fenn a maguk lelki kényelmét, hogy másokról véleményeket kreáljanak (hiszen minden ember önmagában egyedi és senkihez sem hasonlítható), miközben a saját problémáikat így szándékoznak maguk elől is eltakarni, addig sem a sovány, sem a kövér, sem az egyéb adottságokkal rendelkező embereknek nem lesz nyugalmuk. Hacsak meg nem tudna mindenki annyira erősödni, hogy az ilyen beszólásokat már csírájában elfojtanák egy jól megérdemelt válasszal.
Sokan szinte mosolyogva fordulnak hozzád ,hogy egyél "mán" mert olyan sovány vagy /.Holott :165 cm /58 kg/. .Ettől a szótól visitófrászt kapok.Még el is nyújtja az idiótája:olyan sováááány vagy!
Bár talán egyszer én is szóltam valakinek, nem tudom, mennyire normális ez, szólni ezért- volt egy kolléganőm, aki csak cukorkákat volt hajlandó enni reggel-délben-este, hogy ne legyen rosszul, de semmi mást, és nagyon sovány volt... Nem anorexiás szót használtam, de amikor valaki a környezetedben nem eszik semmit, hetekig, az ijesztő. Ilyesmit lehet mondani, hogy mi a baj?... Nem lehet? Mit lehet? Vagy inkább hagyjuk éhenhalni?... izé...
(Mindenesetre én olyan boldog volnék, ha valaki egyszer azt mondaná nekem, hogy "te út isten, de sovány vagy, nem avgy te anorexiás?! "