Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
10 mondat, amit abortuszra készülő nőknek mondtak
Létrehozva: 2014. július 28. 16:57
A magyar törvények szerint minden abortuszra készülő nőnek fel kell keresnie a Családvédelmi Szolgálatot, ahol két kötelező jellegű tanácsadáson vesznek részt, és hivatalosan csak a másodikon hozhatják meg a döntést. Tízen osztották meg velünk a beszélgetéseken elhangzott meghökkentő, fájdalmas vagy éppen lélekápoló mondatokat.
Nők Lapja Café: ,,A lelkiismeretével ön számol el" - 10 mondat, amit abortuszra készülő nőknek mondtak
Nők Lapja Café: ,,A lelkiismeretével ön számol el" - 10 mondat, amit abortuszra készülő nőknek mondtak
Ezek alapján döntik el, hogy rászoruló vagy-e vagy sem. Ja, és nincs külön "bizottság" ehhez, hanem ahova menned kell elbeszélgetésre, ott kérdeznek ki.
A "hanyagsági feláras" abortusz kérdését már nem lehet ilyen egyszerűen megoldani. Innentől kezdve totál semmi értelme.
"Ahogyan megalázónak éreztem azt is, hogy amikor elhalt terhesség miatt
volt szükségem művi befejezésre, a kórházi személyzet néhány tagja elég
gorombán bánt velem, mert egy rakáson voltam az abortuszosokkal, és nem
mindenki tudta, hogy ki vetet el élő magzatot, és ki az elhaltat."
Remélem nem gondolod komolyan, hogy az élő magzatot elvetetőnek jár a goromba stílus...
Szerintem ha egy nagykorú, beszámítható felnőtt ember úgy dönt, hogy ő soha többet nem akar gyereket, akkor el kell fogadni a döntését. Engem nagyon dühít, hogy atyáskodnak az emberek felett, nem engedik, hogy azt tegyen a saját testével (mert itt bizony tényleg csak a saját testéről van szó - ellentétben az abortusz-üggyel), amit akar.
Persze nagy döntés ez, jól át kell gondolni. De saját döntés. És ha az ember utólag megbánja, csak saját magát okolhatja. Ehhez tényleg nincs másnak köze.
De, megalázónak érezném, ha önhibámon kívül szarban vagyok és még ilyen macerának tesznek ki. Ahogyan megalázónak éreztem azt is, hogy amikor elhalt terhesség miatt volt szükségem művi befejezésre, a kórházi személyzet néhány tagja elég gorombán bánt velem, mert egy rakáson voltam az abortuszosokkal, és nem mindenki tudta, hogy ki vetet el élő magzatot, és ki az elhaltat. De ahogy valaki írta korábban, ez egy olyan dolog, amit egyszerűen nem lehet úgy megoldani, hogy mindenkinek "jó" legyen.
visszterve ismerösömre: a harmadik gyerek utan szerette volna elköttetni a petevezeteket, mivel nem volt sikeres a vedekezes. Termeszetesen az elsö "baleset" utan attertek masra. Közöltek: nem indokolt. A negyedik utan ugyanaz a helyzet - mas vedekezes, elkötes nem indokolt. Az ötödik gyerek utan majdnem elverzett, kerte az elkötest - nem indokolt. Elutasitva.
Akkor most mi van?
Ki fogja eldönteni és mi alapján, hogy ki az, aki jogos elköttetésre vagy extra felárra ítéltetik és ki az, aki ráaszoruló?
Ki fogja fizetni a szigorú vizsgálóbizottságot, aki mindezt kideríti?
Te nem éreznéd megalázónak, amikor szarban vagy, hogy ilyen szinten lekádereznek, ahogyan azt elképzeled?
Igen, én is kerülhetek még ilyen helyzetbe. De mindent megteszek, hogy ezt elkerüljem, és ha mégis becsúszna, csak akkor vetetném el a terhességet, ha valóban esélytelen lenne, hogy normálisan felneveljük (bár akkor is elgondolkodnék az örökbeadáson - nem tudom, hogy döntenék), vagy ha élettel összeegyeztethetetlen rendellenessége lenne.
De ha nem lennének, bizony inkább az önmegtartóztatást választanánk (a férjem is!), mint az abortuszra járást.
( és mielőtt megkapnám, nem, nem vagyok totálisan ab párti... )
Csak érdekesnek találom a párhuzamot. Nekem például folyamatosan, tartósan meg kellene vonnom magamtól az olyan kajákat, amiket szeretek, ha ideális alakot szeretnék, mert nagyon hajlamos vagyok a hízásra. Így aztán évek óta van rajtam néhány plusz kiló, hol több, hol kevesebb. De nem vagyok hajlandó fogyókúrázva leélni az életem, mert a kajamegvonás is úgy hat rám, mintha egyéb ösztönöket folytanék el. Hisztis leszek és rosszkedvű, frusztrált. Ezért ha nagyon elszalad velem a ló, néhány napig-hétig intenzíven diétázom, persze olyankor jobb nem hozzám szólni :) De tartósan nem csinálom ezt magammal, inkább legyen rajtam egy-két zsírpárna.
Na de ha az ösztöneim kiélése emberi életekbe kerülne, akkor már másként állna a helyzet, legalábbis nálam.
Persze, hogy ideiglenesen le lehet gyűrni az ösztönöket, de hosszabb ideig nem jó, mert nagyon visszaüt. Itt akár a fogyókúrára is gondolok, mert az sem normális dolog. És nem is hasznos, sőt.
Csak előfordulhatnak olyan esetek, amikor le kell tudni győzni az ösztöneinket. És ilyen lehet az a szélsőséges (és szerintem igazán ritka) eset, amikor valakinek semmilyen fogamzásgátlási eszközre nincs pénze/lehetősége. Bár ez így nem igaz teljes formában, mert azért vannak a nemi életnek olyan formái, amitől nem lehet teherbe esni. (mostanában a csapból is az folyik, hogy a jó nemi élethez hozzátartoznak ezek a dolgok, mnden női magazinban találunk technikai tanácsokat az ilyesmiről, prűdnek tartják azt, aki elutasítja például az orált vagy az anált stb). De ilyen például a gyerekvállalási ösztön, amikor még nem adottak a feltételek a gyerekvállaláshoz. Vagy ilyen pl. a kaja is, amikor fogyókúrázunk. Érdekes egyébként, hogy ugyanazok a nickek, akik más topicokon hajtogatják, hogy milyen undorító zabagép ösztönlények azok, akiknek nehezen megy a fogyás, mert nem bírják megállni, hogy ne egyenek, azok szerint ha az egyéb ösztöneinkről átmenetileg lemondunk, az nem élet.
Egy ilyen alapvető ösztönről lemondani sérüléseket eredményez. Lásd papok és ügyeik.
Na persze vannak kevésbé szexuális lények is, nekik biztosan könnyebb.
Mellesleg a másik oldalról meg ostorozzák a nőket (á, a férfiakat soha, miért nincs gyerekük), hogy nem szülnek. Nyilván olyankor meg kellene, hogy működjenek bennük az ösztönök...
prűd fapicsa, ja bocs, GolyvaGizi vagy mi, de ha én lennék ilyen helyzetben, lelkileg jobban megviselne az abortusz, mint az önmegtartóztatás.Mindenesetre szerintem eléggé buta dolog arra célozgatni, hogy aki ellenzi az abortuszt, annak biztos pocsék a nemi élete... Kétlem, hogy így lenne, bár csak a magam nevében beszélhetek :)
Egyre inkább rájövök, micsoda kis huncut, bűnös perszóna vagyok én. És még csak nem is szégyellem magam.
Avagy feketen elvegeztetett ab....
Vannak ra opciok ahogy regen is...marha humanus mind...
Szerintem a rákényszerül és a "visszajáró lélek" nem ugyanaz. És pont itt látom a lényeges különbséget.
A megelőzésre kell törekedni elsősorban és meghagyni a lehetőséget, ha ennek ellenére valaki mégis rákényszerül. És tökmindegy, hogy ki és miért.