Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
10 mondat, amit abortuszra készülő nőknek mondtak
2014-07-28 16:571.
Létrehozva: 2014. július 28. 16:57
A magyar törvények szerint minden abortuszra készülő nőnek fel kell keresnie a Családvédelmi Szolgálatot, ahol két kötelező jellegű tanácsadáson vesznek részt, és hivatalosan csak a másodikon hozhatják meg a döntést. Tízen osztották meg velünk a beszélgetéseken elhangzott meghökkentő, fájdalmas vagy éppen lélekápoló mondatokat.
Nők Lapja Café: ,,A lelkiismeretével ön számol el" - 10 mondat, amit abortuszra készülő nőknek mondtak
Nők Lapja Café: ,,A lelkiismeretével ön számol el" - 10 mondat, amit abortuszra készülő nőknek mondtak
:)
Meg sajnos a közvetlen környezetemben is. Nem véletlenül nem tudok jóízűen kardoskodni a mindenáron megszülés mellett.
Az igaz, hogy sok ember alkalmatlan szülőnek, csakhogy ez akkor derül ki, amikor már késő.
A másik igen, lehet a pénz is erre ok, mikor valakit folyton gúny tárgyává tesznek a kortársai, mert sosincs pénz nemhogy osztálykirándulásra, de mondjuk egy hordható rend ruhára, vagy épp cipőre. Mikor valakit kicikiznek a menzán, hogy a legvackabb kaját is kéjjel tömi magába, ne adja isten más maradékát is maga elé veszi, mert otthon nem kap enni, hidd el, az minden csak nem élet egy gyereknek ( volt ilyen osztálytársam, 8-an voltak testvérek és nem az agyonszolizott rétegből. Apuka lelépett a 8. gyerek után, anyukára hagyva hitelt és minden nyűgöt. Minden volt az a gyerek, csak boldog nem, sokszor volt olyan, hogy a saját kezét szúrkálta, vagdopsta kínjában. Szerinted ő kívánta ezt a fajta életet? )
Most mindentől függetlenül, szimpla kiváncsiságból kérdezem, mert annak ellenére, hogy állandóan ezt próbáljátok a számba adni, én még mindig nem a nem kívánt babák megtartása mellett "kampányolok". Tényleg a témától függetlenül érdekel, mert én is hasonló körülmények közt nőttem fel (ok, autónk például volt, de nekünk tényleg létszükséglet volt, és kaját soha nem kellett kölcsön kérnünk - pénzt igen, többször is), de soha nem fordult meg a fejemben, hogy bárcsak kikapartatott volna anyám.
Kínában olyan törvény van, hogy csak 1 gyermek lehet egy családban. Ha besikerül a 2., kötelező elvetetni. Viszont pénzbe kerül, ha védekezés nélkül lett a nő terhes. Ott azt "divat" mondani, "elcsúszott a pesszárium". Így már ingyenesen veszik el a kisbabát.
Ezt tényleg lehetetlen bizonyítani, mert ha azért lett terhes a nő, mert elfelejtette bevenni a fogamzásgátló tablettát, az lesz a bizonyíték, hogy ő bizony védekezett, hogy bevisz egy fél doboz fogamzásgátlót a védőnőnek? Lehet az a szomszédasszonyé is.
Sok évvel ezelőtt az egykori Csehszlovákiában semmiféle lebeszélő-- vagy felvilágosító beszélgetés nem volt az abortuszt kérelmező nőkkel. Csupán a tényálladékot igazoló papírokat kellett a nőknek bemutatnia a kórházban, hogy egyáltalán terhesek -- nőgyógyász kézi vizsgálata, laborlelet, esetleg ultrahang-lelet -- és mindenki megkapta a műtétre az időpontot. Mégis egyharmada volt az ottani abortuszok száma a magyarországiakénak, ahol durván, arrogánsan bántak az akkori abortuszbizottságokon a nőkkel, ahová szintén kétszer kellett elmenniük. Mostanáhan nem tudom, hogy megy ez Csehországban, illetve Szlovákiában. Kíváncsi lennék, ha valakik megírnák.
Én '89-ben voltam terhes, akkoriban ment az abortusz a legegyszerűbben nálunk. Nekem a szomszédasszonyom volt a háziorvosom asszisztense, és a tanácsadást is a háziorvos vezette. (Már amikor ott volt.) Mondta az asszisztensnő, ilyen vacak körülmények közé, ahogy élek, ne szüljek gyereket. Jelen volt a beszélgetésünkön a védőnő, mondta, ő aláírja nekem a papírt. (körzeti védőnő aláírása) + kellett még a körzeti nőgyógyászomé is aki történetesen a háziorvosom volt. Mondták, aláíratják vele is a papírt, elé sem kell járulnom. Másnap beszaladok érte a rendelésre, és soron kívül kiadja az asszisztensnő. Mondták, az nem baj, hogy már van terhes kiskönyvem, azt széttépik, csak a benne lévő leleteket (papírokat) kell a kórházba bevinnem, és a műtétre időpontot egyeztetnem. De nem tudtak a műtétre rábeszélni, mert mindenképpen szülni akartam.
Azt, akit durva beszéddel le tudnak beszélni az abortuszról, meg is érdemli, hogy megszülje nemkívánt gyermekét. Az ember mindig álljon ki az akarata mellett, akármi is legyen az. Hallgattam én is eleget 7,5 hónap alatt a tanácsadásokon, milyen buta és felelőtlen vagyok, hogy így vállalok gyereket.
Témára visszatérve: amit írtál. Ki tudna olyan szégyennel a nyakán élni, főleg kis faluban, amit te is felvázoltál? Bírom én is az ilyen alternatívákat ( legalább lesz még pár öngyilkosság, úgyis olyan alacsony a ráta ebben is kis hazánkban, javítani kell a statisztikát ). Egyébként meg lehet nézni, hány gyerek marad nevelőotthonban, mert nem kell a kutyának sem, nemhogy örökbefogadó szülőnek. Na ők aztán megint kapnak egy alapot az életre...iskola után mehetnek a fenébe, elég sok le is csúszik közülük. Az élet?
Tudod erről a szégyenről jut eszembe a régi korok módija: megesett a Maris, elküldjük valami zárdába vagy másfelé élő rokonhoz, megszül, a poronty mehet az árvaházba( jobb esetben ), mi meg majd azt mondjuk az ismerősöknek, hogy tanulni, utazni volt oda. Ez lenne a norma?
Igen, ettől nekem is feláll a szőr a hátamon, mikor a születésszám növelése, a nem kívánt baba megtartása melletti érvelés kapcsán romantizálják a szegénységet. Én eléggé szerény körülmények közt nőttem fel, és őszintén szólva a kutyának sem kívánom ezt. Sokszor beszélgetek erről barátnőkkel vagy a párommal, és soha nem érzek egy deka nosztalgiát sem a gyerekkorom iránt. Lehet, hogy ez sokaknak fura, vagy érthetetlen, mert minél távolabb van, annál szebbnek tűnik. Ugyanis az idő sok mindent megszépít. Hát én ezzel nem így vagyok. Soha egy percre nem sírom vissza a gyerekkoromat. Pedig még csak nem is éheztünk. De akkor sem. Mi a jó abban, hogy az idősebb - ráadásul fiú - testvér levetett ruháit, táskáit hordom, hogy sosincs zsebpénzem, mindenre külön kell kuncsorogni és ráadásul fillérre ki van számolva, vagy inkább kevesebb is. Hogy vasárnap, ha elfogyott otthon a kenyér, engem küldenek át a szomszédba kérni, mert a szülők szégyellnék. Hogy ha be kell vinni a suliba valamire pénzt, biztos, hogy én viszem be utolsónak. Hogy ha bármit szerettem volna, mindenre azt mondták, hogy nincs, nem telik rá. Amikor meg nagyobb az ember, még rosszabb. Már akkor sem volt olyan nagy luxus a vezetékes telefon, vagy az autó, de az sem kellett, mert a szülők szerint semmi szükség rá. Pedig lehet, hogy szükség lett volna rá, csak ők nyilván nem akartak még azért is megdolgozni. Kényelmesebb volt mindenre azt mondani, hogy nincs rá pénz. Hogy sosem voltunk nyaralni, kivéve egyszer, az is valami SZOT-os beutaló volt. Igaz, nem sok emlékem van arról sem.
Én azóta élem igazán az életem, amióta felnőtt vagyok, önálló döntéssel, és én határozom meg az igényszintemet, hogy mi szeretnék, és azért mindent megteszek. Nem pedig mindenről lemondok azzal a felkiáltással, hogy úgyse telik rá. Én inkább spórolok, dolgozom többet, de szeretem elérni a céljaimat. Gyerekként ez lehetetlen volt.
Az örökbefogadás egy tini esetében meg röhej. Elképzelem, hogy mondjuk egy kis lélekszámú faluban mekkora kiközösítés, megalázás járna annak a fiatalnak, aki nem veteti el, hanem kihordja a magzatot - nyilván az már látható, nem titkolható - majd örökbe adja. Na, akkor meg azért szólnák meg, hogy micsoda embertelen barom, hogy lemond róla.
kitűnik, hogy valami nem stimmel. Vagy hazudnak a fogamzásgátlási
eszközök biztonságosságát illetően, és tulajdonképpen majdnem teljesen
hatástalanok, vagy sokan nem élnek velük, ezért lesz annyi nem kívánt
terhesség."
Én már összehasonlítottam egy másik topikban neked, de akkor sem igazán érdekelt.
A fogamzásgátló eszközök nem teljesen hatástalanok, de nem is adnak 100%-os védettséget. És nem is állít ilyent senki. Meg lehet nézni mindenik Pearl-indexét, még az óvszernél is 3-4 százalék. A spermicideké 7-20 százalék. Sőt, ha hiszed, ha nem, még a sterilizáció sem 100 százalékos.
Magyarországon a termékeny korban levő (20-40 év) nők száma közel másfél millió. Utána lehat nézni a népszámlálási adatokban. De ha a 14-46 korosztályt vesszük, az már 2 millió feletti.
http://www.ksh.hu/interaktiv/korfak/orszag.html
A tavaly 35 ezer abortuszt végeztek el. Azonkívül az a abortuszok száma évről évre meredeken csökken. Mi nem stimmel?
Akárhogy hasonlítgatom, nekem nem az jön le az adatokból, hogy Magyarországon a nők többsége úgy járna abortuszra, mint a moziba.
Végülis lényeg, hogy éljen, a minőség nem számít, ha napi 2 szelet vajaskenyér jut, akkor annyi ( arról nem beszélve, hogy hiába lenne valamiben pl tehetséges, jó eséllyel pont ugyanabban fog megragadni, abban a nyomorban, amibe született, mert nincs igazán lehetősége kijutni belőle).
Vagy még milyen alternatívát tudsz mondani, a pöcegödrön, az ab-on, az örökbeadáson, meg a majd a nagyi felneveli kategóriákon kívül?
Egyébként amire reagáltam hsz, na pont abban fejtetted ki, szerinted miért hiábavaló álmodozás a felvilágosítás modernizálása. Ellentmondasz magadnak.
Na meg mintha az abortusz és az újszülött pöcegödörbe dobása között lehetne csak választania egy nőnek, nem állna rendelkezésre semmilyen egyéb alternatíva...
Hagyjuk, én befejeztem, nem beszélünk egy nyelvet.
Ugyanis pont ez a fej himokba valo dugasa,ha valaki sotet,nemtorodom,esetleg prud szuloket kapott a sorstol,az vigye tovabb azt a mintat nyugodtan,megerdemli,akinek esetleg normalisan gondolkodo es felvilagosult szulei vannak,azok kapjak a jo utravalot az eletre. Maradjon vegulis lutri az egesz,legalabb mindig marad egy reteg,akire lehet ujjal mutogatni.
( Csak parhuzamkent:akkor minek a vedono az ujszulott melle,elvegre mindenki kaphatott mintat a gyerekgondozasrol otthon,aki jo mintat latott ott serulesmentesen,egeszsegben no fel a gyerek,aki rosszat ott marad lutri felno e es mikent no fel a gyerek...hiszen vegulis minek kintrol besegiteni a folyamatba,hogy a rossz minta helyett pozitiv iranyba induljon el az is,aki szerencsetlenebb kornyezetben felnove a rosszat tartalmazo batyut kapta az eletre utravaloul. )
Lehet sarkos,de egy ponton csatlakozik a ket temakor,a nevelesnel. Morbidnak tartom hogy ujszulott korban mindenre vigyazni,a nem torodom szulok elleneben is haladva megy a vedonoi rendszer altali segitseg,de tinikorban erre mar csak legyintunk,hogy de ha ilyen hulye a szuloje akkor kar neki a segitseg,jobban kijar neki a vegzalas,a buntetes.
Kulonben nezzel utana ott milyrn megoldasok vannak a nem kivant terhessegek vagy mar megszuletett ujszulottek eltakaritasara ott ahol tilos vagy epp tul szigoritott az ab,majd hasonlitsd ossze az itteni helyzettel... fogsz gusztusos dolgokba botlani. Lehet hogy az a 12 hetes embrio erez valami minimalis fajdalmat,de nem hinnem higy nagyobbat mint mondjuk egy pocegodorben fuldoklo ujszulott.
Es ha mar itt tartunk: erdekes modon ahol gyanus hogy beteg gyerek szuletne ott nem szigoritanad az ab-ot,mondjuk egy kb 20 hetes embrio mennyivel erez kevesebbet,mint egy 12 hetes vagy szinten egy mar megszuletett es meggyilkolt kisgyerek?
Én sem szoktam rágalmazni, vádaskodni, sajnálom, hogy így tűnt. Az abortuszon átesett ismerőseim védekezéséről leírtak nem az én rosszindulatú agyamból pattantak ki, hanem ők maguk mondták el. Például a korábban említett barátnőmmel is beszéltünk ilyesmiről, és amikor olyan helyzetbe kerültek, hogy ellehetetlenedett a gyerekvállalás, én mondtam neki, hogy nem kéne rizikózni, ő meg mondta, hogy hát eddig nem lett baj, miért pont most lenne. Aztán mégis lett, tanult belőle, azóta jobban vigyáznak.
Na mindegy, tényleg felesleges ezt a témát tovább ragozni, úgysem jutunk előbbre. Amíg ilyen az általános társadalmi hozzáállás, ami itt ebben a topicban is látszik, hogy inkább a homokba dugjuk a fejünket, nem akarjuk észrevenni, hogy milyen nagy problémák vannak itt, hogy milyen nagy az általános tudatlanság ezügyben, ha élettelen sejtcsomónak tekintjük a 12 hetes magzatot, és megsimogatjuk minden abortuszra jelentkező nő buksiját, hogy nem baj kedves, így jártál, semmi gond, gyere legközelebb is stb, addig itt nem lesz változás. És ha szigorúan kizárjuk az érzelmeket, akkor is elkeserítő az a tény, hogy mennyi pénzt beleöl az egészségügy (ami amúgy is a szétesés felé tart) ebbe a rengeteg abortuszba.
Hiába álmodozunk itt a felvilágosítás modernizálásról. Mert a következő generáció egy részét bizony azok a nők fogják felnevelni, akik átestek vagy 10 abortuszon szimpla felelőtlenségből (mert sajnos igenis sok ilyen van, akkor is, ha nem akarunk róluk tudomást venni), mielőtt az egyik gyereket megtartották. És el lehet képzelni, hogy az ilyen szülők miként fogják felvilágosítani a gyerekeiket fogamzásgátlás ügyben. Szerintem ez nagyon elkeserítő.
Nézd, amit írsz, változatlanul azt tudom írni, amit az előző fórumozó társnak: nekem nincs jogom bárki szavát kétségbe vonni, meghazudtolni. És nem szoktam mások magánügyeibe kutakodni, meg közvéleménykutatást sem végzek ilyen téren, hogy mond csak pajti, te tényleg felelősségteljesen védekeztél, vagy tojtál az egészre és úgy maradtál? Ehhez nekem nincs jogom. Nem vagyunk egyformák. Te biztos veszed ehhez a bátorságot, a jogot, én nem. Ahogy már írtam, én tiszteleten szoktam tartani mások döntését. Még akkor is, ha baromira furának és magamtól távolállónak tartom. Nekem az az elvem, hogy élni és élni hagyni.
A felelősségteljes vagy kevésbé az ismerőseimről is ugyanazt tudom mondani: arra hagyatkozom, amit mondtak. Még az iskolában a 10 éves gyereknek is meg szoktam adni azt a tiszteletet, hogy nem hazudtolom meg, amíg nem ad rá okot. Aztán, hogy tényleg hogy történt, csak ő tudhatja (néha még ő sem, volt erről egy korábbi hsz-em). Nekem meg nincs közöm hozzá egy deka sem.
Nem, nem tartalak rosszindulatúnak általában. Sőt, most abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy inkább csak feszengek, mert téged egy értelmes embernek tartalak. De valószínűleg amiket most írtál, az engem így érintett, hogy igen, most egy kissé rosszindulatú és megkeseredett ember benyomását keltetted, mert már vagy százszor leírtad a röhögcsélő tiniket. Ez meg látod engem érint negatívan. Én ugyanis nem szeretem, ha állandóan őket ostorozzák. Hogy miért, nem szeretném önmagam ismételni, lady1986-tal váltottunk korábban pár véleményt erről, el tudod olvasni alant, ha érdekel. Egy össztársadalmi, nagyon súlyos problémát (mint az ab) nem hinném, hogy a tizenéves lányokra kéne ráhúzni a vizes lepedőt. Elég nagy baj az, hogy rajtuk csattan. Ők viselik a rossz választás következményét. Mert itt szerintem csak rossz választás van. Ha már teherbe esett, döntse el ő, melyik a kisebb rossz számára: megszül gyerek fejjel egy nem kívánt gyermeket, amire semmilyen értelemben nincs felkészülve. Vagy elveteti, aminek megint csak káros következményei vannak.
Valamint magyarázkodsz, ami itt is megtörtént, és meg kell mondjam eléggé tetű módon. Nem vagy egy egyenes ember, aki nyíltan vállalja a véleményét még akkor is, ha amiatt többeknek kinyílik a bicska a zsebében.
Hát drága, én 3-szor voltam kórházban, a legrövidebb 6 nap volt, a leghosszab 12. Mindháromszor nőgyógyászaton várakozva, hogy műtenek, nem műtenek, mi lesz.
Szarrá untam magam, így segítettem a betegeknek, a nővéreknek, ha valami olyan volt, amiben én is tudtam.
Heti háromszor kisebb, nagyobb műtétek, köztük abortuszok.
Reprezentatívabb példa, mint a tied azt gondolom, és egyetlenegyszer sem hangzott el nagyképűen, flegmán senki szájából, hogy ez már a harmadik, de nem érdekel, jövök legközelebb is, mert jobb, mint a gumi stb...
Mégsem merem kijelenteni, hogy nincs ilyen.
Ehhez képest, te simán ki mered jelenteni, hogy a többségük így meg úgy. Pedig a 4-5 szobatársadon kívül - feldúlt állapotodban- erről nincs infód.
Ja, és én nem akartam felpofozni egyet sem, mert attól nekem nem lesz sikeres terhességem. Csak egy irígy, megkeseredett ember lesz belőlem, aki ítélkezik annak ellenére, hogy fingja nincs a körülményekről.
Már többször leírtam, hogy ők mondták el egymásnak, csak mivel én is jelen voltam a kórteremben, ezért fültanuja voltam a beszélgetésnek. Nem emlékszem pontosan hányan voltak, talán 4-5-en. Igen, tudom, nem reprezentatív minta, ezért hangsúlyoznám, hogy csak erről az esetről szólt az általad idézett mondatom.
"Mi lenne, ha egyszerűen bevallanád magadnak, hogy a feldúlt lelkiállapotodnak köszönhetően a pokolba kívántál mindenkit, aki elveteti a gyerekét?"
Persze, hogy a pokolba kívántam őket, mit kell ezen bevallani, nem egyértelmű ez ilyen helyzetben? Hát akkor bevallom neked, így volt, sőt, legszívesebben egyenként felpofoztam volna őket. Baromi nagy igazságtalanságnak éreztem, hogy némelyikük már a negyedik babáját kapartatja ki nagy röhögve, miközben az én vágyott babám meghalt, ráadásul abban a hitben voltam, hogy a büdös életben többet nem fogok tudni teherbe esni (ezt mondta egy orvos, szerencsére nem volt igaza, de ezt akkor nem tudtam). És baromira nem sajnáltam az egyiket, aki amikor a műtétje előtti éjszakán kb huszadszorra kérdezte meg a nővért, hogy nem ehetne-e mégis egy csokit, merthogy ő éhenhal, a nővér nem túl kedvesen válaszolt neki.
"Könnyebb a lelkiismereteddel elszámolni, ha bebeszéled magadnak, hogy ezek a nők röhigcsélnek, könnyedén veszik, meg tuti, hogy a sokadik abortuszuk volt, mert basztak védekezni?"
A lelkiismeretemmel? Most tényleg nem értelek. Nekem miért kellene hogy gondom legyen a lelkiismeretemmel ezügyben? Teljesen tiszta a lelkiismeretem.