Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért nem merek utazni?
Létrehozva: 2014. július 24. 13:43
Sziasztok!
Amiért nyitottam a fórumot az az, hogy szeretnék választ kapni arra, hogy miért nem merek utazásra költeni, elindulni?
Egy pár éve már volt egy fórumom, ahol nagyon sok jó tippet kaptam, de mégsem mertem külföldre elindulni sehova. Hátha sikerül megfejtenem, hogy mi lehet velem a baj?
Nagyon vágyódok külföldre utazni, nagyon sok utazós blogot olvastam az elmúlt pár évben, és iszonyatosan irígylem azokat, akik bele mernek vágni, és nemcsak olyanok, akiknek dől a pénz, hanem akik kevesebből élnek is bele vágnak.
Hiába spórolok, egyszerűen nem merem kiadni rá, már szerintem ez beteges, tudom, hogy ez így nem jó és felemészt, frusztráltá tesz, és ezen csak úgy tudok változtatni, ha kockáztatok és belevágok dolgokba.
Most nem részletezem, de nevelési (szülői minta ) problémák is állnak a háttérben, anyukám most is azt mondja, majd utazol, ha nyugdíjas leszel, hová, minek mennél.
Tudom, hogy felnőtt vagyok és nekem kell a sorsomról dönteni.
Lassan 40 fele iszonyatosan érzem, hogy, amiről álmodoztam gyerekkoromban, fiatalabb koromban abból nem lett semmi.
Aki esetleg tudja, hogy mi lehet-e mögött és kitudna kilendíteni ebből az írjon.
Előre is köszönöm!
Amiért nyitottam a fórumot az az, hogy szeretnék választ kapni arra, hogy miért nem merek utazásra költeni, elindulni?
Egy pár éve már volt egy fórumom, ahol nagyon sok jó tippet kaptam, de mégsem mertem külföldre elindulni sehova. Hátha sikerül megfejtenem, hogy mi lehet velem a baj?
Nagyon vágyódok külföldre utazni, nagyon sok utazós blogot olvastam az elmúlt pár évben, és iszonyatosan irígylem azokat, akik bele mernek vágni, és nemcsak olyanok, akiknek dől a pénz, hanem akik kevesebből élnek is bele vágnak.
Hiába spórolok, egyszerűen nem merem kiadni rá, már szerintem ez beteges, tudom, hogy ez így nem jó és felemészt, frusztráltá tesz, és ezen csak úgy tudok változtatni, ha kockáztatok és belevágok dolgokba.
Most nem részletezem, de nevelési (szülői minta ) problémák is állnak a háttérben, anyukám most is azt mondja, majd utazol, ha nyugdíjas leszel, hová, minek mennél.
Tudom, hogy felnőtt vagyok és nekem kell a sorsomról dönteni.
Lassan 40 fele iszonyatosan érzem, hogy, amiről álmodoztam gyerekkoromban, fiatalabb koromban abból nem lett semmi.
Aki esetleg tudja, hogy mi lehet-e mögött és kitudna kilendíteni ebből az írjon.
Előre is köszönöm!
Annyit tudok neked írni, hogy én 41 évesen most először megyek a családdal külföldre nyaralni. Nem mondom hogy soha nem voltam külföldön, mert egy -egy napra átruccantunk az országhatár mellé, és voltam egyedül Londonban 10 napra kb. 20 évvel ezelőtt, de az igazi családi külföldi nyaralás most lesz. Igaz, most sem lesz igazi, mert a nagyobbik fiam nem jön velünk.
Nekem ezt dobta az élet + szintén szülői minta, szüleim nem szeretnek utazni sem belföldön , sem külföldön. Én meg imádok. Sokáig még belföldi nyaralásokra sem volt pénzünk. Hálistennek az utóbbi években már tudtunk belföldön nyaralni, mióta tele van az internet magánszállásokkal, minimális áron is tudtunk szállást találni. Aztán most jutottunk el idáig, hogy össze tudtunk spórolni annyit, hogy (szinte babonából le sem merem írni) nemsokára indulunk Horvátországba. Az utóbbi 2-3 évben mikor már anyagilag megengedhettük volna magunknak, visszatartott a nyelvtudás hiánya. De mint olvasom, nálad ilyen gondok nincsenek. Bennem most is vannak félelmek, autópálya, kapurendszer, nyelvtudás nuku, illetve kb. 100 szóig terjedő német szókincsem van. Aki a szállást szervezte, tud magyarul és ft-ban kellett az előleget utalni, de a tulaj aki ott vár minket, csak németül beszél. Na majd meglátjuk, ha hazajöttünk megírom megérte-e.
Ha beszélsz nyelveket és van egy pici spórolt pénzed, én azt mondom vágj neki, nem várhatunk nyugdijas korunkig, amit vagy megélünk vagy nem, vagy már nem leszünk olyan állapotban, hogy élvezni tudjuk az egészet.
Egyébként nem vicc a topik, nekem ez nagyon rossz, hogy ennyire bizonytalan vagyok és nem merek anyagilag sem áldozni rá, pont erre keresem a választ, hogy mi lehet emögött, és reménykedem, hátha itt a topikban megkapom rá a választ.
Van egy gyerekkori barátnőm, akivel már sajnos megszakadt a kapcsolat, de a szüleivel szoktam találkozni, egy suliba jártunk, még a fősulira is, ő beválltotta az álmait, iszonyatos sok helyen volt, és öröm rá nézni (Pl. Mexikó, Karíb térség..stb, igaz ő egyedül álló, de nem ez a lényeg, utazik élvezi az életet, én meg leragadtam úgy érzem egy szinten és nem bírok továbblépni.
Én nem vezetek (most volt tavasszal egy auót balesetünk, az autónk totál káros lett, nem a mi hibánk volt, azóta sikerült venni másik autót), eddig is féltem az utakon, de most talán még jobban. A férjem vezet csak, de külföldre ő sem mer belevágni, nincs semmi tapasztalata.
Viszont olvasom itt is , meg más blogokat is, hogy sok család nekivág Ausztria, Olaszország, Horvát busszal, több gyerekkel, én meg nem merek.
Nehéz a pénzt kiadnom rá, mert állandó lelkiismeretfurdalás gyötörne, hogy én ezt nem engedhetem meg magamnak, pedig olvastam olyanok beszámolóját is már, akik csak az utazásnak élnek, és szinte semmi tartalékuk nincs, de mennek egyedül is, családostul is, több százezer forintos külföldi utakra, és ahogyan nyomon követem a blogokat, látom, hogy már itt is jártak, ott is jártak, és örömmel írják, nekem meg eltelik egyik év a másik után és semmi.
Jó belföldön azért voltunk már, de az idén itt sem nagyon, viszont én külföldre vágynék....
Nézz körül a főterükön, egyél egy fagyiit egy központi helyen, stb.......
Inkább ahogyan te írtad a látnivalókkal töltöm az időm.
Mikor anno Párizsban töltöttem 10 napot egy szervezett út keretében, ott pl. nem voltam egyetlen étteremben sem, mert olyan rettenetesen drága volt még a legprolibb is, hogy csoda.
Ott szendvicsen, ásványvizen és kávén éltem a barátnőimmel egyetemben. Így is belekerült a 10 nap majd 300 ezer ft-ba, mert megnéztünk minden múzeumot, és látni valót, voltunk egy nagyon pazar igazi párizsi divatbemutatón is ami valóban brutál drága volt.
Az egyetlen olcsóság a repülőjegy, amit előtte vagy 4 hónappal megvettünk, mert busszal az életben nem utaznék olyan messzire.
Egyszer a Hortváth tengerpartra mentünk busszal, de soha többé az biztos. Magát az utazást volt 2 nap mire kipihentem.
Szerintem sem érdemes várni a bizonytalan nyugdíjaskorra....
Mi is folyton utazunk, és egyáltalán nem sajnálom rá a pénzt. Igaz, évközben odafigyelek jobban a költekezéseinkre, de az utazás az más. :-)
Vannak tartalékaid...? Vagy mihez képest gondolod, hogy nem engedheted meg magadnak...?
Csinálj egy külön utazási borítékot (vagy uborkásüveget, vagy akár bankszámlát), és arra tegyél be havonta annyit, amennyi még nem "fáj". Az egyéb biztonsági tartalékaidhoz így nem kell nyúlni.
Hidd el, akár egy év alatt is össze tudsz gyűjteni annyit, amennyi egy hét Görögország/Olaszország/stb. nyaralásra elég.
Persze nem vitatom, hogy másnak mások a preferenciái, mindenki úgy választ, ahogy neki tetszik, csak szerettem volna leírni, hogy más döntési vonalak is lehetnek, akár a topikindító számára is.
Az anyukád már nyugdíjas? Na és utazgat?
háttérben, anyukám most is azt mondja, majd utazol, ha nyugdíjas leszel,
hová, minek mennél."
Bocs, de először azt hittem, viccelsz a topikkal!
Rájöttem, hogy nem!
Nem tudom, az anyukád hány éves, -én hatvanon túli már- de nem értek egye vele!
Gondolj arra (bár fiatalon ezt nemigen érti meg senki!), hogy megeshet, hogy mire nyugdíjas-korú leszel, se nyugdíjad, se pénzed, se kedved, se erőd nem lesz már utazgatni!
Sőt, talán időd sem lesz, mert vigyáznod kell az akkor már idős szüleidre, vagy ifjú unokáidra!
Ne így legyen, öregkorodra is maradjoin időd-pénzed-kedved-erőd, de sajnos, előfordulhat, hogy nem utazgathatsz majd, annó, ifjan, hiába remélted!
Az én tanácsom hát:
Élj, utazz, amennyi belefér idődbe/pénzedbe/kedvedbe, FIATALON!
Ha idősen is lesz módod rá, hát utazgatsz akkor is.
Ha meg nem, hát a szép emlékeid legalább megmaradnak!
Tervezd meg előre az utat, hová mentek, mivel, mit néztek meg, szerezz be utikönyveket/olvass a neten a helyszínekről, látnivalókról, épületekről, stb., amiket megnézni terveztek. Ki is jegyzetelheted még itthon a látnivalókat/napirendet.
Ha félsz tőle, kezdjétek közeli helyekkel, jó előre alaposan eltervezve/megszervezve mindent.
Csak bele kell vágni, meglátod, élvezni fogod/fogjátok!
Hajrá, előre! Ne késlekedj! Gyűjts élményeket!
Számtalan csoda vár, nekem elhiheted.
Imádom a kalandokat, a váratlan helyzeteket, új tájakat, új embereket, új szokásokat. Más országok életvitelét, közlekedését tanulmányozom, ételeiket- általában mindent meg is kóstolok
Nemsokára én is indulok...........
Ne várj egy percet sem, ha igazán szeretnéd, tenni kell érte.És megéri, hidd el.
Szorítok neked!
Olasz és horvát tengerpartra láttam meghirdetve.
Én még nem voltam, családdal mennék csak és azért úgy már sokban lenne. Ha egyedül lennék vagy csak párosban, már kipróbáltam volna.
ÉN is azt javaslom, hogy válassz ki vmi olcsóbb - közelebb kaliberű utat és vágj bele!!!!!!!!!!!!!!!!
Én most mondjuk a repüléstől kezdtem el parázni :)
Tényleg, te milyen jellegű útnak nem mersz nekivágni? autós? buszos? repcsis??
Megnézzük mely látnivalók férne bele anyagilag, viszonylag olcsó szállást keresünk, de megyünk!
Nézz ki neten valami ár/érték arányban nagyon jó utat, pl. görögországi buszost egy megbízható irodától utószezon elején. Másnap dobj le két töményet, menj be az irodába és fizesd be magadat, magatokat :-). Innen már úgysem visszakozol
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az első lépés után rákapsz az ízére, az első lépés pedig nagyon-nagyon könnyűnek fog látszódni miután megtetted. Ráadásul ez anyagilag tényleg vállalható, pláne, ha már spóroltál is rá.
Anyukád rossz tanácsot adott, bocs, de hol van az megírva, hogy megéred-e a nyugdíjas kort? Ma se tudhatod lesz-e holnap. Addig élj, amíg lehet. Másfél éve a karib térségben voltunk, életem legszebb telelése volt, rá 3 hónapra térproblémám adódott, ami miatt idén már nem megyünk sehova. És ki tudja még mit hoz a jövő...
Volt szerencsém egy időben sokat utazni, élveztem.
De alapvetően én mindíg sajnáltam rá a pénzt. Nem vagyok hajlandó sem önellátós, sem vajas kenyér túrákat tenni. Ha piehenni akarok, akkor szolgálja föl a pincér a reggelit, ebédet, vacsorát, főzni mosogatni otthon is van bőven lehetőségem.
A szállás legyen kényelmes, tágas minden luxussal.