Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Rosszul lettél éjszaka? Kit érdekel?
Létrehozva: 2014. július 23. 07:35
Elkövettem azt a hibát, hogy hajnalban lettem rosszul, ráadásul pofátlan módon nem a lakcímkártyám szerinti kerületben. Elkövettem azt is, hogy mivel a saját lábamon is tudtam járni, ezért mentők helyett úgy gondoltam, magam indulok segítségért. A konklúzió ijesztőre sikerült.
Nők Lapja Café: Rosszul lettél éjszaka? Kit érdekel?
Nők Lapja Café: Rosszul lettél éjszaka? Kit érdekel?
De aki csak rosszal találkozik , éppen akkor amikor a legkiszolgáltatotabb akkor nem a - lehet máshol van jó is- fog eszébe jutni.
Nem is egyszer voltam már itt nálunk CT-n... arról nem mondhatom, hogy normálisak, mert nem azok. hanem minden alkalommal kifejezetten bunkók. Sőt.. nagyon bunkók. Mindegy.. túlélem..
és nem tájékoztatnak... de még csak normálisan sem képesek megszólalni.
pl az izotopon miért képesek mégis kedvesek lenni? Ott is sok a beteg, és ott is kevesen vannak... Mégis aranyosak.. SŐT.. képesek emlékezni rám.. mint félévente visszajáró vendégükre és képesek a lelkemmel is foglalkozni.
Nem is értem továbbra sem, a rosszat miért kell tagadniuk és védeni a mundér becsületét.. csakazértis?
Attól a rossz nem lesz jobb, csakazért mert egy idegen azt mondja.....
és én meg egy csomó rosszat fel tudtam volna ide sorakazotatni.. saját példából,, ,vagy családiból.... csak tök felesleges...
Úgyis azt mondják majd rá az eüs dolgozók, hogy nemisigaz, meg a szakmaszabályai...stb.
és csakazért is irok egy jót, vagy kettőt.
Amikor először az endokrin dokihoz kerültem, leültett, nézegett- engem a leletem.... simogatta a kezem... nem bizalmaskodás miatt- hanem, hogy megnyugtasson. Aztán megkérdezte.. mikor érek rá, majd fogta a telefont, felszólt a sote-re, hogy ...az ottani "Dr" mikor tudna engem fogadni... ezek után nála kiemelt beteg voltam és bármikor fogadott soron kivül, és egy fillért sem fogadott el. Közben persze a sote- dr.. aki a spec laborokat csinálta. Mindkettönket behivott-a páromat és engem is.. mindent részletesen elmagyarázott..
Amikor pedig boritékot akartunk adni, azt felelte.. SZÓ SINCS RÓLA. neki az a dolga, hogy segitsen. Volt ideje volt lelke buksit simogatni, és részletesen tájékoztatni mindenről minket.
Egyéként a SOTE-n mindig minden alkalommal igy bántak velünk- velem. Kedvesen- türelmesen... 4 éve a mütétem után.. a sebészeten is.. minden nővérnek volt pár perce... a lelkünkkel is foglalkozni.
Ha ott lehet igy is, akkor máshol miért nem lehet??
Hogy mindenki csak a negatív tapasztalatain bír rugódozni, és abból vonnak le aztán vagy ők is, de mások egész biztosan azt a következtetést, hogy az EGÉSZ, úgy ÁLTALÁBAN rossz, tisztelet az elenyésző kivételnek.
Pedig ha megnézem az EGÉSZet, úgy ÁLTALÁBAN, akkor - tapasztalatom szerint - pont fordítottak az arányok.
Csak ezek felett meg sikk elsiklani és csak a negatív élményleírásokat tagadni, lenéző hangnemben beszélni azokkal akik esetleg szaladtak bele rossznak, kényes akárminek titulálni őket. Ahelyett hogy esetleg elgondolkozhatnának, hogy csak azért mert x kórházban mindenki csupa mosoly, csupa nagy szakértelmű dolgozó van, addig y kórház z osztályán esetleg csak bunyevácok lelhetőek fel.
Ha valaki pozitívumot is ír, az le van kakálva, a negatívumokon meg ugrálva van, meghazudtolva a leírtakat.
És ha az eü. dolgozók közül itt most bárki leírná, hogy márpedig ő otthon szokta hagyni a problémáit, mosolyog és nem fogad el hálapénzt, akkor arra is megvan a válasz: öndicséret mindig büdös.
Na meg mit reagáljon pozitív dolgokra (amik jelzem még egyszer: nincsenek leírva ide!), mikor általában ezt az ilyen dolgozók ALAPnak tekintik, nem valami különleges jócselekedetnek?
Egyszer már elhatároztam, hogy nyitok egy topikot, ahová ki-ki a jó eü. tapasztalatait írná le, de ott ugyebár nem lehetne egymás anyját-családfáját szidni meg szájkaratézni, úgyhogy az enelcés szubkultúra miatt gyorsan be is halna.
Pedig tényleg, hetente legalább 1x, de inkább 2x van kapcsolatom orvossal. A munkahely kapcsán napi összeköttetésünk van a rendszerrel. Szinte elenyésző a panaszra okot adó eset azokhoz képest, amikor mindenki rendben végezte a dolgát.
Ezt próbálom már itt magyarázni, de lehet, hogy egy marék hangyával könnyebb dolgom lenne: az eü. rendszer momentán úgy néz ki, hogy a páciens IS, és a dolgozók IS elszenvedői.
Szóval nem rúgdosni kéne egymást, hanem csak egy lepkepukival több empátiával közelíteni meg a másik.
Ez mint elvárás, csak a páciens részéről jelenik meg az eü. felé.
De fordítva?!
Csak attól fröcsög sokaknak a szája, hogy "merénfizetematébét". Aha.... hát ha összevetnénk azzal, hogy ki mennyit fizetett be, és mennyit vett igénybe... na még csak akkor kerekednének a szemek.
Egy labor vizsgálat maszekban kb. 15 ezer forint. Szerinted egy állami kórháznak ingyen van? Nem!
Nincs túl nagy fizetésem, így abból amennyi eü. járulékot levonnak, abból nem telik egy vérvétel se, nemhogy egy szívműtét.
És "mertefizetedatébét" cserébe ugráltathatod az orvost, a nővért, éjjel-nappal, ügyeletben és azon kívül, mert szerinted az jogos, mert te fizetsz? Hát baromira nem!
Valami ilyesmit szerettem volna én is kifejezni a hozzászólássaimmal, csak nem sikerült én ilyen szépen kifejeznem.,
(én pl. elég hányingeres vagyok, ami gégészeten nem egy előny... kétféle megoldással találkoztam eddig az orvosok részéről: egyik: ne hisztizzek, nyissam ki a szám, ha mégis hányingerem lett, ordítás, megalázás. másik: igen, az élénk garatreflex létező jelenség. Itt egy tükör, a saját sminktükröm - mondja a doktornő - nézze közben, mit csinálok, talán úgy jobban le tudja kerekíteni a saját nyelvét, nem nekem kell lenyomni, és elkerülhetjük a hányingert, meg én is látni fogom a torkát. --- szerintetek melyik vezetett a vizsgálat sikeréhez? ;) ) Valahol mindenki, aki emberekkel dolgozik, egy kicsit pszichológus is. Aki ezt nem tudja felfogni, az legyen bármilyen jó szakember, egy részterület miatt nem alkalmas arra, hogy emberekkel foglalkozzon. Menjen elméleti kutatónak kémcsövek fölé vagy könyveket írni.)
Rögtön kiderül, jól végeztem-e a munkám, ráadásul az igények is erősen különbözőek - ez még inkább arra késztet, hogy a lehető legjobbra törekedjünk.
Én például szeretek kritikákat olvasni a szakmabelijeimről. Hogy miért? Tanulok belőlük. Leginkább azt, hogy milyen hibákat NE kövessek el még véletlenül sem, különben nem jön hozzám a kutya sem.
Legutóbb egy rutin vérvételen voltam. Még azt sem úsztam meg beszólás nélkül. Olyan dolgok miatt szólt be az asszisztens arrogánsan, amit tényleg nem kellett volna tudnom sehonnan. Hogy miért nem itt vagy ott várakoztam, miért hoztam be a táskám stb. Aztán ugyanezt előadta a következő ajtónyitásnál is a köv. pácienssel... Amit ő biztos tud, hiszen mindennap azt csinálja hatvanszor, de én hála a magasságosnak párévente egyszer jutok ilyen helyre, és akkor se szívhatom ki előre a kisujjamból, hogy náluk mit hova kell tenni, mit lehet bevinni stb. Ilyenkor egyébként mindig elgondolkodom: az ilyen dolgozó, aki anélkül használ velem lekezelő és bunkó hangnemet, hogy valójában tudná, ki vagyok, nem tart attól, hogy esetleg másnap a főnökeként térek vissza valami nagy minisztériumi beosztásban, vagy én felvételiztetem a gyerekét másnap az egyetemen vagy bármi? És ha esetleg olyan bosszúálló lennék, amilyen nem vagyok, még vissza is kaphatná tőlem "kedvességét"?
Legalábbis nem mondták a hangok a fejemben...
Próbálom beleélni magam a helyzetedbe. Eü. dolgozóként olvasol "orvosszidó" topikot. Én is olvastam már tanárként tanárszidó topikot. Én is fel szoktam venni a kesztyűt, de nem azért, mert magamra venném a dolgokat, hanem hogy halljanak az emberek egy másik oldalt is. Ha már két ember fejében kinyílt egy másik kapu, ami túlmutat az eddigi előítéletein, már megérte leírni a gondolataimat. A leírt valós történeteket én nem szoktam megkérdőjelezni. Lehet, hogy magában már felfújta az illető, de biztos oka volt rá, benne ez így maradt meg. Ez eü-re ez hatványozottan igaz: a betegnek ez szinte minden esetben váratlan helyzet, ahol ő a tapasztalatlan, és egyedül az orvosban bízhat. Ha utólag rájön, hogy nem azt az ellátást kapta és nem úgy, ahogy azt kellett volna, bizony rosszul esik neki, hiszen az egyetlen életéről van szó. Vagy a családtagjáéról, szerettéről.
Lina, az ilyen topikok szerintem jók. Egyrészt boxzsákok, ahol az emberek virtuálisan vezethetik le a sérelmeiket, amikről még egyszer mondom, nem hinném, hogy fiktívek. Másrészt aki szakmailag akar belőlük tanulni, annak is jó tanulság lehet. Az általánosítókkal (minden orvos ilyen meg olyan...) nem kell foglalkozni valóban. De történetek igazságtartalmát megkérdőjelezni sem szükséges.
Nekem saját eü. tapasztalataim főként az allergia területén vannak betegként, ill. szültem gyereket is... Allergiáról annyit, hogy még gyerekként kerültem a tüdőgondozóba a parlagfű miatt, és az összes létező, azóta már bevont gyógyszert végigkísérletezték rajtam hatás nélkül, mellékhatásokkal. Nyilván elvesztettem a bizalmam ebben a területben, tíz éve már csak alternatív, természetes, mellékhatásmentes dolgokat használok, mert azok legalább ártani nem árthatnak. A nőgyógyászatról meg talán szót se ejtsünk, elég annyi, hogy menet közben váltottam a fizetett és fogadott magánorvosomról egy másikra, arra, aki egy váratlan helyzetben is emberként viselkedett velem - egyedüliként.
Milyen érdekes, hogy csak a rossz- tapasztalatok alapján ismernek magukra az eü dolgozók és kezdik azonnal védeni a mundér becsületét.
Arra senki sem gondol, hogy az ügyeleten dolgozók többsége másnap folytatja munkáját a munkahelyén !
Milyen akut eset az,ami este 23-kor indul,de beteg türelmesen kivárja a napkeltét és csak fél 5-kor(!) indul útnak?
Bocs
de ez kissé komolytalannak tűnik...Ha valaki megijed és pánikba
esik,akkor az teljesen érthető módon kapja a táskáját és megy.
De aki
a napfelkeltéhez köti az indulást,az nehezen hihetően van
pánikban....Nem túl életszerű.Végtag remegéssel,induló gégeoedema
érzéssel ül,és nem indul azonnal,csak órák múlva. Másnap este ugyancsak
gége oedemaval,amikről mindenki tudja,hogy életveszélyes állapot,hivja a
mentőket,visszautasitja a felkinált esetkocsit,majd gyalog elindul az
István kórházba.Mondom...gégeoedemaval!!!!!
Minnél többet
gondolkodom ezen a cikken,annál inkább az az érzésem,hogy vagy kitalált
fiktiv történet,hangulatkeltésre való(bejött...nagy-nagy gratula)
,mert ennyire hülye felnött ember nem lehet."
Lapít a cikkíró mint az a bizonyos a fűben. Sztem gondolkodik újabb magyarázatokon,történeteken.
Indulás óta én is éppen erre gondoltam.
Pedig nem is ismerjük egymást.
Többen vagyunk itt a fórumon is,akik több évtizedes gyakorlati szakmai tapasztalattal is rendelkezünk. A cikkíró ezt nem is feltételezte és ideköpött egyet.
Pontosan értjük,mi és miként történik a valóságban és ez itt a problémája a kiszínezett történeteket fröcsögő laikusoknak.
"Hiába a sok negatív tapasztalat, azok is féligazságok, meg felfújt történetek. "
Ez sajnos így igaz!
"Még a végén kiderül, hogy minden flottul működik, és aki az ellenkezőjét állítja, az a hülye..."
Ez csak provokatív csúsztatás részedről is,amelynek annyi a valóságtartalma,mint annak,hogy úgy általánosságban szar az ellátás és a legtöbb eü. dolgozó bunkó,primitív,beképzelt,lekezelő stb. Tucatnyian és habzó szájjal írták ez utóbbi jelzőket itt is. (Mondjuk aki így beszél,azok meg a jólnevelt,udvarias "kiszolgáltatott" lordok és lady-k).
Szinte mindenkinek volt egy zaftos,lehetőleg a többit túllicitáló,kiszínezett története is a nyomaték kedvéért. Mert ha sokan habzó szájjal üvöltenek akkor az hihető,hatásos és megoldják a problémát is - gondolják.
Ezt az ominózus cikket elolvastuk a kollegákkal is.
Konklúzió: Féligazságokat tartalmazó,erősen kiszínezett,hatásvadász iromány. ( Többen az allergia meglétét is megkérdőjelezték. Nem kajálták be a sztorit).
Nyár van,uborkaszezon. Egészségügyet szidni mindig hálás téma,mindig nagyot durran. És lőn!
Ez a cikk csak az íróját minősíti.