Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
7 dolog, amit a nagyszüleid tudtak, de te már nem
Létrehozva: 2014. július 15. 08:07
Sokszor halljuk az idősebb generációtól, hogy ,,bezzeg az én időmben\" és ,,ezek a mai fiatalok\". Legtöbbször jól felháborodunk rajta, pedig van, amiben igazuk van.
Nők Lapja Café: 7 dolog, amit a nagyszüleid tudtak, de te már nem
Nők Lapja Café: 7 dolog, amit a nagyszüleid tudtak, de te már nem
ezt nem én írtam,én is idéztem
Nekem is van netem,telefonom,kocsim,5 perc alatt benn vagyok MO második legnagyobb városában.
Nem vagyok elvágva semmitől és senkitől.
A 21. században már nem földrajzi helytől függ,hogy tájékozódsz e a világról vagy nem,hanem érdeklődéstől és anyagi helyzettől.
Én egy faluban lakom,de heti több szinten bemegyek a nagyvárosba és ha akarok színházba,moziba,fürdőbe,akárhova megyek.
Míg egy angyalföldi munkás elmegy a gyárba oda és vissza, és épp megél a fizujából és talán mozira sem telik.
Ez nem a 17. század,amikor egy adott pletyka max a szomszéd faluig terjed,de a második faluig már el sem jutott.
Ma megtörténik vmi 17.02kor Bp-en és 17.58-kor lehet olvasni róla a neten Hajdúhadházon is.
Igy volt!
Egy mesterszakács elbújhat a hátuk mögött egész nyugodtan.
És saját alapanyagból főztek.. abból amit ők termeltek meg. Egy menő étterem étlapján nincs annyiféle étel amit el tudtak késziteni.
ja.. egyiknek sem volt hangzatos trendi neve.
Tavalyelött egy rendezvényen pl köretnek hagymás-burgonyás izémicsoda volt feltüntve.. a konfitált másvalami mellé.
Szép nevet adtak a krumplispoginak.. és némi változtatosságot loptak bele a hagymával. De a krumplispogi attól még krumplispogi maradt. Olyan finomat sose fogok sütn mint nagyanyám a saját öregkrummplijból a sparheltjén. EZ volt az első étel amit megtanultam tőle... kisinas maradok.. örökké.
De sokan mondjuk még ezt látták - én is - a szüleiktől. Ahonnan anyám elment szülni, oda ment vissza. 2x is. Semmi gond nem volt, nem szóltak be, miért megy el, és várták vissza.
Hát a mai világ meg már nem ilyen.
Ismét mondom: SAJNOS.
Nagyon nem a jó irányba változnak a dolgok.
És nem is feltétlenül a kényelem miatt, hogy akkor nem kellett gondolkodni azon, hogy mihez kezdjen az ember. Inkább a kiszámíthatóság hiányzik abból a fajta rendszerből. Legalább ez a stressz-faktor nem volt meg, és ennek következtében egy csomó más sem.
Jaj, na leállok, mert már olyan vagyok lassan, mintha saját öreganyámat hallgatnám.
Végigdolgozák az életüket, mert a ház körül mindig volt munka.
Sehol sincs megirva, hogy ott kell folytatni ahol a gyerekek születésekor abbahagytad.
de elsősorban azoknak kéne megmagyarázni , akik előidézték azt a helyzetet, hogy sok- sok embernek semmiféle más megoldás ne jusson eszébe éhendöglés ellen.
Csalással elvett földek, kijátszott testvérek, cselédnek eladott mostohagyerekek.... a jéghegy csúcsán.
Egyébként tényleg nem korszakokon múlik a bunkóság, hanem az ember természetén.
Például szüleim házasságát majdnem hazavágta anyám anyja. Ebből a példából okulva nem nagyon vágytam közös életre velük. De talán pont ezért nagyon jól átérzi a helyzetünket most, hogy ott lakunk velük a férjemmel. És ha ösztönből át is lépi/lépné a határt, nem kell veszekedni, csak szólni, hogy "anyaaa...." és tudja
Másik nagyanyám 250km-re lakott tőlünk, de tényleg nagyobb keserűséget tudott okozni az érzéketlenségével, nemtörődömségével, önzőségével.
Ráadásul aki mondjuk 10-15 éve otthon van, egészen más volt akkor a világ
Ez nem tuti biztos. Egy fővárosban/nagyvárosban jó körülmények között élő, a világot illetően tájékozott nő nem biztos hogy le van maradva csak azért mert 10 éve HTB. Benne lehet a ritmusban úgyis hogy nincs fix munkahelye. Utazhat, informáldhat, tanulhat kurzusokon..
Egy falun vagy kistelepülésen élő hivatalban/postán dolgozó nő tájékozotabb?
A többihez: az igaz, hogy ma is vannak terrorista anyósok, de évtizedekkel ezelőtt még az volt az alap, amiről írtam. Szerencsére ma már más a felállás. van választás.
Nem,nem volt alap.
Bunkó emberek voltak,de nem az volt az alap.
Ma sincs mindig választás:sok fiatal(pár) lakik együtt a szülőkkel,de ha nem is.
Van olyan anyós,aki két faluval arrébbról is keseríti a fiatalok életét,mások meg nem.
Nézd:régen a paraszt reggeltől estig mint állat oldozott,a tanyán nincs vasárnap,ünnepnap,day-off.
Annyit güriztek az emberek,hogy nem értek rá egymást csesztetnu
Az alapokat kisgyerekként már elsajátítottam, azóta pedig internet, tv, modern szakácskönyvek, tanfolyamok, stb. Arról nem is beszélve hogy olyan alapanyag választékból dolgozhatok amiről nagyanyáink csak álmodtak. És persze, megtanultam gyerekként ahogy a nagymama csinálja alap dolgokat, de később kiderült hogy lehet ám ezt jobban is. Sőt kevés alapanyagból finomat.
Amióta felcseperedtem, a nagymamám kéri tőlem a recepteket, trükköket. (persze van a "megszokás" ami miatt a nagymama főztje jobban ízlik - holott minőségben jócskán alulmarad - de ez inkább pszichés mint szubjektív dolog) Egyébként ez így is van rendjén, remélem az én unokám még nálam is jobbakat tud majd főzni.
A nagymamák rá voltak kényszerülve hogy főzzenek, nem is mindig örömmel tették, persze jó szívvel. Én viszont eleve szívből és örömmel főzök, úgy hogy nem kell közben ezer más dologra figyelnem, és ez benne is van az ételben. És szoktam is vinni neki :) Ja harmincas korosztály vagyok.. és férfi. És gyakrabban főzök fejből mint "kottából". Sőt gimnazista korom óta saját recepteket is találok ki. És nem is vagyok hivatásos, egyszerűen csak ha igazán jót szeretnék enni, akkor kénytelen vagyok megfőzni magamnak olyat hogy annyira jó legyen, és olyan ahogy elképzeltem - amit étteremben nem tudok megkapni :P
Varrni nem nagy kunszt, főleg hogy olyan segédeszközök kaphatóak amivel gyerekjáték az egész.
Befőzés? A nagymamám évek óta az én lekvár receptem alapján főz be:) - a káposzta savanyítás neki néha nem sikerül olyan jól mint nekem :P (én továbbfejlesztett metódust használok, ugyan mondtam neki, meg amikor savanyít fel is szokott hívni ami elismerés..)
Csak úgy találkozni. Lehet hogy az internet közel hozza a világot, viszont sokkal több emberrel meg lehet ismerkedni mint a való életben. És akkor nem csak azokkal barátkozol akik az osztálytársaid voltak, vagy a környéken laktak, hanem a város másik csücskében, és este vagy hétvégén beutaztok mind a városba közösen sörözni stb. Amikor az irc, és különböző fórumok, netes közösségek alapján 30-40 fős baráti társaságok verődnek össze? - amikor még nem volt mobiltelefon, hát jó ha 10 haverja volt az embernek összesen. Most meg? Ha túrázni, fesztiválozni stb akar menni az ember, egykettőre nagyobb csapat is összejön mint régen.
Alkudozni? Egész eddig mit csináltam? :) - Egyébként szeretek, de főleg piacon lehet. És extra lehetősségként mobilos neten rögtön lehet konkurrenciára vagy "konkurrenciára" hivatkozva is alkudni. Sőt online is lehet alkudozni - aminek már igen komoly pszihológiai háttere, meg profi gyakorlata van, marketinges trükkök pro kontra.
Kaligráfia: Ezzel régen is bajban lettem volna. Akinek meg jó a kézügyessége az manapság cirádás írás helyett betütípust tervez, meg gyönyörű webdesign-t, concept artot. És olyan eszközök állnak a rendelkezésre amik régen soha. De a hagyományos levélre tintával írásnak is van külön piaca, és szakosodott szakértői. Ted Mosby hobbija is ez :P
Kevesebben kényszerülnek rá, akik viszont szeretik, azok manapság még magasabb szintre emelték.
A többihez: az igaz, hogy ma is vannak terrorista anyósok, de évtizedekkel ezelőtt még az volt az alap, amiről írtam. Szerencsére ma már más a felállás. van választás.
és akkor papa azt látta hogy én hozom a pénzt,asszony meg csak elvan otthon két szobában a Rozival
de falun,tanyán a nők és a férfiak egyenlő mértékben dolgoztak,kőkeményen mindketten,egy falusi gazdaságnak a gazdasszony olyan szerves része volt,mint a kocsinak a kerék,
a falusi-tanyasi emberek demokratikusabbak voltak a nőkkel,mint hinnénk.
egy mai irodista csaj vért pisilne ha 2 napig kellene azt az életet élnie,amit 100 éve a falusi-tanyasi nők otthonlét címén(én is természetesen)
persze egy mai pasi is kifeküdne attól a melótól
ja és akkor még nulla háztartási gépísítettség volt:no mosogé,no vasalógép,no mosogatógép stb.
Van,ahol fél év is eléga lemaradáshoz.
De az ember azért ember,hogy legyen választási lehetősége.
Én is visszamehettem volna multizni,hogy nagymama(van) és sitter nevelje a gyerekeim,de nem ezért szültem
És igen, más életritmus az otthoni gyereknevelés, de a tőlem sokkal tapasztaltabbak viszont azt mondják, hogy a (kis)gyerekes anyukák sokkal keményebben dolgoznak munkaidőben (mivel nincs rá lehetőségük, hogy majd túlóráznak, hazaviszik a munkát, stb),
Ez is emberfüggő,van,aki bedobja magát és kőkeményen dolgozik és van,aki a gyerekeket folyamatosan pajzsként maga előtt tartva hivatkozik mindig arra,hogy jaj a gyerekek.
És mivel a munkaadók folyamatosan előtérbe helyezik a gyerektelen mvállalókat a gyerekesekkel szemben,ezért gondolom, hogy a második csoport van többségben.
és sokkal jobb a problémamegoldó, szervezési képességük, hiszen ezt csinálták otthon évekig.
Az előbb még ott tartottunk,hogy az otthonlétben ppaucsállatkává amortizálódik az ember agya,most meg kiderül,hogy az otthonlét is képes bizonyos tulajdonságokat fejleszteni.
Mert az asszony nevelte a pici gyereket, gondozta az időseket, ellátta a ház körüli jószágokat (tyúk, kacsa, stb) a konyhakertet is művelte és virág is volt a ház előtt meg az ablakban, télen tüzet rakott (még ha be is készítették a hozzávalót a férfiak).
Túl a mosás-főzés-takarítás háromszögön, amibe a vasalás és a befőttek elrakása is beletartozott, no meg a baromfi házi levágása, feldolgozása, ugyanez disznóval, stb.
Mióta én az eszemet tudom, azóta már nem dolgozott nagymamám, nyugdíjas lett, mire én óvodás. De én unatkozni, "csakúgy" ücsörögni nem nagyon láttam, legfeljebb esténkén 1 órácskát a lócán a ház előtt. Ellenben nem nézett annyi idióta műsort a tv-ben, a barátokközt TÉNYLEG a barátok-rokonok közötti történetekből állt össze, szerintem sokkal izgalmasabb is volt
Szóval nem kellett nagyon keresnie, hogy jaj, mivel töltse ki az idejét, és amit csinált, az kemény meló volt. A hosszú téli estéken pedig kézimunkázott, olvasott.
(Most jön a "vessetek a mókusok elé" rész: hozzám sokkal közelebb áll ez a fajta életritmus, kiegészítve időnként azért némi szakmámba illő munkával, de pusztán az örömért, nem az anyagi kényszerért.)
De én azt írtam, hogy akkor jut eszébe egyáltalán gondolkodni a problémán.
Sajnos tudom, főleg az ország keleti, észak-keleti részén borzalom, ami munkahely-ügyileg van, vagyis inkább nincs.
Csak itt most az volt a téma, hogy a gyerekezés után vannak, akik azt hiszik, hogy mindent ott folytathatnak, ahol abbahagyták, ám valójában ez nem így van.
Aki viszont ezeken a hátrányos helyeken vállal gyereket, az pontosan tudja, hogy rosszabb nem lesz, ha otthon marad - sőt, jobb, hiszen a gyerek után mégis kap valamennyit, bááááár azért költséget is jelent egy apróság, nem csak bevételt. És talán gyerek nélkül is pont ugyanúgy nem tudott elhelyezkedni, mint gyerekkel.
De az a pénz, amit a gyerekre kap, a gyerek ellátásához sem elég.
Munkalehetőség híján gyereket vállalni nagyfolú felelőtlenség.
Nem mindegy, milyen körülmények között HTB valaki.
Én valószínűleg egy másfél szobás panelban HTB-ként megőrülnék, de a mi helyzetünkben biztos, hogy el lennék foglalva reggeltől estig.
Vannak olyan térségek... az országban és már jó nagyok, ahol egyszerűen nincs munka és semmilyen munka sincs.
Amig úgymond bármilyen formában gyerekezik, addig legalább jut némi pénzhez... és biztositva van.
Nem megoldás.. tudom.... De mit lehet csinálni?