Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
7 dolog, amit a nagyszüleid tudtak, de te már nem
Létrehozva: 2014. július 15. 08:07
Sokszor halljuk az idősebb generációtól, hogy ,,bezzeg az én időmben\" és ,,ezek a mai fiatalok\". Legtöbbször jól felháborodunk rajta, pedig van, amiben igazuk van.
Nők Lapja Café: 7 dolog, amit a nagyszüleid tudtak, de te már nem
Nők Lapja Café: 7 dolog, amit a nagyszüleid tudtak, de te már nem
Egyetlen bökkenő van csak!!
A nők jelentős része, de a férfiak is... ma sem képesek egyedül eltartani magukat és ma is ki vannak szolgáltatva és meg vannak alázva .
Csak most már a munkahelynek .......................
De meg ez sem azt jelenti, hogy innnentol csak a no ugral otthon.
Oltonyvasalast meg el sem tudom otthon kepzelni :)
A nőmozgalmaknak nem csak az volt a céljuk, hogy a nők tanulhassanak, hanem az is, hogy a nők képesek legyenek magukat eltartani, és ne kelljen adott esetben megalázva, kiszolgáltatottan leélni az életüket.
A mosásnál nálunk mondjuk tényleg külön szoktunk mosni, na nem önző bunkóságból, hanem mert a férjem szerelő, és borzasztó dzsuvásak szoktak lenni a ruhái, nyilván azokat nem mosom össze a saját és a lányom finom kis ruháival, amiknek a kímélőbb mosás való. Ill. a saját ruháimat is praktikumból mosom én, hiszen én látom a használat során, hogy mennyire kényes egy anyag vagy mennyire nem, én tudom, hogy kb. hány fokot bír el, mivel lehet együtt mosni stb. A férjem se annyira analfabéta, hogy összemosná a piros blúzt a fehérneművel, de azért ezt tényleg jobban szeretem külön intézni. :) A saját ruháit meg többnyire úgy szokta, hogy meg se várja, míg én mosást készítek össze, hanem azon dzsuvás állapotában, ahogy leveti, már hajítja is be a gépbe, és az teriget, aki éppen ott és akkor ráér.
Én sokat vagyok egyedül, tehát emiatt én viszem a háztartást ilyenkor, de ha itthon van a férjem, mindent megosztva csinálunk, és ki miben jobb vagy kinek mihez van kedve alapon. Én jobban tudok különleges tésztaételeket készíteni, fel sem merül, hogy azt ne én csináljam. Ő halászlét csinál felülmúlhatatlanul meg süteményeket, azt meg én hagyom meg neki. Nem ragozom tovább: szerintem ezeket a dolgokat nem aszerint kéne felosztani, hogy kinek mi van a lába között, hanem hogy aktuálisan mi a praktikus, és hogy azért mindenki ki is vegye a részét a dolgokból, ne érezze senki úgy, hogy egy háztartási robotnak nézi a másik. Ha nő, ha férfi.
Én csak azt akartam megvilágítani, hogy amellett, hogy a többség számára áldásos az emancipáció, attól még vannak olyan hozadékai, amik elég nagy kihívás elé állítják az embert.
Semmi nem bizonyítja jobban ezt, mint hogy itt is milyen viták zajlanak, ha emancipált anyuka dolgozni megy és nem 3 évig otthon van a gyerekkel. Vagy bébiszitter vigyáz az aprónépre, míg mama (is) dolgozik. Vagy a munka mellett nem tudják vállalni az idős beteg szülő gondozását.
Persze, létrejöttek erre intézmények, de mégis nézd meg, milyen sokan elítélik azokat, akik élnek ezekkel a lehetőségekkel.
És milyen sokakban iszonyat lelkiismereti válság van emiatt, mert "anyám otthon volt velem, én meg bölcsibe adom a gyereket", vagy mert "anyám felnevelt, tartozom neki, hogy öreg korára ne hagyjam egyedül", vagy épp "anyám is gondozta az ő anyját, most talán joggal számítana rám".
Még egyszer mondom: nem vagyok én egészen anti-e-manci, csak itt elhangzott, hogy még van mit tanulni emancipáció ügyében, és erre reagáltam, hogy nem egészen fekete-fehér a törénet, nem az emancipált nőci az atyaúristen, és nem biztos, hogy mindenki számára az a legmegfelelőbb létforma.
Hát vessenek a mókusok elé, de én el tudom képzelni úgy az életet, hogy háztartást vezetek, kertet gondozok, kézimunkázok, gyereket nevelek.
És igen, mivel ez feltehetően nem köti le egy idő után minden szabad kapacitásomat, és mivel ettől azért több képességet nézek ki magamból, biztosan igényem lenne kimozdulni, és a jelenlegi hivatásomban tevékenykedni. Csak egészen más az, hogy munkahelyen KELL lenni heti 40 órát, mert meg kell élni valamiből, vagy hogy önként, szeretetből, szívességből, saját magamért, másokért, segíteni akarásból csinálom.
Jaj, le se merem írni, mert nagyon eltér majd a topik témájától, de sok minden, amin itt vitatkozunk néha, onnan ered, hogy a nők teljes állásban (meg kettőben, háromban....) dolgoznak. Ezért kell a bölcsőde - aztán meg rásütjük a mijenanyajazijen jelzőt, ezért kell a bébiszitter - ezért szült, hogy más nevelje?, ezért kell aztán az idősotthon - a hálátlan dög bedugta a szüleit.
Ezekre miért nem volt szükség pár évtizeddel ezelőtt? Mert a nők még otthon voltak, és elláták a család legkisebbjeit, meg a legidősebbjeit.
Ma már nagyon más a világ, és SZERINTEM nem biztos, hogy jobb.
És hogy vissza is térjek az eredeti témához: a legtöbb, a cikkben említett tevékenység ma már azért nincs meg az életünkben, mert egész egyszerűen idő nincs rá. Az ember lánya hét közben örül, hogy van és tűzoltó jelleggel elvégzi a sürgős és fontos dolgokat, a heti 1-2 szabadnapon meg utoléri magát, esetleg kicsit pihen. Nem fog a tűzhely mellé állni befőzni, ami nem 1-2 órás mutatvány, nem fog vasalni, mert minekaz, varrni-kötni-horgolni meg még annyira sem, hiszen az már tényleg luxus lenne.
Így ezeket a luxus(?!)-cikkeket inkább megvesszük pénzen, mert a nagy rohanásban pénzünk jobban van, mint időnk.
- Apa, szerinted egyenrangúak a férfiak a nőkkel?
- De jó is lenne...
:))
Nekem nem az, én szenvednék, ha be lennék egy fiókba zárva.
De nagyon utálom, ha a nők szidják a nekik kiharcolt vívmányokat!
Triviallal értek egyet; a magyar társadalom még borzasztóan konzervatív.
Sajnos az én életemben már így marad (sőt:-()
Ez most komoly, hogy aszerint kéne a mosást osztályozni, hogy női vagy férfiruhát mosok?
A főzést is, hogy 2 nőre főzök, vagy 2 férfira?
Van ez a hülye emancipáció, hát a fene tudja.... nem vagyok elragadtatva tőle.
Szeretem a munkámat, szívesen is csinálom, jó is kimozdulni otthonról (1 hét szabadság után már bizonyos része hiányzott is). És szuper, hogy a nőknek lehetősége van dolgozni, akár ugyanazt és ugyanúgy (legfeljebb nem ugyanannyiért), mint a férfiaknak.
De én ettől sokkal klasszikusabban vagyok összerakva.
Az viszont tény és való, hogy ha én munka mellett csinálom otthon a 2. műszakot, akkor a férjem se hivatkozzon 100%-ban arra, hogy de hát ő dolgozik, ezért otthon már csak a kaja-alvás kombó, ami elvárható tőle.
Az én férjem nagy mutatványa is a palacsintasütés volt az udvarlási időben! Ő ráadásul 3 serpenyővel dobálta-forgatta
De nem gond, a tisztito mindig jol megcsinalja.
( amugy igen, lanykoromban vasaltam sok nadragot pl apamnak, mert anyam mosta)
Pedig nem a hiper-szuper mosógépek egyikét használják, hanem a jó öreg energomatot. 40 fokon kimossa, és csókolom.
Aztán persze nem magát a nadrágot vasalja közvetlenül, hanem egy nedves vásznat terít rá, és azon keresztül gőzöli.
Leírni bonyolultabb, mint csinálni :)
De apukám ha nem is folyton öltönyben jár, de szövet nadrág+ing vagy galléros póló.
Hát jól néznénk ki, ha minden egyes nadrágjával - azzal a 2-3-mal, ami elkoszolódik egy hét alatt - a tisztítóba rohangálnánk. Nem tudom, mennyiért tisztítanak egy nadrágot, de talán nem tévedek, ha azt feltételezem, hogy nagyságrendekkel olcsóbb otthon mosni-vasalni, mégha saját magamnak megelőlegzek egy 1000 Ft-os órabért, akkor is
Nokent meg utalom atz elere vasalt nadragot noknek.
nagyon erősen gőzölős vasalóval kell,vagy pedig nedves ruhát rátenni azon át és kifordítva
És vannak olyan munkakörök,ahol feltétel a kifogástalan nett megjelenés és bizony nagy különbség van egy vasalt ruha és nem nem vasalt(bár elvileg) gyűrődésmentes anyag között)
Ja és a férfi nadrágok,amikbe élt kell vasalni?
Vagy egy öltöny vasalatlanul?
Szerintem túl van hisztizve ez a vasalás de nehéz dolog.
Én mindig tévét nézek vasalás közben és észre sem veszem,hogy kivasaltam.
Más: közelünkben egy katonai reptér, nyár lévén a repülőnapra készülve vagy igazából nem is tudom miért, de hangosan zúgnak el felettünk a vadászgépek... ilyenkor valahogy nem tudok nem arra gondolni a robajban, hogy ezek a gépek milyen célból is röpködnek eredetileg... nyilván nem annak köszönhetik létüket, hogy a repülőnapon szórakoztassák a népet, hanem hogy szükség esetén bombát ejtsenek vagy vegyi anyagokat permetezzenek az emberekre... ezek engem valahogy jobban aggasztanak, mint az esetleg véletlen nyolcszázadik határról behozott trópusi vírus... bár persze azt se tarthatom kizártnak. Meg azt sem, hogy a fejemre esik egy tégla. Vagy ahogy Bubi írta, a magát raliversenyzőnek képzelő buszvezető jelenti a veszélyt... :D Én mindenesetre ilyenekben struccpolitikát folytatok bizonyos értelemben: nem festem az ördögöt a falra, nem foglalkozom ilyenekkel. (Na, most pl. két perc alatt, míg megírtam ezt a hsz-t, kitört egy vihar... :D az időjárás is meg van bolondulva... :D )