Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermekágyas tapasztalatok
Létrehozva: 2014. július 10. 10:12
Szülés előtt állok az első babámmal (39.hét), szeretném, ha megosztanátok a gyermekágyas időszak tapasztalatait. Őszinte, a problémákra is kiterjedő válaszokat várnék, nem szupermami sztorikat (gratula annak, aki az :-). Rokonaink messze vannak, csak a férjem lesz a segítségem az első két hétben. Érdekelne, hogy kinek meddig tartott a felépülés, és a felmerülő nehézségekre mi hozott megoldást. Előre is köszönöm minden hozzászólónak!
Ami nekem nagyon kellemetlen volt, a farkcsontom, vagy nem tudom mi, ott azon a tájékon, mintha elmozdult, vagy kiállt volna. Hogy én azzal mennyit kínlódtam gyermekágyas isőszakban, azt el nem tudom mondani. Az kifejezetten fájt.
Ha én valamit nagyon utáltam, az a fekve szoptatás volt. Nem az
ügyességemen múlt. Egyszerűen utáltam. Nekem ülve volt kényelmes, bár én
kezdettől ültem a gátsebemen, nem volt vele gondom egyik esetben sem.
A főzés végülis "belefér" csak jobb helyette aludni.
Mondjuk mi vendégeket hívtunk. Nagyon jól esett, hogy jöttek. De csak a legközelebbieket, és mindenki tapintatosan max fél óráig maradt :)
Védőnő: hát ez elég lutri. Mármint az, hogy milyet fogsz ki. Egy jó védőnő hatalmas segítség tud lenni, ha valóban segít, figyelembe véve az egyéni szituációt, nem pedig sémákban gondolkodik, és nem telepszik rád, válaszol a kérdéseidre, és nem erőszakos. Aztán vannak olyanok, akik konkrétan zaklatják az embert, bejelentés nélkül beállítanak a leglehetetlenebb időpontokban, mindenért megdorgálják az anyukát, ezzel a földbe döngölve az önbizalmát és megnehezítve a helyzetét. Nekünk szerencsénk volt, aranyos volt a védőnőnk, a kérdéseimre válaszolt, amire tudott, de sok mindenre nem tudott. Így nem volt olyan nagy segítség, de legalább nem lépte túl a hatáskörét, és sokszor sok mindenben megnyugtatott. Úgy emlékszem, hogy kb 4 hétig jött hetente, aztán egy darabig havonta, aztán már elmaradozott, csak a szokásos tanácsadásokra, státuszvizsgálatokra kellett hozzá bemennünk. Ha kifogsz egy sárkány-típusú védőnőt, akkor mindig szépen hallgasd végig, amiket mondd, bólogass, aztán ha elment azzal a lendülettel felejts el mindent, amit mondott. Ha jó védőnőd lesz, akkor viszont nyugodtan beszéld meg vele a kérdéseidet, nyugodtan kérj megnyugtatást, mert az sokszor nagyon jól jön, sokszor nincs is másra szükség, csak egy kis bátorításra, hogy jól csinálod.
Én is aggódtam amiatt, hogy esetleg valami fertőzést ragaszt a babámra, mert ugye sok gyereknél megfordult, de nem volt ebből gond. Amikor megjött, mindig alaposan kezet mosott, levette a cipőjét, legtöbbször hozzá sem nyúlt a babához, én vetkőztettem meg rakosgattam, ő pedig csak mellette ült és megnézte.
Egyrészt, a terhesség végén nagyon nehéz már pihenni, másrészt meg attól, hogy most sokat alszom, két átalvatlan éjszaka után ugyan úgy fáradt leszek. Az emberi test nem úgy múködik, hogy ha egy hétig alszom, akkor egy hétig ébren tudok lenni :)
Ne haragudj, hogy ezt Neked írtam, de tényleg nem értem, hogy lehet előre pihenni :)
Mérleget nem vettünk, egyelőre nem is szándékozom, mivel a védőnő egyébként is hetente fog jönni méricskélni. Nálatok is hetente járt ki? És bevált? A védőnők kapcsán is nagyon vegyesek az érzelmeim, hallani ezt is azt is. Nekem kicsit fura, hogy míg a rokoni látogatást sem nagyon ajánlják 4 hétig, addig egy vadidegen ember, aki mindenféle családnál, beteg gyerekeknél megfordul (lásd védőnő), újszülött korától jön nézegetni, méregetni a gyerekem. Megnyugtatna, ha írnátok jó tapasztalatokat ezzel kapcsolatban!
Mindenkinek köszönöm az eddigi tippeket és tanácsokat! Már elég türelmetlen vagyok, ezek az utolsó napok a legnehezebbek, várni, mikor látjuk már meg végre a kisfiunkat! Gondolom, minden anyuka akkor nyugszik meg igazán, amikor karjába veheti a gyermekét épen és egészségesen! :-)
A rokonlátogatások "kivédése" izgat a legjobban, mert egylégterű lakásunk van, és legszűkebb rokonokon kívül (de őket sem minden nap) nem örülnék senkinek, viszont a rokonsággal jó a kapcsolatunk, jó szándékuk, csak néha túlbozog bennük a segítőkészség.
Sokan mondják, hogy az anyjuk/anyósuk hozzájuk költözött a gyerekágyas időszakban segíteni. Én ettől tuti frászt kaptam volna. Nekünk nagyon nem hiányzott onnan senki, zavart volna, ha ott van valaki, nehezítette volna az egymásra hangolódást. Mint írtam össze-vissza aludtunk, néha azt sem tudtam, hogy nappal van, vagy éjszaka, sokszor egész nap pizsamában voltam, nem lett volna jó, ha ott van valaki, aki miatt puccba kell vágnom magam, és "viselkedni" kell előtte. Vendégeket sem voltunk hajlandóak fogadni az első 6 hétben, ez az időszak csak rólunk szólt.
Én császáros voltam, a felépülés igazából könnyebb volt, mint amire számítottam. Az első nap volt igazán fájdalmas, másnaptól viszont minden nappal egyre könnyebb lett.
Ne hallgass azokra, akik majd olyan dolgok miatt kritizálnak (mert biztos lehetsz benne, hogy lesz ilyen), hogy túl sokat tutujgatod a gyereket, elrontod, elkényezteted stb. Egy babát nem lehet elkényeztetni. Egy baba jó ideig nem tud hisztizni, manipulálni. Ha sír, annak oka van, akkor is, ha csak az az oka, hogy a testközelségedre vágyik. Neki ez ugyanolyan fontos igénye, mint pl. az evés. Ha ezt megtagadják tőle, akkor egy alapvető igényétől fosztják meg.
A szoptatással szinte mindenkinek vannak nehézségei az elején, erre készülj fel. De érdemes kitartani és próbálkozni, mert a legtöbb anyuka könnyen átlendül a nehézségeken aztán minden gond nélkül csinálja. Viszont ha egyértelműen nem megy, és úgy döntesz, hogy feladod, akkor viszont ne marcangold magad, mert semmi értelme és tényleg elronthatja ezt a szép időszakot.
A légzésfigyelő témához: nálunk alap volt, én nem tudtam volna nyugodtan aludni enélkül, még így sem, hogy mellettem volt a babám, ugyanis ha egy baba nem vesz levegőt, arra nem valószínű, hogy felébrednék, mert az sajnos pont hogy néma csenddel jár, nem pedig zajjal. Tudom, sok millió baba felnőtt légzésfigyelő nélkül, de néhányan nem, és ha az én babámmal történt volna meg a tragédia, nem vígasztalt volna, hogy más babák jól elvannak a légzésfigyelő nélkül.
Viszont ha már van légzésfigyelő, akkor nem csak 2-3 hónapig kell használni, már csak azért nem, mert a bölcsőhalál legyakrabban 4-5 hónapos babáknál következik be. Az orvosok általában kb 1 éves korig ajánlják a használatát, utána már el lehet tenni.
Nem sok ember van itt a fórumon akinek problémája lenne azzal, ha a gyermeke szája a "csupasz mellét" érinti.
Miért is kellene megszoknia a cumisüveget? Nem mindenki tervezi úgy, hogy pár hónap után "leválasztja" a gyerekét.
Neked sem kellett volna, akkor most nem bántana a lelkiismeret, hogy érzed, ezt nem így kellett volna, csak neked így volt kényelmes. Attól még nem kell mindenkinek így hozzá állni a szoptatáshoz, hiába akarod ezt hirdetni itt mindenkinek.
Ha meg valamiért nem menne a topiknyitónak, majd a védőnő és az orvos segít neki. Nem? Te írtad
Hagy döntse már el a topiknyitó maga, hogy neki mennyire fontos hogy szoptassa a babáját. Ha fontos neki, igenis tegyen meg mindent. Ha mindent megtett, akkor úgyis nyugodt lelkiismerettel fog belekezdeni a tápszerezésbe.
Az meg hogy a fekve szoptatás azért ne lenne jó, mert 30 percig nem látod közben a tévét... Hát inkább nem kommentálom..
Elcseszni ezt a szép időszakot sírás-rívással, szoptatáson való nyünnyöggéssel, nem érdemes!! Legyetek úgy nagyon boldogok, hogy nem lovagolsz apróságokon.
Például be ne szerezz mérleget, mert kicsinálja az agyad és csak ezen fogsz pörögni. Gyerek annyi eszik, amennyi neki kell, se többet, se kevesebbet. (ha mégis, az megintcsak orvosra tartozik)
A légzésfigyelő ezzel szemben pont hogy megnyugvást hoz, nem kell percenként berohanni a szobájába meg azt hallgatni lélegzik-e. Én pölö nem is aludtam túl nyugodtan az első éjszakánkon a kórházban, mert csomószor odahúztam közel az ágyamhoz, hogy halljam lélegzik-e.
Fekve én is szoptattam, bár baromira el tud zsibbadni közben az emberlánya. Meg ha fordulás volt, nem láttam a tévét.
Ja és a bimbóvégő is tök praktikus találmány, mert a későbbiekben könnyebb elválasztani, nem lesz fura megszoknia a cumisüveget. És nem utolsó sorban, nem a csupasz mellet érinti a bébike.
Viszont szintén a sólámpát kapcsoltam éjjelre, csak baromi unalmas volt az éjjeli szoptatás, mert lassan telt az idő éjnek évadján.
A fekve szoptatás nekem nem jött be (lehet, hogy a mellem is túl kicsi hozzá), még második gyereknél sem, bár sokan tényleg szeretik ezt a módszert.
Szia!
Először is gratula a babához, nemsokára már magadhoz is ölelheteted a kicsit! :)
Én császáros voltam, és hát nem volt kellemes, de ki lehetett bírni. Akkor arra kellett vigyázni, hogy ne emeljek nehezet, pihenjek én is rendesen, de pár hét alatt teljesen rendbejöttem, a vérzés meg kb. a 6 hetes kontroll idejéig tartott. Nekem anyum ott volt az első két hétben, ő főzött, és segített az első esetlen próbálkozásoknál ("úristen, hogy kell megfürdetni a gyereket", stb.), de gyorsan belejöttünk, csak a gyerekre kell odafigyelni, és akkor jön ösztönből.
Nekem sokat segített az első időben az, hogy a kaját rendeltem magamnak egy kajaszállítótól. Így a főzéssel nem kellett bajlódnom, de mégis volt mit ennem. Mert az viszont tényleg nagyon fontos, hogy ne hagyagold el magad - egyél és igyál rendesen, mert abból lesz az anyatej is, ami a babádnak fontos.
Én az elején sokat paráztam attól, hogy szopizott-e eleget, ezért kértem kölcsön egy babamérleget és méregettem szopi előtt és után. De mivel szépen fejlődött, ezért abbahagytam a méregetést, teljesen fölösleges idegeskedést szül, ha folyton aggódsz emiatt.
Egyébként meg szépen lassan kitapasztaltam, hogy neki mi és hogyan jó. Én nem a mai felfogás szerinti igény szerint szoptattam, tehát nem raktam minden nyafi esetén mellre, hanem először megkerestem, mi lehet a baj. Ha éppen fél órája evett, akkor biztosan nem éhes és azért sír, hanem pl. büfiznie kell, melege van, fázik, bekakilt, bepisilt, vagy csak egyszerűen a társaságomra, közelségemre vágyik. Igyekeztem kielégíteni ezeket az igényeit, amiket szépen lassan kiismertem, az etetések meg egy idő után kb. 4 órás időközökkel történtek, mert rengeteget szopizott, és kellett neki idő, hogy megeméssze.
Az első napokban pedig a tej beindulásakor kell figyelned nagyon magadra. Nekem jó szolgálatot tett a mellszívó (Avent gépi), így már az elején serkenteni tudtam a fejéssel a tejtermelést, és meg tudtam akadályozni az esetleges mellgyulladást. Az első szoptatások után mindig kifejtem a "maradékot", hogy ne gyulladjon be, és termelődjön. Ha mégis úgy éreztem, hogy rettentően kemény és fájdalmas, akkor legtöbbször forró víz alatt kimasszíroztam belőle a görcsöket, vagy forró vízes borogatással enyhítettem a keménységet.
Nálunk nem volt légzésfigyelő, én feleslegesnek tartottam, bár másik szobában aludt a fiam, de azt persze nem mondom, hogy az első napokban nem mászkáltam át a szobába százszor, hogy megnézzem, lélegzik-e rendesen... :)
És a legfontosabb - pihenj, amikor van rá lehetőséged! Amikor alszik napközben a pici, Te is aludj, mert az éjszakai kelések és az új helyzet teljesen lefárasztja a kismamákat.
Sok sikert!!! :)
Nem parázom egyébként, de szeretek felkészülni előre, amire lehet, ezért köszönettel veszem a tanácsokat, de természetesen úgy indulok neki, hogy minden rendben lesz. :-)
De amúgy ne ijedj meg, pici babával azért relatíve könnyen átáll az ember az éjszaka felkelős életmódra. Meg lehet, hogy a Te babád sokat alvó lesz, olyanok is vannak. Nekem mindkétszer kis alvásigényű és/vagy rosszul alvó gyerkőcöt dobott a gép...
Nekem első gyereknél a gátseb+aranyér kombinációval volt sok bajom - (az első 2 hét elég szar volt, és ha aranyér is van, akkor a lyukas ülőpárna nem túl jó megoldás), másodiknál ezen a téren az égvilágon semmi bajom nem volt, ott viszont annál több volt a szoptatással. Utóbbi esetben szerintem leghatékonyabb segítséget szoptatási tanácsadótól kapsz (keress rá neten, sokukat fel lehet hívni telefonon), én elég hasznos tanácsokat és hatékony segítséget is kaptam tőlük (ha bp-i vagy, Bethesda kórházban szuper szoptatási ambulancia működik, ott a tanácsadók egyben orvosok is). Én azt mondanám, bátran hallgass amúgy az ösztöneidre, nyugodtan dajkáld, gondozd, szoptasd a babát annyiszor, ahányszor jelzi, hogy szüksége van erre, éjjel is. (A régimódi híresztelésekkel ellentétben NEM számít az ilyesmi elkényeztetésnek, és NEM fognak hosszú évekig ugráltatni éjszaka, ha babakorukban felkelsz hozzájuk és dajkálod/szoptatod őket - ellenben nyújtasz nekik ezáltal egy olyan biztonságot/szeretetet/törődést, ami nagyon fontos és pótolhatatlan.)
Amúgy meg leginkább nyugi, és ne ijedj meg attól sem, ha esetleg nem érzed magad olyan rózsaszín boldogságban lubickolósan, mint amilyenben egyesek szerint lenned kéne, ez azért nem egy egyszerű időszak, és a hormonok is rendesen játszadozhatnak veled.
De amin ne aggódj:
Például a nappalt az éjszakától mindig különítsd el, nappal legyenek zajok, este meg nyugalom és sötét vagy félhomály.
Etetés lehet igény szerint, de az időre etetést is sokan preferálják és nem hülyeség, hidd el.
Légzésfigyelőt érdemes venni, ha külön szobában alszik majd a baba, megnyugtatás céljából igazán hasznos 2-3 hónapig.
Amúgy nem rossz időszak ez, hallgass az ösztöneidre és a védőnődre.
Az éjszakázás eleinte kemény lesz, de ha jó alvó az újemberke, akkor nem lesz túl sok izgalom körülötte: eszik-alszik-sz*rik.
A védőnővel viszont tartsd a kapcsolatot, el fogja mondani, hogy pelenkázz, hogy büfiztess (bár ez az első pár napban úgysem fog menni), hogy etesd...stb