Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lelépett egy perc alatt
Torolt_felhasznalo_639018
Létrehozva: 2014. június 8. 13:59
Teljesen értetlenül állok, és szeretném olvasni mások véleményét. Nem kamu topic. Kérlek ne alázzatok így is padlón vagyok.
A történet múlt év karácsonyán kezdődött. Nem tudom mi ütött belém, megfogadtam, hogy csak független pasikkal állok szóba, de Ő valahogy másnak tűnt. Beültünk egy kávézóba, elmesélte, hogy a felesége megcsalta, és válnak. Árulja a házát, hogy a leendő exét ki tudja fizetni. Olyan kedves volt, ragaszkodó, szeretetre éhes, hogy azt gondoltam találkozzunk még.
Séták jöttek, kirándulások, együtt szilvesztereztünk, és majd egy hónap után jutottunk el az ágyig. Lassan, fokozatosan szerettem bele. Ha nem is fizikailag, de egész nap együtt voltunk, naponta többször telefon, esténként a gép előtt beszélgettünk órákat, terveztük a közös jövőt.
Azt vettem észre, hogy egyre több időt tölt nálam, már csak hetente egyszer járt haza a házhoz. Együtt mentünk dolgozni, utána megvárt, szegény néha órákat, hogy együtt jöhessünk haza. Úgy éreztem boldogok vagyunk. Aztán március végétől végleg nálam maradt. Közben eladta a házát, vártuk a 2. válóperi tárgyalást. nem volt könnyű neki, mert a feleség ellene uszította a gyerekeket, hogy az apjuk elzavarta őket otthonról, meg kisemmizte...stb. Én is elkezdtem árulni a lakásomat, mert közösen akartunk házat venni. Boldogok voltunk, szerelmesek. Minden nap elmondta, hogy szeret. Minden nap volt, szeretet, simogatás, ölelés.
Aztán május 30-án volt a lánya ballagása. Előtte két nappal kiderült, hogy a munkahelyén még kb 1 hónapot dolgozhat. Próbáltam megnyugtatni, hogy majd közösen megoldunk mindent .
Szóval a ballagás, kérte, ne menjek , így is nehéz lesz neki, hogy csak addig látja a gyerekeit, míg odaadja az ajándékot. Megértettem, csak azt nem értem, ami utána történt. Hazajött és közölte nem megy ez tovább és elköltözik. összepakolt és elment. Annyit mondott még, hogy nem akar a terhemre lenni... Azóta csak állok és nézek, mert nem értem, hogy ami eddig jó volt, azzal mi történt pár óra alatt?????
hanem levonni a megfelelő következtetést
tanulni egy életre
Tudod az van, hogy könnyebb itt a gép előtt megnyílni, sok olyat elmondtam amit még a közvetlen barátaim sem tudnak.
Kell hogy kívülálló gondolatait is megismerjem( legalább is nekem)
A barátaim véleményét, úgy is tudom, meg tudnák folytani egy kanál vízben
Ezt én sem értettem sosem miért jó kibeszélni magán jellegű dolgokat De ezért már kikaptam egy másik fórumon hogy ez tapasztalatcsere , eszmecsere . ja hát ennek is lehet nevezni.
Mondjuk van egy-két ember akinek lehet adni a véleményére annak megírni. A döntést úgyis mindenki saját maga hozza meg , mivel a másik érzéseit nem érezhetjük, csak olvassuk.
Sokan vannak akiknek már ez megkönnyebbülés ha leírják az életük egy részét.
Tudod nem is akartam én megmentő lenni..... először még az volt, hogy valahol a közelünkbe vesz lakást...
Nem is tudom, hogy sodródhattam bele az ideköltözésébe
Én igazság szerint nem is akartam vele összeköltözni, legalább is ilyen hamar nem... de olyan kivert kutya szemmel mondta, hogy nincs hova mennie....
Nem értem én ezt az embert... de már nem is akarom megérteni...
Most nehogy ezen kezdj el hetekig kattogni.
Vágytál a szeretetre, adni is kapni is, jött egy tróger, bedőltél neki, szerencsére még időben kiderült. Le kell vonni a tanulságot, aztán lapozni. A legközelebbi jelentkezőt nem fogadod be, nem pátyolgatod, nem akarod megmenteni, stb... Mennem kell, felébredt a tücsköm. 
Majd visszanézek h mi újság veled.
szerencséd, hogy nem sikerült
Az biztos, könnyebb, ha tudsz beszélni róla.
Kétesélyes a dolog,vagy tényleg gödörben van, vagy szimplán szemét, bocsáss meg a kifejezésért!!
Azt viszont nem értem, ha szeret, hogy volt képes csak úgy elcuccolni?
de azért lapozz, sokkal jobban jársz
és az ilyen veszek közösen baromságot, meg feledd el egy életre
Nem tudom miért ezeket vonzom be.
Szeretnék már én is egy igazi rendes embert találni. Azt hittem benne megtaláltam.
Annyi törődést és figyelmet kaptam tőle, amennyire mindig is vágytam.
Tudod, ha lettek volna nekünk is ilyen magánéleti problémáink, akkor talán könnyebben megértettem volna, de annyira jónak tűnt minden.
Annyira ragaszkodott, most meg hirtelen 180 fokos fordulat.
Az ismerősök is értetlenül állnak az egész előtt, azt mondták olyan szép pár voltunk, és látszott rajtunk, hogy szeretjük egymást.
Aki menni akar, azt engedni kell. Csak az bánrt még mindig(tudom én hülyeségem) hogy azért az igazságot megérdemeltem volna, hogy ne így jöjjek rá a saját nyomoromon. Vagy az csak illúzió, hogy leülnek és őszintén elmondják, mi volt a baj? Legalább a másik is tud tovább lépni.
Az igazság csak egyszer fáj, a hazugság meg sokszor. Lassan 2 hete etet a kamu szövegével, mert már nem tudok hinni neki....
mondjuk én nem értem, hogy ha valakinek baja van azt miért jó világgá kürtölni
Tartottam magam a tanácsodhoz. Háromszor is hívtam reggel mobilról. Majd vezetékesről is, de nem vette fel.
Kb 1 óra múlva visszahívta a vezetékest( nem tudta én vagyok).
Le akart rázni.
Nem tudom miért nem bírja kimondani az igazságot......
egyfolytában azt hajtogatja, most nem tudja mit akar, el kellett innen jönnie, nem bírta a panelt.Most egyedül kell lennie, sok mindent át kell gondolnia.
Nem fogom hívni többet. Ebből a beszélgetésből mindent megértettem.
Ha voltak is érzései-már ebben sem vagyok biztos-mára már egyáltalán nincsenek.
Jókor jöttem neki, mikor szétbomlott a házassága, volt kihez menekülni, volt kibe kapaszkodni, volt aki segített rajta.... és ezzel viszonozta. .
Megint jó kis tanulópénzt fizettem.
az interneten lehet távolról beszélgetni, DE nem a másik fejébe belelátni
Lehet neked van igazad, ezen gondolkodom én is, várok, de nem tudom mire. Vagy kire.
Hibás gondolat azt feltételezni mindenkiről, hogy annyira becsületes, hogy a szemedbe mondja mi a helyzet. Kértem én is tőle, hogy nem lesz harag, csak mondja ki hogy tovább akar lépni és nem keresem többet.
Az volt a válasz : Ne mondj már ilyet!
Na ez akkor egy darabig rejtély marad...
Még azért ilyet nem hallottam, hogy minden ok nélkül ,egy két perc alatt
előzmény nélkül ki irt az elétéből...