Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lelépett egy perc alatt
Torolt_felhasznalo_639018
Létrehozva: 2014. június 8. 13:59
Teljesen értetlenül állok, és szeretném olvasni mások véleményét. Nem kamu topic. Kérlek ne alázzatok így is padlón vagyok.
A történet múlt év karácsonyán kezdődött. Nem tudom mi ütött belém, megfogadtam, hogy csak független pasikkal állok szóba, de Ő valahogy másnak tűnt. Beültünk egy kávézóba, elmesélte, hogy a felesége megcsalta, és válnak. Árulja a házát, hogy a leendő exét ki tudja fizetni. Olyan kedves volt, ragaszkodó, szeretetre éhes, hogy azt gondoltam találkozzunk még.
Séták jöttek, kirándulások, együtt szilvesztereztünk, és majd egy hónap után jutottunk el az ágyig. Lassan, fokozatosan szerettem bele. Ha nem is fizikailag, de egész nap együtt voltunk, naponta többször telefon, esténként a gép előtt beszélgettünk órákat, terveztük a közös jövőt.
Azt vettem észre, hogy egyre több időt tölt nálam, már csak hetente egyszer járt haza a házhoz. Együtt mentünk dolgozni, utána megvárt, szegény néha órákat, hogy együtt jöhessünk haza. Úgy éreztem boldogok vagyunk. Aztán március végétől végleg nálam maradt. Közben eladta a házát, vártuk a 2. válóperi tárgyalást. nem volt könnyű neki, mert a feleség ellene uszította a gyerekeket, hogy az apjuk elzavarta őket otthonról, meg kisemmizte...stb. Én is elkezdtem árulni a lakásomat, mert közösen akartunk házat venni. Boldogok voltunk, szerelmesek. Minden nap elmondta, hogy szeret. Minden nap volt, szeretet, simogatás, ölelés.
Aztán május 30-án volt a lánya ballagása. Előtte két nappal kiderült, hogy a munkahelyén még kb 1 hónapot dolgozhat. Próbáltam megnyugtatni, hogy majd közösen megoldunk mindent .
Szóval a ballagás, kérte, ne menjek , így is nehéz lesz neki, hogy csak addig látja a gyerekeit, míg odaadja az ajándékot. Megértettem, csak azt nem értem, ami utána történt. Hazajött és közölte nem megy ez tovább és elköltözik. összepakolt és elment. Annyit mondott még, hogy nem akar a terhemre lenni... Azóta csak állok és nézek, mert nem értem, hogy ami eddig jó volt, azzal mi történt pár óra alatt?????
rebeka87
Fórum válasz
2014-07-15 (12:51)
azt jelzi, hogy valamit írtál nekem
de nem látok itt semmit
jó hogy felfedeztem, nem hagytam rá a majdani tulajra
holnap megszámolom, hány flaska van pontosan
Az a jó az igazi pincebor!:-)))
Régen a munkahelyen mondták amikor nagy hőség volt hogy a strandon lenne jó , én meg mondtam a fenéket- jó hűvös borospincében!!
Nálunk sem lehetne játszmázni, már anyira ismer a párom hogy a legapróbb gondfelhőcskét is látja rajtam. Kérdezi nem vagy jól? A frontokat nehezebben viselem már ,meg pánikolós is vagyok de nem akarok nyavajogni ezért.
Azt mondta hogy egy darabig nem akar lányt = azt mondta hogy amíg nem talál megfelelő lányt, addig téged sem akar, sőt, utána sem.
Amit te így most írsz, az már a kaparás a fiú után, ne tedd. Ha nem szeret valaki, akkor ne alázkodj meg soha. Lehet hogy te boldog lennél vele, de ő nem, valószínű hogy már rendesen be lett oltva ellened.
És ilyenkor szoktam a lányoktól megkérdezni, olyan rossz nőnek tartod magad, hogy szerinted másnak nem is kellenél?
Erre szoktak felébredni.
Nem bántani akarlak, de jobb ha tovább állsz, ez a fiú legyen boldog az anyukájával és a családjával.
A szerelmet külön lehet, és külön kell választani a viselkedéstől, a kettő nem függ össze.
Gondolj bele, csak egy példa, adott a facebook. Ha kislibánkat nem igazolja vissza valaki, ha a feltett képet nem lájkolja a "fiúja", akkor sírógörcsöt kap. Emiatt szakítanak. És ez sajnos nem vicc, egyre többen élnek a virtuális világban, elfelejtik a normál kommunikációt. Mutálódnak? Érzelmi roncsok. Hol van ettől egy vidéki köszönés-nem köszönés!
az úgymond normális kapcsolatoknál megy a játszmázás
tegnap írtam xy-nak
este tőled 10 évvel öregebbet fogok fogyasztani
írja vissza, vigyázz a rágós, nehogy elrontsa az emésztésed
az történt, lementem az anyámnál a pincébe
1960as 80as borokra bukkantam
szóval a 10 évvel öregebb a csajnál 1 badacsonyi szürkebarát volt 80as palackozású
ma megyek hozzá és viszek egy 72es aszut
majd mondom neki, hogy egy véncsontot viszek hozzá
Nem látom értelmét az egésznek mert nem éri meg , igaz ha túl őszinte vagy az se jó mert akkor meg a másik fél kezd játszadozni az érzésekkel.
mert emlékeimben az van, hogy a kis buta falusi liba sértődött be mindenen
pőlö a városi ember nem kapott hülyét ha mindenki az utcán nem köszönt rá jó hangosan
Ha még vissza akarod szerzni a szerelmedet, akkor harcolj érte. Alázkodj meg, könyörögj, ne érdekeljen ha épp akkor lenéznek. Kizárólag alulról lehet építkezni, ha már családon belül vagy, akkor kezdheted a manipulációt.
Anyukát állandóan hívni kell telefonon, akkor is ha kúvára nem érdekel mit mond. És bizony többet kell nála ülni, de ebben a jó dolog, hogy idővel ki tudod használni. Ezt megteszi, azt megteszi...érted.
Ha pedig szapul, akkor hadd szapuljon. Ha nem szólsz vissza, csak ő fog fortyogni. Elvárható lenne ahogy a párod melléd álljon,de biztos hogy anyuka az egész családot dróton rángatja.
Egyébként van valami, amivel egy anyuka sem tud versenyezni. Ha el akarnak hívni valahová, kedvesen mondd azt, hogy beterveztétek a szeretkezést. Erre általában köpni nyelni nem tudnak, és ha elpanaszolja a párodnak hogy mit mondtál, tagadd le. Ha van tanu, akkor is.
Nézd, sok mindent meg lehet tenni egy ilyen hölgy ellen, az a legrosszabb ha saját magadat teszed tönkre.
Minimális az IQ-ja annak az embernek, aki utcán ordítozik. Márpedig egy alacsony intelligenciájú emberrel nehéz beszélni, olyanok mint a mesügék.
Ezek a praktikák általában a visszájára sülnek el. Ha adott egy görcsös körömrágó picsa, aki nem veszi fel a telefont az első csörgésre noha ott repked körülötte, és gyorsan leteszi miközben megszakad a szíve, az ráfázott. Ha létrejön a párkapcsolat, akkor már nem fogja tudni sokáig visszafogni magát, elkezd házsártos tyúk lenni, követelődzik. Csávóka naná hogy lelép, a libus pedig nem tudja hol rontotta el, hiszen a nagymenők megírták a tutit.
Remélem még kapok némi tanácsot ezen a fórumon. A problémám sajnos Nekem az, hogy véget ért 5 évig tartó párkapcsolatom. Nekem az édesanyjával voltak problémáim, túl ragaszkodó volt és nem bírta elviselni ha nem mentünk hozzá akkor amikor hívott.. 2,5 évig éltünk együtt, eközben már a testvére sem szívlelte hogy az Édesanyja sokat sír miattunk, hogy ritkán megyünk...A szülei párkapcsolati problémákkal küszködtek, ami megpecsételte a mi kapcsolatunkat is sajnos,az Anyósjelölt több időt akart Velünk tölteni, mert sokat vitáztak a férjével... Egy pünkösdi egész napos program után, kértek minket hogy menjünk másnap is a kocsinkat csinálni, menjek én is. Begőzöltem, mert a párommal szerettem volna eltölteni egy csodás napot, és beprogramoztak minket...mondtam hogy nem megyek, és Nekem esett az Anyukája, erre reagált a testvér felháborodva, miszerint a párom nem tölthet el egy napot sem a családjával sosem, holott lejártunk minden hétvégén ha nem is, de minden második hétvégén ebédre és ott voltunk 4 ig vagy 5 ig a családjával...Ócsároltak, és ezt a párom végighallgatta, még úgyis hogy a testvére utalt arra ha nem lenne igazuk akkor már védelmet kaptam volna, de elsétált hogy ebből kimarad...Közölték hogy Nekem nincs családom sem, mert nem járnak le meglátogatni, holott tudják hogy Édesanyám meghalt, és a nagyszüleimmel nőttem fel, apa nincs, Mamáék meg öregek utazgatni, egyébként sem járnak sehova sem...Itt telt be a pohár nálam, és hazamentünk a közös albérletbe..Ezután még egyszer Nekem esett az utcán az Anyóspajti, hogy nem ezt érdemli hogy még csak fel sem hívom...üvöltözött, itt már én is mondtam neki hogy ne is lássam többet...Ezek után, már le sem jártam hozzájuk, karácsonykor találkoztunk, de akkora én már pánikbeteg lettem a sok feszkó miatt, egyre romlott az állapotom, így 2014 januárjában kórházi terápiára került sor, mialatt is sok volt a vita, és el is hagyott a párom, kikönyörögtem a békülést, de miután kijöttem a kórházból, a helyzet csak romlott, munkahely sem volt már, párterápiára is csak egyszer jött el, azt mondta hogy már alig van szabi....Sok volt a vita, ezért vacilált a szakításon pont a névnapomon, 5 nap múlva kórházba kerültem, megbeszéltük hogy szünet, de 3 nap múlva bejött a kórházba, és kiadta az utamat, a cuccaimat pedig hazahordta a nNagyszüleimhez, és azóta nem láttam.....Többször próbáltam a tudtára adni hogy mennyire szeretem, szülinapomon küldtem neki egy smst hogy megyek le hozzá Vidékre, és a szemébe nézek...Nem köszöntött meg, csak közölte Velem, hogy ne reménykedjek, pár napja még békülni akart, de már nem, felejtsem el, sok mindenről lemaradt miattam a családjától...Nem tudom feldolgozni, pedig csúnyán kidobott, mondta hogy besokallt, ezért nem is hívott fel a kórházban sem másfél hónap alatt...Hiányzik, nincs életem nélküle, szeretem, és lelkiismeretfurdalásom van amiatt hogy nem beszéltem a családjával....Tudom h ha bevetném magam, venném a bátorságot és oda mennék, még vissza kaphatnám őt...talán...de ahhoz erő kell, sajnálom mert nagyon sokat veszekedtem Vele, de azthiszem hogy kamatostól megfizettem már a bűneimért, szeretném ha visszajönne..:( Nem tudom helyes lenne e harcolni érte, mikor már rámentem így is teljesen...de Nekem ő az életem..szeretem....Várom a tanácsokat, és elnézést kérek a hosszú sorokért, de nagyon el vagyok keseredve, élni sincs kedvem, így teljes és kerek a történet...Elnézést kérek, lehet hogy nem a legjobb helyre írtam, de küszködtem vele így is..:)
Persze hogy nem lehet megbántani senkit, hiszen az ország lakosságának a java depresszív tüneteket produkál.
És a hab a tortán, ők ezt érzékenységnek nevezik.
Szerintem nem értékrend kérdése, egyszerűen mesügék. Infantilisek.
a csajok tették az eszüket az átlagpasiknak
kevésbé a tehetősebbeknek
futottak és vágták hanyatt magukat a zenészeknek
Vagy pedig tényleg lemegy olyan stílusba egy idő után hogy elég legyen egy" kettyintésre."Aztán majd lesz valahogy megszokja hogy ilyennek kell lennie, na én se tudom de ez már nem is az én gondom csak elgondolkoztam:-))
gondolom a nyápicnak igen
de a számítónak nem, aki bármit megcsinál ha valakit megakar kettyinteni
felhúzza a gatyát és elmegy, elégedett, hogy a meccset megnyerte
Azért a régi normákban még a férfi, férfi volt , úgy teljes egészében. Most meg mintha a nők hordanák a nadrágot!
azt kapják igen, kivárja sok pasi, nyel
de megdugja és dobja a barmot
a modern én vagyok, aki nem akar régi normákban élni
se ettől még az embert embernek tartom
Valahol elveszett az ember tényleg , na de azt szokták mondani mindenki azt kapja amit érdemel vagy akit.:-)
fogalmuk nincs, mi az emberek közötti minimális megbecsülés