Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Külföldön élni ijesztő is lehet
Létrehozva: 2014. június 5. 20:05
Persze, hogy azt látod csak, amikor felrakom a Facebookra a kirándulós képeinket, ahogy állunk a tengerparton boldogan. Arról nem szoktam posztot írni, amikor az ábécé közepén pánikrohamot kapok.
Nők Lapja Café: Külföldön élni ijesztő is lehet
Nők Lapja Café: Külföldön élni ijesztő is lehet
"de elmenni se kötelező mindenkinek"
Igen, lehet, ez a kulcs szó!
A döntést nem ő hozta meg, nem vele hozták meg, hanem a párja munkahelye állította őket kész helyzet elé, amit nem lett volna gazdaságos visszautasítani.
Persze, ez nem jelenti azt, hogy ami anyagilag előnyös, az érzelmileg is hasznos valaki számára.
vagy tanulhat
vagy nem megy oda ahol nem tud beszélni
Szabályosan ki vagyok akadva ettöl a cikktöl. Valóban nagy szar, és az ilyeneket muszáj megkérdeznem:
mi a büdös francnak indul el, ha tudja, hogy neki otthon milyen szuper?!
Miért nem hagyta az emberét egyedül kijönni, és lapátolta volna a bankba a csajnak a zsét?!
Muszáj ezen a szinten kérdeznem, mert ezen a szinten érzem az egész cikket.
Hiába erölködött, de neki nem ment, rá nem ragadt a nyelv.
Basszus, mit gondol az ilyen?????
ö tényleg azt gondolta, hogy kolbászból van a kerítés. Nem a szomszédja, a rokona, vagy más, hanem ö saját maga gondolta, hogy itt majd milyen szuper lesz. Há´ csak lesz maj valahogy . Majd csak ragad rá kis német.... mint kosz az utcán. :O Neki nem is kell tenni érte, há ugyanmá, örüljön a hülye németje, hogy naccsága eddig elméltóztatott gyönni.
Amikor én elindultam ´Németországba, elötte 2 évet fakultáción tanultam németül. Azon kívül, hogy ich heiße.... meg já, dánke nem igen tanultunk sokat, mert 2 hetente Volt 2 db óránk, és a tanárnö vagy jött vagy nem. De inkább nem. Oké, az iskolaév végére a Meister Jakob cimü kánont eltudtuk énekelni 6 szólamban, 6-an tanultunk németet nála.
Aztán itt kint egy jó ideig csak néztem ki a likon, hogy mit beszélnek, azt egyszer csak én is elkezdtem öket utánozni, ha nem tudtam mit akarnak, mondtam: ZEIG WAS DU SAGST- mutatsd amit mondasz. Aztán elmenten iskolába, Volkshochschule, nem tanultam irtó sokat, de hasonló korúakkal került egybe az ember, velük is gyakoroltuk a nyelvet. Meg a család újságjait lapozgattam, amiröl gondoltam, hogy érdekel, szótárral addig betüzgettem, mig megértettem. Közben meg az ember lánya mégis emberek között jár, és azok is próbálnak vele kapcsolatot felvenni. Nekem nem Volt mobilom, nem bújtam bele, én kézzel lábbal tanultam meg németül, de megtanultam. Es nem ragadt rám a nyelv, mert tennem kellett érte.
Egyrészt Ohne Schweiß kein Preis ( izzadság nélkül nincs "Díj" ) vagyis ha nem csinálsz semmit, abból nem is lesz semmi
Másrészt meg, Wie man in ein Wald hinein ruft, so schallt es wieder raus ( ahogy az ember az erdöbe bekiabál, úgy hangzik majd vissza, vagy ahogy adj isten úgy jó napot)
Nem tudom mit vár az ilyen ember az élettöl. Es ne jöjjön nekem azzal senki, hogy mert egyébként angolt meg franciát tanult az iskolában.... meg hogy egyébként tanult ember.....
mert jó pap is holtig tanul....
Döbbenet, ez a cikk. Valóban az lehet a célja, hogy otthon milyen szuper egyébként, és külföldön milyen szar.
De otthon is az a szó járja, hogy aki nem él meg Pesten, az nem él meg Budán Sem....
Persze a hozzaallas sokat szamit, meg a habitus.
Ki mennyire birja az eleinte levo idegen kornyezetet.
Ugye az elso ido elmegy a berendezkedessel, az orulok, ha megtalaltam az uzletet, s abban azokat a termekeket, amiket szeret a csalad, megtanulni biztonsaggal hasznalja a helyi kozlekedest, hogy ne erezze magat elveszettnek stb.. ezek tomenyen egyszerre nem mindenkinek konnyen veheto akadalyt jelentenek.
Sok embernek ez nem kihivas, hanem kudarc elmenyt jelent. S ez meghatarozza a kesobbieket is.
Igen tenni kell, nem is keveset, ahhoz, hogy boldogan elje meg a valtozast.
Nyilvan nyitottabbnak kell lennie annak, aki raszanta magat, hogy kulfoldre kiseri a parjat. Fel kell keszulni a sok nehezsegre is. Maskepp latszik kintrol, mint bentrol.
Na meg attol is fugg melyik orszag az, milyen befogadoak, ill mennyire vannak pl elerheto nyelviskolak, kulfoldieknek is. Vannak olyan orszagok, ahol ennek megtalalasa komoly kihivas. Itt olyanr gondolok, ahol kevesebb kulfoldi el. De mondjuk Nemetorszag pont nem az a hely, ahol nagyon elerhetetlen lenne egy nyelvtanfolyam pl.
Nem is arrol van szo, hogy nincs igazsag a cikkben. De ha ugy allok hozza, hogy nem is akarok megtanulni valamit, akkor nem fog menni.
Egy kis nyitottsag elvarhato talan azoktol is, akik kiköltöznek, nemcsak a befogadoktol.
Szerintem van igazsag a cikkben. Nem mindig konnyu.
A par azon felenek, aki nem dolgozik, mindig nehezebb kapcsolatot talalni egy idegen orszagban fokepp nyelv nelkul. A ferj elmegy dolgozni, a gyerek iskolaba, o meg marad egyedul ugy, hogy nyelv nelkul kuzdjon meg a mindennapokkal. Pl fogalma nincs melyik csomagolas mit rejt az uzletben ( bar most mar sok nyelven feliratozzak) hogy kerjen pl. egy kilo csirkemellet (oke nagy szuperekben mar kicsomagolva ott van a hutopultban, de ha megse az kellene? ) Esetleg azt se tudja, hogyan csereltesse ki az elemet a karorajaban.. Sok apro dolog meg tudja keseriteni a hetkoznapokat. Az ember jobban beszukul, tobbet van egyedul, kevesebbet beszelget idegenekkel, s ezt nem mindenki birja jol.
S igen az is problema, hogy beszelunk a tanarral, aztan jon a szuloi ertekezlet, s ugye segiteni sem tud otthon az anyuka pl az olvasasnal, irasnal.. Szoval sok nehezseg van foleg az elejen, mig az ember belerazodik.
De Nemetorszag meg mindig viszonylag jo, mert eleg sok magyar van. Igy legalabb ez az ajto nyitott lehet.
Most nem azt mondom, hogy torvenyszeru a panikroham, de tenyleg nem minden arany,ami fenylik.
" A szomszédokat se volt nagy kunszt megfejteni. Mindig az egy mondatot ismétlik, ha találkozunk: hogy vagyok. Az a válasz, hogy jól, köszönöm, tökéletesen kielégíti őket és nem is kíváncsiak másra." - és ezt mégis honnan tudja az, aki nem is érti meg az embereket. Vagy ez a németek barátságtalanságát hivatott bemutatni? Akkor elég nagy az ellentmondás a kedvesen beszélgetést kezdeményező tanító néni, a beszélgető utastárs meg e között.
" évek kellenek még ahhoz, hogy olyan szintre fejlődjek, hogy el merjek beszélgetni egy anyukával a suli kapujában. Ha egyáltalán szóba áll velem, és nem húzza fel az orrát, hallva, hogy akcentussal töröm a németet, ahogyan azt mások már mesélték." - Szerintem ez megint egy baromság. Fél év alatt simán el lehet jutni egy elfogadható szintre, csak mondjuk azt akarni kell, nem magyar TV-t nézni meg csak magyarokkal beszélgetni. Az akcentus meg nem zavarja az embereket, hiszen annyi dialektus van, hogy némelyiket alig értik meg a máshol lakók. De aki sehogy sem tud beszélni, bemagyarázhatja magának, hogy fölösleges, mert majd akcentussal beszél, és le fogják nézni.
"így lett pár új barátnőm, akikkel el tudtam menni kávézni, vagy olyan gyerekprogramokra, ahová korábban be se mertem nézni. Többségük beszélt németül, és boldogan tolmácsoltak, ha szükségem volt rá." - igen, eleinte én is szoktam segíteni az újonnan érkezőknek, de amint észreveszem, hogy semmit nem tesznek önerejükből, csak rám hagyatkoznak, már le is lépek. Szóval nem arra kellene berendezkedni, hogy más "szívesen" segít.
"De van, amit nem lehet pénzért megvenni. ... Örökké idegen maradok." - ez megint olyan pőropaganda szöveg, ezeket a közehelyeket soha nem hagyják ki.
a kutya is jó dolgában veszik meg, szokták mondani
de elmenni se kötelező mindenkinek
Csak annyit írt a cikkben, hogy németül nem beszél. Mert a suliban két másik nyelvet tanult.
Akkor annyira már nem lehet nagy gond egy harmadikat is tanulni.
De ha alapból úgy állunk hozzá, hogy ez meg már milyen pfujjj nyelv...akkor ott sok mindent nem lehet elvárni nyelvtanulásban...
Gyakorlatilag pozitívumról nem is nagyon beszél a cikkben a hölgy. Csak a negatívumokat sorolja...mintegy önigazolásként...
Írja, sok olyan dologra jut a jövedelemből, amire eddig nem. Tessék akkor bébiszittert keresni vagy valamilyen közösségbe vinni a csemetét és a felszabaduló időt önmagára fordítani - tanulni, beszélgetni...és nem magába zárkózni.
Szerintem, ha benn van valakiben a hajlam, akkor az csak idö kerdese, es kitör a betegseg.
Ennek ellenere ugy erzem, lehetett volna csökkenteni a "veszelyt", kicsit nyitottabban nyelvet tanulni pl.
De ez a "nekem ugysem megy utalom öket randa nyelv" hozzaallas nem segit.
igen, tudom hogy betegseg. de a panikbetegseg sem magatol alakul ki, vannak elozmenyei, pl. az alkalmazkodni nem akaras, korlatok felallitasa, stb. helyzetekbe valo belemerevedes, konok ellenallas, szellel szemben pisiles. vagyis szintiszta hiszti... de a hiszti veszelyes jatek is lehet, mert megbetegitheti az embert.
Hát, nekem elsőre az ugrott be, hogy a cikkíró alapvetően olyan amolyan para típus.
Szerintem hiányzott egy alapvető önismeret, hogy a történetből az legyen, ami.
Megúszhatta volna ezt a szélsőséges végkifejletet, ha ismeri a korlátait.
Szamomra is kicsit propaganda izü a cikk, szinte minden egyes felveteset, hogy miert NEM jo, meg tudnam cafolni.
Ahogy odahaza is mondjak: nincs lehetetlen, csak tehetetlen.
Ha valaki sajat jogan kimegy külföldre dolgozni, termeszetes, hogy habokra nyelvtudas nelkül nem boldogul.
Forditsuk meg a kerdest: ha valaki Magyarorszagon szeretne dolgozni külföldikent, hogy tudja megertetni magat? Tud angolul, franciaul es olaszul. Mit er vele?
A cikkironak meg raadasul nem is volt olyan szüksege a nyelvtudasra, hogy dolgozni tudjon vele, hanem minden kenyelemmel, nem idöhöz kötve szepen akar lassan is, de tanulhatott volna.
A kisgyerek sem kifogas, el lehet vinni bölcsibe, hogy ott halljon nemet nyelvet, otthon pedig anyuka beszelhet vele magyarul. Idealis egy kisgyereknek.
Amig pedig a kicsi felügyelet alatt van, anyu mehet nyelvet tanulni.
Persze, hogy kenyelmes kinti magyarokkal magyarul beszelni, magyar TV-t nezni - csak sok ertelme nincs.
Az bolt pedig: ha otthon elmesz a t...coba vagy a masikba, hanyszor kezdesz el beszelgetni az eladoval? Minden önkiszolgalo, minden termeken ott van a kep, hogy mi van a csomagban. A vegen fölrakja a szalagra, leszkennelik, a gep kiirja az arat. kifizeti pont.
Akkor most mi van?
Nem vitatom, hogy egy labilisabb embert megvisel, hogy új környezetben, egy kisgyerekkel sokat van egyedül, de:
sokszor azt érzem, főleg azért, mert megteheti, hogy "úri" dolga így akarja, e módon felhívni saját fontosságára a figyelmet.
Ha megfigyeljük, akiknek tényleg nehéz az élet helyzetük, ezeket az "úri huncutságokat"nem engedhetik meg maguknak, hanem harcolnak a talpon maradásért.
Ha kora reggel bölcsibe rohanna a babával, majd munkába, aztán a gyerekért, vásárlás, haza, és a rövid estébe zsúfolódna, amit most egész nap megtehet, biztosan egészséges lenne, mert arra sem lenne ideje, hogy rendesen kipihenje magát, nem lelki beteget játszani.
A jó mód, a jobb élethelyzet nem mindenkinek való!
Így van, totál megtévesztő a cím. Mert nem arról szól az írás, hogy külföldön élni milyen, hanem arról, hogy egy alapvetően is pánikbeteg ember idegen nyelvi környezetben "még pánikbetegebb" lesz, mert az állapotát súlyosbítja, hogy már a nyelvi környezet sem ad neki biztonságot.
De basszus, ez egy teljesen más témakör.
Akkor mért az a címe a cikknek, ami?
Akkor arról kellett volna írni, hogy van egy betegség, mikor valaki nem tud megszólalni idegen nyelven. Nem arról, hogy a külföldi szörnyűséges élet következtében kórházba kerül az átlagos családanya.
És igen, a pánikbetegség rossz (nekem is volt, pont ilyen nagy terekben, mint a cikkírónak), de meg lehet tanulni kezelni.