Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Külföldön élni ijesztő is lehet
Létrehozva: 2014. június 5. 20:05
Persze, hogy azt látod csak, amikor felrakom a Facebookra a kirándulós képeinket, ahogy állunk a tengerparton boldogan. Arról nem szoktam posztot írni, amikor az ábécé közepén pánikrohamot kapok.
Nők Lapja Café: Külföldön élni ijesztő is lehet
Nők Lapja Café: Külföldön élni ijesztő is lehet
Hát, gratula a cikkhez. Elég gáz. Kár reggelente kikelnie az ágyból a kedves cikk írónak. Inkább a fejére húzhatná a takarót és maradhatna ott.
Mondjuk (mindenféle pánikrohamok nélkül) én is egészen addig nem mertem megszólalni németül még a legkedvesebb unszolásra sem, míg egyszer meg nem tettem és kiderült, hogy nem dől össze a világ, nem harapják le a fejem, stb., hanem mosolyognak, türelemmel kivárják, míg elmondom, igyekeznek megérteni és segíteni, ill. a bőven "vacak" kis németemmel is nagyon megdícsérnek, hogy milyen jól megy. Az első ilyen alkalom után nem kellett indok, hogy miért is tanuljam a németet (v. más idegennyelvet) vagy hogy újra megszólaljak. És ez ma is így van. Ez ösztönöz mindig, hogy ha másokat v. a rádiót hallgatom, akkor figyeljek, hogy hallok-e újat, amit beépíthetnék a szókincsembe.
De tudok olyat, aki felnőtt ember, beszél más idegennyelvet, tökéletesen elsajátított felnőtt korában egy új idegennyelvet (summa cum laude) és minden szabályt, nyelvtant, stb. ken-vág, ehhez képest gyomorgörcse van, ha meg kell mukkanni az "új" idegennyelven.
Egyedül, egy idegen országban, alap nyelvtudással nem egyszerű az élet, főleg, ha van egy kisgyerek is. Barátkoznál a játszótéren, de ott lassan már nincs echte német kismama, csak más bevándorlók, akik köszönik szépen nem kérnek belőled, el vannak a saját kis közösségükben.
Én hasonló cipőben járok, mint a posztoló és abszolút átérzem a helyzetét! Ez nem hiszti, meg nem propaganda, a cikk nem arról szól, hogy menj haza, én se mennék vissza Magyarországra, mert itt jobb az életünk. De ettől még nehéz! Persze, mit sír a szám, hiszen mindenünk meg van, de igen, sír, hogy ez miért nem lehet otthon meg??? Miért lehetetlenítik el az életet otthon??? Mindketten tanult, dolgos, szorgalmas emberek vagyunk, még sem tudtunk előre lépni... És ezzel nem vagyunk egyedül, sajnos. Ha nem költözünk ki, akkor most nem lenne gyerekünk, mert az én keresetemre is szükség lenne. Na erre varrjatok gombot! Jöhetnek az ócsároló kommentek...