Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lebuktunk a szeretőmmel..
Torolt_felhasznalo_578535
Létrehozva: 2014. június 4. 05:39
Hat éve vagyunk szeretők a barátommal.
Mind a ketten hosszú boldog házasságban élünk, de nincs már
egyikünk házasságában sem szex évek óta.
Válni egyikünk sem akart ezt már meg beszéltük az elején.
Most a barátom lebukott, kihallotta a telefonból a neje a kedves megszólításomat.
Ma este mindent elakar neki mondani őszintén, már nem akarja
hogy tovább hazudozzon.
Akkor a becsület is azt mondatja velem, hogy nekem is
el kell hogy mondjam a férjemnek.
Mondtam a barátomnak én válni nem akarok, továbbra is
a férjemmel szeretnék élni ha ö is hajlandó lesz velem maradni.
A legjobb az lenne, ha mind a két fél tudomást szerezne a viszonyunkról
és minden úgy maradhatna ahogy eddig,
Persze ez a szép álom.
Ma még meg próbálom ismét lebeszélni a dologról hogy ne mondja el a nejének.
Véleményt ahhoz szeretnék kapni hogy ilyenkor ki mit tanácsolna....elmondjam a férjemnek vagy sem...
Nekem csak szeretőre van szükségem, nem egy új férjre...
Lelki ismeretem viszont nem engedi hogy magára hagyjam a barátomat...
Mondtam hogy ha akarja a feleség akkor én állok elébe a beszélgetésnek...
Persze tudom az ő döntése az övé...de mégis a közös hat évünkről van szó...
Köszönöm...
Ugyanígy gondolom. Csak amikor írok valakinek, esetleg valamiről, akkor próbálok átfogóan írni, ezért keveredik a két fogalom. Nem irigylem azt, aki megpróbálja kibogozni a gordiuszi csomóimat!
Például, vannak itt nők, akik tartósan csalnak. Vannak akiket pedig tartósan csalnak. vannak akiket mindig mással, vannak olyanok ahol csak néha becsúszik...nem lehet külön-külön írni minden esetről.
Tartós viszonynál én borítanék. Akkor már semmi értelme nem lenne Vele együtt lennem. Nem lenne miértje. Nálam egyedül ez jelenti a megcsalást. De már ez sem megcsalás, hiszen ha nem szeretünk valakit, mást szeretünk már, akkor meg sem csaljuk.
Ez hosszú, átrágtuk néhányszor, szerintem ne mélyedjünk el benne ismételten. A megcsalás határa mindenkinél máshol áll. Nálam a határok tulajdonképpen egy egész szigetet vesznek körül.
Egy állandó szerető nem egyenlő az alkalmi testi kapcsolattal, ezt néha kevered. Szerintem a legtöbb nő szemet húnyna az alkalmi kalandok felett, munkahelyi céges bulin, kiküldetésen, itt-ott megtörtént alkalmakra, valószínűleg az ilyenek nagy százalékáról nem is tud az asszony és nem is kell tudnia róla (csak tessenek már ne hazahozni mindenféle nyavalyát)!
Egy tartós szeretői viszony sohasem szól kizárólag a szexről, hát ezért van kiborulva egy feleség. Nem a birtoklási vágya miatt.
szia
szexel nagyon ritkán a barátom otthon is...csak az sem minőségileg, sem mennyiségileg nem meg felelő neki.
...és hogy borítana e otthon, igen mert tavaly is ezt tette, de én nem őt választottam, hanem a férjemet.
Mint írtam lentebb is, igazából az az ő csatája harca, ami meg a másik fele ennek a kapcsolatnak, az az én dolgom.
Hogy hosszú távon mi lesz ebből a kapcsolatból azt nem tudom.
Egy biztos, most hogy ismét tart, sokkal jobb mint az utóbbi két évben volt.
Intenzívebben megéljük azt a kis időt amit együtt tudunk tölteni.
Miért a szexuális élet az, ami mumus a nők számára? Miért az a legnagyobb baj, ha egy férfi házon kívül, esetleg a feleségével (!!!) is nemi életet él?
Ezt nagyon nem értem. A nők fel vannak háborodva hogy a férfiak érzéketlenek. De ha egy érzelemmel teli kapcsolaton kívül is néha testi kapcsolatot létesítenek, az miért baj? Ez már teljes birtoklás. Ha a házasságon kívüli testi kapcsolat erkölcsileg nem megengedhető, akkor házasságon belül a másik birtoklása mégis, hogyan? A másik ember testét és lelkét birtokolni bűn. Ha valakit megcsalnak az nem bűn, hiúsági kérdés.
A jó és boldog házasság nem attól függ, hogy hányszor szeretkezünk a házastársunkkal, és hogy rajta kívül van-e még testi kapcsolat valakivel az életünkben vagy nincs. A jó és boldog házasságnak lelki kapcsolat az alapja. Aki szexuálisan olyan fejlett szinten áll, hogy a házastárs érintése nélkül képes legyen a kielégülésre, annak a testi kapcsolat egy bónusz lehetőség. Viszont aki szexuálisan már ennyire fejlett, az a nemi érintkezést testi szinten csupán annak tartja ami valóban. Egy testnedvekben fürdő, mocskos, kéjérzéssel járó baszásnak. Na ez az igazán bizarr, amikor valakinek a teste csupán eszköz, egy magasabb fejlettségű egyszerűen kihasználja a lehetőséget. Ennek a jó házassághoz semmi köze, egy jó és boldog házasság ilyen alkalmaktól nem fog borulni.
A jó s és boldog házasság eléggé bizarr ott, ahol szeretőt tartanak.... A másik; honnan tudod, hogy a szeretőd nem szexel otthon? És azt miből gondolod, hogy valóban borít és nem árnyékol tovább vagy magyarázkodik ki otthon?
Köszönöm...
Olvastam a hozzászólásaidat. Viszont a fórum, és egyáltalán a net megtévesztő képet ad az emberekről, sokszor egy apró információ visszatartása már más színben tünteti fel a történeteket.
Egy jó, jobb házasságban persze hogy a megcsalt fél sejti, sőt, tudat alatt tudja is a csalás tényét. Ilyen esetekben viszont a jó házasság kérdéses.
(most a többségre gondoltam)
Most elgondolkodtam azon, hogy én megérteném-e, ha a férjem nem tudna együtt élni a megcsalatás gondolatával. Nem hinném hogy megértő lennék. A szexualitás ösztönös igény, és ha nem a tudtával, idővel a tudta nélkül hirtelen törne ki. Az ő részéről is meglehetősen önző dolognak tartanám azt, hogy az én testem felett rendelkezne. Ehhez tulajdonképpen egy embernek sincs joga. A testi megcsalás nem jelenti azt hogy valaki hűtlen, a hűtlenség teljes cserben hagyást jelent. Ha engem szeretnek, akkor az illetőnek miért fáj az, ha valaki testi örömöt okoz?
Ilyen esetekben a diszkréció természetes, hiszen nem az embert, nem a férfit csaljuk, hanem tulajdonképpen a szeretett ember betegségét. A többi esetben nem fontos a diszkréció, hiszen a nők is, férfiak is eldicsekednek a hódításaikkal, nekik önigazolásra van szükség.
Ritkán szoktam kimondani, de bocsánatot kérek tőled. Te vagy az a bizonyos kivétel a megcsalatásos történetekben.
Amikor a topikot nyitottam, akkor nem tudta a férjem hogy" félre"
lépek, bár mondta hogy sejtette végig.
Lentebb írtam, hogy elmondtam végül a férjemnek, kértem ha nem tud élni ezek után velem azt is megértem.
Ő megértett engem, semmi ígéretet nem kért és nem is tettem
hogy nem lesz a továbbiakban is szeretőm.
Ő egyet kért tőlem, hogy nem szeretne tudni róla, intézzem el úgy hogy ne mutogassanak rá az utcán.
Ehhez tartom magam, szeretem, tisztelem becsülöm őt.
Végül is hazugság nincs köztünk, mert nem kérdezi és én nem mondok semmit róla.
Látom te is tudod, nem az a lényeg hogy szerintem mit tegyél.
A te helyzetedben én sem hagynám el, viszont tisztáznám vele a részleteket. És nem az erkölcsi okok miatt, hanem azért, mert ha én valakit választok akár társnak, akár barátnak, azt megtisztelem azzal, hogy nem sumákolok a háta mögött. Ezt így most kizárólag az én szemszögemből írom, nem téged veszlek alapul.
Ha nem tisztelem meg az illetőt (férjemet, társamat, barátomat) az igazság elmondásával, azzal nem csak őt (őket), hanem önmagamat is lealacsonyítanám. Ha egy ilyen történetben lennék hogy betegség miatt nem élhetünk nemi életet, mint említettem mindenképpen beszélnék vele, ez a bizalom egyik magas szintje. Eleve én megbízom a társamban hogy a kérésemet pozitívan értékeli és nem fog ellenemre dönteni, mivel a tartós szerelem magasabb rezgés számú, mint az időszakos nemi vágy kielégítése.
A kérésem pozitív elbírálásánál pedig ő is jelzi a bizalmát felém. De ilyen döntésre egy nemi életre képtelen ember csak hatalmas önbizalommal, és a társ iránti hatalmas bizalommal képes. Az én életem is könnyebb lenne, fel tudnék nézni rá, hiszen nem kell valótlant állítanom, nem kell időpontokat egyeztetnem. Így továbbra is fel tudnék nézni a társamra, férjemre, nem kizárólag emberként, hanem férfiként is, a szememben értékesebbnek tűnne mint a többi férfi, mert elmondhatom neki az igazat amit természetesen nem kell részletezni, nem várná el.
A másik férfi családjával viszont nem foglalkoznék, azt neki kell rendbe tenni otthon, hogy miért, és kivel lép félre. Az nem az én dolgom lenne, hiszen az a férfi aki csalni akarja a feleségét, úgyis megteszi. Betegséget kivéve pedig egy jó házasságba nem lehet befurakodni senkinek sem. Egyébként ezért szoktam írni, hogy szinte minden a feleségeken múlik, ha képesek arra hogy egy férfivel férfiként bánjanak, viselkedjenek, ha képesek arra hogy jól válasszanak társat, férjet, akkor nem fogják őket megcsalni. De egy megcsalt feleség szemszögéből ezeket a kritizáló szavakat nehéz megemészteni, egyszerűbb azt mondaniuk hogy a férfi csalfa.
Ha belegondolsz, anno te sem nyitottál volna topicot, hiszen nem lenne kérdésed. Ezt nem velünk itt a fórumon, inkább a társadnak választott férjeddel kellett volna megbeszélned, tisztáznod. Ha ez nem működik, lehet hogy valami gond van, és ha kiderül hogy csalod akkor sokkal nagyobb kárt okozol neki, mint ha engedékeny nyitott házasságban élnétek. Náluk legalábbis nem okozna problémát egyikőnk részéről sem, ha betegség miatt tartósan megszűnne a nemi élet. Sőt, mielőtt a kéréssel előhozakodnánk, biztos vagyok benne hogy a másikunk említené előbb, hogy zöld lámpa.
Szia
Pont ez van a férjemnek ez betegség, ő sem tehet róla.
Most akkor hagyjam el, vagy ne hagyjam el szerinted?
A választ persze én tudom, mint ahogy eddig is tudtam, nem hagyom el.
Pont azt teszem amit te is tennél a helyzetemben ezek szerint....