Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elcserélt babák:-(
Létrehozva: 2014. június 1. 21:58
A napokban olvastam, hogy 2010-ben valahol Dél-Afrikában elcseréltek két újszülöttet, idén derült ki. Az egyik anyuka vissza akarja kapni saját gyerekét, a másik viszont nem adja.
Mi a véleményetek erről?
(ha van már ilyen fórum, akkor bocs, de én nem találtam, a téma viszont érdekel, mert eléggé megrendített)
Ne most akadj ki,hanem akkor,amikor veled történik meg. Esetleg a lányoddal.
Én nem akadtam ki,és nem háborodtam fel azon, hogy ti a gyereket simán szopós malacnak nézitek. Mindegy ki hozta a világra, rakjuk tőgyre.
Magyar anyák... én szívesen megnéznélek titeket. Lehet hogy a genetika miatt az elcserélt gyerek édesanyja követelné vissza a sajátját. Ugyanis ez is egy szempont.
Normális esetben az emberek azért szaporodnak, hogy a génjeik öröklődjenek a szeretett emberével együtt.
Ha e felett valaki szó nélkül elmegy,az kizárólag azért szaporodik mert valamilyen hasznot remél tőle. Akár érzelmi,akár anyagi, akár társadalmi biztonságot.
Lelki törés a gyereknek. És? Ezek szerint ti nem tudnátok nagyobb szeretettel, és odaadással nevelni? Mert nekem ez jön le a válaszokból. Két ember nem tud ugyanúgy szeretni egy gyereket, ergo, ha a nem vér szerinti szülőknél boldog, nálatok nem biztos hogy boldog lesz.
Gondolj bele, hogy ez meg fog történni. Az emberek soha nem tesznek fel egy kérdést csak úgy ártatlanul. Remélem a bogarat sikeresen a füledbe ültettem.
Most már lehet szörnyülködni.
Miért is?
Ha most azt kívánnám, hogy a te jövőbeni gyerekedet, vagy unokádat nyugodt szívvel elcserélhetik, akkor viszont felháborodnál, igaz?
Pedig megtehetik nyugodtan, valahogy bennetek van, hogy tök mindegy kiét, csak neveljük. Hát nekem nem lenne mindegy. Összetévesztitek a véletlenül elcserélt gyereket a nevelőszülőséggel. Valami nagy gubanc van odabent. (ha már sértegethetjük egymást...)
Nem vagyok anya, számít ez valamit?
Álszentek vagytok, kizárólag a saját nagyságotokat demonstráljátok.
Egy anya a saját gyerekét akarná vissza. Ennyi erővel a világ összes gyerekét a keblünkre ölelhetnénk,cukifalatok, nem? Hát nem. Én nem hallgatnám egy vadidegen hároméves gyerek hisztijét. Ha fizetnének sem.
Egyáltalán nem beszéltem a vér szaváról, ezt ti hoztátok szóba. Ha a vér szaváról beszélünk,akkor nektek van igazatok. Én vérvonalról beszéltem.
Senki nem mondta,hogy kell vissza a saját,de megtartaná a másikat is, erről a topicban nem írt senki.
Azok az emberek akik jobban szeretik a beteg utódjukat, azok a sajátjukat nevelik.
Kérdeztem dolgokat, de nem válaszoltál érdemben egyikre sem, ha jól sejtem nem figyeltél, vagy sajátságosan értelmezted a kérdést.
Szerintem vannak az életben helyzetek, amit meg kell élni és akkor lehet csak bizton állítani valamit.
Természetesen a gyerek érdeke az első, de nekem megszakadna a szívem azzal a tudattal élni, hogy a saját vér szerinti gyermekemet más neveli, talán még látni sem láthatom.
Így kívülállóként könnyű okosnak lenne. Azért a 4 éves gyermek életéből még hátra lehet 60-80 év is!
jesszusom, Te észnél vagy? most komolyan??? igen, a vér szerinti gyereket valószínűleg máshogyan nevelik, mint ahogy a vér szerinti anyja nevelné, de ugyanakkor a nevelt gyermeket pedig a nevelőanya neveli úgy, ahogyan ő szeretné, és lehet az meg pont a másik vér szerinti szülő nézeteivel ellentétes. ez egy kétoldalú dolog. de azt, hogy egy 14 éves gyereket hip-hop egy másik családba helyezzék???? Te nem vagy észnél szerintem. tudod miről szólna az? mindkét oldalról? első körben elveszíti a család a gyermeket, akit 14 évig nevelt, szeretett, stb. Majd kap egy idegen gyereket, akinek már saját akarata van, és akit kiszakítottak a családjából, ahol 14 éve élt, nevelkedett. fel tudod fogni, mekkora káosz keletkezne ebből??????
bocsánat, hoyg így elragadtattam magam, de egyszerűen nem tudok nem kiborulni azon, hogy ilyen felfogású emberek élnek a mai magyar társadalomban. kiakasztó és felháborító. sajnálom, ezt gondolom.
"Az egy dolog, hogy már én ragaszkodom a gyerekhez, hiszen 3, 5 éve itt van velem, de a gyereknek milyen lelki megrázkódtatás lenne? Mennyire sérülne az a pici? Ebbe belegondolni is szörnyű!"
Tegnapelőtt ezt írtam, én nem felejtettem el, hogy a gyerek érzései az elsők!
Tegyük fel, az elcserélt gyerekről akit mi nevelünk, évek múltán derül ki, hogy beteg. Hallása, végtagjai, tökmindegy, a lényeg hogy a mi egészséges gyerekünket egy betegre cserélték. Így már szerintem mindenki ragaszkodna ahhoz, hogy visszakapja a sajátját.
Az a baj, hogy magadból indulsz ki.
Te anya vagy???
Egyszerűen hihetetlen, hogy valaki úgy is tud gondolkodni, mint te. Nem akarlak megbántani, távol álljon tőlem, de az írásaidtól feláll a szőr a hátamon. Ahogy írtad, belegondoltam mindenbe, és hát
.
Ha kiderülne, hogy esetlegesen elcserélt nem vér szerinti gyermekem nagyon súlyos beteg, éjjel-nappal ápolnám, ülnék az ágya mellett, fognám a kezét és imádkoznék érte. Lesném minden kívánságát!
A fiam ma elesett az oviban, annyira felhorzsolta a térdét, hogy még a nadrágja is kiszakadt.
Fürdés előtt elkezdett keservesen sírni, hogy ő nem akar fürdeni, mert fáj a bibije, ha hozzáér a víz.
Én átöleltem, mondtam neki, hogy jó, akkor bevizezem a törölközőt és átmosom úgy a kis testét, közben sírdogált, de aztán megnyugodott, megpuszilgattam a sebét, és felöltöztettem.
Ugyanezt tettem volna, ha nem a vér szerinti gyerekem lenne.
Ebben biztos vagyok.
Szerintem a vér szava mint olyan, csupán egy legenda. Nem létezik ilyen. Ha létezne, már maga a csere se valósulhatna meg. Az ember érezné, hogy nem az ő gyereke, akit elé hoztak a kórházban. Az állatok közül többen még felismerik a saját utódjukat, de az emberből ez az ösztön már többé-kevésbé kihalt. Utólag tehát a vér szavára hivatkozni szerintem már nem indokolt. Aki felnőttként ismeri meg a vér szerinti szülőjét, akivel korábban semmi kötődése nem volt, idegenként megy el mellette az utcán, míg be nem mutatják őket egymásnak. Nem szólal meg a vér szava, hogy itt az apám. Ahogy sok apa is le tudja úgy élni az életét, hogy véletlenül teherbe ejtett egy nőt, de még csak nem is kíváncsi a saját gyerekére. A valódi kötődés az együttélés, a szeretet által alakul ki.
Mondok erre egy kissé fura példát: állattartás. Gondolom, senki nem cserélné el a szeretett, gondozással nevelt házikedvencét egy új állatra több év "együttélés" után, csak mert eredetileg egy másikat kellett volna kiválasztania az alomból, de elcserélték. Ha az az állat kissé csúnya, kancsal, akkor sem. Mert a ragaszkodás, szeretet már ez iránt az állat iránt alakult ki nála. Embereknél ez a dolog ennél is erősebb, pláne egy kisgyerek nevelésénél.
A vallási példádat nem tudom átélni. Én szabad szellemű vagyok, engem inkább az zavarna, ha egy fanatikus, korlátok között élő családba kerülne a gyerekem. Én a magam részéről képtelen lennék egy olyan hitet követni, amely olyan szinten beleszól az ember életébe, hogy mit ehet, mit viselhet stb. Sajnálnám a gyerekem, ha egy ilyen családban nevelkedne. DE! Ha SZERETI a szüleit, elfogadta évek alatt azt a vallást, nem várnám el tőle, hogy hirtelen változzon meg.
Amit a férjed mondott, az meg elég egyoldalú gondolatmenet: kéne vissza a saját gyerek, de megtartanám a neveltet is. És a másik család meg ezt tűrje mosolyogva, ugye? :)
Én abban reménykednék, ha ilyen megtörténne, hogy nem ilyen vaskalapos és önző szülőpárossal kevert össze minket a sors! Egyébként eszembe jutott még egy történet, az is igaz volt: ott egymás mellé költözött a két család, a gyerekek szabad akaratukból a nevelt szülőknél laktak, hiszen ott szokták meg a szokásokat, azokat a szüleiket szerették már jobban, de rendszeresen, napi szinten átjárták a biológiai szüleikhez is. A családok is összebarátkoztak.
Jézus vérvonalát csak egy "eretnek" csoport kutatja, a hivatalos kánon szerint Jézus utód nélkül halt meg, tehát nincsenek leszármazottai.
A betegségek valóban nagyon megnehezíthetik a dolgot, de sokszor pont a közös szenvedés, törődés növeli meg legjobban a kötődést. Nem egy szülőt hallottam már, aki beismerte, hogy valamiért titkon jobban szereti az egyik gyerekét a másiknál. Amikor rákérdeztem, miért, ez volt a válasz: érte többet kellett küzdenem, szenvednem! Furcsa az ember, de ilyen.
Ez egy szinte megválaszolhatatlan kérdés.
Hatalmas trauma mindenkinek.
Nem tudnék lemondani az általam nevelt gyermekről, hiszen rengeteg közös élményünk van, egy szinte megbonthatatlan érzelmi közösség az anya, és a gyermek, akit nevel.
Ugyanakkor a sajátom a sajátom, ez szintén egy ősi ösztön, akarom, ami az enyém!
Csak úgy tudnám elképzelni, hogy ikerházba költözni a másik családdal, minden gyermek marad a nevelő szülővel, de a saját is napi kapcsolatban ott van.
Az ismertető alapján egy rendhagyó, nagyon érdekes könyv lehet.
Köszi