Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elcserélt babák:-(
Létrehozva: 2014. június 1. 21:58
A napokban olvastam, hogy 2010-ben valahol Dél-Afrikában elcseréltek két újszülöttet, idén derült ki. Az egyik anyuka vissza akarja kapni saját gyerekét, a másik viszont nem adja.
Mi a véleményetek erről?
(ha van már ilyen fórum, akkor bocs, de én nem találtam, a téma viszont érdekel, mert eléggé megrendített)
Megható a fiú szerető lojalitása.
Sajnos, sokan akkor "lesznek" szülők, amikor már nem invesztálni, hanem esetleg kapni lehet a gyermektől, és aki emberré nevelte, nem számítana már nekik.
Értem.
Csak azt nem,hogy akkor miért kutatják máig is, Jézus vérvonalát? Ezek szerint tökmindegy. Vagy mégsem?
Az indián törzs pedig direkt cseréli el a gyerekeket, nem véletlenül. Az állapotos nő tudja,hogy aki a hasában rugdos, azt más fogja nevelni.
Az,hogy valaki azt mondja a gyerekekének rosszindulattal, hogy olyan vagy mint az apád,anyád, az az ember lelkileg nem egészséges. Hogyan képes egészséges lelkületű gyereket nevelni,ha a saját házastársát megveti és rossz példaként hozza fel a gyerek előtt?
Oké,biokaja felejtős.
Akkor tegyük fel, izraeli vallású vagy. Nem ehetsz sertést. És ha gyereked születik, ő sem ehetne. De ha elcserélték a gyerekedet egy katolikussal, már megtömik sertéssel. A gyerek vére "tisztátlan" lesz.
Így talán már érthetőbb.
És hogy még érthetőbb legyen,elcserélik egy külföldi asszony gyerekével, és a gyereknek az évek múlásával cseppet sem lesz európai kinézete. Attól eltekintve, hogy magyarázkodhatsz mindenkinek, jó lenne? Szeretnéd naná, de menjen vissza az őseihez, nem?
A cseregyerek szó a kulcs.
Mert nem a vér szerinti szülők cserélték el.
beszélgettem erről a párommal, megkérdeztem hogy férfiként hogyan látja. Ő is ragaszkodna mindkét gyerekhez, de a sajátját vissza szeretné kapni.
Más.
Tegyük fel, az elcserélt gyerekről akit mi nevelünk, évek múltán derül ki, hogy beteg. Hallása, végtagjai, tökmindegy, a lényeg hogy a mi egészséges gyerekünket egy betegre cserélték. Így már szerintem mindenki ragaszkodna ahhoz, hogy visszakapja a sajátját.
És itt a nagy zavar, szép és jó azt mondani hogy szeretjük a nevelt gyereket, ragaszkodunk hozzá, de ha kiderül valami ami esetleg minden pénzt felemészt, ráadásul egy életen át aggódnánk miatta, akkor már az emberek rögtön azt mondanák, a saját kell vissza.
Ezt pedig kissé álszentnek tartom.
http://moly.hu/konyvek/andre-gide-a-penzhamisitok
Ez volt az, ha csak nem keverem össze valamivel, még egyetemen olvastam, és nem is tíz, hanem már 12 éve legalább... de szerintem nem keverem. Viszont tudom, hogy nagyon szerettem, nyáron újra is fogom olvasni, ha vége lesz az év végi hajtásnak, érettségiknek. De várom!
Hagynék mindent az eredeti állapotában. A gyerekek érdeke ezt kívánja.
Akkor úgy tűnik, ebben a kérdésben nem fogjuk meggyőzni egymást, de még csak közeledni se fognak az álláspontjaink, mert én nagyon nem tudok ezzel azonosulni, amiket írtál.
Ha olyan baromi hangos lenne a vér szava, akkor bizony miért nem ordította már anyuka fülébe korábban, hogy hohó, nem a saját véredet szoptatod, nem őt ápolod, ha lázasan fekszik, nem ő ölel át téged a kis karjával, és suttogja a füledbe: anya, szeretlek! Hol van ilyenkor a vér szava? Hallgat? Persze, hogy hallgat. Mert ha abban a hitben él valaki, hogy a sajátját szereti, akkor őt szereti és kész.
Van egy nagyon jó regény, kb. tíz éve olvastam, úgyhogy nem emlékszem már rá pontosan, de egy részletére igen: az van benne, hogy az egyik főszereplő a vér szerinti rokona fiúbarátját szereti sajátjaként, mert a saját rokonában valahogy a saját ősei romlottságát látja, a másik fiúban viszont képes meglátni azt a jóságot, amit csak egy idegenben. És ebből még csak titkot sem csinál. Amikor valaki rákérdez, miért teszi ezt, azt válaszolja, hogy van egy indián törzs, ahol szándékosan elcserélik az újszülötteket a családok, és nem a sajátjukat nevelik, mert valahogy jobb szülei tudnak lenni annak, aki nem az ő terheltségeiket viszi tovább. Lehet, hogy ez az egész csak a regényíró kitalációja, és nagyon vad gondolat, de ha mélyen elgondolkodsz rajta, lehet benne ráció. Hány meg hány olyat hallunk, hogy "olyan vagy, mint az apád, az ő hazug természetét örökölted", "anyád volt ilyen irigy hárpia" stb.
Na de visszatérve az eredeti szituhoz: itt a szereteten van a hangsúly, a kötődésen, ami már hónapok alatt is kialakul, nemhogy évek alatt, nem pedig a biokaján vagy a körülmetélésen. Én fenntartom, hogy ha jó sora lenne és szeretné a nevelőszüleit, nem kérném vissza, csak hogy én biokajával tömhessem és más istent imádtassak vele. Ha betegségem lenne, amin csak ő lehetne mondjuk a lehetséges donor, nyilván megtalálnám úgy is a kiderülés után már. És fordítva is természetesen, vagyis ő is számíthatna rám ebben.
de a cseregyerekkel tesz mindent úgy, ahogy jónak lát, akár vallás, étkezés, nevelés, taníttatás, minden szempontjából. csak a vére nem egyezik az övével.
ami azt illeti, az az utolsó dolog, ami fontos szerintem is.
úgy szereti a cseregyereket, mintha a sajátja volna (abban a hitben is volt egész odáig).
Az én ismerősi körömben is történt ilyen!
Valamikor a dédnagyanyám idejében történt, hogy a szülőotthonban elcseréltek két gyereket. Aztán körülbelül 16 évvel később az egyik gyermek meghalt egy öröklődő genetikai betegségben. De a családban nem volt ilyen betegség, és akkor valakinek eszébe jutott, hogy három faluval arrébb viszont él egy család, akiknél van ilyen betegség, és pont ugyanannyi idős, ugyanott született lányuk van.
Hogy hogy a vér szava semmit nem jelent?
Vérvonal...
Az őseid genetikai gódja benne van abban a gyerekben akit mások nevelnének,esetleg másképp,mint a te nevelési módszered.
Ráadásként a gyerek bármikor lebetegedhet, amikor viszont szükség lenne egy hiteles kórtörténetre.
Le merném fogadni, hogy ilyen esetekben a nagyszülők jobban ragaszkodnának a saját szemetéhez,mint a "nevelő" szülők. Egy nevelő ha ránéz a gyerekre, neveli, ellátja, sokszor eszébe jut, hogy vajon az ő vér szerinti gyereke milyen ellátást kaphat éppen abban a pillanatban.
Vallás. Gondolj bele,elcserélnek két gyereket,akiknek a szülei teljesen más vallásúak. A fiadat esetleg már körül is metélték,noha te nem szeretted volna.
Étkezés. Lehet hogy te kizárólag bio dolgokat etetnél a saját gyerekeddel, a "másik" szülőpár viszont mindenfélét beletöm a gyerekbe. Amikor először látnád,egy erősen dundi gyerek fürkészné az arcodat.
A legjobb visszacserélni a gyerekeket,és itt valóban a 14 éves korhatár a legjobb. Túl van a kiskamaszkoron, épp egy békés, nyugodt időszakát éli.
Egy másik topikban pont most fejtettem ki, hogy két sor miatt nekiugrani valakinek elég nagy hülyeség, de lám, az élet néha felülírja az elveket. Hát én ezen teljesen kiakadtam, amit írtál. Szerintem az ilyen anyákról szól bölcs Salamon története is, aki azzal derítette ki, ki az igazi anyja a gyereknek, hogy azt mondta, jó, akkor vágják félbe, és ki-ki vigye a magáét. És nyilván az igazi anya azt mondta, hogy jó, akkor vigye a másik, ne vágják ketté... Most te komolyan belegondoltál ebbe, amit írtál? Mondd, hogy nem. 14 éves korhatár a visszaadásra?
Komolyan most állt meg az agyam. A vér szava ilyen esetben szerintem szinte semmit nem jelent. Nyilván azt szeretem, az szeret engem is, akit neveltem. Ki nem tudnám adni a kezemből, hogy innentől egy másik család nevelje, és hát természetesen az ő szíve is megszakadna. Csak azért, mert az ő vére??? Ne már. Oké, ha már kiderül, hogy ez van, legyen láthatás, ha a gyerek is akarja, látogassa a vér szerinti szülőket. De elvenni azoktól, akik addig nevelték, érzelmi kötődést, biztonságot adtak neki? Emberekről beszélünk könyörgök, nem választási malacokról.
Én is biztos vagyok abban, hogy a lányom a vér szerinti gyerekem, nagyon jellegzetes vonásokat örökölt tőlem is, az apjától is, az is össze tud minket egyeztetni arc alapján, aki nem tudja konkrétan, hogy egy közösségből ki is a mi gyerekünk. Akár énvelem, akár az apjával. Szóval ez tuti, hogy nálunk nem derülhetne ki. De ha mégis kiderülne, hogy ő csak a nevelt gyerekem, a föld utolsó szikláját is elmozdítanám a helyéről a saját két kezemmel, amíg csak lélegzetnyi erőm van, hogy ne vehessék el tőlem. Biztos rosszul esne a szituáció, hogy van valahol egy vér szerinti gyerekem, de őt se tenném ki annak, hogy elszakadjon azoktól, akiket szülőként szeret (már ha jó helye lenne, nem kínoznák ott stb.) Jól esne, ha onnantól rám is rám nyitná az ajtót, ha meg akarna ismerni engem is, de még véletlenül se rontanék rá azzal, hogy én vagyok az anyád, innentől nálam laksz. Mert aki szeret valakit, az elsősorban az ő boldogságát nézi.
4 év után már kizárt, hogy visszacserélném. de nyilván érdekes, hogy mit mond a másik család is.
láthatást kérnék a vérszerintire.
Orulet. nem is tudom mit tennek, tenyleg nem.
ha mar 14 evig neveltem a maset sajatomkent akkor sajatomnak is erzem.
megszakadna a szivem elvalni tole, de az is szornyu erzes lenne hogy az en sajat verem akit en hoztam a vilagra nem lehet velem.
Azt gondolom (persze a helyzet hozza mindig a dontest) hogy megiscsak azt akarnam hogy akit szuletesetol en neveltem az maradjon velem.
aztan csak ki lehetne dolgozni hogy hogyan legyen. kapcsolattartas stb. ha a gyerekek akarja.
mert egy 14 eves gyerek mar tudja ebbol a szempontbol hogy o mit szeretne es az legalabb olyan fontos mint az hogy en mit szeretnekk.
Hálistennek nálunk sem lehet ilyenről szó, mert a fiam tiszta apja (anyám majdnem elájult, mikor a kórházban meglátta a gyereket-nem szereti az apukát) és a gyerekorvos is csak egyszerűen klónnak:-) hívja a fiamat.
A lányom meg tiszta nagyapja, nagyon durva a hasonlóság.
Van gyereked? Nekem furi, ahogy gondolod.
Én is 2010-ben szültem, belegondoltam, hogy ma becsengetnének, hogy a két gyerekem közül (ikrek) valamelyik nem az enyém, és döntsem el, hogy vissza akarom-e adni vagy nem, hát egyértelmű NEM lenne a válasz. Az egy dolog, hogy már én ragaszkodom a gyerekhez, hiszen 3, 5 éve itt van velem, de a gyereknek milyen lelki megrázkódtatás lenne? Mennyire sérülne az a pici? Ebbe belegondolni is szörnyű!
A vér szerinti gyerekkel kapcsolatban nem tudom, mit akarnék. Talán ha tudom, hogy jó helyen van, szeretik, akkor tudnék továbbra is a megszokott életemben élni esetleg láthatás nélkül is, nem tudom, ez már bonyolultabb.
Volt egy ilyen történet a kilencvenes évek elején a Csók és Könny magazinban is. Ott nem cserélték vissza a gyerekeket. Óvodás korúak voltak a kislányok, mikor az egyik házaspárnak feltűnt, hogy gyermekük sem a papára, sem a mamára nem hasonlít. Vérvizsgálatot kértek, és sajnos bebizonyosodott a sejtésük.
Egyébként én magam sokat szorongtam a fiam 2 hónapos koráig azon, hogy nem láttam benne sem az én, sem az apja családjának a vonásait. (Valószínűleg azért, mert nagyon pici volt az arca.) Aztán egyszer, amikor rámnézett, mintha nagymamámat láttam volna, és megnyugodtam.
Mit lehet ehhez szólni?
Vigasztaljon, hogy nem gyakori eset.