Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Spiritualitás
Létrehozva: 2014. Április 30. 16:04
Szeretném megtanulni a sorsfordítást. A neten már sok "angyalos"
oldalt néztem, próbáltam sok módszert.
Jósoltattam többször, és ők is ajánlották a változást. De így nem megy.
Sürgősen változtatnom kell az életemen, de a ahhoz sok körülménynek
változnia kell. Hiszem, ha valaki jó akar lenni, előbb-utóbb sikerülnie kell.
Nincsenek anyagi lehetőségeim, és kimozdulni sem tudok túl sokat
itthonról. Próbált már valaki a netről elsajátítani olyat ami segített?
Ez így igaz. Da a társas magány sokkal rosszabb, mert akkor nem is
tudsz hasonló érdeklődésü emberek közé menni. én még sose éltem
egyedül , sose volt, hogy csak magamról kell gondoskodni. néha
szeretek egyedül lenni, álmodozni.
elég nehéz a helyzetem, nem is szeretem részletezni, úgysem tud
senki tanácsot adn, mindenki másképp éli meg a problémákat,
mindenki mást és mást visel nehezebben, attól függően, hgy milyen
traumákat élt meg ebben, vagy más életiben.
hiszek a sorsfordításban, a boszorkányságban, az inga hatalmában,
csak nem mindenki tudja alkalmazni. engem, az mellett, hogy
szükségem van spirituális segítségre, nagyon érdekel a téma.
Mindenkinek más az élete, elvárása, tűrőképessége, úgy látom
ez a fórum nekem nem tud segíteni. tudom mit kéne tenni, mi segítene,
de nem megy. ezt már hiába ragozom, nem jutok előrébb.
köszi a hozzászólásokat, sok sikert, és kitartást.
találtam a facebookon pár oldalt, ahol érdekes dolgokat írnak
a téma hozzáértői.
Miből gondolod, hogy lejárt?
Én úgy gondolom, hogy mindenkinek szüksége van az élete kiteljesítésére. Az idősebbek azért magányosodnak el, mert nincsenek kapcsolódási pontjaik - lassan egyedül maradnak a korosztályukban - de mindenki magányos, ha kapcsolódási pontjai nincsenek.
A szakítás, vagy elválás azért rossz, mert hirtelen megszűnik az addig jól működő kapcsolatrendszer. A képződő űrt elég nehéz betölteni.
A hasonló problémákkal küzdőket fel kell/ene/ kutatni, új kapcsolatokat kiépíteni, ami eléggé nagy munka. Nem is mindig tudatos.
Alkalmazkodó képességünknek vannak határai. Ha nem birjuk "szusszal" a kapcsolatkeresést, nagy bajba kerülünk. /Minden öngyilkossági kísérlet mögött elmagányosodás áll, ami persze szerencsétlen helyzetek összejátszásából is adódhat./
Ezért én nem hiszek bármiféle "sorsfordító" praktikában. Ha tudatosabban keressük a kapcsolódási pontokat, előbb-utóbb egyensúlyba kerülünk.
A "kapcsolódási pont" alatt közös hobbit, közös - és hasznos - munkát, tartalmas, építő beszélgetéseket stb. értek. Minden párkapcsolat is lényegében ez, mert a felek egymás kiegészítését keresik.
Köszönöm a hozzászólásokat.
Ez a topik azt hiszem lejárt.
Sok sikert, és szép napokat mindenkinek.
talán a középkorban kezdődött a 'felsőbbrendűség'
lényeg, hogy kicsit el vannak varázsolva egyesek.
de hiszem hogy nem mind.
de ha megnézed, több köztük az önpusztító, azért nem is törődnek
az egészségükkel.
de vannak kivételek. eddig úgy láttam, hogy a ff.akat kicsi nevelni
kell,egy kezdésnél.
de nem akarok általánosítani.
ismerek jó embereket is. ami az érdekes: a türelmes kedves emberek,
mindig kifogják azokat a nőket, aki ezzel visszaél. mert nőben is van
ilyen.
sok természetgyógyász is ff. de az is tény, hogy a fiukat legtöbbször
jobban elkényezteti az anyja, aztán had kínlódjon vele a felesége.
de ezzel sem akarok általánosítani.
de egyszer azt olvastam,hogy a szerelem kémiai folyamat, ami
kb 7 évig összeköti a párokat,persze a szex útján.
utána ebből kiakulhat a szeretet, ami már megint összeköt.
szeretném ha így lenne, ha a szerelem nem csak a nemzésre lenne,
mint az állatoknál.
biztos van benünk ősemberi is, de kell hogy legyen egy 'isteni' is,
ami az állatokban nincs.
kell hogy legyen olyan is, akinek van felelősségtudata.
talán, még inteligencia is kell kicsit hozzá.
természet, és
nevelés függő. ha vki szereti a párját, szerintem össze tudnak
csiszolódni . ha akarnak.
persze, mindenki akar családot. de a gyerekek kirepülnek lassan.
attól, ha egyedül él, és független vki, még nem kell magányosnak
lennie. van esélye olyanokkal lenni, akivel jól érzi magát.
persze ebből előbb-utóbb megint párkapcsolat lesz.
a társas magány sokkal rosszabb. igy esély sincs rá, hogy legyen
valakid. van felelősséged, de nem kapsz érte szeretetet.
külföldön ez nem gond, különköltöznek, és kész. még az is megesik,
hogy újra összejönnek. itthon meg évekig "nyúzzák" egymást,
ha egyáltalán sikerül külön menni.
minimálbérekből nem lehet albérletet, gyerektartást, külön lakást
fizetni, és hiába vállal az ember több munkát,nem jut előre.
szerencse kell inkább hozzá.
Az én tapasztalatom szerint annak működik jól az egyedüllét, aki a helyzeteket könnyedén /?/ uralni tudja, és megfelelő társasági kapcsolatokkal rendelkezik. Christine Laguard - ha jól irtam a nevét - egyedül él, persze könnyű neki, anyagilag jól van /mint a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója, nem szűlölködik/, de ez kevés, jó kapcsolatok is kellenek.
Minden kapcsolat alapja a kölcsönösség, tehát annak vannak jó kapcsolatai, aki megfelelően adni tud.
A nők helyzete külön téma. Minden fiatal gyerekre vágyik, ezt persze csak jó partnerrel képzelhető el. Ennek sok összetevője van, a fő baj, a szerelemnek nevezett kábítószer hatás /Sajnos/ Ez ugyanis a gondolkodást fékezi, bizony könnyen félremegy a jól induló együttélés. /Persze vastagon ludasak a férfiak is, még az a jobbik eset, ha nincsenek tudatában annak, hogy mennyire/
Ők ugyanis az esetek nagy részében egészen másképpen képzelik el a párkapcsolatot, a gyermekkel járó felelősség vállalását. /Most kicsit mentegetek: genetikailag persze igazuk van, az élővilágban csak az anya neveli fel a gyereket, de a homo s-nél ez nem mentség!!/
igen.
a teljes függetlenség lenne jó, de a mai világban nagyon nehéz.
régen sem sikerült minden házasság, de nem váltak, tűrtek a hők.
a mi gyerekeink már megkapják a támogatást otthonról, bárhogy
döntenek. nem jó mindjárt összeköltözni, mint ma teszik, de az sem
volt jó, hogy az esküvő után döbbent rá az ember, hogy mit kapott.
más dolog szórakozni járni, és együtt élni.
Egy rossz partnerrel semmi nem működik. Sajnos, a párkapcsolat olyan bonyolult, hogy férjhezmenés/nősülés előtt tanfolyamot kellene végezni./Lehet, hogy most már tanulnak a fiatalok valamit családi életre nevelés címén, nem tudom/
Azért olyan sok a válás, mert a párok az alapfogalmakkal sincsenek tisztában.
Az alkoholizmus - és minden kábítószerélvezet - egy külön szörnyűség, szabadulni tőle nagyon nehéz /a legegyszerűbb el sem kezdeni./
Boldog csak akkor lehetsz, ha magaddal békében élsz. Természetes, hogy a mostani párodban nem bízol, a lehetőséghez képest gyorsan válni kellene, saját egyensúlyodat megtalálni. Az együttélés szerintem nem feltétlenül szükséges a boldogsághoz!
ez mind jó, de ha magamon segítek, az adott helyzetben, akkor
több embernek ártok vele, akiknek azután rosszabb lehet mint most.
ezért kérem az égiektől, hogy a körülményeken javítson.
ahogy ártani is tud a sors a körülmények változásával, mint ahogy már megtette, úgy javítani is tud(na).
vagy, ez csak rossz dolgokkal működik?
Elfogadom, hogy ez (volt) a karmám, meg kellett tapasztalni ezt is. de már ledolgoztam, már kellene hogy vmi jó is legyen.
vagy csak lelki gyötrelmekkel javulhat itt a földön az életem?
nem mindenki van így! Most az adott helyzet miatt van lelkifurdalásom, ha csak magammal törődve elmennék, akkor meg azért lenne.
miért nem lehet itt úgy élni, hogy békében segítve másokat.
minden vágyam, - és ezt egyszer egy kineziológus mondta, hogy ezt kell tennem, ha magamat helyrehoztam, - hogy viszonylagos biztonságban, szeretetben élni, hogy saját életem ne fájjon, segíteni, gyógyítani
másokat, akik talán ugyan olyan kilátástalan helyzetbe vannak mint én.