Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eltűnt az életemből...
Létrehozva: 2014. Április 22. 10:10
Sziasztok!
Talán van itt valaki, akivel történt hasonló és tudja a titok nyitját. Mi vihet rá egy felnőtt férfit arra, hogy 4 hónapon át tartó állítólagos nagy szerelem után egyetlen szó nélkül eltűnjön? 4 hónapon át tartó napi kontakt, e-mail, chat, telefon, találkozások, amit szinte mindig ő kezdeményezett. Eleinte nem is hittem, hogy létezik ilyen férfi, aki ennyire kedves, érdeklődő, figyelmes. Elhitette velem, hogy nagyon szeret és tényleg minden jel erre mutatott, a tenyerén hordozott. Mindig mondta, hogy ő ennyire még soha senkit nem szeretett, hogy majd ezt és azt csináljuk együtt, tehát minden tökéletesnek ígérkezett. Túl szép is volt, hogy igaz legyen...
Utána kezdett furcsán viselkedni. Már nem volt annyira figyelmes, már nem érdeklődött naponta, ha én írtam, akkor napokig vagy egy hétig is válasz nélkül hagyott. Nem értettem, magamban kerestem a hibát. Egyik nap én voltam a királynője, a szexistennője, a legjobb barátja egyben, másnap pedig már szóra sem méltatott. Addig hetente többször találkoztunk, utána szinte soha. Az volt a legkegyetlenebb, hogy többször megbeszélt velem találkozót, és mindig lemondta röviddel előtte valami hülye kifogással. Kértem, hogy ha szakítani akar, akkor mondja meg nyíltan, de azt mondta, hogy imád, szó sincs ilyenről. Végül a sokadik lemondott randi után annyira hülyén éreztem magam, hogy én hagytam ott, bár majdnem belehaltam. Addigra már teljesen egyértelművé vált, hogy szórakozik velem, nem akar ő már igazán semmit. Meg akartam őrizni a maradék méltóságomat. Magyarázatot azóta sem adott a viselkedésére. Azt hittem, hogy másik nő van a képben, de a közös ismerősök szerint nincs és nem is volt.
Mondja meg nekem valaki, hogy mi visz rá egy felnőtt 38 éves férfit, hogy így viselkedjen? Én 34 vagyok, tehát már nem gyerek, megértek bármit, csak a hazugságot és a sunyiságot nem. Miért nem volt képes elém állni és megmondani, hogy ne haragudjak, de ennyi volt? Akkor is fájt volna, de könnyebb lenne magamban lezárni. Így itt vagyok rengeteg kérdéssel, válaszok nélkül és még mindig hajlamos vagyok magamban keresni a hibát.
Február elején lett vége. Azóta néhányszor összefutottunk az utcán és utána mindig írt pár sort, hogy ő még mindig szeret. Ha válaszolok rá bármit, akkor ismét eltűnik további válasz nélkül. Ha nem válaszolok, akkor is ugyanez történik. Nehéz így teljesen lezárni, akkor is, ha tudom, hogy sokkal jobbat érdemelnék nála. Sajnos bizalmatlan vagyok azóta másokkal szemben is.
Tudom, hogy nincs sok értelme már ennek a topiknak, ez a dolog már a múlté, inkább csak egy utolsó kapaszkodó.
Ajánlom A férfi, aki nem tud szeretni című könyvet. Mindent megmagyaráz. Te semmiben nem hibáztál.
http://parkkiado.hu/termek/a-ferfi-aki-nem-t ud-szeretni.html
Hasonló férfival találkoztam én is. Én ezt úgy fogalmaztam meg, hogy miután "meghódított" nem is olyan édes már a méz...
És aki azt írja megrekedt a felnőtté válás útján, nagy valószínűséggel igaza van. Sajnos nagyon sok ilyen férfit látok magam körül, az ismeretségi körben.
Én az "enyémről" azt gondolom maga sem tudja mit akar. Engem, minden felelősséggel együtt? Azt nem? De a másé se legyek, ezért biztosít a rajongásáról. Csak hát ugye a körülmények!!! Komolyan, néha sajnálom is. Nekem van tartós kapcsolatom, ezért ezen tudok nevetni és nem okoz szenvedést. De azért elgondolkodtató ez a kettőt előre, kettőt hátra táncika. Mennyire lehet egy ilyen "férfit" komolyan venni, még ha be is töltötte a negyvenet?
Én is így jártam sok évvel ezelőtt. Május végi szülinapomon vitt anyámnak egy hatalmas csokor virágot és megköszönte neki, hogy én vagyok. Rá 5 napra, június elején meg felhívott és közölte, hogy nem szeret, tűnjek el az életéből.
Egy hét alatt 7 kilót fogytam
.
Aztán elkezdett hívogatni. Egy idő után már nem vettem fel neki a telefont.
Rohadjon meg a gennyláda.
Ajánlom figyelmedbe ezt a könyvet:
Steven Carter: Segítség, a párom nárcisztikus!
Igen, totálisan le kell tiltatni.
Ha lehet a telefonon olyat beállítani, hogy az SMS-eket se kézbesítse egy adott telefonról, akkor ezt be kell állítani. Az e-mail címét spam-ként megjelölni. Személyes találkozásnál látványosan elfordítani a fejét és egy szó nélkül elmenni mellette. Ha ráköszön, azt mondani: "Nem ismerem Önt, ne tegezzen!"
Topicindító! Nagyon vigyázz, hogy mihamarabb lekoptasd, mert ha lesz egy valóban normális párod, akkor nehéz lesz neki elmagyarázni, miért kapsz szerelmes SMS-t egy másik férfitól. Vagy titkolódznod kell előtte, ami szintén elég kellemetlen.
A saját életében senki nem elég okos. Tanácsot adni mindenki jobban tud.
(tudod, attól, hogy nem tudok tojást tojni, még kritizálhatom a rántottát- ennyi okosság van a jótanácsokban)
Nem okos itt senki.Mindenki találgat.Nem is értem miről beszélsz.
Járhatsz te 10 évig is valakivel, egyáltalán nem biztos hogy jobb lesz a házasságod mint annak aki 1 hónap után költözött össze a párjával.
A tény viszont az, hogy ha találkozol valakivel, azt neked kell látnod kicsoda-micsoda, milyen rezgéseket fogsz fel tőle. És ő mennyire veszi a te adásod. Nagyjából ennyi.
Ami a saját példámat illeti - mivel erre hivatkozol - nem azonos a te életeddel, választásoddal.
Több ezer éve élek házasságban és nem rezgett a léc idáig sohasem.
Ő, pontosan azt akarja amit én, én pontosan azt akarom amit ő.
Közös a célunk, ennek egy részét meg is valósítottunk.
Ennyi.
Meg annyi, hogy mindenféle szir-szaron nem kell összeveszni, nem szidni senkinek sem a jó anyukáját, tesóját. És igen, meg kell adni a másiknak azt a szabadságot ami arra készteti, hogy másfelé ne is gondolkodjon.
Azonkívül nem anya és apa a társ, hanem feleség és férj.
A társ pedig nem szaros gyerek amit irányítani kell, hanem egyenrangú partner.Ettől még nő a nő és férfi a férfi. A sajátos életfeladatokkal, látásmóddal, de egyfelé húzva a szekeret.
És még sok ilyen kis nüansznyi dolog van, amit ki kell tapasztalni.
aha...ezzel én is így voltam....10 éve...most válunk.
Nincs okos válasz.
És főleg olyan nem hogy miért hagyod így meg úgy...azért mert odavan érte és remél.Ennyi.
Ne legyetek már iylen baromi okosak!
Vagy annyira csak mint a saját életetekben!