Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eltűnt az életemből...
Létrehozva: 2014. Április 22. 10:10
Sziasztok!
Talán van itt valaki, akivel történt hasonló és tudja a titok nyitját. Mi vihet rá egy felnőtt férfit arra, hogy 4 hónapon át tartó állítólagos nagy szerelem után egyetlen szó nélkül eltűnjön? 4 hónapon át tartó napi kontakt, e-mail, chat, telefon, találkozások, amit szinte mindig ő kezdeményezett. Eleinte nem is hittem, hogy létezik ilyen férfi, aki ennyire kedves, érdeklődő, figyelmes. Elhitette velem, hogy nagyon szeret és tényleg minden jel erre mutatott, a tenyerén hordozott. Mindig mondta, hogy ő ennyire még soha senkit nem szeretett, hogy majd ezt és azt csináljuk együtt, tehát minden tökéletesnek ígérkezett. Túl szép is volt, hogy igaz legyen...
Utána kezdett furcsán viselkedni. Már nem volt annyira figyelmes, már nem érdeklődött naponta, ha én írtam, akkor napokig vagy egy hétig is válasz nélkül hagyott. Nem értettem, magamban kerestem a hibát. Egyik nap én voltam a királynője, a szexistennője, a legjobb barátja egyben, másnap pedig már szóra sem méltatott. Addig hetente többször találkoztunk, utána szinte soha. Az volt a legkegyetlenebb, hogy többször megbeszélt velem találkozót, és mindig lemondta röviddel előtte valami hülye kifogással. Kértem, hogy ha szakítani akar, akkor mondja meg nyíltan, de azt mondta, hogy imád, szó sincs ilyenről. Végül a sokadik lemondott randi után annyira hülyén éreztem magam, hogy én hagytam ott, bár majdnem belehaltam. Addigra már teljesen egyértelművé vált, hogy szórakozik velem, nem akar ő már igazán semmit. Meg akartam őrizni a maradék méltóságomat. Magyarázatot azóta sem adott a viselkedésére. Azt hittem, hogy másik nő van a képben, de a közös ismerősök szerint nincs és nem is volt.
Mondja meg nekem valaki, hogy mi visz rá egy felnőtt 38 éves férfit, hogy így viselkedjen? Én 34 vagyok, tehát már nem gyerek, megértek bármit, csak a hazugságot és a sunyiságot nem. Miért nem volt képes elém állni és megmondani, hogy ne haragudjak, de ennyi volt? Akkor is fájt volna, de könnyebb lenne magamban lezárni. Így itt vagyok rengeteg kérdéssel, válaszok nélkül és még mindig hajlamos vagyok magamban keresni a hibát.
Február elején lett vége. Azóta néhányszor összefutottunk az utcán és utána mindig írt pár sort, hogy ő még mindig szeret. Ha válaszolok rá bármit, akkor ismét eltűnik további válasz nélkül. Ha nem válaszolok, akkor is ugyanez történik. Nehéz így teljesen lezárni, akkor is, ha tudom, hogy sokkal jobbat érdemelnék nála. Sajnos bizalmatlan vagyok azóta másokkal szemben is.
Tudom, hogy nincs sok értelme már ennek a topiknak, ez a dolog már a múlté, inkább csak egy utolsó kapaszkodó.
Összeakadtál egy felnőtt testbe bújt dedóssal, aki megrekedt a felnőtté válás útján, egy zsákutcában.
Sosem kapsz a kis pondrótól magyarázatot.
Lépj tovább Turrita75 módjára.
Az élet gyönyörű, jobbnál jobb férfiakkal. Felnőtt, érett, a nőkkel bánni tudó férfiakkal!
Sok sikert!
Szia!
Nincs értelmes magyarázat, ne is keresd. Felnőtt, értelmes és normális ember nem így jár el. Tehát ő nem az. Mindössze ennyi a magyarázat. Valószínűleg lelkileg, érzelmileg sérült, valami nem oké nála. Erre szerintem nincsen más magyarázat. Ne várj tőle őszinteséget, felesleges. Lépj tovább, ez csak egy illúzió volt.
AnneSue: Látod, ezért nem szabad sem szóbaállni vele, sem elolvasni, amit ír, bármilyen formában teszi. Mert ilyenkor még mindig rádob egy lapáttal, te meg agyalsz. MINDEN kommunikációs csatornát megszakítani.
Most már tényleg nagyon kétlem, hogy valóban 34 éves vagy,.......
Nagyon egyszerű, ő nem szakított veled, és az sms-ek által nyitva tartja feléd a kiskaput, hogyha olyannya lenne a simán visszamásszon az életedbe....
Innentől, hogyha ezt nem látta be, nincs változás(vagy nem volt), szval nem kezdte el törni magát, akkor tényleg nyista.
Magam ismerve sztem nyomdafestéket nem tűrő lenne, ha továbbra is hülye sms-kel bombázna.
"Valószínűleg komoly lelki problémái vannak. persze rendesen tönkretette a napjaid és beletaposott a lelkivilágodba a tökéletlenkedéseivel, de valószínűleg neki se jó ez így... "
De ezzel már nem kell foglalkoznia az indítónak. Nem kell megérteni annak a lelkét, aki belénk rúgott.
Vannak, akik nem tudják kimutatni rendesen az érzéseiket, be vannak záródva az elefántcsont tornyukba(pedig érző emberek, akik szeretnének szeretni...), de ha jól olvasom, neki ezzel eleinte nem volt gondja, csak utóbb kezdett furán viselkedni.
Gondolom, ezekkel a hetenkénti sms küldözgetésekkel néha ellenőriz, "megvagy-e még".
Bosszantó, elhiszem.
Milyen hiányzás ez, hogy nem igényeljük a másik jelenlétét?....
Jó a kérdés, a válasz pedig, hogy mások fejével nem lehet gondolkodni, mindenkinek magának kell érzeni, látni, stb..........
Röhej, ha most azt írom, hogy ahogy megláttam a férjem és túl voltunk az első randin , azonnal tudtam hogy ő lesz a férjem?
..akkor mikor, melyik stádiumban lehet már bízni?
Hol a határa a bizalmatlanságnak, tüskésségnek, óvatoskodásnak vagy annak, hogy korlátlanul hülyére vegyenek, mert elhiszi az ember, amit a másik mond?
Ez a legjobb, amit tehetsz. Még mindig jobb néha csalódni, mint állandóan vizslatni és minden mondat mögött keresni, mit jelenthet, mert hátha nem is azt.
Szerintem jelen esetben nem csak annyiról szól az átbaszás, hogy a pasi nem úgy viselkedett, ahogy a topikindítónak jó lenne....
ha jól értelmezem, a pasika elhúzta előtte a mézesmadzagot, belekúszott a bizalmába, majd pofára ejtette.
Az is lehet, saját magának is próbálta bebeszélni, hogy te vagy életed szerelme....aztán téged jól felizzított, magát már nem sikerült.
:S
Valószínűleg komoly lelki problémái vannak. persze rendesen tönkretette a napjaid és beletaposott a lelkivilágodba a tökéletlenkedéseivel, de valószínűleg neki se jó ez így...
Tippjeim: 1)Ilyen típus, hogy beleszeret a nőbe, ezerrel pörög, majd hirtelen kiábrándul- akár apróságok okán, amire nem is gondolnál. 2)Játszmázik, szereti ezt a "húzd meg, eresz meg" játékot. Mindenesetre valószínűleg eléggé beteg. Hogy nem tetszel, 4 hónapnál korábban is rájöhetett volna.
Az átbaszás és a csalódás gyakran valami vélelem, feltételezés nem teljesülése.
Amikor a másik nem úgy, vagy nem azt teszi, ahogy elképzeltem, ahogy szeretném, ahogy nekem jó.
Megelőztél.
Én nem akarok olyan világban élni, ahol azon kell agyalni, hogy a szóban és tettben közös jövőt szövögető fickó most akkor lehet, hogy csak jár velem és nem akar többet...? WTF?
Ha egy percig is így gondolkodtam volna, akkor inkább vettem volna egy macskát és egy vibrátort, mert inkább élethosszig emberi érintés nélkül élni, mint a tébolyt kockáztatni. Mert az ilyen szintű gyanakvás az már pszichiátriai eset, ugye tudjátok?
A magam részéről inkább vagyok felszabadult, óvatos és bizakodó, mint egy szerencsétlen gyanakvó, folyamatosan tépelődő szerencsétlen, akinek minden energiája arra megy el, hogy kiderítse, hogy most akkor átbasszák-e. Lányok, nők, asszonyok és nagymamák,ennél értékesebb és ne felejtsük el, hogy megismételhetetlen!
Fókuszáljunk az örömre, attól eleve úgy feltöltődünk, hogy könnyebben vesszük, ha átmenetileg mégis rosszabbul alakulnak a dolgaink.
Úgy érzem, hogy vettem a fáradtságot. Lehet most bennem keresni a hibákat, biztos van is bőven, de erre akkor sincs mentség, hogy így viselkedett.
Válaszolok szívesen neked is: igen-igen-félig. Azért félig, mert a szülőkig nem jutottunk el, a testvérekig viszont igen. Viszont még most is azt mondom, hogy kettőnk közül én voltam az, aki fékezte a közös jövőről szőtt terveket, mert túl korainak találtam.