Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Eltűnt az életemből...
Létrehozva: 2014. Április 22. 10:10
Sziasztok!
Talán van itt valaki, akivel történt hasonló és tudja a titok nyitját. Mi vihet rá egy felnőtt férfit arra, hogy 4 hónapon át tartó állítólagos nagy szerelem után egyetlen szó nélkül eltűnjön? 4 hónapon át tartó napi kontakt, e-mail, chat, telefon, találkozások, amit szinte mindig ő kezdeményezett. Eleinte nem is hittem, hogy létezik ilyen férfi, aki ennyire kedves, érdeklődő, figyelmes. Elhitette velem, hogy nagyon szeret és tényleg minden jel erre mutatott, a tenyerén hordozott. Mindig mondta, hogy ő ennyire még soha senkit nem szeretett, hogy majd ezt és azt csináljuk együtt, tehát minden tökéletesnek ígérkezett. Túl szép is volt, hogy igaz legyen...
Utána kezdett furcsán viselkedni. Már nem volt annyira figyelmes, már nem érdeklődött naponta, ha én írtam, akkor napokig vagy egy hétig is válasz nélkül hagyott. Nem értettem, magamban kerestem a hibát. Egyik nap én voltam a királynője, a szexistennője, a legjobb barátja egyben, másnap pedig már szóra sem méltatott. Addig hetente többször találkoztunk, utána szinte soha. Az volt a legkegyetlenebb, hogy többször megbeszélt velem találkozót, és mindig lemondta röviddel előtte valami hülye kifogással. Kértem, hogy ha szakítani akar, akkor mondja meg nyíltan, de azt mondta, hogy imád, szó sincs ilyenről. Végül a sokadik lemondott randi után annyira hülyén éreztem magam, hogy én hagytam ott, bár majdnem belehaltam. Addigra már teljesen egyértelművé vált, hogy szórakozik velem, nem akar ő már igazán semmit. Meg akartam őrizni a maradék méltóságomat. Magyarázatot azóta sem adott a viselkedésére. Azt hittem, hogy másik nő van a képben, de a közös ismerősök szerint nincs és nem is volt.
Mondja meg nekem valaki, hogy mi visz rá egy felnőtt 38 éves férfit, hogy így viselkedjen? Én 34 vagyok, tehát már nem gyerek, megértek bármit, csak a hazugságot és a sunyiságot nem. Miért nem volt képes elém állni és megmondani, hogy ne haragudjak, de ennyi volt? Akkor is fájt volna, de könnyebb lenne magamban lezárni. Így itt vagyok rengeteg kérdéssel, válaszok nélkül és még mindig hajlamos vagyok magamban keresni a hibát.
Február elején lett vége. Azóta néhányszor összefutottunk az utcán és utána mindig írt pár sort, hogy ő még mindig szeret. Ha válaszolok rá bármit, akkor ismét eltűnik további válasz nélkül. Ha nem válaszolok, akkor is ugyanez történik. Nehéz így teljesen lezárni, akkor is, ha tudom, hogy sokkal jobbat érdemelnék nála. Sajnos bizalmatlan vagyok azóta másokkal szemben is.
Tudom, hogy nincs sok értelme már ennek a topiknak, ez a dolog már a múlté, inkább csak egy utolsó kapaszkodó.
"Én most vagyok abban az állapotban, hogy tudom az eszemmel, hogy egy gerinctelen, sunyi seggfej"
Ha ismernéd, ha vetted volna a fáradtságot, hogy valóban, igazán megismerd, akkor most nem itt lennél.
De azért teszek fel néhány kérdést, magadnak, csak magadnak válaszold meg.
- Volt e benned vágy a kapcsolat elmélyítésére, szorosabbá, tartósabbá tételére?
- Képzeltél-e el jövőt kettőtökről?
- Engedett-e közel a családjához?
Kérdezem ezt azért, mert könnyen meglehet, hogy az a pasi csak járt veled. És ha a fenti a kérdések válaszai igen, igen, nem, akkor az együtt járás lazaságán nem is kívánt változtatni.
AnneSue: Velem is volt hasonló, tényleg nem lehet kivédeni. Szerintem magadnak tartozol annyival, hogy most minden energiáddal próbálj túllépni rajta.
Én a helyedben hatalmas ívben tennék arra, hogy amit csinálok, az mennyire mutatja, v. nem mutatja, hogy megbántottak. Természetes, hogy egy ilyentől kikészülsz, bárki kikészülne.
Csinálj valam izgalmas dolgot, amint lehet, utazz el, bulizz sokat (kerüld az ő társaságát), az intenzív sport is sokat segít - sokkal jobb lesz a közérzeted. Vegyél új ruhákat, új frizura stb.
Az én exemmel is kb. 4 hónapot voltunk együtt, ezalatt a szüleimtől megkérte a kezemet (már tegeződött velük, nagyon tepert, hogy ők is elfogadják) , tervezett velem gyereket, és amikor kértem, még várjunk, akkor kiakadt, hogy ugye nem akarok emancipált, szingli picsa lenni...
Büszkén mesélte a barátainak, hogy milyen szép kismama leszek a következő nyáron.
Aztán, amikor elkezdett szarakodni, és nyilvánvalóvá vált, h valami nem stimmel, akkor írtam neki egy szemét e-mailt, amiben kulturáltan elküldtem a halálba, majd egy hétig nem vettem fel a telefont, e-mailekre, sms-re sem válaszoltam. Utána is csak azért, hogy ugye tudja, hogy most meglátogatom az exemet Norvégiában.
Aztán vettem repülőjegyet a norvég ex-pasimhoz, és két héten belül már nála voltam, gyönyörű ország, négy napig vagy kirándultunk, hajókáztunk, vagy egymást nyúztuk az ágyban.
Háát, meglehetősen kisimultan tértem haza.
Persze, megviselt a szakítás, de elégtétel volt, hogy kb fél évvel később síri hangon felhívott, hogy ugye nem zavar, és hogy ő még mindenképpen szeretne beszélni velem. Én meg erre tárgyilagosan közöltem, hogy sajnálom, de sajnos most nagyon megzavart valamit, ha akar próbálhat később, de nem garantálom, hogy lesz időm felvenni.
Persze, megviselt, de büszke is voltam magamra, hogy végre nem hagytam, hogy ennél jobban szarakodjanak velem. És ettől kezdve soha, senki nem tudott tartósan padlóra tenni:))) Persze, pár napra, hétre megborultam, de ez a recept, h minél előbb lépünk, mindig bejött.
Az én exem is mindig fáradtságra és munkára hivatkozott, pedig egy perccel sem dolgozott többet, mint a korábbi lángolós hónapokban. Én teljesen jól meglettem volna kevesebb-ritkább kapcsolattartással is, de nála nem volt középút. A mindenből mentünk a semmibe, szinte átmenet nélkül.
Bele sem gondolok, hogy mi van, ha több vasat tartott a tűzbe párhuzamosan... :P
Egyszer jártam így én is, nem lehet kivédeni.
Napi kapcsolattartás, heti három találkozás, aztán egyszer csak elkezdett eltünedezni 2-3 hónap után, ritkultak a találkozások, majd emailben megírta, hogy szerinte vége.. Utána meg pár héttel újra megjelent, ugyanúgy mint a Te exed. Ez még 1 évig csinálta, én meg jól megszenvedtem... Mert persze én belehabarodtam, utólag visszanézve: mekkora seggfej volt! Kiderült, hogy velem párhuzamosan még 2 csajjal nyomta ugyanezt. (és itt adtam hálát az égnek az okos és előrelátó védekezésnek... mert elég undorító belegondolni is..)
Totál kikészültem, nem bíztam senkiben. Aztán rá pár évre jött a férjem, ugyanígy indult, rengeteg kapcsolattartás, rengeteg találkozás, csak ő nem lelépett pár hónap után, hanem megkérte a kezem, rá egy évre összeházasodtunk, boldogan élünk.
Ezzel a történettel csak azt akartam elmondani, hogy az ilyen esetekkel szemben eléggé védetlenek vagyunk, mert nagyon nehéz kiszűrni az elején, hogy mi az igazi és mi a megjátszott, mert az ilyen alakok PONTOSAN tudják, hogy mit kell csinálniuk, hogy gyanútlanok maradjuk. Mert ezek a lelki sérültek csak ezt a részét élvezik a kapcsolatoknak, a nő lelkes, gyanútlan, könnyű, az első néhány hónapban még nincsenek nyűgös napok, rossz reggelek, mindenki a legjobb arcát mutatja. A mélységtől a lelki közelségtől meg irtóznak.
Ne hibáztasd magad, azért ezentúl is légy óvatos, de nem kell paranoiásnak lenni!
Köszönöm a megerősítéseket!
NEM, nem, nem a netről ismerem!! Baráti kör által ismerkedtünk meg, csak amikor nem találkoztunk, akkor a neten tartottuk a kapcsolatot!
Tényleg a legjobb lenne teljesen letörölni a térképemről. Odáig már eljutottam, hogy az összes e-mailt és msn üzenetét kitöröltem. Ha messze élnénk egymástól, akkor könnyebb volna, mert most elméletileg bármikor összefuthatunk bárhol.
"Addig hetente többször találkoztunk"
Sztem ez nemcsak netes ismeretség volt.
Ezt hívják kamureg.hu-nak. Nézz utána különböző fórumokon, megnevezett ismerősök bem-jein, hogy stimmel e az egész.
Mert kis utánajárással meg lehet tudni, hogy stimmel e a fotó, a mese, stb.
Sokan unatkoznak és ezért hülyítenek másokat. De ilyen szinten még azt sem tudhatod, hogy az illető férfi vagy nő, nős vagy szingli, 20 éves, vagy 100, 30 kg, vagy 130 és nő vagy férfi! Mielőtt tehát komolyan vennéd anonimust és magadat nézz utána, ki ír.
(és ha 2-3 béna kifogás miatt nem találkozik veled, vedd úgy, hogy egy 150 kg-s, 24 éves húgyagyú , személyes találkozásra alkalmatlan idióta az illető.)
Ne hagyjátok, hogy hülyére vegyenek titeket! Én soha nem estem pofára, mert nem hagyom és nem veszek be mindent csak azért, mert hízelgő rám nézve.
Van sok ilyen ember, nő is, aki másik nőhöz is így viszonyul.
Ez egy embertípus, nincs rá megfejtés. Ök maguk sem tudják. Mert, csak !
Én szeretnék ilyen lenni, mennyivel könnyebb az életük, nem?
Akkor, úgy, azt csinálják ami nekik épp jó. Egoisták, önzők.
Gondolja arra, hogy biztos valami bibi van Vele, ha 38 évesen még nincs Családja, és egy rendes, normális kapcsolatot sem tud fenntartani.
Annyira hozzászoktatott az intenzív napi kommunikációhoz,
Nos, pontosan erre gondoltam.
Elmenekült.Sok volt.
Mintha fejbe vágták volna.Rájött, hogy sűrű........
Értem, mire gondolsz.
Találkozásból nem volt olyan sok, írásbeli kapcsolatból viszont rengeteg. Soha nem én kezdeményeztem, csak "elfogadtam" és válaszoltam. Kettőnk közül mindig én voltam az, aki fékezni próbálta az iramot. Én voltam, aki 1 hónap kapcsolat után óvatosan azt mondtam, hogy szerintem még ne tervezzük a jövő évi nyaralást. Ő viszont nagyon-nagyon lelkes volt. Én pedig most nagyon-nagyon értetlen.
Ilyen tömény állandó kapcsolat borzasztó lehet.
Ezt úgy tudom elképzelni mint amilyen a 98% -os tiszta szesz.
Ha iszol belőle, alkoholmérgezést kapsz..
Ez pontosan ugyanaz! Ha érted mire gondolok.
Ne sajnáld, legközelebb majd okosabban csinálod.Ja, és nem kell mindent elhinni amit mondanak.
Azonkívül a kapcsolatokban is van egy optimális "szabadság".
Nem tartoztam és nem is fogok tartozni az nlc-s siratóasszonyok táborához.
De itt igazán nem nyílik topik semmiről, hogy te vagy még néhány nick ne döngölje sárba a TI-t. Ha nem érdekel, ne olvasd.
És nem tartozik rám, hogy miért lógsz itt, csak gondoltam megkérdezem, hátha tudsz ép értelmű, nem támadó mondatot is írni. Nem sikerült. Egy végtelenül szánalmas ember vagy.