Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek keresztelés?
Létrehozva: 2014. Április 22. 00:14
Sziasztok! Igazából azért írok a problémámról, mert abszolút kívülálló emberek véleményére volnék kíváncsi, akik semmilyen szempontból nem elfogultak. Van egy 4 éves kisfiam, aki még nincs megkeresztelve. Egyedül nevelem, ebből adódott, hogy mindig tolódott a keresztelő kérdése, hogy miért, az nem számít most, a lényeg, hogy nagyon szeretném megkereszteltetni. A tesómék lennének a keresztszülők (nővérem és férje), akik amúgy mindketten lelkészek. Én régen nagyon komolyan gyakoroltam a hitemet, de már nem járok templomba, el is távolodtam ettől az egésztől, egyedül magamban itthon és a szívemben élem meg valamelyest, persze már nem annyira intenzíven. Közben a gyerkőcke elég nagy lett, nem tudom, végigülne-e egy istentiszteletet (kétlem), ezért megkérdeztem a testvéreméket, hogy szerintük manapság háznál nem keresztelnek-e időnként. A lényeg és a kérdésem a következő: ők kifejtették, hogy ne haragudjak, de ha nem járok rendszeresen templomba, akkor ne is legyen fontos megkereszteltetnem a picit, mert semmi értelme. Nagyon ellenzik, és bevallom, nagyon rosszul esett, hogy így állnak hozzá. Ha nem vagyok rendszeres templombajáró, ne legyen megkeresztelve a gyermekem??? :( Vajon minden pap és lelkész így fogja látni???
Biztosan az sarlatán, akit megbélyegez a kirekesztő, intoleráns, véres történelmű katolikus-keresztény egyház? A szeretet egyháza, vallása- és sokmindent lehet mondani erre az egész vallástörténetre- de hogy szeretre épült volna....na az tuti, hogy nem igaz.
Az emberek kollektív tudata érzi, hogy nem stimmel ez az egész. Ez a vallás adok veszek, bűn-büntetés, rossz vagy, jaj neked alapon áll. Mindig is ilyen volt, sőt, ilyenebb. A rettegés foka.
Az emberek nem képesek 100%-ban hinni valamit, csak mert kötelező volt, mert évszázadok óta beleverték a muszájt. Nem a legősibb vallás a római-keresztény.
A vallásháborúk százezreket öltek meg. Miért félt ennyire ez a vallás? Miért inkább gonosz volt, mint más? Miért vakhitet követel? Mert nem tud Istennel mit kezdeni?
Az ilyen dühödten támadó, ilyen csúnyán és vég nélkül bűnös vagyot szajkózó, aki magában alapvetően nem biztos.
A vallásnak a világ, az élet végső nagy kérdéseire kéne tudni válaszolni. A világ végső lényegét kéne tudni megválaszolni. De meg sem próbálja. Vajon a régi "pogányok"-pl. Isten Ostora!- barbár félállatok voltak, ahogy ezt tanítják? Atilla nem akarta kirámolni Rómát. Más volt a küldetése. Eltüntették a föld színéről, a népét is próbálják kihaltnak nyilvánítani. Vajon miért ilyen gyűlöletes egy korai vallás népe, vezetői a szeretetről, toleranciáról nagyon nem híres , kirekesztő, bosszúálló és anyagias "anyaszentegyház" számára? Atilla, Isten ostora- miért a pokol aljának szereplője a szeret kápolnájában? Mert nem dúlta fel Rómát?
Ja, és az üdvözülés fogalmát sem tisztáztuk. :) Számomra ez nem mennyországi felhőn csücsürgést jelent angyali furulyaszóval, hanem valamiféle örök életet, ami együtt járhat jó dolgok megismerésével, lelki fejlődéssel. A menny és a pokol szerintem csak jelkép. A pokol talán a megsemmisülésé, azé, amit így mondunk: nincs tovább.
Tudod, ha hallgattál volna....
"... ateista a keresztények jelentős része..."
Tudod, mi az ateista szó jelentése?
Csak hogy ne fáradj a kereséssel, leírom neked: Az ateizmus az isten, istenek vagy más természetfeletti lények létezését elutasító eszmei irányzatok csoportja.
Szerinted ennek fényében mekkora marhaság az imént idézett mondatod?!
A szavaid tipikusan arról árulkodnak, hogy fogalmad nincs, csak jössz fröcskölődni.
Ez a vak hit... már ne is haragudj, legfeljebb a középkori katolikus egyházra volt jellemző, csak azóta eltelt pár száz év, és ők is változtak, na és a legradikálisabb változást sürgetők kiváltak, és protestáns felekezeteket alapítottak.
Most ne menjünk bele a keresztyén alapokat (ki)használó szekták létezésébe, és ne is azt tekintsük a beszélgetés alapjának, ha lehet kérni.
Itt most a református egyházról volt szó, amire az általad felsoroltak nagyon nem jellemzőek....
Most nem néztem utána, hogy igazam van-e, de régebben megkérdeztem egy vallástudománnyal foglalkozó ismerősömet, hogy "hivatalosan" mi a különbség a vallási felekezet és a szekta között, vagyis mi alapján lehet valami egyháznak, mást meg szektának nevezni. Azt válaszolta, hogy a szekta kirekesztő, vagyis egyedüli üdvözülési utat hirdet: a saját vallását. Ez alapján azonban - ha jobban belegondolok - bizony ki lehetne szélesíteni a szekták sorát... Tényleg van olyan, aki hiába ismeri a kulturális oldalát ezeknek a vallásoknak, ismeri a történeteit, példabeszédeit, tanításait, és be is tartja: mert alapból ezt diktálja a belső lelkiismerete, sőt, érdeklődik a világ spirituális oldala iránt is (nem sarlatánoktól és jósoktól, hanem a belső lelki jóságra törekedve), mégsem tudja elhinni, hogy létezne egy olyan Isten, aki a saját imádatától tenné függővé az örök életet pl. Mert ez ellentmond annak az elfogadásnak, amit szinte az emberektől is elvárunk, nemhogy egy bűntelen, emberfeletti lénytől, aki tökéletes, nem úgy, mint mi.
A "mindenki bűnös" tételével sem értek feltétlenül egyet. Azzal igen, hogy senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái. De ezek nem feltétlenül bűnök, és sokan istenhit nélkül is próbálják ezeket jó irányba változtatni, szépen élni. A bűnbánat számomra azt jelenti, hogy miután tettem valamit, amiről érzem a lelkemben, hogy nem volt helyes, megbánom, és ha újra ugyanabba a helyzetbe kerülnék, nem követném el még egyszer. A keresztény hívő számára ezt követi a megbocsátás, amikor úgy érzi, ezt az ő ura is megbocsátotta neki, hiszen őszintén megbánta. Aki nem tud hinni ennek az úrnak a létezésében, hiszen állandóan benne van a kétely, hogy mindez egy tündérmese, amit azért találtak ki, mert nem tudtak beletörődni az élet végességébe és igazságtalanságába, az még erről a fajta megbocsátásról is "lemarad". Nyilván ha valaki mást is érint a dolog, akkor attól elnyerheti a megbocsátást, ill. megbocsáthat saját magának. A kételkedő ördögfeje ilyenkor ezt teszi hozzá: vagyis gyakorlatilag ugyanaz történik mindkét esetben, csak a hitetlen magának bocsát meg, a hívő ugyanúgy, csak kell hozzá az istenébe vetett hit is. Bocsánat, ha túl filozofikus lettem...
A mai római-kereszténység által hirdetett vallás nem azért vezető pozíciójú vallás, mert annyira hiteles. Sőt. Ez a vallás vakhitet követel, pár száz éve élve elégették, aki mert olyat mondani: nem hiszem.
A vakhitet kikövetelni nem semmi vállalkozás. Sem ma elvárni, sem régen elvárni nem volt valósággal szinkronba hozható dolog.
A szakralitás hiányzik ebből a vallásból, a filozófiája az erőszakra épült kezdettől, de nagyon gyatra filozófia. Azírásokban ábrázolt Istenkép.....olyan, amilyennek írják: én egy haragvó, bosszúálló, félelmetes isten vagyok.....de ilyen istentől tényleg csak rettegni lehetett!
Mi támasztotta alá az ószövetség ismert történeteit? Egy dühöngő, véreskezű mutatványos nagyúr elég furcsa bizonyítási törekvései: sáskajárás, víz szennyezése, rézkígyó megmozdítása, jóslás, gyermekgyilkosságok- mik ezek ha nem pogány szertartások, pogány tettek???
A mindenható nemigen szorult volna rá ilyen tevékenységre. És főleg soha nem lett volna féltékeny!
Régen voltak tudók, táltosok, akik nem kiverték a hitet a népükből: ők voltak azok, akik képesek voltak kommunikálni a túlvilági dimenziókkal, ők voltak a népük szolgái, akik a másvilági tudásukat a többiek javára használták fel- akkor nem egy dühödt és féltékeny hadvezérre hasonlító istenképben kellett hinni....hanem ISMERTÉK a másik világot a Táltosaik révén!
Manapság azért ateista a keresztények jelentős része, mert egy hiteltelen, gyarló minidiktátorként viselkedő arrogáns, anyagias mindenható léte tényleg nehezen hihető. Vagy sehogyan sem.
A régi, nem vakhitre, hanem tudásra épült tudás alapú vallás majdnem teljesen eltűnt. Volt mit eltüntetni. Géza, István élenjártak a "pogány" múlt eltüntetésében. Akkor kezdett eltűnni a Teremtő. Akkor jött a "hiszel, vagy meghalsz, és páholyba szóló jegyek még kaphatók a mennyországba" típusú vallás, aminek rítusai- tényleg nem többek valódiságában, mint emberek által megalkotott mozdulatok. Isten viszont ....hát nem könnyű a fenti stílusú istenben hinni. Sőt. Majdnem lehetetlen.
"nem a szeretet megtartó ereje jön át rajta, hanem az állandó bűntudatkeltés, rosszak vagyunk, az ősapánk is rossz volt, az ördögöt követjük, gyalázatosan élünk, megérdemeljük a szenvedést, az egész vallás adok-veszek alapú és nincs hiteles ISTENKÉPE. Nincs elfogadható, szerethető filozófiája, szakralitása"
Sokan így látják. Sokan meg épp ellenkezőleg.
"istent egy gonosz, bosszúálló istennek látják legtöbben- az ÓSZ-ben lapról lapra meggyőzően ezt sulykolják mindenkibe"
A keresztények nem állnak meg az Ószövetségnél, az Újszövetséggel együtt értelmezve pedig egész más kép rajzolódik ki Istenről.
"Nincs benne válasz a világ végső, nagy, fontos kérdéseire, csak bűn és bűnhődés, ill. rossz vagy, rettegj az isten haragjától...."
Van benne válasz, csak nem mindenki szereti meghallani, és főleg nem szereti a választ szem előtt tartva élni az életét.
"az ős-monoteizmus nem ilyen volt. Nagyon nem."
A kereszténység sem ilyen. Nagyon nem. :)
Érdekes, hogy föl sem vetődik benned, hogy azirányban keresd a probléma megoldását, hogy változtatsz az eddigi életviteleden és vallásodat ezután rendszeresen gyakorlod (mint régen). Írod, valaha eltávolodtál. Most itt a lehetőség (tkp. a kényszer és a lehetőség együttese), hogy közeledj a vallásodhoz.
Ha ezt megtennéd, akkor testvéred és sógorod minden bizonnyal örömmel vállalnák a keresztelést és a keresztszülőséget.
Amúgy ...... hol a gyerek apja? Ő pl. szeretné-e, hogy meg legyen keresztelve? Ha nem is él veletek, de neki is joga és felelőssége a gyerek nevelése!
Nem minden Pap/lelkész gondolkodik így. Van köztük (igaz csak elvétve) normális is, aki örül, hogy a mai fiatalok egyáltalán még adnak erre, függetlenül attól, hogy ott ülnek e minden vasárnap a misén, vagy sem.
Unokatesóm gyerekét egy nagyon jófej Pap keresztelte, semmi kikötése nem volt elötte. Viszont őt keresni kellett mert sok Pap elvárja hogy mindenféle oktatásra járjon a szülő elötte! Unokatesómék munkatempója mellett ez lehetetlen volt, ezért inkább az otthonunktól távolabb kerestek Papot.
A református tanítás (és szerény ismereteim) szerint Isten előtt minden ember egyenlő - már ami a bűnösséget tekinti. Amíg valaki el nem fogadja Jézus Krisztus helyettünk, értünk és miattunk hozott áldozatát, addig igen, mindenki egyformán az eredendő bűn alatt él.
De ez nem keverendő össze azzal, hogy boldog-boldogtalan, gyilkostól Terézanyáig mindenki egyenlő elbírálásban részesül az Isten előtt. Erre egyetlen esetben van lehetőség: ha mindkettő megtér Hozzá.
Az Isten szeretete nem azt jelenti, hogy a végső ítéletnél mindenki buksisimogatásban részesül, hanem hogy AMÍG ÉLÜNK, addig szeretettel fogad mindenkit, mindenféle előítélet nélkül, nem tesz különbséget, nem kivételez senkivel. De ha a földi élet lezárult, és ha mérlegre kerül mindaz, amit a földön (nem)tettünk, akkor igenis lesz különbség. Elsősorban az alapján, hogy valaki hitt-e benne, hitt-e Jézus Krisztusban, mint Megváltóban.
És azt gondolom, hogy ez így igazságos.
Az iskolában is minden gyerek megkapja a lehetőséget, hogy megtanulja a tananyagot. Ki így, ki úgy. Aztán év végén a bizonyítványban kiderül, hogy hogyan (most arról ne vitatkozzunk, hogy jó-e a jegyrendszer, az nem a topikhoz tartozik). Mert nem kaphat mindenki ötöst, nem lehet mindenki dicséretes, hogy ő a maga módján értelmezte az iskolába járást, szuper.
Talán csak annyi a különbség, hogy míg az iskolában a tantárgyi jegyek számítanak, Isten előtt elsősorban és leginkább a szorgalom, vagyis hogy akart-e, igyekezett-e az Isten szerinti úton járni.
De mivel minden hasonlat sántít (és minden sánta hasonlít is...) ezért nyilván ez is kikezdhető, mégis remélem, érted a lényeget.
Mindemellett véletlenül sem célom "téríteni". Nem szeretném, ha személyeskedésbe menne el a beszélgetés. Azt viszont nehezen viselem, amikor hit/nemhit/másmilyenhit alapján hülyének kategorizálják az embereket. Én inkább szeretem megérteni, mit miért és hogyan gondol a többi ember. Azért is írtam valakinek (bocs, már nem emlékszem), hogy nem értem pontosan, mit ért az alatt, hogy akar hinni, de nem tud. Szeretném megérteni, de nem kaptam rá választ...pedig őszintén érdekel.
Itt van, az egészen biztos. Ennél jobbat vagy rosszabbat elképzelni sem lehet már.
És nem Isten szabta ránk egyiket sem, hanem mi magunk.
Ha lenne Vigyázónk, ó...talán nem ilyen világ lenne. A világ maga, az emberek a bizonyság arra, hogy nincs.
Biológiai lények vagyunk, csak sokat (néha túl sokat:-)) gondolkozunk:-)
Nagyon pragmatikus gondolkodás, de nem fogom eltolni hülyeségekkel az életemet csak ezért:-)
Gondolod, ha van Isten, a végítéletnél nem fogja tudni, te csak azért tettél úgy, mint aki hisz benne, hogy elkerüld a poklot? :-))
Inkább tudja rólam, hogy mindig hű maradtam az elképzeléseimhez:-))
Hihetnék, de nem teszem:-.)
Nem tudok rá semmit elképzelni, hogy attól higgyek. Semmit. És nincs is, nemhiába vitatkoznak rajta évszázadok óta nagy tudósok.
Érv nincs rá (számomra ellenérv rengeteg), bebizonyítani nem lehet, hatását nem tapasztalom, tehát nem tudok hinni sem benne.
A másik, hogy már jó ideje nem is akarok. Nem releváns. Néha elcsodálkozom, mások miért hisznek ilyesmiben, de ennyi.
"kifizeted a szertartást és elvégzik a szükséges mozdulatokat."
Ha ennyi lenne az egész, a testvéréék nem mondtak volna nemet.
"akikbe gyerekkorukban nevelték bele, hogy Isten van, mindent lát, s ezért kell jónak lenni, az már nem fog keresgélni"
Dehogynem. Bizonyos életkortól kezdve mindenki keresgél. Másképp nem lennének olyanok, akik meg vannak keresztelve, de már nem élnek úgy, ahogy a szüleik, meg az egyházuk tanították nekik. Pedig sok ilyen van.
Úgy tudom, van valami olyan keresztényi tanitás, hogy -Isten elött minden ember egyenlő....
tévedek?
egyébként meg minden egyéb emberi kitaláció...
közös értékrend meg nekem nagyon is úgy tünik nem létezik.. esetleg hasonló...
és azt is mindeki másképp értelmezi.
amugy.. semmiféle "kalapban" nem szeretek benne lenni.
Nagyrészt egyet is értek veled, azzal a kiegészítéssel, hogy én akkor is megkeresztelném a gyereket, ha anyuka éppen bevallottam nincs a hitélete csúcspontján. Mert ennél hitelesebb viszont nem lehet a gyerek előtt!
Igenis szüksége van a gyereknek arra, hogy lássa: a keresztyén élet sem fenékig tejfel, Isten nem egy zsarnok úr, és igen, még azt is megengedi, hogy rosszban legyünk vele. Számomra sokkal hitelesebb az olyan keresztyén ember, aki időnként azt is ki tudja mondani, hogy most éppen nem tudok közel lenni Istenhez, mint aki azt állítja, hogy márpedig töretlen hittel lehet viselni a válástól a gyerek halálán át a saját súlyos betegségig mindent.
NEM. Ez számomra roppant hiteltelen. Vagy fanatikus. Vagy álszent. Vagy nevezzük akárhogy.
Aki azzal fordult hozzám, hogy nem érti Istent, vagy haragszik rá, annak én mindig "megengedtem", hogy így érezzen. És ez hatalmas felszabadító erő lelkileg! Csak annyit szoktam kérni, hogy ezt a haragját ne Istennek háttal, hanem vele szemtől-szembe vállalja. Mondja el neki, tárja elé őszintén, és kérjen tőle megoldást. Egy szülő-gyerek, vagy férj-feleség, vagy akár baráti kapcsolatban is fontos, hogy ha haragszunk, csalódunk, stb. egymásban, meg tudjuk beszélni, ki lehessen mondani, hogy igenis én most haragszom, csalódtam, akármi.
Miért lenne ettől kevesebb az Istennel való kapcsolat?!
Szóval ha a TI-t nézem, eszembe nem jutna nem-megkeresztelni a gyerekét. Ha ilyen helyzetben, hogy éppen nem tökéletes papírforma szerint zajlik a hitélete, az egyház képviselői (súlyosbító körülmény, hogy ráadásul testvérről van szó....) elfordulnak tőle, akkor mégis hova menjen, ahol 1.) választ talál a kérdéseire, 2.) ahol a gyermekét hitre nevelik, ha már ez az akarata az anyának?
"...nem rekeszt ki senkit...."
de az miért jó?
hülye kérdés, tudom. azért jó, mert így te is beleférsz a kalapba.
de ha onnan nézed, hogy akkor veled egy kalap alatt lesz mindenki, anyaszomorító gyilkostól a nobel-békedíjasig, akkor is jó az neked?
nem azt mondom, hogy a keresztyének szent emberek, ahhoz túl sokat ismerek közülük, köztük magamat is
de azért van egy közös irányelve az életünknek, egy közös értékrend, amire ha más nem, legalább hivatkozni lehet, vagy ami alapján mégis elfogadható
ítéletetvéleményt alkothatunk egymásról.Esélyem sincs végigolvasni, de ehhez a gondolathoz mindenképp hozzászólnék: eshet rosszul, hogy osztálytársakkal megtette, de szerintem az osztálytársak esetében csak a keresztelést tette meg, keresztszülőséget nem vállalt.
Ha neki lelkiismeretileg nem fér bele, hogy úgy vállalja a keresztszülőséget, hogy nem vallásosan neveled a gyereket, akkor szerintem elfogadható, hogy nem vállalja.
Ha az osztálytársak esetében keresztelést ÉS keresztszülőséget is vállalt, akkor valóban érthetetlen, hogy veled szemben elveket vall, és jogosan érzed bántónak a viselkedését.
Amúgy én is azok közé tartozom, aki nem érti, hogy miért olyan fontos a keresztelkedés vallást nem gyakorló ember esetében. Ugyanígy az egyházi esküvő fontosságát se értem nem templombajáró emberek esetében.