Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermek keresztelés?
Létrehozva: 2014. Április 22. 00:14
Sziasztok! Igazából azért írok a problémámról, mert abszolút kívülálló emberek véleményére volnék kíváncsi, akik semmilyen szempontból nem elfogultak. Van egy 4 éves kisfiam, aki még nincs megkeresztelve. Egyedül nevelem, ebből adódott, hogy mindig tolódott a keresztelő kérdése, hogy miért, az nem számít most, a lényeg, hogy nagyon szeretném megkereszteltetni. A tesómék lennének a keresztszülők (nővérem és férje), akik amúgy mindketten lelkészek. Én régen nagyon komolyan gyakoroltam a hitemet, de már nem járok templomba, el is távolodtam ettől az egésztől, egyedül magamban itthon és a szívemben élem meg valamelyest, persze már nem annyira intenzíven. Közben a gyerkőcke elég nagy lett, nem tudom, végigülne-e egy istentiszteletet (kétlem), ezért megkérdeztem a testvéreméket, hogy szerintük manapság háznál nem keresztelnek-e időnként. A lényeg és a kérdésem a következő: ők kifejtették, hogy ne haragudjak, de ha nem járok rendszeresen templomba, akkor ne is legyen fontos megkereszteltetnem a picit, mert semmi értelme. Nagyon ellenzik, és bevallom, nagyon rosszul esett, hogy így állnak hozzá. Ha nem vagyok rendszeres templombajáró, ne legyen megkeresztelve a gyermekem??? :( Vajon minden pap és lelkész így fogja látni???
Én meg azon vigyorgok a hsz-ek olvasása közben, hogy egy csomó fórumozó leírja, hogy nem hisz semmilyen vallásban, majd az örök üdvösségről vitatkozik...
Most akkor aki nem hisz istenben, az nem hisz az üdvözülésben sem, nem?
Aki meg vallásos, annak meg tökmindegy, mi lesz a hitetlenekkel a trombitálás után.. Akkor meg miért vitatkozunk azon, hogy ki részesülhet belőle?
(kivéve persze, ha családtagod az érintett, akkor rosszul esne, ha elvágná a lehetőségét a halál utáni találkozásnak..)
De ez már emberek elmélete, nem? Tehát nem lehet úgy felfogni, mintha maga Isten nyilatkoztatta volna ki. Én úgy gondolom, hogy ha van Isten, nem lehet ennyire kicsinyes.
Ez egy nagyon jó meglátás..
maximálisan egyetértek vele!
Hát ez megint nézőpont kérdése, mert amennyiben a Bibliát az Isten kijelentéseként fogjuk fel (függetlenül attól, hogy effektíve ki fogta a tollat és papírt), akkor nem csupán emberi gondolat.
Máté evangéliuma 25. fejezetében van szó az utolsó ítéletről, ami így kezdődik:
"31. Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.
32. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól...."
... mégpedig aszerint, hogy "jóemberek" voltak-e vagy sem.
Na és az aláhúzott rész a görög szövegben nem a keresztyénekre vonatkozik, hanem a föld minden népére. (görögül: panta ta etné)
Ezen rész magyarázatára mondta azt a dogmatika professzor, hogy ez a válasz arra a kérdésre, hogy mi lesz azokkal, akik soha nem is hallottak Istenről, Jézusról. Ők a cselekedeteik alapján lesznek megítélve, a Bibliát idézve: hogy adtak-e az éhezőnek, befogadták-e a jövevényt, felruházták-e a mezítelent, meglátogatták-e a betegeket, a börtönben lévőket.
Én sem értem, miért bántják... mert az más, amikor valaki arról ír, hogy lehetne elintézni, hogy templomi esküvőjük legyen és olyan dolgokat ír le közben, hogy az ember haja égnek áll és egyértelmű, azért akarja, mert ma ez sikk.
Én azt se tartom elítélendőnek, hogy otthon szeretné, mert a gyerekek nem egyformák egyrészt, másrészt meg katolikusoknál nem tudom hogy van, de reformátusoknál előfordul. Engem is otthon kereszteltek meg, később azt mesélték, hogy azért mert tél volt és messze a templom, de bizony ebben nem vagyok biztos, ui én is pici, gyenge újszülött voltam... ))
Én úgy tanultam a dogmatika tanáromtól, hogy akiknek nem volt módjuk megismerni Istent, azok a cselekedeteik alapján ítéltetnek meg.
Akiknek viszont módjában állt Őt megismerni, de tudatosan mondtak Rá nemet, azok hiába jönnek a "jó ember voltam" szöveggel....
Szerinted. Nézz utána, kik kaphatnak bűnbocsánatot.
Most olvastam vissza és látom az idézetet Tamtamtam-tól:
" Ez a megállapítás nem vonatkozik azokra, akik saját hibájukon kívül nem ismerik Krisztust és Egyházát:"Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent," Ezt azért érdemes értelmezni: mert mi van ha nem keresik, de csak úgy maguktól, vallás nélkül jók és erkölcsösek, vagy mi van ha ilyenek, de azért nem keresik, mert ott van nekik egy nem keresztény vallás..?
Ja, bocs, alatta lett volna a link, csak nem jelent meg. Megpróbálom újra, de ha nem sikerül, rá lehet keresni online is a Katolikus Egyház Katekizmusában (846. ponttól), ami a katolikus tanítás hivatalos összefoglalása.
Nem olvastam el a többi hozzászólást, de igazat adok a testvéredéknek.
Ha nem gyakorlod a hitedet, akkor mért olyan fontos, hogy meg legyen keresztelve a gyerek? Pláne ilyen külön kívánságok, hogy háznál, mert nem képes megülni.
Akkor neveld becsületes embernek, majd ha később ő ógy érzi, megkeresztelkedik.
Köszönöm, hogy ezt leírtad, mert ez pontosan így van! És pont ez az oka, hogy én messziről kerülöm az egyházat!
Hát valahogy így...
Én azért nem házasodtam templomban és nem kereszteltem meg a gyerekeimet, mert szó szerint rosszul vagyok az egyházak képmutatásától, hazugságaitól. Ez pedig fokozottan igaz a katolikus egyházra, ahol engem is megkereszteltek. Igaz utána nem sűrűn raktam be oda a lábam, soha nem éreztem rá kényszert. Gondolkodtam már, hogy átkeresztelkedem, de egyelőre nem érzem ennek akkora jelentőségét, mert ez csupán egy vallás és nem hit. A vallás csak külsőség, a hit belülről jön, ha jön.
Aztán az élet úgy hozta, hogy jócskán felnőtt voltam már, amikor önmagamtól rátaláltam önmagamban a hitre. Nem kellett hozzá se pap, se lelkész, se egyház, se senki. Csak én. Az élet úgy hozta, hogy errefelé vitt az utam. Ma sem járok templomba, mert úgy gondolom a hithez nincs szükség se közvetítőre, se templomra, se előre megírt imákra, csak istenre és az emberre. Ők ketten remekül le tudják rendezni egymás között, amit kell.
Értelemszerűen a lányaimat sem neveltem soha vallásosan. Mégis a kisebbik egészen pici kora óta olyan mértékben érdeklődik ezen téma iránt, és olyan mélyről jövő őszinte hite van, hogy azt tisztelem. Épp ezért szoktunk beszélgetni róla, kérdezget és én válaszolok. Aztán hogy akar-e majd egyházhoz tartozni, vagy sem, az idő és ő eldönti.
"És majd ha 2 év múlva ott álltok az iskola kapujában, és el kell dönteni, hit- és erkölcstan vagy sima erkölcstan órára járjon-e a gyerek, hogy választhatná a református hittant, ha megtagadták tőle a keresztséget?"
Simán. Attól még hittanra járhat. És később meg is keresztelkedhet, amikor már majd ő maga tudja, hogy mi az, és ő maga akarja, és vállalja a velejáróit is.
""AZ EGYHÁZON KÍVÜL NINCS ÜDVÖSSÉG"
...
847 Ez a megállapítás nem vonatkozik azokra, akik saját hibájukon kívül nem ismerik Krisztust és Egyházát:
"Akik ugyanis Krisztus evangéliumát és az ő Egyházát önhibájukon kívül nem ismerik, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatására teljesítik a lelkiismeretük szavában fölismert akaratát, elnyerhetik az örök üdvösséget." [342]
Nem kell a négyévesnek végigülni az Isten tiszteletet.A keresztelő után az egyik hozzátartozóval ki szabad menni.
Arra is gondolni kell, hogy kisbabát is keresztelnek és ők bizony sírhatnak.
Mindenféle korosztályt keresztelnek. Kisbabától a felnőttig.