Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!"
Létrehozva: 2014. Április 15. 17:09
Egy pár intimitásában az egyik legnagyobb kihívás nem más, mint a gyermek: örök kérdés, hogyan hozható össze anyaság, apaság és a szexualizálás. Szextanácsadónk, Bibók Bea mesél a legjellemzőbb mintákról.
Nők Lapja Café: ,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!\"
Nők Lapja Café: ,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!\"
Hát erre azt szoktam mondani, hogy amit semmiképp nem akar a másik kezében látni, azt helyezze biztonságba (polc, saját szoba - helyi viszonyoknak megfelelően.)
Ami elől van, ahhoz viszont hozzá fog nyúlni, mert pici és kíváncsi, és ezért még csak kinyírni sem szabad.
Kisebb összeesküvés is többször bejött: Mondtam az épp nagyobbnak, hogy ha pl. a zöld autóval akar játszani, akkor először vegye kézbe a kéket, arra rámegy a kicsi, azt adja oda nagylelkáen, és akkor lesz pár nyugodt perce a zölddel.
Mindig örültek neki, hogy túljártak az épp kicsi eszén, kicsi meg boldog volt az aktuális bizbasszal.
Ennek ellenére mai napig is már hidegrázást kapok, ha valaki kimondja az "elvette", "nem adja vissza" szavakat, mert még mindig aktuális, szerintem a legsűrűbben használt szavak egyike. :-)
Szerintem a fiam szimplán dühből löki fel. Annyira félti a játékait, hogy az öccsében állandó potenciális veszélyforrást lát.
Anyám is adott még egy érdekes tippet: játsszunk olyat családilag, hogy körbe-körbe adogatunk egymásnak mindenféle tárgyat.
Amúgy pont a napokban történt meg tán először, hogy egy viszonylag kedvelt játékát (egyik duplo-ajtó) egyszer csak odaadta az öccsének, csak úgy. Lehet, hogy a szekrényről levevős-tesónak odaadós dolog mégis hatna kicsit?
Amit még úgy érzek, hatásos lehet, az az, ha felruházom őt felelősséggel. Volt már párszor, hogy megkértem (főleg, mikor már kezdett elszabadulni megint a pokol), hogy vigyázzon az öccsére, amíg én megkeverem a kaját/elmegyek pisilni/stb. Ilyenkor sosem volt balhé:)
Na nem is azonnal rád mosolyod és vígaszért rohan. :-)
Bármelyik delikvens ilyenkor még vergődött egy darabig, én ilyenkor háttérbe vonultam, egy idő után kicsit tisztult a fejükben a köd, és akkor már lehetett a vígasztalást felajánlani.
Hát lehet, hogy nem hallott, csak a Tieidet továbbgondolta. :-)
És ilyenkor mit mondasz pl. egy ilyenre, hogy megint be fogom ütni?
Tudod, én a kemény vonalas igazság párti (Ezt a kifejezést velem szemben Te vezetted be - azóta is használom, annyira találó :-)) ilyenkor biztos mondanám, hogy szerintem is, legalább még 1000x, és mindet ugyanígy túl fogja élni, ahogy a mostanit, de nagyon szívesen megpuszilom. :-)
Mondjuk a sima vigasztalás nem hatásos, de hátha így, hogy külön kihangsúlyozom a dolgot, meglepődik kissé, vagy ilyesmi...
Nem láttatok még olyan önhergelős hisztizést, mint amilyet a fiam szokott produkálni...pl. beüti véletlenül a térdét, vagy akármijét. Elkezd sírni (üvölteni), és ilyeneket hajtogat, hogy "most már mindig fájni fog", meg hogy "be fogom ütni megint"...hozzá szólni nem lehet, se lát-se hall.
Évi, Te ismersz, és tudod, hogy tőlem sem áll távol ez a mentalitás, én is jól bele tudok süppedni a negatív gondolatok sorába, de azért ennyire brutál példákat még tőlem sem láthatott...legalábbis, nagyon bízom benne.
Szerintem ez egy teljesen jól működő középutas megoldás, mert az tuti, hogy a pl. hisztit kiváltó NEM a hiszti hatására sem lesz igen.
Nekem nem jön be a gyerek teljes ignorálása, mert ő sem jókedvében hisztizik, hanem tényleg sz...ul érzi magát, és mondjuk tehetetlenségében vergődik.
Ezzel a megoldással látja, hogy szeretem, együtt érzek vele, de teljesen felesleges a műsor.
Az nekem hülyén jön ki, hogy ráordítok, hogy ne ordítson. :-)
...és ez már csak a múlt, mert idejét sem tudom, mikor volt hiszti utoljára...
Ez akkor bejöhet, ha nem PONT AZÉRT csinálta, hogy egy kicsit "ártson" neki... :-)
Elég jól el lehet különíteni, hogy mikor csinálják pont azért, hogy fájjon, vagy csak úgy hobbiból és nem gondolkoznak azon, hogy a másiknak hogy esik.
Hmmm....ezt talán még nem próbáltam....
kipróbálom legközelebb!:)
Szerencsére nem voltak durvább hisztik, de ha előfordult, akkor összesen annyit tettem, hogy szóltam nekik, hogy ha szeretnék, akkor jöhetnek, megvígasztalom őket. (Ettől még magát a hiszti tárgyát nem érték el.)
És amikor már a vihar csitult, akkor jöttek is.
Sőt a kicsi (3,5) mai napig ha sír, akkor jön, hogy "Anya, vígasztalj meg!"
Tőlem egyedül ezért kapott a nagy és a kicsi 1-1 taslit. Középsőnek nem kellett.
Középső 1x ütött meg, akkor mondtam neki, hogy ezt SOHA TÖBBET nem teheti meg. Nem tette meg. (Remélem már nem is fogja, elég durva lenne, ha az 5,5 éves lecsapna.)
Nálunk aztán totál - még nincs 1 éves a kicsi, de már most nagyon látszik. A nagyobbik amolyan "különc", magának való, sose utánzott senkit, mindenről megvan a saját elképzelése, emellett meg egy alapjáraton nyugis, lassú, komótos kisgyerek. A kicsi egy elképesztően izgága, mozgékony, pörgős baba, nagyon társasági, és mindig az kell neki, ami a nagynak, mindig azt akarja enni, amit mi eszünk, stb.
Ebből is következik, hogy a nagy elég nehezen viseli őt el, a kicsinek meg a sok visszautasítást/elutasítást lehet nehéz megélni. Remélem, azért nem töri meg nagyon a lelkesedését és a nyitottságát.
Ez valahogy nekem nem...Ezt nem tudnám megtenni.
Szerencsére csak gyengébb próbálkozások voltak köpködés ügyben. Először magyarázat: Undorító / bacik, stb. Legközelebb bünti. Pár bünti után abbamaradt. Egyik sem szeret egyedül punnyadni, amíg történnek az események.
3 és fél éves,már nem is fog köpni. Jön a stikában végzendő graffiti.
Nekem a középső fiam ilyen. Nem sarkoban maradós fajta, hanem olyan, hogy ha valamit kérek tőle (szépen, halkan), akkor bármi áron úgy tesz, annyira szeretne megfelelni nekem.
(Ettől függetlenül másokkal szemben megvédi magát, és a tesóit is.)
Neki pedig épp azt tanítom, hogy ha valami nem tetszik, akkor nyugodtan szóljon, hogy "Hé, Anya, nem lesz ez így jó...!" - egész jól haladunk. :-)
Pedig nálunk sokszor működött a hisztinél. A köpködést nem sokáig csinálta, szerencsére.
Na igen, megfogadtam a következőnél én is sok mindent másképp csinálok. Nálam, nálunk a következetességgel van gond, de az első kitaposta az utat. Bár nem szabad ugyanúgy nevelni a testvéreket, mert általában eltérő személyiségek (ezért nem értik sokan, h ugyanúgy nevelik a két testvért mégis tök mások lesznek felnőtt korukra). Az egyik legnehezebb dolog a gyereknevelés...
Ez is jó! Szerencsére már az amcsik is kezdenek "megtérni". :)
Nem a bűntudatkeltés volt a célom, az az ő magánügye, a saját lelkiismeretével számoljon el ő.
Ő kezdett példákat sorolni, amik gyerekek halálával végződtek, én meg nem bírtam szótlanul nézni, hogy úgy csinál, mintha ő lenne az etalon a gyereknevelésben.
Mert nagyon messze áll attól. Mert igenis befolyásolja az ember személyiségét az, hogy milyen hatások érték az első éveiben. Ezt nem én mondom, hanem nálam okosabbak, szakemberek mondják, de bárki ha belegondol józan paraszti ésszel, elég logikusnak tűnik, hiszen ekkor ismeri meg a világot, ekkor alakul ki az egész világképe, valamint az önmagáról kialakított képe is. És ne akarjátok nekem megmagyarázni, hogy ezekhez a folyamatokhoz pozitívan járul hozzá az, ha egy gyereket egész napra járókába zárunk, ha 2 évesen előtte szexelnek, ha babakorában megverik és még hosszan sorolhatnám azokat a dolgokat, amiket Amarynda művelt a gyerekével. És ezek csak olyan dolgok, amikkel itt, vagy más topikokban "eldicsekedett", ki tudja mi minden történt még, amikkel nem mer elbüszkélkedni. Arról nem is beszélve, hogy hányszor hangoztatott olyasmit, hogy megbánta, hogy megszülte, és hogy sokkal szívesebben gondoskodik a macskáiról, mint a gyerekéről gondoskodott annó.
NEM azt mondom, hogy ezek a dolgok vezettek a tragédiához, mert ha valóban skizofrén volt (sokszor még ma is tévesen diagnosztizálják), az nyilván nincs összefüggésben a gyerekkori bántalmazásokkal, de azt ne akarjátok nekem megmagyarázni, hogy direkt jót tesznek az ilyen előzmények egy ember pszichés fejlődésének.
Szóval az egésszel nem az volt a célom, hogy Amarynda tragédiáját hangoztassam, csupán azt gondolom, hogy ilyen előzményekkel (és most nem a fia haláláról beszélek, hanem arról, ahogy gyerekkorában bánt vele) nem biztos, hogy pont neki kéne gyereknevelési tanácsokat osztogatnia.
Ez a visszaköpős módszer nálunk családi anekdotán alapul. Szeretett tesóm 2-3 évesen előszeretettel köpdösött mindenki arcába és ételére,tányérjára. Egyszer megjárta,a kisfelnőtt unokatesónkat arcon köpte. Ő pedig hirtelen undorában és haragjában visszaköpte. Tesóm soha többé nem köpködött. Próbáld meg haragos arccal csinálni,hogy értse,most nem játszol hanem mérges vagy. Tudom mi az amiről írsz,szeretnek játszani.
De ahogy nő,könnyebb lesz vele.
Hehe, ez nagyon találó:)
(Bár a "hehe" nem igazán érzékelteti, hogy mit gondolok magáról a témáról...)
Ja, a régi gyereknevelős könyvben is ezt nyomatták, hogy "legyünk a kisbabával nagyon kedvesek". Na, én mondjuk néztem egy nagyot: hogy ezt tényleg külön le kell írni egy anyukának? Persze, hogy szeretnénk minél kedvesebbek lenni. De azért a gyerek bizalmát, biztonságérzetét nem áldoznám be ennek oltárán. Vagyis, inkább ne mosolyogjak annyit, inkább legyek egy kicsit fáradt meg nyűgös időnként, de a gyerekem igenis számíthasson rám mindig, akár éjjel van, akár nappal.
(Anyósom a nagy mestere ennek, ő szuperkedves, higgadt, de beszólt, hogy kicsit hagyhatnám nyugodtan sírni az 5 hetes babát. Hát köszi, de nem.)
LLL tényleg kicsit szélsőséges, de én nagyra becsülöm őket, nekem komoly segítséget nyújtottak, mikor szoptatási problémám volt. Nem mondom, hogy mindennel maradéktalanul egyetértek, amiket tanácsolnak, de a szélsőséges álláspontok közül még mindig az övéket érzem messze a leginkább elfogadhatónak.
Baby, Amarynda is tukrot tart eled, es mindkettotoke egyforman torz. a kulonbseg mindossze annyi, hogy Amarynda egyenesen az arcod ele vagja, te pedig sunyin, es laposan trukkozol. celozgatsz, ravezetsz (vagy inkabb megvezetsz) elejtesz ilyen-olyan megjegyzeseket bizonyos topicokban, amelyek azt az uzetenetet hordozzak, hogy Amarynda egy brutalis gyilkos. hat' tudod, en is zokon vennem.
ugy tunik, nem ered fel esszel, hogy a gyerekeket nem a szulo neveli -csak egy bizonyos, es bizonytalan pontig, nem a szuloi mintat koveti a legtobb esetben, hanem nagy esellyel az adott kor normait/hulyesegeit/stb., es ezeknek a tulelese, es/vagy kikerulese a veletlenek (szerencse, kromoszomak osszetetele; testi-mentalis egeszseg, stb.) osszjatekatol fugg. en nem azt tagadom hogy a neveles szamit, hanem azt allitom, hogy valaki azert, vagy annak ellenere, amilyen nevelest kapott, semmit sem vetit elore a jovore nezve. hoznek peldat hogy mire gondolok egeszen pontosan, megtortent eset; 19 eves fiatal, akit felvettek az orszag legjobb, es hiresen legkemenyebb egyetemere, gondolta, hogy na most aztan a nagy tanulasba melyedes elott mulatok egy marha nagyot. elment a dizsibe', es bekapott egy tablettat. soha azelott nem drogozott, meg a fuves cigit sem probalta (a baratai vallomasa szerint), de akkor azt mondta, hogy egyszer miert ne...
roviden: belehalt. ez egy veletlen volt, jobban mondva, sok veletlen egyutt. ha masnap megy discoba, vagy mashova, ahol nem azt a rosszul osszerakott tablettat arultak, vagy mastol vette volna, stb. ezernyi lehetoseg, lehet, nem tortent volna tragedia. (sokan nagyon rosszul lettek azon ejszakan, de egyedul o halt meg). az elet, a jovo, sokszor egy ilyen aprosagon mulik...
mint pl. te esetedben is a veletlen nagy szerepet kapott... a gyereked nem orokolte a betegsegedet... ez eddig szuper, de ez a jovore nezve semmit sem jelent, akarhogy is neveled, akarhogy is szereted, akarhogy is vigyazol ra... minden a veletlenek osszjatekatol fugg... (pl. jokor van jo helyen, vagy rosszkor rossz helyen)
ezert nem kene a temaba vago topicokban celozgatnod, ugy latom, buntudatkeltes egyfajta missziodda valt... nem kene, mert nem tudod, hogy neked mit tartogat a jovo...
Hisztinél nem jó,hisztinél beszűkül a tudatuk. Na,az az egy,aminek ki kell böjtölni a végét.
Fetreng,ordít,tökmindegy,csak arra kell vigyázni hogy ne tegyen kárt sem magában,sem a környezetében lévőkben.
A nagyközönség előtti hiszti már húzós,na ez az ami a szülő vérmérsékletétől,és a közönség toleranciájától függ.
A visszaköpés ugyanolyan mint a hajhúzás,nem igazán érti hogy nekünk nem jó. Főleg ha arcon köpik a szülőt. Mivel mi ilyesmit nem teszünk,azt hiszik hogy egy jó poén. Ha demonstráljuk,akkor fogják fel,hogy amit tesznek az kellemetlen,vagy fájdalmas. Lábon,bokán rugás ugyanaz,ilyenkor persze jóval kisebbet szabad csak rugni,és nem bokatájékra,lehetőleg popsi részre.
Tudom hogy furi,de gyorsan tanul a szülő.
A másodiknál már én is edzett voltam, a beste kölök egyből tudta hol a határ. Persze az első leány,óvatosan bántam vele. És ezután jött a kisördög,aki köpőcsészének nézte a szülő anyját és a nővérét.
Az előbb is írtam, hogy összekeveredtek valahogy a hsz-ok, amiből idéztél, napokkal ezelőtti beírás volt, nem tudom hogy került most ide. Szerintem moderálás közben elcseszerintettek valamit.