Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!"
Létrehozva: 2014. Április 15. 17:09
Egy pár intimitásában az egyik legnagyobb kihívás nem más, mint a gyermek: örök kérdés, hogyan hozható össze anyaság, apaság és a szexualizálás. Szextanácsadónk, Bibók Bea mesél a legjellemzőbb mintákról.
Nők Lapja Café: ,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!\"
Nők Lapja Café: ,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!\"
"Azonkivul o egy olyan tipusu FERFI aki kotelessegenek tartja azt hogy eltartsa EGYEDUL a csaladjat, gyerekkel vagy anelkul."
És ha baby férje is olyan típusú férfi? Vagy az enyém? Közöd? Akkor mi van, csak neked lehet ilyen?
"Szerinte az a ferfi aki egy ilyen orszagban mint ez nem tudja ellatni rendesen a feleseget/gyereket az nem ferfi hanem pipogya mamlasz."
Tényleg? Így viszont teljesen értelmetlen és felesleges a pitiáner gúnyolódásod (miután már bocsánatot kért tőled B. és többször megkért kerüld el. De nem, te keresel alkalmat arra, hogy gonosz módon belérúgj).
Az en ferjemet nem kellett pumpolni
ui. amig otthon eltunk en is dolgoztam. Viszont idekint erre mar nem volt semmi szuksegunk, az o fizetesebol normalisan meg lehetett elni.
Azonkivul o egy olyan tipusu FERFI aki kotelessegenek tartja azt hogy eltartsa EGYEDUL a csaladjat, gyerekkel vagy anelkul.
Mivel otthon erre nem volt modja, de itt siman megvalositotta igy az onbecsulese messze magasabban van mint Mo on volt.
Szerinte az a ferfi aki egy ilyen orszagban mint ez nem tudja ellatni rendesen a feleseget/gyereket az nem ferfi hanem pipogya mamlasz. Az o szemlelete az hogy ha egy no akar dolgozni dolgozzon de ha nem akar akkor a ferje kotelessege ot minden szempontbol ellatni megpedig hibatlanul.
Majd ha talalkozol ilyen ferfivel akkor esetleg neked is lehet reszed benne
Meséld már el hány napot töltöttél el munkával, pénzkereséssel az életedben, čs hány napot a férjed pumpolásával?
Ezt csak olyan emberrel lehet megcsinalni aki hagyja. Ha en elkezdenek orditani a ferjemmel felhanytorgatva 20 eves serelmeket siman visszauvoltene pontosan ugyanabban a hangnemben ahogyan en.
es en is igy vagyok ezzel.Ettol fuggetlenul nalunk is van vita sot a 37 ev alatt volt veszekedes is, de csak azert mert "rossz napom volt" ez nem megy.
Abban meg igazad van hogy a gyerekkel szemben megvan a visszafogott modor (meg is lesz mindig ) es azt latja hogy apammal orditanak mert anyu eppen ideges volt, ebbol siman rajon hogy apu a boxzsak es en meg azt csinalok ami tetszik.
mert azt nem gondolnam hogy majd a gyerek betolt egy bizonyos kort es attol majd rajta is kitolti a mama az idegesseget mert mar eleg nagy hozza.
Nagy duma az egesz, jot szorakoztam rajta.
nekem egyebkent hobbym ha valaki ellentmondasba keveredik onmagaval nem vagyok rest visszakeresni mindent ami erre vonatkozik. akar napokon keresztul is.
mint egy makacs bulldog
A GYERMEK SZENT, nert o az oltari szentseg, apuka meg kapja be mert o felnott es egyebkent is a szent ded megszuletese ota atment penzkereso automataba.
nem tudom mit nem ertesz ezen?
"Illetve, ha már babákról beszélünk, az ő esetükben számomra is elfogadhatatlan bármiféle pofon vagy hasonló. De ebben, gondolom, mindannyian egyetértünk."
Nem mindannyian. Az egyik fórumtárs akinek olyan sokan a védelmére keltek egy másik topikban még régebben kifejtette a nézeteit, miszerint már babakorban el kell kezdeni a testi fenyítéssel való nevelést, mindezt szemléltette is egy példával, miszerint amikor az éppen felállással próbálkozó babája az asztalon lévő hamutartót(!) piszkálta, ő bizony rácsapott.
"Hát mikor megtudta a férjem jól összevesztünk, olyan olaszosan. :)"
Na szép, milyen pár vagytok ti, hogy veszekedtek, majd jól elhagy a férjed valakiért, aki még életében nem emelte fel a hangját :)
Komolyra fordítva a szót, én nagyon ellene vagyok mindenféle testi fenyítésnek, de el tudom képzelni, hogy egyszer-kétszer majd annyira felmegy bennem a pumpa, hogy bizony majd kap egyet a seggére. Már csak azért is látok erre némi esélyt, mert most, ahogy bontakozik ki a kisfiam személyisége, látszik, hogy bizony nem lesz könnyű eset (biztos tőlem örökölte
). De azon vagyok, hogy ne forduljon elő ilyesmi, mert én nem látom értelmét, szerintem csak ronthat a helyzeten. Szerencsére ezidáig még nem fordult elő. Nagyon egyetértek abban az előttem szólókkal, hogy nagyon nem mindegy, hogy egy pofon indulatból, dühből, tehetetlenségből csattan el, vagy hideg vérrel, előre megtervezetten, direkt abból a célból, hogy megalázzuk a gyereket, fitogtassuk az erőfölényünket, és megmutassuk neki, hogy "hol a helye a családban".
Nekem ez utóbbi a vesszőparipám, de a sírni hagyás is szintén. Szerintem az egyik legnagyobb kegyetlenség, amit a gyerekünkkel elkövethetünk, hogy baba korában sírni hagyjuk. Akkor is, ha "nevelési célzattal tesszük", és akkor is, ha valami más, halasztható dolgot a fontossági sorrendben előbbre soroljuk, gondolok itt arra, hogy "csak addig sírt a baba, amíg kiteregettem, elmosogattam, porszívóztam, nagytesóval kishajót hajtogattam stb", mert a babának aztán tökmindegy, hogy miért hagyják sírni, csak annyit fog érteni az egészből, hogy magára hagyták és nem számíthat senkire.
Illetve, ha már babákról beszélünk, az ő esetükben számomra is elfogadhatatlan bármiféle pofon vagy hasonló. De ebben, gondolom, mindannyian egyetértünk.
Baba-mama klubban egyszer szóba került, hogy "egyszer-kétszer minden családban elszakad a cérna", és mondjuk kb. 15-ből csak 1 anyuka mondta, hogy ő még tényleg sose ütötte meg a gyerekét (nem babákról beszéltünk nyilván, hanem nagyobbakról).
Fene tudja, biztos mindenkinek van valami "ilyet aztán soha, mert fuj"-vesszőparipája - úgy látom, sokaknál a pofon egy ilyen dolog. Nálam meg pl. az, hogy sírni hagyással trenírozni a babát. Na, én meg erre háborodok fel, ha hallom valakitől/ről, hogy ezt csinálja/csinálta.
"De a spontán nem nevelési célzattal adott,hanem szívből jövő,elszakadt cérna."
Végre valaki meg tudta ezt ilyen frankón fogalmazni, ha már nekem nem sikerült!
Valahol olvastam is egyszer, hogy a hidegvérrel adott pofon, na, az a gáz. És amikor bevallom, hogy adtam már pofont a gyerekemnek, akkor az értetlenebbje nyilván egy poroszos, kegyetlen, összeszorított szájú, jéghideg némbernek tart, mert azt hiszik, én is úgy megtervezem a pofonadást a gyereknek, mint ők azt, hogy melyik tettére pontosan milyen nevelési célzatú szavakkal reagáljanak. (Akinek nem inge, természetesen ne vegye magára.)
Én általában higgadt vagyok túlságosan is,mégis megesik néha hogy a szavaim nagyobbat ütnek,mint egy boxoló ökle. És amikor egy számomra kedves,szeretett emberrel teszem ezt,hidd el hogy nekem jobban fáj,mert tudom hogy kivédhettem volna.
De épp az a szép,hogy családon belül,vagy nagyon erős baráti köteléknél ez elfogadható,tolerálható. Ha így történik,nem gyengébb,hanem erősebb lesz a kapocs. Viszont abban igazatok van,jól látjátok,az ilyesmivel tilos visszaélni. De szerintem ilyen esetről Babyface esetében szó sincs.
Indulatos ember,de nem rossz ember.
És ha belegondoltok,igaza van. A férj az (ideális esetben),aki mindenkinél jobban ismer minket. Aki annyira szeret,hogy elvisel minden hibánkat,hóbortunkat,nyűgünket. Amikor lehiggadunk,neki teszünk meg minden jót,amit nő férfinek adhat. Ennyi. Ezért tűr sok férfi. Szex és szerelem.
A gyerekeknek pedig mindig hatásosabb egy spontán "rajtaütés",mint az állandóan beígért,és be nem tartott pofonok. Minden ígérgetéssel kevesebb hitelünk lesz a gyereknél. A spontán pofonokra mindig emlékezni fognak,akár jogos akár nem,és nem fognak haragudni. Ugyanis a nevelési célzatú beígért pofont felülbírálhatja akár felnőttkorában is. De a spontán nem nevelési célzattal adott,hanem szívből jövő,elszakadt cérna. És még ha kisebb is,jobban fáj a gyereknek,de nem fogja felróni,legfeljebb anekdota lesz belőle.
Szerintem itt simán elbeszélünk többen is egymás mellett, és személyesen egy teljesen normális beszélgetés lenne...
Én abszolút az érzelmek kimutatása / kimondása mellett vagyok, de semmiképp nem olyan formában, hogy ezzel megbántom a szeretett férjemet, vagy gyerekeimet. I
gen, és ebből összesen annyi a levonható, hogy máshogy élünk...
Ő nem egészen így értette.
Normális dolog az érzelmek kimutatása egymást szerető emberek között. Is.
Egy-egy veszekedéssel,hangosabb vitával olyan szelepek nyílnak ki,amik egy elfojtott indulat esetén később robbannak. És nem éppen akkor,amikor ok lenne rá.
A lábtörlő szavadat pedig keménynek találom.
Napok óta elnézem,tényleg kipécéztétek magatoknak. Másképp él mint ti. Én is. Baj lenne? Szerintem nem,nekik úgy jó,nekünk így jó,nektek pedig amúgy jó.
Na igen, en se szeretnem, ha a masok miatt felgyulemlett idegesseget, feszultseget rajtam vezetne barki is le. Akkor inkabb menjen futni.
S en se fogom artatlan, altalam szeretett emberen levezetni, csak mert olyanom van.
Én azért nem bánom, hogy senki nem néz a családból lábtörlőnek, de ízlések és pofonok különbözőek...
A további piszkálódásokra nem fogok reagálni, ugyhogy javaslom a kis csapatnak, hogy pécézzenek ki valaki mást, akin a továbbiakban jóízűt lehet csámcsogni.
EGy másik hozzászólásodban pont az ellenkezőjét írtad.
Hogy a gyerek megért mindent, ha szépen elmagyarázod neki.
Akkor most mi van?
Ezt most komolyan mondod?
Hogy a gyerekkel szemben kontrollálni tudod az ingerültségedet, a férjeddel szemben meg nem?
Szerintem meg ha valaki képes az önkontrollra, akkor gyakorolnia kellene a többi családtagjával szemben is.
Vagy a családtagjaid nem egyenlőek a te szemedben? A gyerek megérdemli, hogy visszafogd magad, a férjed meg nem?