Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!"
Létrehozva: 2014. Április 15. 17:09
Egy pár intimitásában az egyik legnagyobb kihívás nem más, mint a gyermek: örök kérdés, hogyan hozható össze anyaság, apaság és a szexualizálás. Szextanácsadónk, Bibók Bea mesél a legjellemzőbb mintákról.
Nők Lapja Café: ,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!\"
Nők Lapja Café: ,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!\"
"...A gyerek esetében vissza tudom fogni magam, de a férjemmel már nem..."
=> És akkor én kapom, hogy nem vagyok őszinte, amiért nem kapja a család az "áldást" tőlem, max. az alkesz szomszédot kérem meg kicsit emelkedettebb hangon, hogy a mocskolódást a lakásban intézze...
Ez pont ugyanaz, akkor a gyerek miért nem kapja, ha már annyira hitelesek és őszinték akarunk lenni?
Na igen, ez az, csak lusta voltam kikeresni.
Itt volt az ideje hogy befejezd. a bocsanatkeresed meg azert nem erdekelt mert ez mar nem az elso alkalom volt hogy a fiammal hozakodsz elo. minden topic ahol szoltal hozzam ezzel volt tele.
te egy szerencsetlen no vagy ezert eled ki magad hol itt hol azokon akik a kozeledben vannak.
ha tudnal angolul akkor ertened azt a kifejezest amire az angol azt mondja
"white trash". ez te vagy ennel megfelelobb kifejezes nincs talan a magyarban se szamodra.
a legpontosabb megkozelitese az hogy olyan szemely aki moralisan a retege legaljat kepviseli.
a fogyatekossagod annyibol kapcsolodott a temahoz hogy a rosszindulatod es a frusztraltsagod, a ferde felfogasodarra utal amit a ferjem jol latott. nemcsak kivul, belul is serult vagy.
OFF:
Csak téged minősít, hogy miután bocsánatot kértem tőled azért, mert előhozakodtam a fiaddal, ott próbálsz belém rúgni, ahol (szerinted) nekem a legjobban fáj. Csak azt felejted el, hogy amivel én előhozakodtam, az szorosan kapcsolódik a témához, de az én betegségem nem tudom hogy jön ide. Sehogy, csak bepróbálkoztál vele, mert azt gondoltad, hogy ettől majd kiborulok, és akkor te boldogan dörzsölgetheted a tenyereidet, a férjeddel együtt. Nem jött be, nekem ez nem egy érzékeny pont, legalábbis nem úgy, ahogy gondolod, ugyanis én elfogadtam az állapotomat, szóval nekem ez olyan, mintha mondjuk egy szemüvegesnek azt mondanád, hogy "bibibiiii de gáááz vagy, pápaszemes négyszemű". Szóval csak mosolyogni tudok rajta :)
És mostantól tényleg befejeztem a veled való kommunikációt.
Ez egy nagyon bölcs hozzáállás.
Tapasztalataim alapján legkésőbb a kamaszkorig mindenki eljut a pofon beígéréséig.
Egy kétéves gyerek anyjaként könnyű ilyet kijelenteni.
Kiváncsi lennék a véleményedre akkor, amikor túlvagy egy-két gyerek kamaszkorán.
Én jelenleg a harmadikkal nyomom, aki alapjában egy kedves, jól kezelhető gyerek.
De néha olyan flegma és szemtelen, hogy komolyan tűrtőztetni kell magam, hogy ne keverjek le neki egyet.
Mielőtt megbotránkozol: még nem kevertem le.
De már többször beígértem.
Fantasztikus legkor a kis tronorokosnek
viszlat kedves babaarc, nem kene allandoan bekeveredni mint majom a hazicernaba
Par napig nem tudtam jonni, de gondolom a vita azota is fennall
Teljesen igazad van, en is probaltam nem vagdalkozni olyan mertekben ahogy Babyface tette, de mostanra rajottem hogy nem erdemes finomkodni.
szokasom ellenere megmutattam a hszolasait a ferjemnek es azt is mondtam hogy ez a no fogyatekkal elo szemely. Erre csak legyintett es annyit valaszolt, akkor meg hagyd a csudaba, valoszinuleg azert ilyen gonosz mert sokuknak nemcsak a teste hanem a lelke is megnyomorodik.
azt hiszem igaza van . Es azt is gondolom hogy sokszor az ilyen ember addig provokalja a masikat amig a kepebe nem vagjak a fogyatekossagat es akkor diadalittasan ujjong hogy milyen szemetek az emberek.
csak azt felejtette el hogy a balhet o kezdi.
Szegeny vegulis inkabb sajnalatot erdemelne, de a modora ezt nem teszi nekem lehetove.
Mas:
Mindenkinek nagyon koszonom aki megertette es mellem allt abban hogy mennyire tusko es undorito dolog az hogy ez a szemely minden leheto alkalommal a fiam eletevel ervel ill. vagdalkozik. en mar megprobaltam ezer esetben elkerulni hogy nem szolok hozza, soha nem szolitom meg de nem fer el tolem.
Ettol fuggetlenul ezentul is el fogom kerulnia hogy eddig talan egyszer megerti hogy nem vagyok kivancsi a velemenyere. Betudom a kotekedesi hajlamot annak hogy mint fogyatekkal elo (nem veletlenul hozom en is fel) itt vagy eppen a hozza kozel allokon tolti ki a duhet, eindulatait. csakhogy en nem vagyok senkije, es ennel fogva nem kimelem sem az onbecsuleset sem az erzeseit .
Óriási a különbség a morcos kedv és eközött: "durvábban fogalmaznak, nagyobb ügyet csinálnak egy apróságból, esetleg mondanak olyasmit, amit később megbánnak".
Morcos én is szoktam lenni...
Nem helyezek pofont kilátásba, mert nem tartanám be, csak megkérem a delikvenst, hogy normálisan szóljon hozzám. Egyelőre elég, de még nincs kamaszom.
Soha nem mondtam olyat, hogy úgy szoktam beszélni a férjemmel. Olyat mondtam, hogy ha valami bajom van, akkor előfordul, hogy morcosabb vagyok vele.
De nem tudom miért kell ezen ennyit rugózni. Az általam ismert emberekre mind jellemző, hogy bizony nincsenek életük minden pillanatában a toppon, van, hogy lehangoltak, problémájuk van, stresszesek, nyűgösek, fáradtak, és olyankor bizony előfordul, hogy nem olyan kedvesek, nem olyan türelmesek, durvábban fogalmaznak, nagyobb ügyet csinálnak egy apróságból, esetleg mondanak olyasmit, amit később megbánnak.
Te kivétel vagy ez alól, oké. Te mindig kedves vagy, esetleg csak pofozkodást helyezel kilátásba :)
De attól még az emberek többsége (szerintem) így működik.
Saját bevallásod szerint szoktál "úgy" beszélni a férjeddel pl...
Akkor most mi is van?
A legkisebb, az engem is kóstolgat rendesen. Hát majd megtanulja.
Most már elég, ha mondom. Attól még hepciáskodik, de csinálja.
Nem tudom, én nem azért nem beszéltem úgy az anyámmal, mintha a fenekemből rántottam volna elő, mert féltem a pofontól.
És ugyanígy szeretném, ha a kisfiam sem azért tisztelne engem, mert különben jön a pofon...
Soha nem ütném meg, és nem is fenyegetőznék ilyesmivel, nem akarom, hogy féljen tőlem.
:)
Én is betartom amit ígérek, kivéve a pofont.
Azt könnyen a számra veszem, de nem tudok élni vele, a nagynál azért,mert nagy, a kicsiknél azért, mert kicsik.
Hát én inkább nem próbáltam ki...Ahogy írtam, Anyukámra mindig is lehetett számítani, mindig betartotta, amit ígért...
És szerintem nem is lett volna.
Én is mondtam ilyet a fiamnak, holott tudom, hogy ha ilyet terveznék, kellene hoznom a kisszéket :DD ami ugye tönkre vágná a spontaneitást.
Ettől még mondtam neki.
Mondtam, de nem ütném meg.
Anyukám elég egyenes ember. Lehet tudni, hogy amit ígér, azt betartja, jót is, rosszat is. Ha én kamaszként megalázónak tartottam egy pofont, akkor nem kényszerítettem ki.
Neki nem lett volna megalázó, hogy a tizenéves kis p...a úgy beszél vele, mint akit a fenekéből rántott volna elő?
Hasonlóan gondolom.
Télen egyszer volt, hogy emeltebb hangon szóltam a férjemhez, amikor váltig állította, hogy nálam van a koribérlet (Ó, mekkora probléma...). Gyerekek azonnal szóltak, hogy ne veszekedjünk.
Mondtuk nekik, hogy nem fogunk összeveszni ilyen hülyeségen.
Nem kell ezt túl bonyolítani, Anyukám jelezte, hogy vele ezt nem. Én értettem belőle és pont. Semmilyen pofon nem lett belőle.
Ha ezt nem mondta volna, akkor tuti, hogy máskor is tapló lettem volna vele, ha épp a kamasz-hormonjaim úgy hozzák. Így nem voltam.
Ettől még a mai napig minden gondomat-bajomat meg tudom vele beszélni.
Őszinteség és bunkóság nem ugynaz. Sőt nem sok köze van egymáshoz.