Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!"
Létrehozva: 2014. Április 15. 17:09
Egy pár intimitásában az egyik legnagyobb kihívás nem más, mint a gyermek: örök kérdés, hogyan hozható össze anyaság, apaság és a szexualizálás. Szextanácsadónk, Bibók Bea mesél a legjellemzőbb mintákról.
Nők Lapja Café: ,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!\"
Nők Lapja Café: ,,Nekem a gyerekek az elsők, nem a szex!\"
Most kekec leszek, de az a helyzet, hogy nekem kicsit gyanús, hogy minden apuka éjjel-nappal gürcöl, és ezért otthon hullafáradt és hozzá se lehet szólni.
Főleg annak fényében pl., hogy egy kollégám lebukott az asszonynál, hogy nem is túlórázik, csak bent netezik meg játszik munkaidő után a cégnél, mert egyszerűen nem akart a gyerekkel foglalkozni.
Még mielőtt valaki nekemesne, hogy mit képzelek én, az ő férje igenis - én nem állítom, hogy minden apuka kummant, csupán azt, hogy statisztikai alapon valószínűleg akad néhány, aki kummant.
Teljesen egyetértek, az én gyerekem is ilyen típusú, abszolút személyiség függő.
Most, hogy már nagyobb, végre jobban elvan magában is, de ha tudná, hogy mondjuk nem nyithat be, tuti, hogy benyitna. Amúgy is stresszes lennék, ha ilyen körülmények között kellene "teljesíteni".
Túl sok a MAJD / HA / TALÁN a történetben...
"Amúgy is, el is szoktunk már egymás közelségétől. " ...és talán itt a dolog nyitja... :-(
Nehezen tudom elképzelni, hogy sok év után hirtelen egymásra talál egy pár, de attól még minden lehet.
Talán ha van tesó, könnyebb neki is. A miénk egyke, egyértelmű volt, hogy mi vagyunk neki a társaság. Főleg, míg olyan kicsi volt.
Nagyobbacska korában is nagyon szeretett a társaságunkban lenni, de mi is szerettük ezt.
De mondom, az esték teljesen szabadok voltak az első perctől kezdve. Mintha mindig is úgy "szervezte" volna, hogy oké, egész nap enyém anyám, de este átadom faternak..
Nem is volt ebből gondunk sosem.
"részben szerintem azért sem, mert tették a millió egy dolgukat a hétköznapokban, és nem is volt idejük ilyen ideológiákon tépelődniük, hogy hú, akkor most mi jól élünk-e vagy sem."
Stimmt, de nem gondolnám, hogy ez a követendő út. Az arany középutat kellene megtalálni.
"bár nálam nem férne bele, nagyon bizarrnak tartom, hogy a gyerek tudja, hogy most mi történik "
Miért gondolod, hogy tudja? Szerintem csak annyit tud, hogy "anyáék most pihennek". Nem hiszem, hogy kiselőadást tartanak neki biológiából :)
Szerintem nagyon fontos "Apucival" éreztetni, hogy ugyanúgy szeretjük, csak most a picivel kell többet foglalkoznunk. Adjunk neki is munkát a gyerek körül, tegye tisztába, fürdesse, meséljen neki. Főzzük a kedvenc kajáját, konkrét szex nélkül, simogatással, puszival várjuk amikor hazaér.
A legfontosabb, ha már akkora a gyerek, hogy másra lehet bízni, hetente, de legalább havonta egyszer menjünk el kettesben moziba, vacsizni, vagy csak sétálni.
Soha nem tudom meghálálni nővérem segítségét, aki nem csak pár órára, hanem hetente egy egész napra volt gyerekeinkkel, mi meg szabadprogramot csinálhattunk, este mozi, "alvás" nővérem lakásán, de. lustálkodás, és csak ebéd után mentünk csak haza.
Valahogy így kell jól csinálni! A legfontosabb, hogy a feleség és férj közvetlenül kapcsolódjon egymáshoz a szerelmük által, és közösen kapcsolódjanak a gyermekükhöz. Ha a férfi érzi, hogy nem szorul a gyermek mögé a sorban, hanem a nő képes őt megtartani őt családfő és férfi minőségében, akkor a párkapcsolati egyensúly nem billen meg a gyermek születésével. A nő nőként is remekül tud működni a kapcsolatban, a férj is férfinek érzi magát. Ha megvannak a párkapcsolatban az erotikus töltetű szikrák, az intimitás és a jókedv, akkor ráadásul még remek férfi illetve női mintát is adunk gyermekünknek, akinek ez lesz az elsődleges példa majd a leendő párkapcsolatában!"
De miért csak anyuka foglalkozik a kis Lucával? Apuka csak megcsinálta oszt' csá, a többi anya dolga? Ő miért nem foglalkozik, játszik vele?Nálunk legalább ugyanannyit foglalkozik a férjem a kislányunkkal, mint én. Hétvégén rendszeresen csinálnak programot közösen, addig én csinálom a dolgom itthon. És szerencsére egyre több családban látom ezt. Mintha a pasi csak egy szexgép lenne, az apai szerep már nem is hárul rá.
"Bevezettük a vasárnap délutáni csendes pihenőt, amikor remekül tudtunk szeretkezni a párommal. Megtanítottuk Lucának, hogy ha mi elvonulunk, akkor ne zavarjon. Ő pedig boldogan mesélte a nagyiknak, hogy anya meg apa mennyire szeretik egymást!"
Én ezt nem hiszem el, nagyon életszerűtlen. Nem tudnak már mit kitalálni!
1. Egyáltalán nem foglalkozom a környezetem véleményével - főleg, ami a baba ellátását, gyereknevelést illeti
2. Baromira nem érdekel, ha mondjuk több mint egy hétig nem törlök port .... azt a jó húsz percet - ha picikénk épp alszik - szívesebben szánom hempergésre apával :)
(Nem azt mondom, azért nem árt, ha a pár szexuális étvágya egyébként is közel azonos volt már a gyerek érkezése előtt is, de nálunk szerencsére ez is rendben volt eddig is. Mióta szülők vagyunk, sem változott semmi. Sőt, alig vártuk, hogy leteljen a 6 hét megvonás :) :) )
Szerintem nem arról van szó, hogy azt éreztetjük, hogy valaki kevésbé fontos a családban, mint a másik.
Nem személyre vonatkozik ez, hanem cselekményre, szituációra. Igen, a gyereknek is meg kell tanulnia, hogy nem 0-24-ben körülötte forog a világ.
Nem, sajnos nem ilyen egyszerű ez. Az enyém 2 éves koráig aludt délután, utána max. lelőhettem volna, hogy elfeküdjön.
És utált egyedül a szobájában lenni. Pár percig elvolt, de jobban szeretett a közelünkben játszani, ezért egy csomó holmiját kiköltöztette a nappaliba egy sarokba. Ott ugyan egyedül is elvolt, nem kellettünk hozzá minden percben legózni vagy autózni, de akkor is látni/hallani akart minket.
Mondjuk este meg 8-kor menetrendszerűen kidőlt, szóval miénk volt egy csomó idő az estéből.
De itt nem arról van szó, hogy a gyerek alszik délután, a szülei meg addig elvannak, hanem arról hogy megtanították a gyereknek, hogy ő márpedig olyankor nem zavarhat, mert anyáék szexelnek.
De még ez sem lenne olyan hatalmas probléma (bár nálam nem férne bele, nagyon bizarrnak tartom, hogy a gyerek tudja, hogy most mi történik és nem mehet zavarhatja a szülőket akármi is történik, mert ők most romantikáznak), de nekem elsősorban azzal a kijelentéssel van gondom, hogy apa az első, és utána következik a gyerek. Nem hiszem, hogy ez az elv jó hatással van a gyerek önértékelésére. Egyáltalán bármilyen rangsort felállítani egy családban nem egészséges. És ezt a rangsort nem arra értem, hogy a gyerek dirigálhat, vagy hogy ő a főnök, hanem úgy értem, hogy nem helyes, ha bármelyik családtaggal azt éreztetjük, hogy ő kevésbé fontos, mint a másik.
Lehet/biztos én rontotam el, de az én fiam születésétől fogva nem képes, nem hajlandó egyedül elfoglalni magát. Még nem tudott megfordulni az ágyon, de már kiabált utánam ha letettem a kanapéra és kimentem a konyhába. Bevittem a járókát a fürdőbe, hogy ott ellegyen, mégsincs egyedül, nem a szobájában üvölt egyedül a kiságyban míg zuhanyzom. Ott is balhézott utánam. Konyhában főzés közben detto. Dobálta kifelé a játékait. Egyszerűen nem hajlandó magában ellenni, nagyon igényli a társaságot. Más gyereknél is látom ugyanezt. Aztán van olyan, amelyik meg egész nap elmolyol magának nem is akarja hogy belefolyjon ebbe bárki is.
Szóval nem vagyok benne biztos, hogy tanítás kérdése. Ennek ellenére tök jó ha vasárnap du lehet magunkra időnk akkor is ha a gyerek már nem alszik, de nem biztos, hogy kivitelezhető is minden esetben.
Én valahol a kettő között érzem helyesnek a dolgokat.
Nem értem miért gond az, hogy mondjuk hétvégenként délutánonként bevezet a család pihenőidőt.
Gyerek alszik, felnőttek meg amihez kedvük van. Szex, alvás, olvasás, tv bármi.
Ha már akkor a gyerek, hogy nem akar délután aludni, addigra már simán meg lehet értetni vele, hogy attól még a szülei szeretnének egy kicsit pihenni, addig játsszon szépen a szobájában.
Egy gyereknek egyedül is el kell tudnia foglalni magát. Erre is meg kell tanítani.
Tényleg, még ez is elég gáz az irománnyal kapcsolatban, hogy elég egyoldalúan mutatja be ezt a problémát, mintha mindig minden a nőn múlna. Pedig hány olyan sztorit lehet hallani, hogy az apa hidegül el, mert csak az anyát látja a párjában, nem pedig a nőt, akkor sem, ha a nő mindent megtesz, hogy vonzó maradjon.
Itt az nlc-n is nem egy olyan topicot olvastam, hogy a férj már a terhesség alatt eltávolodik, mert zavarja, hogy ott van "köztük" a baba.
Jó lenne, ha az ilyen "szakértők" egy picit több energiát szánnának a téma kifejtésére, és nem csak ostoba közhelyeket puffogtatnának, és adnának hülyébbnél hülyébb tanácsokat, amikkel raádásul még kárt is okozhatnak, ha valaki megfogadja őket (itt megint csak az utolsó bekezdésre gondolok, hogy apa az első, gyereket vasárnap délutánonként kizárjuk a szobából mert akkor szexelni kell és punktum stb...)
Ja, ezen én is leakadtam.
Kezdem rohadtul unni, hogy az ilyen (önjelölt?) pszichológus-félék úton-útfélen ezt a baromságot sulykolják az emberbe, hogy ez lenne a normális. Mi a fene? Ennyire gány alapon áll minden házasság, hogy képtelenek elviselni bármilyen változást??? Minek kell erőltetni ezt a "van gyerekünk, de ettől még ugyanúgy fiatal vehemens szeretők vagyunk"-ideológiát? Az élet változik, és nem lehet minden területen egyszerre maximumot nyújtani.
Nem tudom, más családokban hogy van, de nálunk pl. mindkettőnket annyira lefoglalnak a gyerekek, hogy nincs se időnk, se energiánk azon izmoskodni, hogy deeeee, márpedig nekünk szexelni kell x alkalommal egy héten, mert azt mondták a pszichológusok, hogy az a normális. Valahogy más téma/gondolat/tevékenység/kötelék is van az életünkben, nem csak ez.
És szerintem ez régen is így volt, akkor meg ott volt a kert, a háziállatok, az idénymunkák, meg alapból sok gyerek minden családban, akkor is max. "űzték" a szexet, de hogy nem ment a romantikus "akkor most apa meg anya kettesben romantikázik, mert ez jár nekik, különben megromlik a házasságuk"-parádézás, az tuti.
És nem, nem váltak el, részben, mert nem volt szokás/nem volt lehetőség rá, de részben szerintem azért sem, mert tették a millió egy dolgukat a hétköznapokban, és nem is volt idejük ilyen ideológiákon tépelődniük, hogy hú, akkor most mi jól élünk-e vagy sem.