Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Élettársi viszony buktatói
Létrehozva: 2014. Április 14. 00:44
Házasság vagy élettársi kapcsolat? Manapság sokan az utóbbit választják. ,,Nekünk nem fontos a papír" - hangoztatják. Ám csak első ránézésre könnyű ezt az életformát választani.
Nők Lapja Café: Papír nélkül éltek együtt? Gondold át még egyszer!
Nők Lapja Café: Papír nélkül éltek együtt? Gondold át még egyszer!
Hát először a naivitásod döbbentett le, másodszor viszont az, hogy hiszel ebben a 7 éves baromságban.
Nem kívánom egyáltalán, hogy pofára ess. De olyan érzésem van ahogy olvaslak, mintha egy rózsaszín ködös 14 éves lány írását olvasnám.
Nem kell folyamatosan a rosszra készülni, szó sincs róla, de az életben MINDEN benne van a pakliban, és ezt vagy tudomásul veszed vagy idegösszeroppanást fogsz kapni, ha beüt a krach. Amire egészen pontosan 50% esély van, ahogy a boldogságra is. (És akkor jönne nálad az igazi tudathasadás, ha épp te lennél az, aki borítani akarna majd.) Szóval azt hangoztatni, hogy ti nem vagytok szakítósok, és hasonlók, óriási butaság.
Egyébként meg meg kell nézni, mennyi válás van. Komolyan gondolod, hogy ők nem úgy mentek neki az elején, hogy na majd akkor ők örökre együtt maradnak? Vedd le a szemüveget és légy realista!
Igazán figyelmes vagy, hogy ilyen mértékben figyelemmel kíséred az életemet, de igazán nem kell.
Hogy a lányomat idézzem: SKH azaz semmi közöd hozzá (másnak sincs). Nem mindenkinek úgy alakul az élete, ahogy a nagykönyvben meg van írva, de aki hátránnyal indulva is nyerni tud, aki a szarból tud várat építeni, na az a Valaki. Mindenesetre ahogy a párom mondaná: "megoldottam".
16 éves kor alatt nem is lehet munkát vállalni. Az gyerek munkának számít és a törvény bünteti.
Hogyan élhet 14 éves kora óta egyedül a párod?
Ha jól emlékszem, jóval fiatalabb nálad, a harmincas éveid elején jár.
Neki még 16 éves koráig minimum tankötelezettsége volt.
Szülei merre voltak?
8 osztállyal milyen munkát vállalt, (tudott vállalni), amiből fenntartotta magát?
Pontosan így látom én is. Vannak egyéb kötelező jellegű ceremóniák amin muszáj részt venni, pl. temetés ami szomorú. Akkor pont a legszebbet ami örök életre emlék marad, hagyjam ki?
Bocs, nem neked szólt, hanem szárnyaslónak, de nem szeretném újraírni mobilról:-)
szia, mindamellett, hogy a hozzászólásaiddal egyetértek, ez a 'két barátnő 7 éves kapcsolat- elment 7 év feleslegesen' dolog nekem beakadt. Nézzük más oldalról: ha egy év után elveszi őket a faszi, és 6 év után elválnak (mert ez zgyanúgy benne van a pakliban manapság, nem elszigetelt fejlemény, nem fogják úgy érezni, hogy 7 év elment az életükből feleslegesen?? Ha házasság ér véget, akkor az értékes hét év, ha élettársi kapcsolat, akkor az "elment feleslegesen"? (mindamellett, hogy házas vagyok, és ebben a verzióban jobban is hiszek) Gondolom valamiért együtt voltak a párjaikkal? Nem csak amiatt, hogy egyszer felszegezhessenek a falra egy házassági akvi.kivonatot, hanem mert élvezték az együttélést? mert ha csak azért voltak együtt, hogy majd legyen egy papírjuk valamikor, amit lobogtathatnak, abból a szempontból tényleg értékelhető felesleges 7 évnek. De akkor viszont nem csak maga az együttélési forma a "hibás", hanem a nők maguk is...
Tényleg szépen összefoglaltad, egy valami kivételével egyet is értek.
A kivétel szerintem az, hogy az ember életének legnagyobb döntése nem az, hogy összeházasodik valakivel, hanem az, hogy gyermeket vállalnak. Az szerintem mindent felülír, a legnagyobb öröm a világon. Nem tudom, hogy van-e gyermeked, szerintem még nincs (ez csak tipp), de ha majd lesz megérted. Ha meg nem lesz vagy nem akarsz, akkor tényleg a legnagyobb döntés :)
Szépen összefoglaltad. :)
Nagyon szépen leírtad
.
A papír csak jogi lehetőségekkel való élésre való.
De mégsem hiszem, hogy a házasság egy darab papírt jelent.
Egy esküvő, barátokkal, két tényleg egymásra talált ember életének egyszeri (sokszori...) hatalmas ünnepe, amikor mindkét fél báli ruhát ölt, és gyönyörű lesz a menyasszony, büszke boldog a vőlegény, ők a nap ünnepelt királya és királynője. Az örömüket pedig csupa szerető rokon, barát, ismerős ember jelenléte emeli még magasabbra.
Ezt giccsnek hívják máma. MIÉRT?
Egy esküvő az ember életének legnagyobb döntése, vagy döntésen a koszorú. Aki szerint fölösleges, az elsilányítja élete egyetlen napját, amikor MINDEN CSAK A KEDVÉÉRT TÖRTÉNIK. Mer boldog lenni és bemutatni a párját, mer ünnepelni, mer ünnep túl sok nincs. Kidobni ezt az egyet....sivár.
Senkinek nem hiszem el, hogy egy szürke szerdán átbatyuzni a csajomhoz-vagy ő hozzám- és este közösen eszünk 2 pár virslit, mintha semmi nem történt volna ugyanennyit jelent, úgy is szürke, sokszor unalmas, favágás és mókuskerék a hétköznapi élet. Miért nem fér bele egy ilyen ünnep? Amitől különleges lesz mindig a nap, személyes emlékezetes ünnepe lesz egy párnak, és csak nekik.
Az esküvőt én így akarom látni, és nem leszek soha összebatyuzva a csajommal. Akkor már mindegy, ha csak a programok közösek és mindenki a megszokott önálló ágyában fekszik le aludni.
Az is sz.r ha csak a bajokat együtt megoldandó bútorozik valaki, vagy hogy kéznél legyen anyu...
Apuka ugyanúgy lelépett volna akkor is, ha házasságban él.
Ha egy pasi nem akar gyereket, kötöttséget, akkor sem akar, ha a papír szerint másképp kellene élnie.
Pont erre jó a házasság. Vagyis, hogy az egyik fél (jelen esetben mondjuk a hölgy) ragaszkodik hozzá.
Ha ui. a férfi nem akar kötöttséget, gyereket, akkor nem megy bele a házasságba sem. És máris tudja a hölgy, hányadán áll vele.
Ha belemegy a házasságba, akkor - legalábbis a jogi aktus szintjén - már vállal bizonyos kötöttséget ill. felvállalja, hogy ők már véglegesen összetartoznak.
Amit persze évek múlva még meggondolhat, de ha már most sem meri ezt vállalni, akkor még bizonytalanabb a helyzet.
Csak Tímea34 hsz-ét olvastam el. Hát ez elég szomorú :(
De valahol itt az is benne lehetett, hogy nem figyeltek oda egy apróságra. 7 évente vannak a kapcsolatoknak ezek a hullámvölgyei és ők igencsak közel jártak a második 7 évhez. Ilyenkor kell mindig valami nagyobb családi projektet beiktatni, pl. új gyerek, költözés, építkezés valami ami kilendíti őket a megszokott hétköznapokból és úgy lefoglalja a párt, hogy idejük nincs megcsalogatni egymást de még csak új "barátságokat" sem kötni.
A szüleimnél ez bevált, bár náluk nem volt tudatos, de mégis nagyjából 7 évente jött mindig valami nagyobb volumenű projekt és már lassan 26 éve boldog férj-feleség :)
Az egyedüli pénzkeresőnk tavaly egy "szép" pénteki napon elveszítette a munkáját és másnap szombaton (az volt épp elseje) már új állása volt és felfelé bukott :D Mind anyagilag mind a ranglétrán. Szerencsére olyan a szakmája, hogy nem túl nehéz állást találnia. Ha nem így lenne, akkor valószínű nekem is dolgoznom kellene.
Ha meg mégis úgy alakulna hogy muszáj valamiért, akkor visszamennék a családi vállalkozásunkba (anyumé és az enyém) és ott dolgoznék. Ennyi. Abból a pénzből már el tudnék tisztességesen egyedül is tartani 3 gyereket. Szóval be vagyok biztosítva csak nem tervzem a joli jokert kijátszani :)
Senki nem tervezi, hogy elváljon.
Az élet szonban sokszor produkál furcsaságokat.
A mai világban nem túl szerencsés, ha az egyik fél teljesen kiszolgáltatottja a másiknak.
A pakliban nemcsak a válás van benne, hanem az is, hogy az egyedüli pénzkereső valamiért elveszti a munkáját.
Arra nem gondolsz, hogy akkor mit fogsz csinálni, miből tartod fenn magadat és a gyerekeidet?
Sok boldogságot nektek és kívánom, hogy még 50 év múlva ia együtt legyetek.
De azért akármennyire is ismered a másikat, ne feledd, hogy vannak élethelyzetek amikor az emberek kivetkőznek önmagukból . 3 gyerekkel, de mégy eggyel is nagyon veszélyes ma egy nőnek állás és jövedelem nélkül.
Van egy topic:
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&csatid=&topicid=310775
929 hsz-nel kezd el Tímea34 mesélni a náluk kialakult helyzetről.
3 gyerekkel most hagyta el a férje. Nagyon tanúságos a folyamat, ahogyan leírja, miképp változik a szerelmes férj/apa feleségéhez/gyermekeihez való viszonya.
Iszonyat kiszolgáltatott a nő 3 kisgyerekkel, pedig neki volt/lesz állása, de jelenleg 3, 7 év alatti gyermek mellett esélye nincs pénzt keresni.
Érdemes beleolvasni...
Mondjuk ebből kb. annyit tanul meg, hogy ha valami nem tetszik, hát lelépek.
És nem azt, hogy dolgozni kell egy házasságon, hogy működőképes legyen és nem azonnal felrúgni.
"Nem is akarsz a jövőben dolgozni járni? A saját munkából származó jövedelem végtelenül fontos a mai világban!"
A vőlegényem egyáltalán nem szeretné, hogy dolgozzak, neki nagyon kényelmes, hogy otthon vagyok :) 3 gyereket tervezünk, lehetőleg minél kisebb korkülönbséggel és amellett az elején nehéz is lenne amíg kicsik, bölcsibe egyiket sem szeretnénk járatni.
Meg hát mit mondjak, nekem is kényelmesebb itthon. Így azt beszéltük meg, hogy ha már nagyobbak lesznek a gyerkőcök és unatkozok itthon, akkor valami itthoni munkát keresek (pl. könyvelés kis cégeknek vagy ev-nak) vagy ha addigra lesz saját cégünk, akkor ott intézem a papírmunkát.
Nekünk nem fontos a saját jövedelem, közös a kassza már jó rég óta. Sőt, mióta feladtam az állásom, hogy vele jöhessek nekem nem is nagyon van jövedelmem, mert csak rövid ideig dolgoztam a terhesség miatt. Szétmenni, elválni nem tervezünk, szóval tényleg mindegy ki keresi meg a kenyérre valót. Ha meg egyszer mégis beüt a mennykő, akkor ő nem az a fajta, mint a cikkben szereplő hát nem is tudom minek nevezzem, mert férfi biztosan nem...
De tényleg, egyikünk sem az a szakítós fajta, ha mi szeretjük egymást, akkor szeretjük életünk végéig és nem azért szeretnénk még gyerekeket, építünk házat, hogy elváljunk és marakodjunk a gyerekeken és a vagyonon. Most jöhetnek az elváltak a sosem lehet tudni szövegeikkel, de nem érdekel. A mi kapcsolatunk nem csak a rózsaszín ködös szerelemből áll, hanem van benne tudatos tervezés is bőven. És szerintem aki nem ismer minket, az ne ítélkezzen, mi ismerjük egymást és tudjuk mire számíthatunk a másiktól.
A ház ura típus az egy egoista ember, azt lehet látni.
Reménykedjünk, hogy a lányaid nem kell sokszor 1 évet együtt élni, hogy megtalálják az ,igazit és nem lesz válás a vége.
Mert ma már ott vannak a korai negyvenesek élő példának, hogy hiába a nagy együtt élősdi , mégsem vette el őket senki.