Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Élettársi viszony buktatói
Létrehozva: 2014. Április 14. 00:44
Házasság vagy élettársi kapcsolat? Manapság sokan az utóbbit választják. ,,Nekünk nem fontos a papír" - hangoztatják. Ám csak első ránézésre könnyű ezt az életformát választani.
Nők Lapja Café: Papír nélkül éltek együtt? Gondold át még egyszer!
Nők Lapja Café: Papír nélkül éltek együtt? Gondold át még egyszer!
Bizony ám!
Én annak a híve vagyok maximálisan, hogy ha már odáig eljutott a kapcsolat, hogy komolyan gondolják mindketten, akkor próbálják ki, milyen együtt élni. Mert akkor a rózsaszín köd eloszlik, és ott van a másik reggel gyűrötten, este fáradtan, nyűgösen, akkor is ha húderossz kedve van, ha épp senkit sem kíván a közelébe, amikor utálatos, amikor.... amikor egyszerűen a legrosszabb formáját mutatja, ott vannak együtt a gondokkal, a problémákkal, a bajokkal. Ha akkor is tudják szeretni egymást, ha ezeket a helyzeteket tudják kezelni, megoldani, akkor van esélye a kapcsolatnak. Igen, egy kapcsolatot is meg kell tanulni építeni, meg kell tanulni érte dolgozni EGYÜTT! Még így is lehet sok buktató, ezt szerintem mindannyian tudjuk.
Ha én úgy mennék bele egy házasságba, hogy előtte nem éltem együtt a másikkal, az szerintem zsákbamacska. Akármeddig is jártunk előtte együtt, az együttélés az egyetlen, ami megmutatja a másik valódi énjét, amit sikeresen lehet titkolni mindaddig, amíg úgy nem érzi a másik, hogy már "kerítésen belül" van, az ő háza, az ő vára, ő ott azt csinál, amit akar! Akkor tudom meg, hogy hajlandó-e pl. segíteni otthon, vagy hazaér a melóból, fotel-kézbe sör-tv amit várhatok tőle, vagy hogy a kritikus helyzetekben hogy áll helyt, stb. stb. stb.
Hát hallod, én randizgattam négy évig az exemmel, minden szép volt, jó volt - na jó, nem egészen, de nem voltak olyan kiugró problémák, amiket ne lehetett volna kezelni. Mindaddig, amíg össze nem házasodtunk. Kb. három hét múlva menekültem volna sikítva vissza az időben, ha lehetne olyat, ugyanis mint kiderült, addig volt "dolgos, derék" ember, míg ő nem lett a "ház ura". Onnantól azt hitte, jár neki az ingyencseléd, ő meg azt csinál, amit akar. Kell mondanom, hogy hamar válás lett a vége?
A férjemnek anno azt mondtam két hónap szerelem után, költözzön hozzám, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Ennek 15 éve, köszönjük, jól vagyunk - tényleg. Baromi sok munkánk fekszik benne, és mellesleg mázlink is van, mert hasonló irányban fejlődtünk, az eltelt idő alatt nem eltávolodtunk, hanem összekovácsolódtunk. Ahogy Vitosa is mondja, nem lehet előre tudni, ki merre halad. Nekünk szerencsénk (is) volt. Ja, és ő volt az, aki ragaszkodott az esküvőhöz, én eleinte szkeptikusan álltam a kérdéshez. Viszont a lányaimat is arrafelé fogom terelgetni, hogy minimum egy évig éljenek együtt a választottjukkal, mielőtt összeházasodnának vele, mert addigra már csillapodik a rózsaszín köd, kibuknak a kardinális problémák, körvonalazódik, van-e esélyük hosszabb távon.
"a végén derül ki, hogy kiböl mit hoz ki a szakítás."
pontosan! soha nem tudhato elore, hogy mi lesz a masik arcaba vagva a szakitas eseten. a szakitas extrem helyzet, olyan arculatat mutatja a masiknak, ami a kapcsolat soran teljesen rejtve marad.
A baj csak az, hogy ez általában a végén derül ki, hogy kiböl mit hoz ki a szakítás. Kinga se tudta elöre.
Én is megkaptam az akkori páromtól, aki saját maga kért meg rá, hogy ne menjek dolgozni, mert neki itthon van szüksége rám, hogy mennyibe kerültem neki. Persze nem volt rossz a lelkiismeretem, mert ö akarta. Éppen ezért soha nem is gondoltam volna, hogy ilyen kicsúszik a száján. És de.
Én nem is arról írtam, hogy tartasd el magad!!!
Hanem arról, hogy vannak olyan emberek, akik, ha van módjuk örömmel adnak, és később, alakuljon bárhogyan is az élet, soha nem vetnék a másik szemére.
Ugyanakkor vannak a szarrágók, mint a cikkben a Kinga pasija, aki még azt sem nézi semmibe amit a másik letesz az asztalra, nemhogy még ő adjon.
Egy embert sokszor egy élet kevés, hogy megismerjünk. Mert az emberek változnak. És ha a két ember másfelé változik, akkor megette a fene. Ha én jobbra, ő meg balra, abból nem lehet normális együttélés sem házasság. De ehhez évek, akár 10-20 év is kellhet, mire kiderül. Az ilyen házasságok anno nem bomlottak fel, hanem csendben eléldegéltek, vagy nem annyira csendben ölték egymást napi szinten. Nem volt jobb, sőt szerintem rosszabb. Ma legalább ha így látjuk, akkor könnyebb lépni. Nincs garancia, hogy az a kapcsolat, ami 25-30 évesen tökéletes volt, ugyanolyan tökéletes lesz 35-45 évesen is.
Sajnos nekem már gyerekkoromban is gondoskodnom kellett magamról, mert a szüleim nem voltak képesek erre. Ez a mai napig bennem van.
Pár éve belekerültem egy kapcsolatba, ahol a párom sikeres vállalkozó volt, azt akarta, hogy ne dolgozzak és neki segítsek otthon. Azt mondogatta, hogy ez minden nö álma és nem értette, hogy miért nézek rá olyan hülyén. Pár hónapig bírtam, aztán menekültem onnan. Képtelen vagyok eltartatni magam.
Az 50-60 évesnek nem volt módja kipróbálni.
De a fiatalabb korosztálynak igen, hát, ha meg csak elválnak, akkor meg csak nem annyira célravezető , vagy nem elég hatékony az együttélés, mert hiába, csak nem ismerik egymást
Jó, majd megmondom azoknak, akiknél anno dolgoztam, hogy nem voltam jogosult ott dolgozni...
A páromnak is megmondom, aki 14 éves kora óra egyedül él és tartja fenn magát, hogy nem volt jogosult arra, hogy dolgozzon és megéljen egyedül 18 éves kora előtt.
Mindaddig, amíg a saját bőrén nem tapasztalja valaki, mint jelent egy háztartást elvinni minden terhével együtt, addig nem tudja mit jelent az. Max. halvány elképzelése van az egészről.
Ha megkérdezel egy mai 50-60 éves, akinek sz@r a házassága, hogy miért nem vált el, sok esetben a válasz: mit csináltam volna egyedül? Én megkérdeztem. Akkor is voltak ugyanígy sz@r házasságok, csak nem váltak ilyen könnyen.
Nem kell kiszámolni, de nálunk ez így alakult és én is szeretek a saját lábamon állni egy kapcsolatban is.
Ez nekünk nem nyüg, egyszerüen külön kasszán vagyunk és ez így tök jól müködik. Egyikünk se érzi ezt szarrágásnak vagy cikinek vagy nem tudom minek.
Gyerek nem lesz, nem akarok szülni.
"az éntartottalakel dumát."
Aki ezt így gondolja, annak a véleményén nem változtat a te hozzáállásod.
Aki meg szívesen látott és szeretett, az soha nem vetné a szemedre, még akkor sem ha valóban eltartott volna.
Jujj, ezt így ki kell számolni?
Mi lesz ha szülsz és az ám költséges, meg utána nem tudsz majd dolgozni? Akkor enni sem kapsz?
Persze, csak képletesen írtam....
15-16 évesek NEM jogosultak céges ügyintézésre. Se ma sem tegnap nem volt/van így.
Nem attól lesz valaki önálló, hogy külön él, hanem attól, hogy valóba képes elvégezni, megoldani egy komplett háztartással vagy vállalkozással járó ügyintézést. Képes a problémák megoldására.
Az én véleményem az, hogy ma nagyon leértékelődtek az emberi kapcsolatok, főként sajnos a női szerepek.
Sok a válás, pedig megelőzte az együttélés
.
Nem eszek ugyanannyit, de akkor is úgy látom helyesnek, ha a felét fizetem. A kaját nem tudjuk olyan pontosan kiszámolni, mert munkából hazafelé én is veszek, ö is vesz, a hétvégi bevásárlást szoktuk felezni. Ö talán valamivel többet költ kajára. Ha pedig étterembe vagy szórakozni megyünk, általában ö fizet.
Viszont én kb. 20-25%-kal kevesebbet keresek nála.
ha jo valakivel, mondjuk mert szerelem van a kobon, azzal jo egyuttelni! :-) oszt' ha egyszercsak' nem jo, akkor snitt, es vege! ez benne van, es mindket fel elfogadja, mint az egyutteles feltetelet. ez sokkal becsuletesebb, es autentikusabb modja egy kapcsolat megelesenek, mint lotyonak allni egy hazas pali ala.
ne itelkezz arrol, amirol lovesed nincs! :-D
Én nem írtam ilyet. Te mondtad, hogy 3-an is megkérték a kezed. Na és? Nekem is megkérték többen is...
Szakmai gyakorlaton ilyen munkákat csináltam 15-16 évesen. És nem én voltam az egyedüli, minden osztálytársam ezt tette, mert ez volt a dolgunk. Meg azok is, akik nyári munkára mentek. Vagy manapság is azok, akik diákmunkát vállalnak. Céges ügyintézés...
Tudod, inkább ne akkor próbálgassa képes-e megállni a saját lábán, amikor már ott a gyermeke is. Ne akkor jöjjön rá, hogy mégsem tud együttélni azzal a férfival, amikor már összeházasodtak. Én így gondolom. Más gondolhatja másként, szíve joga. Ettől még az én véleményem nem fog változni.
Ha jól értettem a te 18 múlt gyerekeid arra keresnek, -vélhetően alul fizetett minimálbéres állásokban, felsőfokú végzettség nélkül- hogy a lakás bérbeadója jól éljen.
Ez is lehet egy perspektíva.
De mivel van egy saját családjuk, akkor ott ki lehet próbálni, hogy kifizessék a számlákat, viseljék annak következményeit, ha nem teszik ezt meg, osztják be a jövedelmet, hogy jusson mindenre, stb.
Miért is ne?.
Céges ügyintézésről beszéltem!!
"Ne haragudj, de amiket te írsz, azok nagyon messze vannak a felelősségtől. Megkérdezni, leírni, feladni... Bármelyik tizenéves megteszi. "
Eleve csak 18 fölött lehet..............
Akkor, ha jól értem, a 18 éves gyermekeid keresik meg a pénzt arra, hogy kifizessék a számlákat, viseljék annak következményeit, ha nem teszik ezt meg, osztják be a jövedelmet, hogy jusson mindenre, stb.
Ne haragudj, de amiket te írsz, azok nagyon messze vannak a felelősségtől. Megkérdezni, leírni, feladni... Bármelyik tizenéves megteszi.
Nem önállóak, hiszen nem élnek külön, nem kell egyedül megélniük. Az ember párja akit szeret nem idegen. És nem kell senkivel sem összeköltözni ha nem akar az ember, egyedül is lehet élni, ha elmúlt az ember 18 éves, nagyon jó dolog az.
Még csoda, hogy voltak szerelmeink, kapcsolataink úgy, hogy nem költöztünk össze senkivel sem.
.
Sőt nekem pl. 3 alkalommal kérték meg a kezem, pedig soha nem éltem együtt senkivel sem....
Szóval mégis voltak fejlődőképes kapcsoltaim az életemben.
Már bocs, de hülyeségeket írsz.
Nekem a 18 éves gyermekeim intézik a család minden ügyes-bajos dolgait, sőt a 2 cégünk adminisztratív teendőit is.
Magyarán postán meghatalmazással, amit ők intéztek, telefonon megkérdezték, feljegyezték mik a szükséges okiratok, mi csak aláírtuk azokat.
Napi feladatokat kapnak sms-ben, amit iskola után önállóan oldanak meg.
" önálló és felelősségteljes emberekké" váltak és ehhez nem kellett idegen emberekkel összeköltözniük.
Nem tudom ez most hogy kapcsolódik a hsz-emhez vagy egyáltalán a topihoz, de mindegy.
Egy kapcsolathoz véleményed szerint elég a telefon meg a net? Mert szerintem ezek kizárólag arra valók, hogy a személyes találkozásig fenntartsuk a kapcsolatot. Ismételten leírom, bár már megtettem: nem mondtam, hogy pár hónap után össze kell költözni. De jó esetben fejlődik egy kapcsolat, és ez előbb-utóbb oda vezet, hogy a pár arra vágyik, hogy együtt legyen minden nap, reggel-napközben-este, szóval amikor csak lehet. Ez így a természetes. Szerintem...