Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyre több amerikai anya marad otthon
Létrehozva: 2014. Április 10. 10:40
Az amerikaiak többsége még mindig úgy véli, a gyereknek az a legjobb, ha az egyik szülő otthon van vele.
Nők Lapja Café: Egyre több amerikai anya marad otthon
Nők Lapja Café: Egyre több amerikai anya marad otthon
Ja, bocs kimaradt, nem volt ugraszthatós nagymama, mert ő is dolgozott, a férjem is dolgozott, a nagypapa is dolgozott. Régi szép idők, mindenkinek volt munkája.
Olvasgatom a topicot, ami ismét az eredeti témától némileg elkanyarodott.
Vicces dolgokat irnak egyesek, anyukám 46 évesen lett nagymama (pedig egyikünk sem a gimiben szült és mindketten egyetemet végeztünk)
Ahogy a helyzetet elnézem, mire nyugdijba mehetne, lassan felnőnek az unokák... :)
A munkahelyén vezető beosztásban van, napi 10 órákat dolgozik.
Mégis hogyan tudott volna bármiben is segiteni? ??
Irigylem néha az olyanokat, akiknek van 'ugrasztható' nagymama, de én úgy szoktam ezt nézni, h. végül is ez is a nevelés része.
Mindenkinek a gyereke olyan értékeket visz magával, amit otthonról kapott.
Az én gyerekeim azt látják, a munka, a tudás- tanulás érték. Anya is dolgozik, mama is dolgozik, ez egy jó dolog. Nem is merül fel h. másképp kéne legyen...A fiam kb. 1 éves kora óta mindig van állandós babysitterem. (most már 8 éve és már 2 gyerek van)
még mielőtt bárki azt mondaná, persze biztos milliomos férjem van: egyedül nevelem őket, ez van :))
Szerintem nagyon habitustól függ, hogy ki mennyit tud foglalkozni érdemben a gyerekkel. Én képtelen lennék 0/24-ben egy 1-2-3 éves szintjén lenni. Nekem kifejezetten a férjem panaszkodott a gyerek kb 1 éves kora körül, hogy már kezdek "elagyatlanodni"...és tényleg. Szar volt ezt kimondani, de tényleg leépültem mellette teljesen. Aztán ahogy elkezdtem dolgozni, minden jobb lett. Nekem is. Gyereknek is.
A bölcsiben nekivaló foglalkozások vannak, gyerektársaságban van, én ezt egyszmélyben nem tudom biztosítani 3 éves koráig. Egyszerűen nem tudok mondókázni, vonatot toligálni, mesét olvasni, játszóterezni, megvárni míg 1 óra alatt lesétál 100 métert..stb huzamosabb ideig. Letenni a tévé elé, meg egyáltalán nincs kedvem, mert akkor meg leépül.
Szóval én teljesmértékben bölcsipárti vagyok, gyerek olyan jókat tanul ott, hogy csak lesek.
Nem is tudtam például, hogy egyedül fel tudja venni a szandálját, erre ezt látom tőle egyik reggel. És ezek nagyon jó dolgok.
A bölcsipártiak azt mondják, hogy a bölcsi jót tesz a gyereknek, mert ott ugye vele foglalkoznak vele, "fejlesztik", és azért nem jó, ha otthon van, mert anyuka biztos tojik a fejére, főz-mos-takarít-bevásárol, na meg trécsel a többi anyukával a játszótéren. Állandóan egymásnak ellentmondó érveket soroltok.
De válaszolva a feltevésedre, ez már egy olyan dolog, hogy mindenki más elvek szerint neveli a gyerekét. Mi úgy gondoljuk, hogy amíg pici, addig igenis kapja meg azt az érzést, hogy egy kicsit körülötte forog a világ. Mert még kicsi, most alakul ki a személyisége, a világnézete, most kell benne kialakítani a bizalmat, hogy tudja, hozzánk bármikor fordulhat, nem fogjuk ellökni őt azzal, hogy hagyjál anyának most fontosabb dolga van. Persze ez nem azt jelenti, hogy eldobom a telefont, ha ő úgy dönt, hogy most azonnal játszani akar velem. Vannak nálunk is szabályok, amiket be kell tartani, és igyekszünk következetesek lenni. De olyan nincs, hogy leülök megnézni egy 2 órás filmet ő meg addig nem szólhat hozzám.
Mint mondtam, nagyon szerencsés vagyok, mert van bőven segítségem, így ezt könnyen megtehetem. De itt elvileg nem azon vitáztunk, hogy kinek mennyire nehéz, hanem hogy ideális körülmények közt, ahol az anyuka/apuka tud otthon eleget foglalkozni a kicsivel, akkor is kell-e a bölcsi. Én azt mondom, hogy ilyen helyzetben sokkal jobb neki otthon.
"Én egy embert sem ismerek,aki élete esetleges kudarcaként a bölcsit jelölte meg."
Az én fiam pl. aki 17 éves lesz lassan, mindig azt mondja, hogy bölcsibe volt a legjobb járni:))) Pedig én az igazán gonosz anyák közé tartoztam, már 10 hónaposan beadtam.
Először us a legtöbb nagyszülő nem azért van az unokával, mert azt lepasszoltŕk. Hanem mert nagyi is szeretne vele lenni.
Az ugye mindenki tudja, hogy mennyire más, ha ott van anyuci, mikor nagyičk is.És tök más ha csak kettesben, hármasban vannak
Én apukám például mindent vasárnap délelőtt ragaszkodik ahhoz, hogy 2-3 órát csak kettesben töltsenek a fiammal. És ez nem lepasszolás.
Ez nagyon jó :D
Nézd,hagyd el,nem éri meg magyarazkodnod,a topic utolsó 10-20 hsz-a már a vicces kategoria a kotozkodes szintjén.
Gondolj bele,milyen sok a csonka vagy nem kiegyensulyozottan funkcionáló család. Sőt, ez a legritkább,sajnos.
Ezért sok anya,nagyi el sem tudja képzelni a helyzetet,átérezni meg plane nem. Mert náluk sajnos pont nem adottak az ideális feltetelek.
Vagy mások meg irigylik ezt az otthon lévő anyától és emiatt cinikusan kotekednek.
Nincs értelme belevonnod magad az o általuk generált negatívan cinikus spiralba.
A többieknek üzenem,hogy Babyface többször hangsúlyozta azt,hogy teljesen normális lehetőség a bölcsi,Ha valóban nincs más. De ha van egy anya aki ezt szívvel-lélekkel végzi és ehhez az apa és ha van,a bővebb család is maximálisan partner,előnyösebb.
Ezért kár vele kotekedni.
Munka ide,Gyes oda,ahány ház,annyi szokás.
Higgyetek el,gyermekkel/-ekkel otthon lévő anyák sem mind tespednek a játszótéren trecselve,szinte soha nem járnak plazakba,stb.
Azt se tessék elfelejteni,ahol és hiába rövid a picivel való hivatalos otthonmaradas ideje,az apa vagy a tágabb család együtt keres aannyit,hogy az anyuka letojhatja,hogy neki vissza "kell" menni dolgozni.
Mert nekik így jó es az anya ráér majd akár más munkahelyet keresni,ha óhajt.
Ilyen is van,meg ha nem is gyakori.
Csak mert egyfolytában ezzel a Gyessel meg dolgozni kell-el peldaloztok.
Azért jó pár családban ez nem indok a családfő magasabb jövedelme vagy/és egyéb plusz megtakaritasok,családi pénzügyi segítség miatt.
Persze nem ez a gyakoribb,bárcsak mminden anyának adott lenne a lehetőség és annak függvényeben dönthetne szabadon,nekik mi a jó.
Azért heti pár óra meg a mindennapos reggeltől estig bölcsi közt van némi különbség
De igazad van, ez sem kevés. És akkor mi van? A nagyszülők szeretnek vele lenni. Sőt, legszívesebben ide is költöznének, hogy egész nap vele lehessenek... Szerencsés vagyok, hogy a gyerekemnek ilyen nagyszülei vannak. Ez meg miért böki a csőrötöket? Had ne kérjek már bocsánatot azért, mert a szüleim szeretnek az unokájukkal lenni, ahogy azért sem, mert a férjem nem csak kanapénehezékként funkcionál itthon.
Apa meg pénzt is keres,meg kitakarít,"
Áruld már el, az miért szúrja a szemedet, hogy a férjem is kiveszi a részét a házimunkából? Az előbb még az volt a problémátok, hogy biztos egész nap takarítok és tojok a gyerek fejére. Most meg hirtelen az lett a probléma, hogy a férjem is besegít, hogy ne a gyerek elől vegyük el az időt a házimunkával.
Hetente egyszer egy nap?
Ez sem kevés.
És ja, nekünk is jó, hogy van olyankor egy kis nyugi.
Nocsak.
Mi az hogy nem ér? Most kérjek bocsánatot, mert időnként a nagyszülőkkel van a gyerek? Nem, nem passzolom le, ők akarnak vele lenni. Ez kb hetente egyszer néhány órát jelent. És ja, nekünk is jó, hogy van olyankor egy kis nyugi.
Nem értem mi ezzel a probléma... Ez azért elég messze van a bölcsitől.
Ha babaarcú másra bízza a gyerekét az nem lepasszolás.
A lepasszolás az,ha Te bízod másra.
Ja és hányszor bízza a nagyira a gyereket?Mert az sem mindegy.
Ahogy mondod,van,aki gyesen is naponta-kétnaponta a nagyira lőcsöli a bébit.
Vagyis otthon vagy,de arra sem vagy képs,hogy kitakaríts.
Apa meg pénzt is keres,meg kitakarít,
Szuper.
vagy amikor a nagyszülőknél van.
Nagyszülők,nem ér.
Lépéselőny.
"Igen,ez érdekes kísérlet lenne,megkérdezni egy otthon levő anyukát,hogy írja össze,naponta mennyi időt tölt konkrétan a gyerekkel,de csak a gyerekkel,tehát nem azzal,hogy főz,mos,takarít ,vásárol, mosogat,hanem konkrétan a kisgyerek épülésével:mesével,énekléssel,beszélgetéssel,játszással-"
Gyakorlatilag egész nap a gyerekkel foglalkozom. A házimunkából rendesen kiveszi a részét a férjem is, így nem fordul elő olyan, hogy a gyerek üvölt, én meg porszívózok. De általában a legtöbb házimunkát együtt csináljuk, a kisfiam imád "segíteni" mindenben. Persze így sokszor kétszer tovább tart a munka, de legalább jól szórakozunk :) Bevásárolni is mindig jön velünk a poronty, azt is szokta élvezni. Nézelődik, időnként választhat magának valamit stb. Naponta általában kétszer sétálunk. A fennmaradó maradék időben pedig játszunk, mesélünk, énekelünk, beszélgetünk.
Ha valami olyasmit kell csinálni, amihez nagyon nem kéne, hogy ott legyen, azt megcsináljuk alvásidőben, vagy amikor a nagyszülőknél van.
Azért azt mondjuk el,hogy USA egyötöde-hatoda már latino vagy chicano vagy hogy mondják és a fiatal generációban még nagyobb az arányuk
Azt mondják ,hogy manapság USA-ban minden második newbornbaby latin
Még valami
Említődött,hogy 3 évenként jön a gyerek,mert ugye úgy jön ki a gyes
Igen ám,ez tabletta korában tervezhető,de korábban nem ez volt,meg különben sem volt gyes,amihez igazodni kellett volna.
Dédanyáink korában még az volt,hogy alig múlt egy éves a gyerek,13-14 hónapos,vagy mondjuk másfél éves,már jött a második,hiszen nem volt fog.gátlás.
Tehát nem fordult elő,hogy egy gyerekkel volt törődve kizárólag 3 évig.
De a régi parasztasszony egyébként sem ért rá éjjel-nappal gyerekezni.
Nagyanyám mesélte,hogy aki úgy szült,hogy mondjuk április,az már 2 hónaposan ment mezőre dolgozni.
A télen szülőknek kicsit több pihenő jutott.
Azt hiszem,nagyon sokaknak téveszméik vannak a réi családokkal kapcsolatban,