Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyre több amerikai anya marad otthon
Létrehozva: 2014. Április 10. 10:40
Az amerikaiak többsége még mindig úgy véli, a gyereknek az a legjobb, ha az egyik szülő otthon van vele.
Nők Lapja Café: Egyre több amerikai anya marad otthon
Nők Lapja Café: Egyre több amerikai anya marad otthon
De ne a mondókák meg a bugyuta énekek száma határozza már meg azt hogy valaki milyen anya!
Bugyuta ének: tudod az óvónők is ezekkel a bugyuta énekkel tömik a gyereked fejét.
Főiskolai diplomával.
Még miért nem reformáltad meg az óvónőképzést?
Hát ez meg is látszik a hsz-eidből (hogy nem akartál soha gyereket), de mégis szültél tehát mazochista is vagy.
De nem is attól lesz jó anya, h abbahagyja a szoptatást hogy meg tudjon inni 2-3 üveg sört esténként, vagy visszaszokjon a cigire.
És ezzel kérkedjen itt a fórumon.
Ez mekkora butaság!
Soha egyetlen percig nem éreztem, hogy szeretnék gyereket. Soha. (azáltal ugye nehezen tudom beleképzelni magam azok helyébe, akik erre annyira vágynak) De ettől még tudatosan terveztük agyereket. Nem azért nem kell. Egyáltalán nem. Mindketten tudtuk a férjemmel, hogy egyszer szeretnénk. És jött. Nem vetettem el (pedig egyáltalán nem vagyok ilyen lelkis, hogy zavarna a dolog) mert átbeszéltük és akartuk, hogy így legyen.
De ne a mondókák meg a bugyuta énekek száma határozza már meg azt hogy valaki milyen anya!!
Inkább az, hogy a gyerek mennyire lesz életképes, vidám, önálló, talpraesett, szeretetrevágyó/adó, beszélgetős, cserfes, vagy épp eleven kölyök.
Az összkép a lényeg!
Senki nem tart pisztolyt a nők fejéhez, hogy márpedig neked szülnöd kell!
2014-ben számtalan fogamzásgátló közül lehet választani. Ha valaki nem érez késztetést, hogy anyává váljon, nincs meg benne az anyai ösztön ismerje fel és ne szüljön ennyi. Az dolgozzon vagy találja meg másban az örömet.
Pontosan
Ahogy meg visszaolvasok..
hát..ezek után nem is lep meg, hogy a tanitók- az óvónők panaszkodnak, hogy a gyerekek képtelenek az órákon koncentrálni, normálisan odafigyelni, hogy le vannak maradva a finommotorikában, hogy a nagymozgásos kézségek sem alakultak ki.....stb.
Egy gondozónő,egy óvónő sosem fog tudni annyit foglalkozni a gyerekkel,mint kellene,hiszen sok gyerekről kell gondoskodni.
Ez olyan,mint a vezetés,
nem elég az óraadó által adott óra,sokat kell gyakorolni otthon apával,anyával.
Svájc külön kategória, ott csak 1971-ben kaptak választójogot a nők...
Másrészt ott kvázi büntetik a dolgozó anyákat, tudtommal törvény van rá, hogy napközben is elérhető kell, hogy legyen valaki a gyerek számára, ugyanis a gyereket haza kell vinni az oviból napközben. Ezt egy dolgozó nő nem tudja megtenni, és ha nincs nagymama, vagy sok pénzért bébiszitter, akkor a munkának lőttek. Másrészt az adózás is úgy van kitalálva, hogy ne érje meg nekik dolgozni, hacsak nem keresnek kiemelkedően jól.
"De nem hiába erősödik az európai anyák között is a hagyományokhoz való visszatérés igyekezete."
Ez miből látszik?
"Egyre többen ösztönösen megérzik,mi a jó valóban nekik és mindezt nem a szociális juttatások mérlegelése alapján és a munkaeropiaci kereslet helyzete kapcsán döntik el."
Ezzel (az előző mondatoddal összefüggésben) azt sugallod, hogy ami "valóban jó", az mindig a hagyományos modell.
Na de mi van, ha valaki azt érzi, hogy nem való neki a sokéves otthonlét illetve a főállású anyaság?
Hát én meg úgy vagyok vele, hogy szívesebben olvasok egy mai (Thomas, Dóra felfedező, Bajkeverő majom, Maszat, Bogyó és Babóca..stb) könyvet mint mondjuk egy Vackort vagy Kip-kop meséket. Nem szeretem. Avítt. Félre ne érts, a hülye mesekönyveket én se szeretem, például Chuggington könyvekben olyan szöveg van, hogy ki nem ejteném a számon, inkább gyorsan átköltöm. ("héé, haver" "vononcok" "zsííír"....boooaaa) És Varrót Danit sem tartom semmire, sztem egy nagy szar.
Mivel van a könyvtárakban az ingyenes baba-olvasójegy, kisfiamnak a nevére már kb 10 hónapos kora óta ki van váltva, így havonta megyek vele könyvtárba. De a régi könyveket nem szoktam neki kihozni. Egyszer próbálkoztam Sicc-cel...de agyhalál!! Ahhoz képest, hogy mondjuk én mennyire szerettem kisgyerekként, most kész horror volt elolvasni.
Tudod, hogy a nagylányom Down-os, így nagyon sok hasonló családdal vagyok kapcsolatban. Az "idősebb" dankák (értst huszonéves) szülei szokták mondani a következőt:
Akkoriban nem volt külön fejlesztés, ilyen csodamódszer, meg olyan csodaprogram. Ők egyszerűen a józan paraszti eszüket használták arra, hogy fejlesszék a gyereküket. Énekeltek, verseltek, mondókáztak, játszottak és a hétköznapi tevékenységek során fejlesztették őket szinte észrevétlenül, bevonták őket a hétköznapi tevékenységekbe, a házimunkába, a kert körüli teendőkbe, feladatot adtak nekik, felelősséggel ruházták fel őket, stb. Ma ezek a fiatalok önmagukhoz képest önállóak, egyedül közlekednek, dolgoznak, stb.
Tehát nem kell semmiféle extra dolog ahhoz, hogy egy gyerekből kihozzuk a legtöbbet, csak oda kell rá figyelni! Miben jó, miben gyengébb, és ennek megfelelő feladatokat, játékokat találni ki nekik.
Egyébként én is könyvmániás vagyok, meg főként énekmániás. Egészen pici koruktól akár órákon át énekeltem, mondókáztam nekik. Aztán persze jöttek a versek, az Arany Lacinak c. verset egész picinek mindkettő tudta már, annyit mondtam nekik.
Ma is imádják a könyveket, roskadoznak a polcok, de mindig kell egy új, egy érdekes, izgalmas...
Teljesen igazat adok neked.
annak idejen en se tudtam sok gyerekverset, ezert ( internet nem volt meg) megvettem az osszes mondokaskonyvet. Onnan olvastuk, nezegettuk a kepeket. Emellet Halasz Judit, 100 folk celsius, stb szolt a kocsiban, otthon rengeteget.
Ma is mondjak milyen sokat hallgattuk, micimacko, hol a nadragom? Borond odon, szamolos..stb dalokat. Igen, lehet nekem mar unalmas volt, de a gyereknek hasznos.
Maximálisan egyetértek!!
Könyv-mániás vagyok.... a gyerekeim egészen kicsi korától mindig a könyv volt az, amit elsősorban ajándékba kerestem nekik..
és igy ahogy mondod.... a mai kortárs gyerekirodalom erőltetett.
Ahogy meg visszaolvasok..
hát..ezek után nem is lep meg, hogy a tanitók- az óvónők panaszkodnak, hogy a gyerekek képtelenek az órákon koncentrálni, normálisan odafigyelni, hogy le vannak maradva a finommotorikában, hogy a nagymozgásos kézségek sem alakultak ki.....stb.
Hiszen épp a kedves anyukák- apukák titulálják bugyutának azokat a dolgokat amikekkel fejleszthetnék a gyereket.
A gyerekdalok egyszerűek.. valóban.. de olyanok, amikekkel a kicsiket beszélni lehet tanitani. Egyszerű szavak- rim- ritmus. Könnyen megragad.
Itt ajánlom mindenki figyelmébe a népköltészetet.
Vagy még más.. nézd meg mekkora piaca van a fejlesztő füzeteknek..
Megy a siránkozás , hogy a gyerek nem iskolaérett 6 évesen..
és veszik neki a gyakorlófüzetet..
De miért is nem iskolaérett? mert anyu -apu nem ült le vele a szőnyegre sosem, hogy játszon és közben játékosan tanitson... pl ilyet.. alatt- felett- között--- alá - közé- fölé.. jobbra- balra... stb.
Ezeknek a dolgoknak teljesen természetesnek kéne lennie.
Helyette inkább szakemberre bizzák a dolgokat... legtöbbször későn- akitől elvárják, hogy behozza amit tképpen ők toltak el.
Igen, nagyrészt ezekre gondoltam. Kaptunk néhány ilyen újabb mondókás könyvet ismerősöktől, rokonoktól, hát engem a hideg ráz ki tőle, képtelen lennék azokat komolyan előadni a gyerekemnek.
A régebbiek közt tényleg van pár nagyon szép. Pl. a Bóbitát, Csiribirit sokat szoktuk énekelni, azt nagyon szeretem én is.
Nem hiszem, hogy ezért kezdett későn beszélni. Én úgy vettem észre, hogy ez nagyrészt alkati kérdés. Mi is mindig "felnőttesen" beszéltünk a gyerekhez, mint mondtam nem igazán mondókáztunk, énekelni is inkább énekeltem neki Tankcsapdát, mint gyerekdalokat :)
Mégis nagyon korán kezdett beszélni, kb 10 hónaposan mondta ki az első szavakat, 1 évesen már tőmondatokat is használt, másfél évesen meg már kb folyékonyan dumált.
Én is nagyon korán kezdtem beszélni, anyám szerint 8 hónaposan (bár el tudom képzelni, hogy kissé túloz, ez azért nagyon korai lenne), szóval ezért gondolom, hogy alkati dolog lehet a beszédfejlődés üteme, és tőlem örökölhette a kisfiam. De persze nyilván sokban függ a környezeti hatásoktól, gondolom az a baba, akihez egész nap nem szólnak egy szót sem, logikusan később kezd el beszélni.
Ezt a verset egyébként spec. épp tudja kívülről a 3,5 éves fiam, szereti, és hallgatta itthon sokszor.
Nem ilyen jellegűekre gondoltam. Hozhatok példát, csak most nem akarok a gyerekszobában kotorászni azért a füzetkéért.
Mert azok a költők szintén hülyének nézik a gyereket...
ARANY LACINAKLaci te,
Hallod-e?
Jer ide,
Jer, ha mondom,
Rontom-bontom,
Ülj meg itten az ölemben,
De ne moccanj, mert különben
Meg talállak csípni,
Igy ni!
Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.
Szájadat betedd,
S nyisd ki füledet,
Nem akarom széthúzni a topikot a többivel.