Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Feleség-visszaváró
Létrehozva: 2014. Április 7. 22:36
A címből talán kiderül, férfi vagyok. (valamennyire…) Megpróbálom tömören:
A történetem banális, csal a feleségem. Természetesen ez már csak az okozat, az ok nyilván én (is) vagyok, az elmúlt 20 évünkben nem tudtam megfelelően szerető udvarló és férj lenni. A távolságtartásom, idegenségem, szemérmességem ugyan nem ellene szólt, ő mégis úgy élte meg, nem tudunk kellően EGY lenni. Aztán egy éve jött egy pasi. De még ez sem ilyen egyszerű, ez a fickó már a házasságunk előtt feltűnt, de akkor a feleségem engem választott. (csak három évvel ezelőtt tudtam meg, hogy már akkor is lefeküdt vele, én csak annyit érzékeltem, hogy udvarolnak neki, ő pedig hezitál…)
A "vakságomnak" két oka van: 1. valóban figyelmetlen, naiv voltam 2. Aki nem ismeri, olvassa el a templomi eskü szövegét Aki belegondol, ez egy igen kemény szöveg. Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.
Számomra most nem az lenne fontos, hogy őt lenémberezzétek, engem tutyimutyizzatok, a hibáinkkal többé-kevésbé tisztában vagyunk mindketten. Számomra most az a kérdés, van-e visszaút? Van-e köztetek olyan, aki valamelyik oldalról már végigjátszott hasonló történetet? Ez ugye egy női oldal, Ti talán jobban tudjátok, mi munkálhat ilyenkor egy nőben, mire érdemes figyelnem?
Azt látom, hogy a feleségem nagyon szerelmes lehet, mással nem tudom magyarázni, hogy olyan (erkölcsi) korlátokat is átlép (hazudozás, mellébeszélés, önámítás) ami szerintem nem igazán a sajátja. Tudja, hogy nem jó így, mégis nem tud álljt parancsolni. Én meg túl azon, hogy szenvedek ettől a helyzettől, nem tudom, miként segíthetném a visszatérését. Bármennyire is szeretnék empatikus lenni, sosem voltam ilyen helyzetben, mint ő, nem ismerem azt az érzést, amikor a szerelem felülír, minden értelmet.
Azt látom, hogy az én hűségem, az úgymond elvi alapokon nyugvó hűség, tudom, hogy mit fogadtam, ez olyan erős kontroll, ami megtart. A feleségem, bármennyire is hívő lélek, abban az értelemben "nőből van", hogy elsodorható. Egy erős férfi képes uralkodni rajta, mert alapból arra vágyik, hogy valakié legyen. És most nem én vagyok az erős férfi. Amikor én voltam, az is inkább a bevehetetlenségem miatt volt, nem tudom, ez érthető-e így? És hát az is jellemzi a helyzetet, hogy a Szerető egy családos férj feleséggel, gyerekkel. Aki ráadásul ragaszkodik a családjához, titkolja otthon a kapcsolatát. Nem akarom azt mondani, hogy csak a farka vezérli, akkor könnyebb lenne eltántorítani a feleségemtől, de azért azt érzékelem, hogy különösebb gátlások nélkül bódítja a feleségemet.
Legalábbis amikor olyan tartalmú levelet ír a feleségemnek (magázódnak a játék kedvéért...), hogy: "Tudok Magának jövőt vetíteni" akkor ez számomra elég mókásan (pontosabban cinikusan) hangzik és nehéz megérteni, hogyan hiheti el mindezt a feleségem???
A végére hagytam az egyik legfontosabb tényezőt: van négy kiskorú gyermekünk. Nagyon nehéz előttük, a szüleink, ismerőseink előtt játszani ezt a színjátékot. Még a magam tűrőképességével sem vagyok tisztában.
Hosszan ecsetelhetném még a részleteket, de bevezetőnek ennyi bőven elég.
De a hűtlen asszonyt tartom.Akit nem vágnak rögtön ki, annak kiny...ják a s..ggét is utána,ez az én tapasztalom ismerőseim körében...
Én azt mondom ez sehogy se jó így. Ha ti ketten közösen megegyeztek abban, hogy már nincs köztetek semmilyen érzelem, és nem akartok egymáshoz érni, de a gyerekeket szeretnétek együtt neveleni ezért megmaradtok egy nyitott kapcsolatban akkor esetleg el tudnátok még éldegélni egymás mellett. Hozzáteszem ehhez az kell, hogy mindkét fél egyöntetűen ezt akarja. Én pl. sose tudnék belemenni egy ilyen vagy hasonló kapcsolatba.
Hosszú távon (szerintem ez a sok hónap is már hosszú táv) a bizonytalanság és a megalázás tönkreteszi az embert. Te is tönkre fogsz menni. El kell döntened, hogy kell e még neked a feleséged (a nő, nem az anya) úgy is hogy msát szeret, vagy ha türelemmel kivárod, hogy véget ér a szerelem és visszakullogna ( feltételezem amíg nem jön másik szerelem). Vagy szeretnél még te is boldog lenni az életben. Szeretnéd e, hogy vki téged szeressen, rád mosolyogjon, neked öltözzön fel.
Az a helyzet, hogy nem emlékszem mekkorák a gyerekek...majd vissznézek.
Azt tudom, hogy sokan vannak:( A számuk szerintem inkább aggasztó, mint az életkor.
nem hangzik jól számomra, de nagyjából igazad van.
Az őszinteség, amit elvárnék, tényleg bonyolult dolog. Most azt mondom, még az is jobb lenne, ha barátként kezelne engem és megosztaná velem az örömeit. lehet, hogy furcsa fából faragtak, de ha kedvesen megmutatná magából azt, ami neki boldogság, az még mindig jobb lenne nekem, mint azt érezni, hogy közömbös velem. Mert azt tudom, hogy szerelmes, tudom, hogy másba, de ha már házastársak vagyunk és közösen neveljük a gyerekeket, ismerjük egymást túlontúl jól is, akkor felesleges ez a fal. Szerintem jobban tud fájni az, amikor úgy megy el, hogy sejtem hová megy és tudom, hogy megint át vagyok verve, mintha megmondaná őszintén. És még én is szerethetőbb lennék, ha módot adna arra, hogy ezt megmutassam s ne legyek a féltékeny férj szerepkörére kárhoztatva.
De féltve örzi előlem ezt az oldalát, és nincs rosszabb, mint hamis kétségek között tartani valakit.
Áh, bonyolult ez a kérdés, hagyjuk...
mazsola, a következtetéseid jelen esetben tévesek.
"És még elvitted a tengerhez is...:("
nem, nem így van, ő vitt el engem, ha úgy tetszik, akaratom ellenére is. Az egész Apósom ajándéka volt, még mielőtt kipattant volna ez az egész ügy. Nem a két szép szememért, csupán a gyerekek miatt. Rosszabb megfogalmazásban a látszat kedvéért.
"a hútlen asszonyt jobban megbecsülik ,mint a hűségest...:(("
Ez sincs egészen így. Az ő olvasatában azért lett hűtlen, mert (leegyszerűsítve) nem becsültem meg. Két dologra nem számított, de legalábbis elhessegette a gondolatot magától: az egyik, hogy ez kitudódik, a másik, hogy ezzel így megvisel engem. De az is logikus, hogy haragszik rám, amiért ilyen helyzetbe "kényszerítettem" és csak bűnhődjek, megérdemlem... Még azt sem mondhatom, hogy nem érdemlem meg. Persze, elképzelni sem tudom, mi járhatott a fejében, ha azt hitte, különösebben nem ver földhöz a döntése. De vlószínűleg, aki szerelmes, nem ezen töri a fejét.
Ezért mondom, hogy a szerelem megfosztja az embert a józan ítélőképességétől. Ezért is szerelem :) Négy napja a rádióban volt egy nagyon jó kis műsor a függőségekről. Az addiktológusok beszéltek a dolog hormonáls hátteréről, az agyban kialakuló jutalmazási pályákról. Persze elsősorban alkoholról, drogról, édességről volt szó, de szó esett a mesterséges szereknek a természetes párjáról is, a szerelemről :)
Nem akarok elméleteket gyártani, de eléggé ördögi kör ez, a szerelem növeli a dopmanin szintjét, a dopamin pozitív jövőképet ad, ez a "hurráoptimizmus" meg nagyon kell ahhoz, hogy az amúgy szétesőben levő család képe ne hasson annyira riasztónak. Legalábbis elviselhető maradjon.
Én meg mesélhetnék arról, mit okoz a dopamin hiánya :))
Menjen el ő,és gondolkozzon,mit akar.De a gyerekek nélkül.
Így csak volt 2 jó hete..:(
És még elvitted a tengerhez is...:(
Én még sose láttam a tengert..mindig mindom, a hútlen asszonyt jobban megbecsülik ,mint a hűségest...:((
Az amorózóval is elbeszélgetnék...
Hat aki szerelmes,annak nem lehet mondani, hogy holnaptol ne legyel szerelmes. Attol fugg tenyleg, mennyire kapta el az aszonyt a gepszij. A jelek szerint jol elkapta. Nem tudom, mit mondtal, hany eveseka gyerekeid. Mit ertenek meg abbol, hogy anyadnak szeretoje van? Ha az a helyzet, hogy apa-anya nem jol el egymassal, vagy kialakul, hogy kulon valnak utjaitok, az kesz helyzet es ertheto. Szerintem az asszonynak annyi, eddig is o tartotta el a csaladot, gondoskodott a gyerekekrol, az uraba mar nem szerelmes, meg fog elni. Ki mit szol, ma mar nem olyan vilag van, csinal mindenki, amit akar, felnott ember. Eso utan koponyeg, 4 gyermek mellett bizony kellett volna apa is, az asszony melle meg ferj. Evvan, ha azt mondod, ez a szeker elment.
Azt mondod, oszintesegnek nyoma sincs. Ugy erted az oszinteseget, hogy szakitan a pasijaval? Nyilvanvaloan tudod, hogy van szretoje, milyen oszinteseg kellene meg ide? Hogy nem targyalja ki? Persze, hogy nem. Ha bolond lenne. Miert tenne? Meglatod, hogy reagal, ha szolsz, hogy akkor most te lelepsz.
Kedves szőlő!
Köszönöm az érdeklődésedet. Úgy terveztem, hogy
negyedév elteltével majd beszámolok arról röviden, mi a helyzet
nálunk... A negyedévből még hátra van két hét :) de végül is nincs
jelentősége a dolognak.
Ma iszonyatosan rossz kedvem van, tehát nem
éppen legalkalmasabb időpontban írok. A lényeg: a helyzet változatlan,
sőt, még mindig lejt a pálya, fogalmam sincs, lesz-e megállás? Az utóbbi
1-2 hétben valami reménysugarat láttam megcsillanni abban, hogy a
feleségem a szokásosnál közlékenyebben (és hihetőbben) tudósított az
eltávozásai okáról, de azt hiszem (és ebben szinte biztos vagyok) nincs
szó másról, mint, hogy az Amoroso szabadságon van és nincs kézközelben.
Így aztán könnyű őszintének lenni. Közben pedig ugyanúgy mennek a
telefonálgatások, emailezgetések, "éppen elkattintások", amikor
megjelenek a színen. A lényeg, őszinteségnek továbbra sincs halvány
nyoma sem.
Júniusban elutaztam két hétre a szülőfalumba, ahol
egyedül voltam és dolgoztam. Nagyon jó volt. Tudtam viszonylag jól a
munkámra figyelni és szinte tökéletesen nem gondolni arra, hogy hol jár a
feleségem. Nyilván neki is jó volt, persze nem mondta. De a
helyzetünkön persze semmit nem változtatott.
Annyi mégis történt,
hogy a szüleinek kénytelen volt mesélni valamit a problémáinkról. De,
hogy pontosan mit és mennyit, azt nem tudom. Anyósomék viselkedésén
semmi sem érződik, várom a megfelelő alkalmat, hogy én is beszéljek
velük, mert szerintem annyit tudnak, hogy nézeteltéréseink vannak.
És
én is elmondtam a szüleimnek a dolgot, de nekik úgymond "hiánytalanul".
Nem bírtam már magamban tartani és nyilván ők is érezték a
szokatlanságát annak, hogy eltűnök otthonról két hétre... Egymásra
borulva sírtak.
A gyerekek annyit tudnak, amit érezhetnek, ha rajtam múlna, már elmondtam volna. Valószínűleg megteszem a vakáció vége felé.
Közben
voltunk egy hétig egy gyönyörű tengerparti nyaraláson. Nagyon nem
akartam menni, mert nincs annál iszonyatosabb, mint ilyen helyen
összezárva szembesíteni magamat a feleslegességemmel. De a gyerekek
először látták a tengert.
Szóval, most csöndes, konfliktusmentes
nihil, ami körülvesz. Már nem próbálok meg kedves leveleket írni,
jeleztem is, hogy ez volt az utolsó, és miután nem mondott semmit, így
nem hiszem, hogy hiányolná. És nem is nyaggatom, hogy beszélgessünk,
úgysem lenne őszinte hozzám. Ő sem osztja meg a gondolatait, így élünk.
De ha kicsit is figyel rám, tudja, hogy ez csupán csillagközi
hibernáció...
Öt hónap telt el, a "lebukás" óta, szép
grafikont lehetne rajzolni, főleg az én lelkiállapotom változásáról. Az
övé sokkal állandóbb, ég a szerelemtől, azt hiszi titokban.
Még nincs
vége a történetnek, noha a házasságunknak minden bizonnyal. Innen
visszajönni az számomra is a csoda kategóriájába tartozna és mint ilyen
teljesen ismeretlen előttem.
Mondtam, hogy nincs ma jó hangulatom...
Kifordítva a finnek nyári viccét: idén a jókedvem egy keddi napra esett.
Mondhatnám, hogy "üdv a klubban", de remélem, hogy mégsem. Amit leírtál, abból még bármi lehet, ugyanakkor én is azt mondom, amit szőlő gondol, nem zörög a haraszt...
Nem vagy könnyű helyzetben. Ha szerelmes a párod, és úgy érzi jól magát, akkor hazudni fog neked. Még a pszichológusnak is.
Ha már felajánlotta neked, hogy bemutat a pasinak, akkor lehet, hogy érdemes élni a lehetőséggel. És alkalmas pillanatban nyugodtan blöffölhetsz neki valami váratlant, amitől megilletődik. És ha nem cáfolja hevesen a szeretői viszonyukra utaló tényt, akkor máris többet tudsz.
De nem biztos, hogy jobban jársz vele, ha többet tudsz, legalábbis nem lesz könnyebb az életed...
A legfontosabb, indulatból ne dönts! Csak rontani tudsz a helyzeten. A még menthető kapcsolatokat is meg lehet mérgezni rossz döntésekkel.
Nekem ugyan nem volt felajánlva, hogy találkozzak az exférjem nőjével, de nem is akartam volna. Minek? Semmi közöm hozzá. És nem is akartam semmiféle értelmetlen vitába bocsátkozni vele.
És attól, mert BAKA befenyegeti a másik férfit, lehet, hogy lelép, de majd jön másik. Itt a feleséggel kellene tiszta vizet önteni.
És még valami:
Szerintem az apja halálának semmi köze ahhoz, ha megcsal téged. Édesapámnak is, édesanyámnak is meghaltak a szülei, ezt gyerekként, kamaszként, fiatal felnőttként végigéltem. Mindketten őszintén gyászolták a szüleiket és inkább még szorosabban kötődtek egymáshoz, a másikból merítettek erőt a fájdalom elviseléséhez. Szerintem ez a normális, nem az, hogy valaki akár megcsalja a férjét, akár csak lelkizni kezd egy idegen férfival.
Szerintem hiba volt azt mondani, hogy nem akarsz találkozni azzal a "baráttal".
Vesd föl most te, hogy üljetek le hármasban beszélgetni! Ha én a helyedben lennék (persze bízom benne, hogy sosem járok így), akkor a következőket kérdezném tőle ill. mondanám neki.
1. kérdés: Ő ugyebár szintén családos. Tud-e a felesége arról, hogy ő más nővel találkozik, lelkizik, mittudomén mit csinál? Találkozott-e a két nő már egymással? Ha igen, hogyan zajlott le ez, hogyan reagált a felesége?
2. kérdés: Helyénvalónak tartja-e, ha egy férjes asszony egy másik férfival, a férje nélkül találkozgat nem munka miatt, nem konkrét megbeszélni valók miatt, hanem lelki társként? Ha igen, hogyan viselné, ha az ő felesége találkozgatna másik férfival? Ha erre olyanokat válaszolná, hogy "bízni kell a másikban", meg "nem lehet bezárva tartani társunkat", akkor légy provokatív: kérd meg, hogy hozzon össze a feleségével, hátha te meg ővele tudnál "mély barátságba" kerülni!
Megmondás: Ha a fickó az eddigiekben tartja magát ahhoz, hogy semmi rosszat nem csinálnak, akkor kedves mosollyal arcomon elmondanám, hogy én hiszek neki és hiszek a feleségemnek. Mellékesen hozzátenném, hogy amúgy is roppant kellemetlen lenne gyermekeink számára, ha megtudnám, hogy hazudtak nekem. Akkor ui. gyermekeim édesanyja elhalálozna, édesapjuk pedig börtönbe kerülne két (!) ember megölése miatt.
Ezek után szívélyesen elbúcsúznék tőle.
Te tudod, hogy mennyit bírsz el, mennyit tudsz megbocsátani, mi az mikor még tükörbe tudsz nézni. Hogy miért nem teljesen őszinte a feleséged.
A "sose gondoltam volna, hogy velem is megtörténik" érzést teljes mértékben át tudom érezni. Én is mindig hittem, hogy mi aztán mások vagyunk, és teljesen felfoghatatlan volt, hogy ugyanolyan közhelyszerűen végezzük, mint mások...
nagyon köszönöm a hozzászólásodat!
Ezt most nem tudom, hogy ő is meg akatrja e javítani, talán a párterápián kiderül. Most csaaz a buta érzésem van, hogy a botrány hangulatát szeretné csillapítani és "elaltatni" engem. ......Szőrnyű, hogy ilyeneket feltételezek a szerelmemről, a gyerekeim anyjáról....
Ahogy mondtad 18 évig azt hittem ,hogy olyan stabilak vagyunk, hogy ebbe senki nem szólhat bele. Nagy önbizalmam volt mint férj, mint szerető és mint apa.
Nem is tudom miért nem dolgozik (az édesapja halála előtt szűnt meg az üzlet ahol dogozott), jelenleg csak az én fizetésemből élünk, de nem túl magas lábon. Ő valahogy keres, keres, de nem biztos hogy komolyan..
Ugyanakkor panaszkodik, hogy más feleségeket mennyire a tenyerén hordoznak a férjek.
Szerintem az esetek 99,99%-ban kiderül, hogy nem alaptalan a gyanú.
Ha te 18 év alatt nem voltál egy alaptanalul vádaskodó, féltékenykedő alkat, és a feleségednek nem lenne vaj a füle mögött, akkor most midnent megtenne, hogy a gyanudat eloszlassa. Nem sértett dámaként viselkedne.
MIndent meg lehet javítani....ha mindkét fél akarja.
MIóta és miért nincs munkája a feleségednek?
EGy közeli hozzátartozó halála, mikor arculcsap a halál egészen közelről, sajnos kiválthat olyat, hogy olyan dolgokat tesz, amit addig nem vagy amúgy nem tenne.
Az mindenesetre jó, hogy elmentek párterápiára.
de, teljesen igazad van. Erre én is gondoltam, hogy csak én pánikolom túl a helyzetet, ezért jelentkeztem be pszihomókushoz, hogy segítsem eldönteni mennyire látok reálisan vagy mennyire reagálom túl a helyzetet.
Sajnos a tények:
A botrányos pébteki reggel után a feleségem délután felhívott otthonról és szemrehányóan elmondta, hogy most elmegy itthonról, mielőtt féltékenykednék csak a 16 éves fiunknak vesz szülinapi ajándékot (aznap volt szegény szülinapja)
Autóval feleségem elé mentem, hogy ne kelljen sokat sétálnia (megbeszéltük csak én féltékenységből 15 percel a megbeszélt időpont előtt mentem oda) Persze a versenytárs hota oda, kis utcába parkolás, 10 perc búcsúzkodás, és feleségem kisírt szemekkel sétált haza felé, de egy szóval sem mondta, hogy nem egyedül jött oda.
Amikor rákérdeztem , véletlenül futottak össze... én elküldtem volna a gyanuba keveredet szeretőmet, ha ennyire gázos a helyzet, nehogy bármi kételkedésre adjon okot.
Sajnos fogalmam sincsen, hogy mivel teszek jobbat a gyerekeimnek.
Váljunk el (félek hazug házasságban élni) vagy húzzunk egy vonalat és felejtsün el mindent , tiszta lap...?
"A teljes képhez az is hozzá tartozik, hogy feleségem édesapja fél éve
halt meg, ez a kapcsolat is kb fél éve tart feleségem bevallása szerint"
Nem tipikus, hogy a hűtlen asszonyok igyekeznének bemutatni a férjüknek az aktuális szeretőt. A feleséged barátként tekint az illetőre, és felajánlotta, hogy ismerd meg te is ezt a remek embert.
Te ez elől elzárkóztál. Miért? Ha valóban szerető, sokáig nem tudnák titkolni előtted a vonzalmat, ha meg valóban barát, csak nyernél a dolgon.
Nem lehet, hogy túlságosan gyanakvó vagy?
életemben most először vagyok ilyen forumon.
Az oka, hogy itt vagyok egyszerű: keresgéltem, mert velem is megtörtént..
18 éve vagyunk házasok a feleségemmel, 2 gyerek 16 és 10 évesek.
hetek óta vannak jelei, hogy feleségem találkozgat valakivel, hosszas éjjeli telefonok, mellébeszélés, anyuka látogatása fél 9 ig..., elkezdtem figyelni és persze gyorsan kiderült minden.
Nem akartam a dolgot előhozni csak akkor amikor mindkét gyerek táborban lesz. Gondoltam hangos elenkezés kapok majd .Persze sajnos nem ment, nem volt elég önfegyelmem hozzá, a bomba most 4. én péntek reggel robbant. reakció: biztos neked van valakid....!!!
Kétségbe esetten kerestem valakit a barátok között aki el mondja majd mit kellene tennem, de ez így nehéz, hogy nem akarom a feleségemet a baráti társaságban megbélyegezni.
Egy biztos amit elmondtam neki is: szeretném egyben tartani a családot, de nem miden áron. (hogy ennek hol vannak a határai fogalmam sincsen)14. én megyünk párterapeutához remélem ő segít megmutatni, hogy akarom e igazán ezt a kapcsolatot vagy csak a gyerekek miatt szeretném ezt az állapotot vissza rendezni.
Ami még nehezíti a helyzetet, hogy a feleségemnek egyáltalán nincs bűntudata mert szerinte ze csak egy "mély barátság".. És ettől a fantasztikus embertől sokat lehet tanulni...
Amikor azt kértem próbáljuk meg újra mi megbeszélni azokat a lelki dolgokat amiket most az idegennel beszél meg és építse le azt a kapcsolatot, Ő nem értette hogy én miért nem tudok elviselni egy kedves embert. javasolta is, hogy ismerjenm meg... telefonon beszéltem is vele. Háát mi mondjak egy normális, nálam 10 évvel idősebb fickó családdal a háta mögött de nekem a vetélytársam, nem akarok semmi kommunikációt vele!
Sajnos ami rombolja a feleségem megítélését a szememben az, hogy ebben a kritikus helyzetben is sok sok apró hazugsággal szeretné egyenesebbé egyszerűbbé festeni a megtörténteket.
Hiába kértem hogy legalább mostantól próbálja meg teljesen őszintén, hogy vissza tudjam építeni a bizalmat, folyamatos mellébeszélésekkel találom szembe magam.
A teljes képhez az is hozzá tartozik, hogy feleségem édesapja fél éve halt meg, ez a kapcsolat is kb fél éve tart feleségem bevallása szerint. E mellett feleségemnek nincs munkája és lelkileg is nagyon. (eben tudom nagyon hibás vagyok)
Az, hogy volt e testi kapcsolatuk jelenleg egyáltalán nem érdekel, habár az elején ez borított ki talán a leg jobban. Számomra sz eltitkolt barátságuk , randevúik ugyan olyan hűtlenségnek számítanak mint a fizikai megcsalás.
Az elmúlt napokban próbáltunk sokat beszélni, ami leginkább mindkét fél részéről vádaskodásba kiabálásba torkollott.
Nem tudunk előre lépni..., ami viszont számomra megdöbbentő, ezek után le tudtunk feküdni egymással és sokkal erősebb, intenzívebb élmény volt mint a botrány kirobbanása előtt.
semmit nem értek, nem tudom hogy kellene rendbe tenni a családomat.
Bölcsen reagálsz azzal, hogy türelmes vagy. és megbocsájtottad a hűtlenséget . Legalábbis írásodból úgy tűnik. Gondolom, most is vannak kétségeid, szorongásaid, de ez érthető. Az ember próbálja saját mulasztásait , cselekedeteit értelmezni, mi volt az , ami ehhez a helyzethez vezetett. Csak egy javaslatom van , az önostorzáson kívül beszéld meg feleségeddel, hogy ő is nézzen becsületesen szembe önmagával. Egy ilyen családot csak az őszinteség tarthat igazán össze.A gyerekek sokkal többet tudnak, mint gondoljátok, mert megérzik a hamis hangot akkor is , ha nem értik okát.Ha nem kicsik rájönnek, hogy anyukájukkal valami nem stimmel, mert nekik is hazudoznia kell.