Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Feleség-visszaváró
Létrehozva: 2014. Április 7. 22:36
A címből talán kiderül, férfi vagyok. (valamennyire…) Megpróbálom tömören:
A történetem banális, csal a feleségem. Természetesen ez már csak az okozat, az ok nyilván én (is) vagyok, az elmúlt 20 évünkben nem tudtam megfelelően szerető udvarló és férj lenni. A távolságtartásom, idegenségem, szemérmességem ugyan nem ellene szólt, ő mégis úgy élte meg, nem tudunk kellően EGY lenni. Aztán egy éve jött egy pasi. De még ez sem ilyen egyszerű, ez a fickó már a házasságunk előtt feltűnt, de akkor a feleségem engem választott. (csak három évvel ezelőtt tudtam meg, hogy már akkor is lefeküdt vele, én csak annyit érzékeltem, hogy udvarolnak neki, ő pedig hezitál…)
A "vakságomnak" két oka van: 1. valóban figyelmetlen, naiv voltam 2. Aki nem ismeri, olvassa el a templomi eskü szövegét Aki belegondol, ez egy igen kemény szöveg. Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.
Számomra most nem az lenne fontos, hogy őt lenémberezzétek, engem tutyimutyizzatok, a hibáinkkal többé-kevésbé tisztában vagyunk mindketten. Számomra most az a kérdés, van-e visszaút? Van-e köztetek olyan, aki valamelyik oldalról már végigjátszott hasonló történetet? Ez ugye egy női oldal, Ti talán jobban tudjátok, mi munkálhat ilyenkor egy nőben, mire érdemes figyelnem?
Azt látom, hogy a feleségem nagyon szerelmes lehet, mással nem tudom magyarázni, hogy olyan (erkölcsi) korlátokat is átlép (hazudozás, mellébeszélés, önámítás) ami szerintem nem igazán a sajátja. Tudja, hogy nem jó így, mégis nem tud álljt parancsolni. Én meg túl azon, hogy szenvedek ettől a helyzettől, nem tudom, miként segíthetném a visszatérését. Bármennyire is szeretnék empatikus lenni, sosem voltam ilyen helyzetben, mint ő, nem ismerem azt az érzést, amikor a szerelem felülír, minden értelmet.
Azt látom, hogy az én hűségem, az úgymond elvi alapokon nyugvó hűség, tudom, hogy mit fogadtam, ez olyan erős kontroll, ami megtart. A feleségem, bármennyire is hívő lélek, abban az értelemben "nőből van", hogy elsodorható. Egy erős férfi képes uralkodni rajta, mert alapból arra vágyik, hogy valakié legyen. És most nem én vagyok az erős férfi. Amikor én voltam, az is inkább a bevehetetlenségem miatt volt, nem tudom, ez érthető-e így? És hát az is jellemzi a helyzetet, hogy a Szerető egy családos férj feleséggel, gyerekkel. Aki ráadásul ragaszkodik a családjához, titkolja otthon a kapcsolatát. Nem akarom azt mondani, hogy csak a farka vezérli, akkor könnyebb lenne eltántorítani a feleségemtől, de azért azt érzékelem, hogy különösebb gátlások nélkül bódítja a feleségemet.
Legalábbis amikor olyan tartalmú levelet ír a feleségemnek (magázódnak a játék kedvéért...), hogy: "Tudok Magának jövőt vetíteni" akkor ez számomra elég mókásan (pontosabban cinikusan) hangzik és nehéz megérteni, hogyan hiheti el mindezt a feleségem???
A végére hagytam az egyik legfontosabb tényezőt: van négy kiskorú gyermekünk. Nagyon nehéz előttük, a szüleink, ismerőseink előtt játszani ezt a színjátékot. Még a magam tűrőképességével sem vagyok tisztában.
Hosszan ecsetelhetném még a részleteket, de bevezetőnek ennyi bőven elég.
Eredetileg én írtam, ezt a tanácsot, de közel sem úgy, hogy addig, amíg a felesége nem dönti el mit akar. 1-2 hét szerintem jót tenne, ha anyunak magának kellene mindent megoldania és közben talán rájönne, hogy hiányzik-e a férje, mint férfi, vagy segítség, vagy egyáltalán nem. A férjnek is jót tenne egy kicsit kivonulni és átgondolni hogyan tovább.
A gyerekek nem hülyék, miért is ne lehetne elmondani,
hogy apa elutazott két hétre?
és persze, ez egy tökegyszerű válasz, hogy apa elutazott... mi mást mondana... de ezt naponta meg fogja kérdezni az ovis korú gyerek, megspékelve egy másik kérdéssel: mikor jön haza...? És hidd el tökmindegy mi a válasz - mivel az hazugság - a gyerek úra és újra mgkérdezi, minden egyes nap...
"mert mint láttátok apa és anya nem jött ki jól"
és mi van ha ez nem igaz...? mi van ha anya és apa tökéletesnek látszó életet élt...?
Igazad van , a férj mindent megtesz családjáért . Én az idézett mondatodra reagáltam !
Itt a lépés az asszonynál van . Vagy szakít, vagy elmegy ! Ez így tisztességes . Csak tisztességesen lehet egy házasságban élni !
Tisztelem a férj önuralmát és szeretetét, és azt, hogy mindent feláldoz családjáért . Arra is kell gondolnia , hogy saját lelki egészségével is kell törődni, mert a gyerekeknek egy stabil pont kell az életben . Ezek lehetnek a szülők, vagy az egyik szülő. Az anya bebizonyította, hogy stabil pontnak nem alkalmas . Erre utal az is , hogy férje előtt , vagy mellett a házasságuk előtt is kapcsolata volt ezzel az emberrel. Azután a férjet választotta . Szerelemből, csalódásból ???? A férjet tartotta különbnek ! Most ismét válaszút elé került, de oldalán négy gyermekkel. Most is döntenie kell .Imádkozzon minden nap, adjon hálát a sorsnak és férjének, hogy döntési helyzetben van .
A férj pedig , ha van ideje , hallgassa a youtubon Popper , Bagdy Emőke és Pál Feri előadásait. ezekből sok segítséget meríthet .
Nem mondtam, hogy nem érzik meg a feszült légkört... azt mondtam, amíg nincs lezongorázva, hogy mi lesz, felesleges ennek kitenni a gyerekeket: ebben a helyzetben ugyanis, ha be vannak avatva, óhatatlanul azt hiszik, van befolyásuk a dolgok kimenetelére.. és ha a szülők nem maradnak együtt, azt hihetik, az ő hibájuk...
Így igen, én a saját érdekükben jelnlg szépítem a dolgokat... azt is mondhatnám, hogy apa egymásik nénit szeret és hozzáköltözött, nem tudom gyerekek hazajön-e még valaha utálja az itthoni cirkuszt..., a gyerekzsivalyt, hogy nem tudunk tőletek két értelmes szót beszélni... :P (ez lenne az igazság, nm hiszem hogy emészthető egy 5 éves számára...)
ehelyett azt mondom, apa most a másik városban lakik, ahol dolgozik, mert ez közelebb van a munkahelyéhez és tudjátok, mennyire sokat dolgozik, így többet tud aludni, hétvégén kipihentebben jön haza (és tényleg). Mivel ez a helyzet úgy tűnik nem fog visszafordulni, így meg fogjuk nekik mondani most már (miután lezongoráztuk, tehát már nem lesz ez másképp és tutira nem adunk nekik álbiztonságérzetet és álmegnyugvást egy 2 hetes újra próbálkozással, ezeken már túlvagyunk....), hogy apa mostantól nem velünk fog élni, mert így jobban tudunk rátok figyelni, jobb anyukátok és apukátok leszünk.
De ezt akkor elmondani a gyereknek, amikor "figyelmeztetésből" elköltözik az egyik fél pár hétre.... nem gondolom hogy jó... már ha az ember akar még visszautat....
Ja, ha faj valamije. Nem tudom miert vigaszert rohangalas a jot es a rosszat megosztani, fogalmam sincs. Nem ez maga az elet?
Nos, ha te kezded a not kizarni az eletedbol, ha bajod van, elvonulsz, neki semmi koze hozza, akkor mit csodalkozol, ha vegre kibujsz a barlangodbol, a no mar sehol sincs? Nem tarsad, hogy oromodet, banatodat megoszd vele? Joban rosszban egyutt, ez a templomi eskuben is benne van.
Es akkor mierta pasi a hibas mindig? Ez egy alszent vadaskodas. Ez nem haboru lenne tulajdonkeppen, hanem noi-ferfi parkapcsolat. Szepen vagyunk.
és ha nem volt eddig olyqn hangulat otthon, hogy megáll a kés a levegőben... akkor az is gyenge magyarázat, hogy anyu meg apu nem értették meg jól egymást, mert nekik nem ez jött le a mindennapokból...
De, hát direkt nőktől kér tanácsot, az meg ezzel jár.
Írtam is neki, hogy ne foglalkozzon vele, arra koncentráljon, ami úgy érzi előrébb viszi.
Hát, én raktam már helyre a férjemet, mert láttam, hogy búgócsiga módjára pörög valami körül, amire nem lehetett hatással, csak magát pörgette fel, engem meg kergetett az őrületbe a hisztijével.
Volt 2-3 nap mosolyszünet, mert igazam volt. :)
De nagyon kellett és nagyon jót tett.
Nekünk már csak azt kell egyensúlyba hoznunk, hogy szerintem ő túl sűrűn alkalmazza a "sokkterápiát", szerinte én meg túl ritkán. De fejlődünk. :)
Nagyon nem szívesen mondom, de ebben az esetben a zsák és foltja tökéletesen egymásra talált.
Nem lehet pontosan tudni ki mire, hogyan és miért kezdte-folytatta a lazulást.
Viszont 4 gyerekkel és egy 5. állandóan nyafizó "férfi"emberrel
, véleménynem szerint a nőnek sokkal több nyomja a vállát.Plusz még a nő az aki dolgozik.
Ez egy ördögi kör.
A mindennapokba belegondolva, elviselhetetlen egy ilyen társ.
Igenis, kell neki a kikapcsolódás, a felüdülés.Ha ennek ez az ára, hát ez!
"alapból nem vagyok egy olyan férfi, akinek ha fáj valamilye, akkor szalad az asszonykához, vagy akárkihez, vigaszért."
Csak olyan vagy, mint az átlagos férfi, aki probléma esetén elvonul a barlangjába. Nekem, mint hímneműnek teljesen normális dolog. A nőknek ez rendellenes és nem képesek elfogadni a másságot. Vannak kivételek, tisztelet nekik.
Figyi!
Ez alapvetően egy női fórum, ami alapvetően arról szól mint a valós élet, mindenért a férfi a hibás. Ha félrelép akkor is, ha az asszony lép félre akkor is.
Hazassagi eskut nem lobogtatni kell, hanem betartani kellene. Persze, tokeletesen senki nem tudja, hiszen gyarlo, esendo ember minden foldi halando. A " hivoknek" konnyebb, nekik az Isten mindent megbocsajt. Tudom mit beszelek, fel eletemet templomban toltottem. Vasarnap jol kiimadkozzak magukat,de mar a templombol kilepve keresztbe tesznek egy masik embernek, hetfon meg ugyanugy megy a munkahelyi furas, mindenki helyettesitse be ezt mas dologgal maganak, pl az ellenseget ugyanugy gyulolik. Nem baj, mert jovo vasarnap megint leimadkozzak. Ha nekik igy jo, hat legyen, de egy szallal nem kulonbek, mint mas.
Itt egyetlen dologrol lenne szo a ti esetetekben. Biztositani egy idopontot, amikor le tudtok ulni a felsegeddel es hatartalan zavartalan hosszu idot biztositani arra, hogy mindket fel elmondhasson mindent, total oszinten, ami a szivet nyomja es azt is, ami a megoldast jelentene. Mi ugy este ultunk le, hajnali 4-ig beszelgettunk, amikor is rajottunk, hogy je, te tenyleg azt mondod meg gondolod, amit en, es akkor mi van? Sajnos, rajottem, hogy megsincs sem mi, mert mar tul keso. Es itt megallapodtunka bekes elvalasban. Tehat itt sem volt igazad, hogy indulat volt bennem, sosem volt, most sincs. Egy hivo hogy itelkezhet mas ember folott kapasbol, nem ertem. Nalunk semmi gonoszkodas, semmi rossz szandek nem volt, ami a masikat illeti. En mondtam neki, vigye o a nagyobb szekrenyt, tobb penzt tett bele, a hutot hagyja ott a gyermek miatt, ugyis a sok konyvet valasztotta helyette, en meg majd veszek, melyik szonyeg tetszik neki jobban?
Ha meg egyutt maradtok, ne legyen megalkuvas, az rengeteg munkadba fog kerulni, el sem tudod kepzelni, mennyibe, ha vegleg es nem ideig oraig szeretnel vele maradni. Mondom, HA ezek utan. De csak akkor eri meg, HA mindenkinek jo lesz, tehat 2 felnottnek, meg 4 gyereknek. Sokaig megint nem lehet hazugsagban elni. Valaki megint ki fog ebbol bukni. Es talan nem az lesz az aldozat, aki megerdemelne. Egy hazassag megsem tartozik, kovetel, vagy igen? En azon melyen elgondolkodnek, hogy a felesegem baratkent szeret. Ez nem hazassag. Igazi jo megoldas itt mar nincs, csak jobb vagy rosszabb. Alkalmazkodni muszaj, de megalkudni nem szabad. Ha nem lenne a 4 gyerek, de ugye van, tehat miattuk. Vagy igy vagy ugy. Aki szereti a masikat, elengedi, vagy igy, vagy ugy. Remelem, erted.
Mert a férj megmenteni szeretné a házasságát és nem ellenségeskedni, végképp nem elmélyíteni a megnemértést.
nagyon sok mindennel szembe kell néznie, ha a férje elköltözik.
Miért költözne el a férj, ha a feleség lépett félre , tart szeretőt. Költözzön el ő, és a gyerekek maradjanak apjuknál. Ez jobb, mintha azt látják, hogy anyjuk idegen férfival találkozik, vagy idegen férfi neveli őket.
Az asszony úgy maradhat a családdal, ha megszünteti a viszonyt. a házasság nem társasjáték ,hanem két ember szövetsége .
1. komolyan
Mivel évek óta látom, az NLC mit erőlködik nap mint nap, hogy bedobjon valami érdekeset: ilyen táska, olyan pulcsi, Katalin szoknyája hetente fellibben, az összes celebet elhagyja a párja, utána kibékülnek, sőt a múlt héten még választás is volt...
Ehhez képest a te történeted nem túl különleges: a feleség megcsalja a férjét.
De elsőbálozó férfi (?) létedre egész jól kihoztál belőle, amit tudtál.
A (?) annak szólt, hogy még abban se vagyok biztos, nem nő vagy-e valójában.
De semmi baj!
A történet valós, legalábbis előfordul ilyen másokkal is. Te is többször említetted, hogy várod a hasonló tapasztalatokkal rendelkezők hozzászólását.
Ilyen szempontból mindegy is, hogy a te esetedet, vagy másét gondoljuk tovább, vagy lesz, akinek aktuálisan ugyanez a problémája.
"Nem akarok sértődötten kivonulni innen, mert ez nem jellemző rám, köszönöm mindenkinek a hasznos szavait"
Kérlek, még maradj egy kicsit. Inkább én nem szólok többet. Te csak csináld, amit elkezdtél, jó lesz az!
2. elképzeltem
Semmiképpen nem veszély, ha a felesége megvilágosodik. Pont kerül a dolog végére akár így, akár úgy.
A feleségnek fel kell vállalnia a cselekedetei következményeit, ha van egy biztos hátország, akkor nem fog menni.
Ha nyivákolt is Ti, az nem megoldás, hogy kívülről várom az enyhülést.
A konfliktust is fel kell tudni vállalni, azt is, hogy ideig óráig kicsit beletaposok a másik lelkébe, de ki kell tudni mondani, ami rág.
20 éve házasok, van 4 gyerekük, egy közösen felépített életük, nagyon sok mindennel szembe kell néznie, ha a férje elköltözik.
Miért is őrlődik kevésbé a férj, ha az asszony presszió hatására úgy dönt, hogy a családdal marad?