Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Feleség-visszaváró
Létrehozva: 2014. Április 7. 22:36
A címből talán kiderül, férfi vagyok. (valamennyire…) Megpróbálom tömören:
A történetem banális, csal a feleségem. Természetesen ez már csak az okozat, az ok nyilván én (is) vagyok, az elmúlt 20 évünkben nem tudtam megfelelően szerető udvarló és férj lenni. A távolságtartásom, idegenségem, szemérmességem ugyan nem ellene szólt, ő mégis úgy élte meg, nem tudunk kellően EGY lenni. Aztán egy éve jött egy pasi. De még ez sem ilyen egyszerű, ez a fickó már a házasságunk előtt feltűnt, de akkor a feleségem engem választott. (csak három évvel ezelőtt tudtam meg, hogy már akkor is lefeküdt vele, én csak annyit érzékeltem, hogy udvarolnak neki, ő pedig hezitál…)
A "vakságomnak" két oka van: 1. valóban figyelmetlen, naiv voltam 2. Aki nem ismeri, olvassa el a templomi eskü szövegét Aki belegondol, ez egy igen kemény szöveg. Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.
Számomra most nem az lenne fontos, hogy őt lenémberezzétek, engem tutyimutyizzatok, a hibáinkkal többé-kevésbé tisztában vagyunk mindketten. Számomra most az a kérdés, van-e visszaút? Van-e köztetek olyan, aki valamelyik oldalról már végigjátszott hasonló történetet? Ez ugye egy női oldal, Ti talán jobban tudjátok, mi munkálhat ilyenkor egy nőben, mire érdemes figyelnem?
Azt látom, hogy a feleségem nagyon szerelmes lehet, mással nem tudom magyarázni, hogy olyan (erkölcsi) korlátokat is átlép (hazudozás, mellébeszélés, önámítás) ami szerintem nem igazán a sajátja. Tudja, hogy nem jó így, mégis nem tud álljt parancsolni. Én meg túl azon, hogy szenvedek ettől a helyzettől, nem tudom, miként segíthetném a visszatérését. Bármennyire is szeretnék empatikus lenni, sosem voltam ilyen helyzetben, mint ő, nem ismerem azt az érzést, amikor a szerelem felülír, minden értelmet.
Azt látom, hogy az én hűségem, az úgymond elvi alapokon nyugvó hűség, tudom, hogy mit fogadtam, ez olyan erős kontroll, ami megtart. A feleségem, bármennyire is hívő lélek, abban az értelemben "nőből van", hogy elsodorható. Egy erős férfi képes uralkodni rajta, mert alapból arra vágyik, hogy valakié legyen. És most nem én vagyok az erős férfi. Amikor én voltam, az is inkább a bevehetetlenségem miatt volt, nem tudom, ez érthető-e így? És hát az is jellemzi a helyzetet, hogy a Szerető egy családos férj feleséggel, gyerekkel. Aki ráadásul ragaszkodik a családjához, titkolja otthon a kapcsolatát. Nem akarom azt mondani, hogy csak a farka vezérli, akkor könnyebb lenne eltántorítani a feleségemtől, de azért azt érzékelem, hogy különösebb gátlások nélkül bódítja a feleségemet.
Legalábbis amikor olyan tartalmú levelet ír a feleségemnek (magázódnak a játék kedvéért...), hogy: "Tudok Magának jövőt vetíteni" akkor ez számomra elég mókásan (pontosabban cinikusan) hangzik és nehéz megérteni, hogyan hiheti el mindezt a feleségem???
A végére hagytam az egyik legfontosabb tényezőt: van négy kiskorú gyermekünk. Nagyon nehéz előttük, a szüleink, ismerőseink előtt játszani ezt a színjátékot. Még a magam tűrőképességével sem vagyok tisztában.
Hosszan ecsetelhetném még a részleteket, de bevezetőnek ennyi bőven elég.
Egyetértek.
De megvan a veszélye is ennek a döntésnek a TI-ra nézve.
A feleség belekóstol a nyafogás mentes életbe és rájön, hogy mennyire jobb a topikindító nélkül.
Hiszen ő csak problémákat okozott, nyámnyilaságával nagy teher a nőn.
Mondom ezt úgy, hogy elkötelezett híve vagyok a házasságnak, a legritkább esetben helyeslem a válást.
Nos, ez például olyan.
Gondolj bele, mi az amit még kaphat ez a nő ettől az embertől?
Ahogy olvasom, lerombolt maga körül mindent.Én így látom.
A gyerekek szemszögéből nézve is áldásos lehetne egy különválás.
Mert az állandó mártíromság, az állandó "lelkizés" nagy teher a gyerekeknek is.
Ezt nagyon is érzik a srácok, nem buták, mindent tudnak anélkül is hogy bármelyikük is beszélt volna ezekről a dolgokról.
Ezért mondom, hogy tiszta vizet a pohárba.
Hát passz... mivel ő a férfi, sajnos kisebb az esélye a gyerekekre a gyermekelhelyezés során - már ha per van - így talán tényleg mindegy, hogy ő megy-e el... DE azért azt érzed, hogy egy férfi is kötődhet a gyerekeihez..?! Még az is, aki csal... de itt nem a Ti. csal... mégis, ő legyen, aki ilyen áldozatot hoz, hogy elköltözik a közös házból, otthagyja a gyerekeit...? Persze, megmaradhat a kapcsolattartás... 3 hete tart nálunk ez a kapcsolattartás... hát tudod, ha a férjem mellett nem lenne ott a nagy szerelme, már rég megomlott volna és visszajött volna - a gyerekeihez (hozzám nem biztos). Így még egy adu ászt ad a nő kezébe, mert ugyan mit veszít?
Megmarad tovább a kapcsolata a szeretővel
Szuper, már tudja a férj is, nem kell titkolózni...
Éli a megszokott életét... a saját házában él, ott vannak körülötte a gyerekei, a saját ágyában alszik...
Nem kell naponta szembenéznie azzal, hogy mit okozott, hogy megy tönkre szép lassan az ember, aki őt mindennél jobban szereti...
és a Ti.?
ugyanúgy őrli magát,
közben idegen ágyban alszik el, egyedül egy üres lakásban
nem veszik körül a gyerekei, akiket nyilvánvalóan szeret
és ebben az állapotban reményteljesen várjon, hogy majd a felesége észhez tér... ez reális?
Alapvetően egyetértek, de lássuk be, senki nem dob el könnyen egy már felépített életet, 20 évet, gyerekeket...
Az ideiglenes különválás hasznos lehet, mert talán rá lehet döbbenni, hogy tulajdonképpen nincs kérdés, és/vaqy felnyílhatnak a szemek.
Szerintem jobban kihúzod a gyerekek alól a talajt, ha bizonytalanságban tartod őket.
A Ti. helyében igen, elköltöznék. Attól még a közös gyerekek közös gyerekek maradnak, a kapcsolattartásnak nem kellene megszűnnie.
Lehet, hogy nem voltam túl érthető, de szerintem ebben a helyzetben azt mondani a feleségnek, hogy mondjuk 2 héten belül végleges döntést szeretnék, baromság.
Ugyanis a döntés megszülethet hirtelen felindulásból, pánikszerűen, tehát nagy valószínűséggel nem lenne túl racionális a döntés, a következményei pedig lehetnek nagyon rosszak.
Mi van, ha ő dönt a költözés mellett és viszi a 4 gyereket? Az jobb lenne a gyerekeknek?
Nem lenne jobb, ha Ti vonul ki egy időre (a gyerekek életéből természetesen nem)? Az is egyfajta döntési kényszer a feleségnek, de mégsincs ultimátum, határidő, kapkodás.
Nyilván vérmérséklet kérdése és kapcsolatfüggő a dolog, én az eddigi egyoldalú (!)leírások alapján, ezt tartanám elfogadható ötletnek.
pontosítok, mert azt írtam, amit a férjem mond... :D
szóval nem döntöttem helyette.. elmondtam én mit szeretnék... ő azt nem szeretné... ő is elmondta mit szeretne... ezt meg én nem szeretném... hát akkor költözzön EL, amíg kitalájuk mi lesz. Erre...HOZZÁköltözött... no comment. Itt mondjuk ez nem fog bekövetkezni, mert nem tud hozzáköltözni...
de olvastunk már itt az nlc-n cifrákat... amikor a nő borított mindent a házas szerelméért, dobta a hosszú házasságát, gyerekeit, mindent, elvált, majd ott ült az üres lakásban, mert a neki fűt-fát ígérő szerető végül azt mondta ő marad a családja mellett... ezzel a lehetőséggel nyilván a nő is tisztában van... sőt azzal is, hogy ez a legvalószínűbb... akkor mi itt a kérdés, amin hosszú hónapokat kell örlődni...? Meg kéne várnia a férjnek, hogy elmúljon a szerelem...? De ez a fajta szerelem nem múlik el, mert sosem teljesedik ki... ez a fajta szerelem nem oszlik fel 2 év múlva... ez a fajta szerelem mindig megtartja a másikat egy idealisztikus állapotában... nem látja lerobbantan, indulatosan, morogva (ha igen, az az otthoni asszonyra tett megjegyzések formájában jön elő, ami tovább erősíti, hogy mennyri szüksége van a másiknak rám...) hiszen egymásnak csak a felhőtlen kikapcsolódás jut..
Sz@r ez az egész szeretősdi.. persze, sosem szabadna egy kapcsolatnak idáig eljutnia, de ha már eljutott szerintem a nagyobb vaj a csaló fején van... mert egy megoldható, kezelhető problémát nagyon nehezen vagy egyáltalán nem megoldhatóvá tett... ha meg eleve nem volt megoldható (a csalók ezzel védekeznek), akkor nem kell lacafacázni, hogy hogyan tovább, akkor mi a kérdés ugyebár...?
Ez nem bosszú kérdése, hanem hogy milyen eszközeid vannak... nem sok...
Ez komoly? Otthagynád a 4 gyerekedet? Vagy velük együtt költöznél, rángatva őket? És ha nincs hova költözni velük? Nem mellesleg, ők nem tudnak még semmit... amivel egyetértek, mert tökre nem rájuk tartozik... mármint persze a végkifejlet nagyonis, de egy felnőttet is megvisel egy ilyen bizonytalan helyzet, nem egy gyereket (ami nem azt jelenti hogy nem veszik le az adóvevőjükkel, de más ha "csak" zavart éreznek és más, ha kirántják alóluk is a talajt...)
Ez nem lelki terror banyek, akit hagynak hogy ne döntsön, az ezt a helyzetet fixálja, vannak akik éveken, évtizedeken át élnek így, hármasban-négyesben... Lehet ez is egy döntés... én mondjuk nem tudnék így élni... Ez nem egy friss kapcsolat, hanem egy több évtizedes (!!!) ismerettség és egy éve tartó viszony... és másfél hónapja megy a huza-vona... volt már idő dönteni...
DE bevallom, nekem a friss viszony esetében sem volt idegem kivárni amíg a másik dönt, döntöttem én...
De miért is kellene neki is lelki terrort alkalmazni? Csak úgy, bosszúból?
Ha megoldásokat keres valaki, akkor ne cselekedjen már úgy, hogy tudja, semmi értelme.
Én nem vagyok benne biztos, hogy voltak mély, őszinte beszélgetések.
Ha voltak is, vagy netán lesznek, nem fog megoldást hozni egyik pillanatról a másikra.
Hogy én mit tennék:
Nem kérném a páromat, hogy záros határidőn belül döntsön, hogy ő, vagy én. Azért, mert az nem lenne átgondolt, megfontolt döntés részéről.
Valószínűleg elköltöznék. Ha már nem használnak a beszélgetések és egy helyben toporognánk.
Arra reagálj, azzal a nick-kel beszélgess, akinek a hozzászólása előrébb visz.
Teljesen felesleges arra fecsérelni az energiádat, hogy magyarázkodj.
Vagyunk egy páran, akik pontosan azt látják a leírásaidban, amit közölni akarsz.
Én bátorítanálak, mert szerintem jó kis topikot indítottál.
"Én azt gondolom, hogy a fenyegetés, lelki terror sehová sem vezet."
Ebben egyetértek... DE:
- az nem lelki terror, hogy a feleség elvárja a férjétől, hogy várja ki amíg ő megálmodja, mégis hogyan tovább...? mély, őszint beszélgetések már történtek, mégis, dönteni nem tud, vagy inkább nem akar, mert így annyira állati jó... megvan a férfi, aki mellett leélt 20 évet. nem tökély, van ami hiányzik, ezt megkapja a szeretőtől. Akiről tudja, hogy sosem pótolhatja a férjet... de pótléknak, kiegészítésnek tökéletes. Ja, hogy a másiknak ezzel minden percben fájdalmat okoz...? Ohh hát tűrjön, ha egyszer szeret...
->>én ezt a fajta lelki terrort 3 hónapig bírtam, és közben totál kifordultam magamból, elvesztettem minden önbizalmam, önbecsülésem, nőiességbe vetett hitem..
szóval mi a megoldás, ha a mély, őszinte beszélgtések nem vezetnek sehová... de a másik menni sem akar... a szeretőt sem akarja elküldeni... te meg ott állsz totál tehetetlenül...?
"És ha nem találkoznak többet, élitek tovább ugyanúgy az életeteket, egymásra nem figyelve, a kifüggesztett eskü alatt?"
Köszönöm, ha az eddigi szófosásomból tényleg ez a következtetés jött le Neked és másnak is. Persze, ugyanúgy fogunk élni, mint idáig. Boldogan, békességben. jaj...
"hogy ezt a bevezetődben kiemelted"
Erre is csak azt tudom mondani, olvass figyelmesebben. A bevezetőben egy dolgot emeltem ki, ezt:
"Számomra most az a kérdés, van-e visszaút?"
tehát ezt az egyet emeltem ki, az eskü szövegét meg nem akartam bemásolni ide teljes terjedelmében, csak adtam egy linket hozzá, hogy olvassa el az, aki nem ismeri vagy akit érdekel.
Elsőbálozós vagyok itt z nlcafe-n, fogalmam sem volt, hogy a topikindító szövegem ennyire meghatározó lesz, mindig megjelenik itt a fejlécben. Így utólag átszerkeszteném, de nem lehet, úgy látom.
nagyon offtopik, de üzenem mindenkinek, akinek tele van a hócipője a szentfazekakkal és önmagát látja igazolva, hogy örvendjen nyugodtan, csak neki felismerés, hogy az úgymond "vallásosok" ugyanúgy emberek, akik esendőek, hibáznak és elbukhatnak. Az egyetlen, ami - legalábbis számomra - más aspektust ad a helyzetnek, hogy nem egyszer vagy kétszer gondolom át, hogy uccu neki váljunk el, hanem sokszor azt, hogy mi tart még össze bennünket?
Hogy ezt jó csinálom-e, eredményre vezet-e, vagy sem, nem tudom, de meglátjuk. legalábbis én meglátom majd valamikor.
Nem akarok sértődötten kivonulni innen, mert ez nem jellemző rám, köszönöm mindenkinek a hasznos szavait (sok volt!!!) de beleestem abba a hibába, hogy nem azokra a hozzászólásokra reagáltam, ami szerintem előbbre vinne bármit is. Ezt tehát most befejezem.
nem csak olvasni, írni is fárasztó ennyit :))
tutumutu (35)
erre sem reagáltam, de köszönöm!
"Tenyleg nagy szofacsaro muvesz vagy."
Biztosan igazad van. Én meg csak azt érzem, védekeznem kell, amikor olyasmit olvasnak ki a soraimból, amit szerintem nem írtam le. Próbáld már megérteni, hogy ez az egész nem úgy történt, hogy én tudtam, hogy rákos vagyok és gonosz módon kitaláltam,hogy ezt jól eltitkolom a feleségem előtt. Visszafelé olvassátok és értelmezitek a történetet, egészen más úgy a sztori, könnyű utólag belemagyarázni ezt-azt.
Az viszont kétségtelen, hogy alapból nem vagyok egy olyan férfi, akinek ha fáj valamilye, akkor szalad az asszonykához, vagy akárkihez, vigaszért.
Tutyi-mutyi vagyok, az kiderült, vállalom, de éppen nem ebben. Mondhatjátok rá, hogy öreg hiba.
Én azt gondolom, hogy a fenyegetés, lelki terror sehová sem vezet.
Ő most azért nem találkozik a szeretőjével, mert fél, hogy beváltod a fenyegetésedet, és nem azért, hogy gondolkozzon a továbbiakon. Ennek így semmi értelme, nem célravezető.
Nem tudom igazam van-e, de a leírásaid alapján azt látom, hogy az egymás iránti megbecsülésbe, tiszteletbe burkolva nem kommunikáltatok jól egymással.
Nem attól tiszteled a párodat, hogy finoman célozgatsz, utalgatsz a problémákra.
Ki kell mondani a dolgokat, még ha ez néha keservesen fájdalmas is.
Próbáljatok meg egy igazán mély, őszinte beszélgetést létrehozni, ahol nincsenek ilyenek, hogy: na, ezt azért mégsem vághatom így a fejéhez, mert megbántom.
Hátha még nem késő.
Ez hogy történt, mármint hazajött és elmesélte neked?
Te ehez mit szóltál?
És ha nem találkoznak többet, élitek tovább ugyanúgy az életeteket, egymásra nem figyelve, a kifüggesztett eskü alatt?
Bocs,de ezt nem tudtam kihagyni,annyira képmutatónak találom, hogy ezt a bevezetődben kiemelted, meg a vallásos értékrendet, közben meg nem beszélitek meg a problémákat, nem mondod el, ha beteg vagy, nem figyeltél rá kellőképpen a mindennapokban, a feleséged nem veszi észre, hogy valami bajod van,pedig együtt is dolgoztok.
Tudod én 25 éve vagyok a férjemmel, már azt észrevesszük egymásnál, ami a másiknál még csak gondolati szinten van. Néha ezért ez félelmetes:-)))
Visszaolvastam és rettenetesnek tartom ezt a szófosást.
Nem lehet csodálkozni egy pillanatig sem, hogy az asszony máshol keres enyhülést és felüdülést.
Az a csoda, hogy egyáltalán kitart még a nő a "pasi" mellett.
Egyszerűbb lenne az élete ha dobbantana.Akkor nyugodtan élhetne a gyerekeivel és nyugodtabb élete lenne.
Ugyanis itt a nyafogó és mindent magyarázó férfit is el kell viselni.
Borzasztó lehet.
Igaz, a nő is ezt választotta, mármint a férfit.És ő sem tudta anno, hogy ekkora nyűgöt vesz a nyakába.
nem biztos.. lehet hogy meg engednem neki.
sokszor kerem a ferjemet:legyen egy nod, es hagyjal beken.
sok sok ev utan az ember fogja fel. kell a csere. nem kell valas de legyen egy kis csere. ok nekem nem kell, de a ferjemnek kivanom hogy bar lenne. de az meg futyul ram. neki csak en kellek ...
lehet hogy a te eletedbe semmit sem jelent, de nalunk igen, mi 29 eve leleptunk. es amink van amit mi ketten ossze hoztunk.....
mi ismerunk itt par magyart, akik csak ide juttek kb 8, vagy 10 eve ez utan utan kaptak meg a letelepedest es elso utjuk a valas volt. MI HIVATALOSSAN IMMIGRALTUNK.
ok te nem tuddod mi az, de 40 ev hazassag az valami. neked van ferjed? vagy otthagyot a fenebe, mer ilyen kedves no vagy??
szegyeld magad....
Nincs bennem indulat, nem is volt, en akartam kilepni egy olyan hazassagbol, ami teljesen feloldalara dolt. Akkor se volt bennem indulat, csupan alig vartam, hogy menekuljek.
Ha neked ilyen aron kell az asszony, hogy megfenyegetted, hat jo mulatast. Mondom, nagy szomuvesz vagy, tudsz csurni csavarni. Hnekled jo a ha lo nincs a szamar is jo felallas, hat lelked rajta.
Jol kisirtad magadat, mi beszedtuk, most meg tamadsz bennunket, meg mindenben visszariadot fujsz. Klassz lehet az elet veled. Semmi sem igaz, amit mondtal, mindent mi talaltunk ki. Vicc.
Ma este egyébként történt valami. Elment a feleségem szülői értekezletre, utána találkozott vele is, és nem akarok hiú reményeket táplálni, de született valami törékeny egyezség a nemtalálkozásról közöttük. Ebben nyilván benne van a ma délutáni "fenyegető" viselkedésem az amoroso feleségének értesítéséről...
Nagyon törékenynek érzem ezt a dolgot, de majd meglátjuk...
"Nem egyszer fordult elo, hogy szoltal, hogy mi mindnyajan felreertettunk teged,"
Igen így van, és Te is - szerintem ugyanígy félreértelmezed a mondandómat:
Azt írod:
"Itt nem ez a lenyeg, hanem mar 2 honapja tudtad, hogy beteg vagy, hogy valami nagyon nincs rendjen veled." "mit haritottal kodositettel."
Nem, értsd meg, nem tudtam, hogy "beteg vagyok" de azt sem, hogy "nagyon nincsen rendjén" valami.
Ezt írtam pontosan:
"Az első rendellenesség és a betegség diagnosztizálása között két hónap telt el."
"volt egy enyhe panaszom, amivel nem fordultam orvoshoz, éppen mert nagyon benne voltam egy munkában"
Ha neked időnként megfájdul mondjuk a hasad vagy a fejed, akkor rögtön arra gondolsz, hogy rákos vagy??? Ne viccelj már! Annyira jelentéktelen volt a dolog, hogy még panaszkodnom, sóhajtoznom sem kellett miatta.
Ez megint nagyon offtopik.
Bocsánat, ha a továbbiakban eltekintek majd a hasonló magyarázkodástól.
"Volt ferjem is akkor ugralt mar, hogy o mennyire szeret, amikor mar mindennek vege volt. Addig hiaba volt minden, nem reagalt semmire. Most jutott eszebe. Onzo volt o is, csak magara figyelt, mint te is. Szerintem erted."
No, ez már inkább témába vág, és jó, hogy leírtad, legalább tudom, hogy Te már túl vagy egy ilyen szituáción, és az válással végződött. Az indulataidat is jobban értem így.
Kedves nyugger,
komolyan gondolod, hogy valaki képes lenne összehordani egy ilyen sztorit, csak hogy növelje a látogatottságot? Ezt komolyan gondolod?
Azt az esküszöveget meg próbáld úgy elképzelni, mint egy pöpec modern tipográfiával megoldott kicsi grafikai alkotást. hidd el, sima képként is megállná a helyét, mint mondjuk egy reneszánsz könyvbelső.
Jo, elmondom, mit gondolok. Nem egyszer fordult elo, hogy szoltal, hogy mi mindnyajan felreertettunk teged, mert te nem azt gondoltad, meg nem azt mondtad, amit tulajdonkeppen mondtal. Erdekesen fogalmazol, mert igy utolag neked is igazad lehet, meg nekunk is. Szoval mondjuk peldanak ezt a rakos megbetegedest, mellesleg a pokolba ezzela rohadt betegseggel,meg minddel, szoval irtad, hogy rakos lettel, tudtad, hogy beteg vagy, de vagy 2 honapig, most mindegy pontosan, gondosan eltitkoltad a feleseged elol. Aztan pontositottal, hogy nem a diagnozist nem mondtad meg, mert azt meg magad sem tudtad. Itt nem ez a lenyeg, hanem mar 2 honapja tudtad, hogy beteg vagy, hogy valami nagyon nincs rendjen veled. De az osszes ket honapig semmit nem mondtal errol a felesegednek. Gondolom, ha kerdezte szegeny feje, hogy mi van veled, csak nincs valami baj, kodositettel. Es akkor otole varsz oszinteseget? Na, most 2 honap utan bomba robbant, rakod van. Gondolom, a feleseged hogy reagalt, hogy mit haritottal kodositettel. El tudom kepzelni a reakciojat, amilyen kepet vaghatott, hogy mit hazudoztal neki. Es ezert a reakcioert, amiert nem halas, hogy nem avattad be, meg o a hibas? (Na, mibe fogadjak, hogy az a reakciod, hogy te nem is mondtad, hogy o a hibas. De ilyen szitut teremtettel. TE.) Erted,nem erted, kirekesztetted az eletedbol, es miert vag pofakat? Es miert olyan a kovetkezo reakcioja, amilyen? M iert nem oszinte akkor o sem?
Szamomra a nagy szereteted, a nagy ragaszkodasod akkor lenne meghato, ha mindvegig igy lett volna, ha mindvegig oly nagy szeretettel, odaadassal viselkedtel volna a felesegeddel,de ezt erosen ketlem. Beszamolod alapjan. Volt ferjem is akkor ugralt mar, hogy o mennyire szeret, amikor mar mindennek vege volt. Addig hiaba volt minden, nem reagalt semmire. Most jutott eszebe. Onzo volt o is, csak magara figyelt, mint te is. Szerintem erted. Feleseged belerohant egy bizonytalan kapcsolatba, egy nos ember karjaiba, mert meg ott is tobbet talalt, mint nalad. nem oromeben tette. Sem vedeni, sem hibaztatni nem fogom ot. Neked kell tudnod, ha vissza szeretned ot kapni, tudod -e neki azt nyujtani, amire neki szuksege van. A regi esku papirjat hiaba lobogtatod.
Egyaltalan sulyos gond az, hogy nem is tudtok beszelgetni, semmi sincs megb eszelve.
Az nem szeretet az en szamomra, hogy jaj de szeretlek dragam, vissza szeretnelek kapni. Ebben annyi minden lehet/ az ember szereti a kenyelmet, a biztonsagot, amit a masik mellett O megkaphat. Vagy a masik embert szereti, azert, amiert olyan amilyen o maga? Az eddig leragott tizen vagy huszon ev miatt is folosleges. Valtak mar el 80+ evesek is. Ennyi volt, eleg volt. Hogy veletek mi lesz, kettotokon all a vasar.
Nem tudom, miért van nekem már tegnap óta az az érzésem, hogy ez egy kamutopik?
Tegnap este még hozzászóltam, de valami már akkor se stimmelt.
Kedves decentral, szerintem te egy újságíró vagy, akinek szólt a főnöke, hogy esik a látogatottság, találj ki valamit.
Nagyszerűen kitaláltad. Tehetséges vagy.
Üzenem az NLC-s főnökségnek, hogy nálam minden reklám tiltva van, akármennyi időt töltök az oldalon, nem látok egyet se!
A házastársi ágy fölött bekeretezett templomi esküszöveg - egy csúcs!
hát az is igaz, hogy szerelemben és háborúban nincs szabály, ergo jogodban áll bármilyen eszközt bevetni, amiről úgy gondolod, hogy segít megmenteni a házasságodat
Ezzel nem értek egyet, attól, hogy másnak nincs gerince, neki még lehet(ne). És a házasságát tuti nem menti meg vele, hanem ezzel ássa végképp alá.
Viszont az jó ötlet, hogy ad egy ultimátumot, konkrét határidővel, hogy a felesége gondolja át a helyzetet. Nem várhatja el a párjától, hogy szemrebbenés nélkül nézze végig egy harmadik féllel kialakított viszonyát.
Szerintem ez tisztességes kérés. Döntse el, melyikükkel szakít. Mert mindkettőt megtartani hosszú távon nem lehet.