Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Feleség-visszaváró
Létrehozva: 2014. Április 7. 22:36
A címből talán kiderül, férfi vagyok. (valamennyire…) Megpróbálom tömören:
A történetem banális, csal a feleségem. Természetesen ez már csak az okozat, az ok nyilván én (is) vagyok, az elmúlt 20 évünkben nem tudtam megfelelően szerető udvarló és férj lenni. A távolságtartásom, idegenségem, szemérmességem ugyan nem ellene szólt, ő mégis úgy élte meg, nem tudunk kellően EGY lenni. Aztán egy éve jött egy pasi. De még ez sem ilyen egyszerű, ez a fickó már a házasságunk előtt feltűnt, de akkor a feleségem engem választott. (csak három évvel ezelőtt tudtam meg, hogy már akkor is lefeküdt vele, én csak annyit érzékeltem, hogy udvarolnak neki, ő pedig hezitál…)
A "vakságomnak" két oka van: 1. valóban figyelmetlen, naiv voltam 2. Aki nem ismeri, olvassa el a templomi eskü szövegét Aki belegondol, ez egy igen kemény szöveg. Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.
Számomra most nem az lenne fontos, hogy őt lenémberezzétek, engem tutyimutyizzatok, a hibáinkkal többé-kevésbé tisztában vagyunk mindketten. Számomra most az a kérdés, van-e visszaút? Van-e köztetek olyan, aki valamelyik oldalról már végigjátszott hasonló történetet? Ez ugye egy női oldal, Ti talán jobban tudjátok, mi munkálhat ilyenkor egy nőben, mire érdemes figyelnem?
Azt látom, hogy a feleségem nagyon szerelmes lehet, mással nem tudom magyarázni, hogy olyan (erkölcsi) korlátokat is átlép (hazudozás, mellébeszélés, önámítás) ami szerintem nem igazán a sajátja. Tudja, hogy nem jó így, mégis nem tud álljt parancsolni. Én meg túl azon, hogy szenvedek ettől a helyzettől, nem tudom, miként segíthetném a visszatérését. Bármennyire is szeretnék empatikus lenni, sosem voltam ilyen helyzetben, mint ő, nem ismerem azt az érzést, amikor a szerelem felülír, minden értelmet.
Azt látom, hogy az én hűségem, az úgymond elvi alapokon nyugvó hűség, tudom, hogy mit fogadtam, ez olyan erős kontroll, ami megtart. A feleségem, bármennyire is hívő lélek, abban az értelemben "nőből van", hogy elsodorható. Egy erős férfi képes uralkodni rajta, mert alapból arra vágyik, hogy valakié legyen. És most nem én vagyok az erős férfi. Amikor én voltam, az is inkább a bevehetetlenségem miatt volt, nem tudom, ez érthető-e így? És hát az is jellemzi a helyzetet, hogy a Szerető egy családos férj feleséggel, gyerekkel. Aki ráadásul ragaszkodik a családjához, titkolja otthon a kapcsolatát. Nem akarom azt mondani, hogy csak a farka vezérli, akkor könnyebb lenne eltántorítani a feleségemtől, de azért azt érzékelem, hogy különösebb gátlások nélkül bódítja a feleségemet.
Legalábbis amikor olyan tartalmú levelet ír a feleségemnek (magázódnak a játék kedvéért...), hogy: "Tudok Magának jövőt vetíteni" akkor ez számomra elég mókásan (pontosabban cinikusan) hangzik és nehéz megérteni, hogyan hiheti el mindezt a feleségem???
A végére hagytam az egyik legfontosabb tényezőt: van négy kiskorú gyermekünk. Nagyon nehéz előttük, a szüleink, ismerőseink előtt játszani ezt a színjátékot. Még a magam tűrőképességével sem vagyok tisztában.
Hosszan ecsetelhetném még a részleteket, de bevezetőnek ennyi bőven elég.
A metallica az egyik kedvencem (Bleeding me!!!)
Ezek szerint akkor tényleg az van,hogy jelenleg a nejed éli vidáman (tudom ez így biztos túlzás) a kis életét, közben te meg szenvedsz. Azt hiszem valaki már említette, de valószínű rá kellene ébreszteni a feleséged,hogy mit is veszíthet,mert ahogy már írtam,szerintem ő nagyon is nyeregben érzi magát melletted, biztos benne,hogy te nem lépsz. Mi is tartaná vissza a nejedet attól,hogy folytassa ezt a viszonyt? Hiszen te szereted őt, gondolom a családot, közös házat,vagyont mi egyebet pláne nem szeretnéd csak úgy egyik napról a másikra felrúgni, és ha ezt ő így végig gondolta, akkor az lesz,hogy szépen eljár a pasihoz amíg meg nem unja, te pedig nem tudsz mit tenni.Ha innen nézzük,lehet,hogy még is csak megoldás lenne beavatni a másik nőt,ha másért nem hát,hogy boruljon a bili, és az ne tántorítson el,hogy valaki írta,hogy mi jogon avatkozol annak a családnak az életébe, mert szerintem konkrétan a te kis nejed és a pasi avatkozott be mindkét család életébe abban a percben amikor viszonyt kezdtek. Sajnos nincsenek okos ötleteim,bárcsak lennének, én még mindig azt gondolom,hogy mást sem kellene tenned,mint bombázni a nejed kérdésekkel a jövőtökkel kapcsolatban, ugyanakkor persze meg is hallgatni, hátha a sok kérdés között egyszer csak kibontakozik,hogy mi is lenne jó, és valahogy rá vezethetnéd,hogy ha itt egy család életéről van szó, semmikép nem lehet csak úgy sodródni az árral,mert a végén hirtelen ott lehet egy szakadék és a zuhanáskor az is megsérül akinek nem kéne.
Bocsánat , hogy csak nagyon kevés felvetésére tudok válaszolni!
"A kerdes nem az,h mikor szunik meg a viszonyuk a kerdes az,hogyha megszunik akkor tudsz majd meg bizni benne?"
Kicsit felemás hangulatot keltettem itt a keresztény értékrend emlegetésével, de nehéz elkerülni most is. A megbocsátás az egyik legnehezebb dolog. De ebben a legtöbb fogódzkodót éppen a hit adhatja (nekem legalábbis). A bizalom úgy gondolom működhet. Legalábbis ahol most vagyunk, az mindkettőnknek nagyon rossz, tehát abba a naiv hitbe ringatom magamat, hogy a jövőben, ha együtt maradunk, talán egyikünk sem esne ugyanabba a hibába, mert tudjuk, hogy mivel jár.
De most azt érzem, nem is a feleségemnek nehéz megbocsátani, hanem magamnak, amiért hagytam, hogy eddig fajuljon a dolog. Tényleg ne vegyétek ezt mártír önostorozásnak, de érzékelem azt, hogy mennyi mindent mulasztottam, aminek most a következményeitől szenvedünk (mindketten). Természetesen a feleségem is hibázott, ha más nem abban, hogy nem tudta az én nyelvemre lefordítani a panaszait, de azon én már talán túl vagyok, hogy a másikra mutogassak és a sérelmeimet soroljam. Magamat szeretném "újrarakni" (nyilván rohadt nehéz egyedül, kétségek között), aztán majd meglátjuk, hogy ez közelít-e bennünket vagy sem? De az újrarakást elengedhetetlennek érzem a feleségemtől függetlenül is. Ebből a szempontból tök mindegy, hogy a későbbiekben vele, vagy majd egyedül vagy netán mással...
elhamarnekszuliman és Tímea34,
"Szóval ha elmondod a másik megcsalt félnek,mit is érsz el vele? Ezzel az igazi problémát nem oldod meg, csak elérheted azt,hogy a nejed egy kicsit megutál"
"A feleségednek nem közted és a harmadik között kell döntenie, hanem aközött, hogy melletted akar-e maradni, vagy nem...? Ugye érzed az óriási különbséget?"
Ebben igazatok van. De egyfelől nem akarok teljesen tétlenül asszisztálni ehhez a helyzethez, másfelől - bár tovább ronthatom a helyzetemet - azt is szeretném láttatni a feleségemmel, hogy ez a bizonyos harmadik mennyire is gondolja komolyan a feleségemhez fűződő szerelmét.
No, mindegy, nem akarok hirtelen döntéseket hozni, hogy mit lépek, az még a jövő zenéje.
"Inkább azt próbáld meg a feleségedtől megtudni,hogy végül is mi a terv hosszú távon ezzel a pasival?"
Talán már érzékeltettem korábban, de elmondom újra, éppen az a lényeg, hogy nincsen terv, koncepció. Van egy sodródás, ami per pillanat örömöket ad és ami egyik napról a másikra kioltja, elnyomja az állandóan feltörő kétségeket. Amíg nem bukott ki a dolog, addig áltathatta magát a feleségem, hogy ezt lehet így csinálni, senki nem látja ennek kárát, engem megkímél a fájdalmas valóságtól, de mondanom sem kell, ez is a pillanatnyi tisztánlátásának a hiánya szerintem. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy az ilyesmit a család nem érzi meg. Még azzal együtt sem, hogy egy friss szerelem szárnyakat ad az embernek, a napi robotot is könnyebb elviselni így, stb.
"Lehet,hogy írtad már, akkor bocs, de szerinted, őszintén,az érzéseid alapján a feleséged szeret még téged?"
Igen, idéztem már őt: "Szeretlek, de nem szerelemmel"
Ez egyfelől elég egyértelmű, másfelől meg maga számára sem tiszták az érzelmei. Nagyon nehéz ilyenkor szétválasztani egymástól a szeretetet, a ragaszkodást, a megszokást, a békességre törekvést, stb. Azt biztosan tudom mondani, hogy a szeretői "zaj" elnyomja a házastársi "zajt". Az utóbbi csak akkor válik hallhatóvá, ha az előbbi valamiért elcsöndesül. Bocs, ha hülyeséget írok, de most egyszerre szól a Metallica meg egy Bach szóló cselló szvit.
Igen, minden nőnek Férfi kell, meg minden férfinek Nő...eddig oké.
de tudod, annyira egyikönk sem tökéletes, ami arra elég, hogy a párunk tőlünk Igazi Nőnek/Férfinek érezze magát és hogy másikat is Nőnek/Férfinek érezze...a 20. évforduló után is.
Próbálkozunk, igyekszünk...
minden kapcsolatnak, Férfinek, Nőnek van gyenge pontja, amitől a férfi már nem is lesz Férfi, a nő pedig Nő.
Az ő szeretője például addig lesz Férfi, amíg nem kell dönteni. Decentral pedig pillanat alatt Férfi...amikor meg fog bocsátani, amikor visszafogadja a feleségét és megpróbálja jobbá tenni aztán a kapcsolatukat. Látod? relatív.
A szerelem is múlandó, a szex sem örök, kiábrándító a szerető gyenge jelleme, de amiket én írtam, abban igenis van értékállóság!
És mikor a szex kifújt odaát, a szerelmet megingatja a másik házassága...akkor lesz igazam :)
Hetkoznapian erdekes tortenet en viszont nem mondanam el az amorozo felesegenek,szimplan azert mert nem a te titulosod radobbenteni a semmirol nem tudo negyediket ezt majd az elet megteszi (vagy nem).
Ha megtudna akkor sem biztos,h veget erne a feleseged es a pasi kozott levo viszony,ezek olyan dolgok amiknek van kifutasi idejuk illetve ido kell ahhoz h lecsengjenek.Te nagyon szeretheted a feleseged hiszen annak ellenere h tudod es szenvedsz ettol a helyzettol meg mindig mellette vagy pedig ez egy nehez dolog.
Engem anno megcsalt a volt ferjem,plusz egy baratnom ferje latta oket az utcan csokolozni es termeszetesen egybol felhivott es elmondta amiert a mai napig elkpesztoen halas vagyok.Ugyanakkor azt vallom,h en forditott helyzetben nem mondanam el,foleg akkor nem,amikor gyerekek is erintettek.Jelenleg is tudok ilyenrol es nagyon nehez nem elmondani a masik felnek,h tudom h a felesege negy eve a srac legjobb baratjaval folytat viszonyt,de nem mondom el,mert nem az en dolgom es nem az en felelossegem legfokepp pedig: nem az en eletem.
Neha nem kell ok ahhoz,h valaki megcsaljon valakit.Most nyilvan tul analizalod a helyzetet es magadban keresed a hibat es az okot,de a kiabrandito es profan helyzet az,h neha egyszeruen az emberek csak beleunnak az eletukbe,megjelenik valaki aki tetszik nekik,fellangolnak,hirtelen jon a villam es a pezsges,a vilag szep,20 evet fiatalodunk harom es fel perc alatt...es. Indezt kepesek akkor is produkalni amikor alapvetoen semmi baj ni cs a hazassagukkal,szimplan csak valtozatossagra vagynak.
Ezek nagyon ritkan igaz es hosszantarto szerelmek...Ugy gondolom hogyha ket ember tenyleg szereti egymast es ugy erzik,h egymasnak vannak teremtve akkor egy ilyet kibir a hazassaguk ha nehezen is.A kerdes annyi,h
"Megeri?"
Ha csak a gyerekek miatt vagy meg ott es a kozos javak miatt,akkor ideje elvalni mert a gyerekeknek nem lehet ugy boldogsagot adni,h te nem vagy boldog.Ok attol nem lesznek boldogabbak,h latjak az apukajukat alomba sirni magat,vagy ejeken at a konyhaban gubbasztani szomoruan amig az anyukajuk haza nem jon.
A megcsalokat altalabn kizokkenti az,ha a masik is szeretot tart ez nemileg radobbenti oket arra,h nem potolhatatlanok,teljesseggel nelkulozhetoek neha a drasztikus lepesek vezetnek erdemenyre.
A kerdes nem az,h mikor szunik meg a viszonyuk a kerdes az,hogyha megszunik akkor tudsz majd meg bizni benne?Jo tanacs nincs,tanacs van.Azt tedd amivel meg tudsz hasonulni,azt ami miatt nem veszited el a tartasodat es azt,ami boldogga tesz.
Az onostorozast pedig tessek abbahagyni,ahhoz h ez igy tortent a te szemelyednek kb.20 szazalek koze van,a tobbi a kivancsisag,unalom es az ujdonsag iranti vagy:-)))
Kitartas:-)))
ES aprilis 29. en 42 eve, hogy egyutt vagyunk.
Azzzzz még nemmm jelent semmmit.
Persze, nem kell hosszan ragozni, azt hiszem, értem én!
Én csak arra próbáltam kicsit terelni az érzelmeket, hogy a múltatoknak, az őszinte és megértő szeretetednek van jelentősége:
A mai beszélgetéseitek is a dühről, sírásról, próbálkozásokról szólt... Próbálkozik rendet rakni... a közönynek nincs nyoma :)
a verset köszi, nem is tagadhatnád le, hogy nem Te küldted :)
Abban viszont nem hiszek, amit mások írnak, "neki Férfi kell", hogy a feleséged- ismervén és Téged választva 20 évre- egy más fajta férfira vágyna az elkövetkező 20 évében. Ez nevetséges!
Átmenetileg lehet kapuzárás, bizonyítás, rég nem érzett szikra, kísérletezés, de az múlandó lesz, majd meglátod ;)
A feleséged fél vajon attól, hogy ha a másik asszony megtudja, a szerető válaszút elé érkezve a családját választaná?
Igen! fél és bizonytalan... de egy felnőtt embernek ezt akkor is vállalnia kell, derüljön ki, feleslegesen kár egymás idejét, idegét húzni.
Számodra kifizetődőbb várni, hogy a feleséged magától "koppanjon" és rájöjjön, nem minden férfi annyira tisztességes, mint Te vagy vele...a nők számára ez akkor kezd fontossá válni, amikor helyzetük meginog és minden megkérdőjeleződik.
Te vagy az egyetlen, aki őt visszavárja, a szerető hátra sem fog fordulni, ha otthon kitör a balhé! Milyen érzés? mit kivert kutyának lenni.
És ha már "fázni" fog, vissza fog találni, a 20 év az 20 év...mégis csak biztonságban, melegben... és hűségben, amit nagyra kezd majd értékelni, csak még egyelőre olcsóbb a kelleténél.
Néha el kell veszíteni azt, amit már nem értékelünk...
Én ezt tenném :) Nem írok többet, azt hiszem, mert nem tudok ostorozni. :D
Kedves Irenehavas,
Ne ragadtasd el magad... azért ha a te párod szeretőjének a férje közölné veled, hogy a párodnak az ő felesége a szeretője, akkor gondolom nem szemeteznéd le, max. rohadtul fájna, hogy így kell megtudnod...
Az internet sokmindent elbír, így ismeretleneket bátran lehet köpködni, földön fekvő emberbe még párat rúgni... ugye...?
GRATULALOK!!! mi 40 LESZUNK AUG. 17, EN ..
ES aprilis 29. en 42 eve, hogy egyutt vagyunk.
Nincs értelme. A feleségednek nem közted és a harmadik között kell döntenie, hanem aközött, hogy melletted akar-e maradni, vagy nem...? Ugye érzed az óriási különbséget?
Nem látunk a jövőbe... nem tudhatjuk, hogy a másik miyen arcát mutatja majd fél év, egy év, öt év, vagy húsz év múlva... azt viszont már tudja, hogy te milyen vagy. Most ez az egész arra "jó", hogy olyanokat is megtud rólad, amiket eddig nem tudott: hogy még mindig szereted. Képes vagy kimondani olyan érzéseidet, amiket talán sosem fogalmaztál meg neki. El tudod mondani neki mit jelent számodra. Annyira már nem új ez a kapcsolat, hogy tapasztalatszerzésre legyen szüksége a másik féllel kapcsolatban, azt csak úgy szerezheti meg, ha a másik fél is borít és összecuccolnak... de ugyan, melyik pasi szeretné a saját gyereke helyett a másik férfi 4 gyerekét nevelgetni...? Egyik sem. És melyik nő tudná otthagyni a 4 gyerekét egy szerelemért...? Egyik sem. Abban kell tehát csak nagyon sarkosnak lenned, hogy ez így nem mehet tovább. A fenyegetőzés ilyen szempontból talán hatásos lehet, nyugodtan adja át a kedves harmadiknak a nejed (neked semmi dolgod a harmadikkal!!!! a feleségével pláne nem...!!) , hogy ha tényleg nem akar bilit borítani otthon, akkor most van az utolsó lehetőség, hogy megszüntessenek minden kapcsolatot. Munkakapcsolatot is. Fájdalmas lehet, anyagilag is megterhelő lehet, átmeneti nehézségeket okozhat a munkában is, de meg kell lépni, mert nincs olyan, hogy a továbbiakban csak munkakapcsolat van... meddig...?Amíg "jól viseled" magad?? Elég ha egy nap morcosabban ébredsz és kevésbé kedvesen szólsz hozzá és a munkakapcsolat máris mássá alakul ebédidőben...? Nem, ezt csask úgy lehet, ha megszüntetnek mindennemű kapcsolatot... ha kell telefonszámot, e-mailcímet cserél, ha kell, elköltöztök... És, ismerve már a másikat, mond neki valami akkora sértést, amitől kedve sem lesz hozzá, hogy a későbbiekben keressen vele bárminemű kapcsolatot..
De ehhez tényleg az kell, hogy a feleséged is akarja ezt és hogy legyen benne valami minimális megbánás azért amit tett, mert persze, ez már csak következény, de ketten dolgoztatok meg ezért a nagy halom kupacért ami körülvesz titeket, nem te egyedül...!! Arról viszont ő döntött hogy viszonyt folytat valakivel... te nem voltál ott amikor ezt a döntést meghozta, nem kérdezett meg, neked is megfelel így drágám? Így erről neki kell döntenie, hogy van-e ereje, türelme stb. újrakezdeni veled egy teljesen új lappal, a múltat nem felhánytorgatva (nem csak te, ő sem!!!!), vagy nincs.
"Itt en nagyon ugy latom, hogy te manipulalsz,aztan a feleseged ellen forditod a puskat. Te mindig csinalsz valami helytelent, aztan a feleseged reakciojat, ami persze, ugye helyteleniti a te helytelen viselkedesedet, szoval az o reakciojat forditod oellene. Nagyon veszeleyes jatszma, latszik, hova vezet."
nem egészen értem, mire utalsz, de elgondolkodtatott!!!
Hogy értsétek, most minden kritikai megjegyzést igyekszem komolyan venni, hátha kulcsot jelent önmagamhoz.
Kedves mickamacka!
nagyon kedves dolgokat írtál, nyilván jól esik, erre is szükségem van, de hidd el - még ha fáj is - egyik másik "beszólós" megjegyzésben is sok igazság rejlik. A nyers és őszinte megfogalmazásra ráadásul nekem most szükségem van, mert éppen arról szólt - részben - a házasságunk, hogy a finom figyelmeztetéseket elengedtem a fülem mellett. Ez amolyan "nekünk Mohács kell" effektus.És amit te írtál, az valóban egy fiatal lélek romlatlan gondolatai, amelyeket az élet sajnos gyakran felülír.
"Sőt, a hozzáállásodból ítélve jobban szereted őt, mint a világ összes asszonyának 99%-át a férje! "
Kedves túlzás :) A baj ott van, hogy hiába az erős érzés, ha nem a megfelelő, a feleségemhez "illő", formában mutatkozik meg ez a szeretet. Hosszan tudnám ezt ragozni, de nem teszem.
Olvassátok el ezt a verset!
http://gondolkodom.hu/weores-sandor-a-no/
Úg y szívesen megkérdezném, hogy Weöres Sándor - aki ilyen hihetetlenül jól ismeri a női lelket, ő a maga úgymond férfiatlan fizimiskájával most minek számít? Ha a macsó szónak létezik pozitív tartalma is, akkor nekem ő a macsó :)) De ezt viccből mondom.
folyt.
Elmondok valamit, kíváncsi lennék a véleményetekre. Nem azt kérem, hogy Ti mondjátok meg helyettem a frankót, de tényleg kíváncsi lennék...
Amikor másfél hónappal ezelőtt kibukott ez az ügy, írtam egy higgadt levelet ennek a bizonyos harmadiknak. Azt kértem tőle, hogy beszélje meg ezt az ügyet a saját családjával (feleségével) én is igyekszem a saját családommal (feleségemmel) tisztázni a helyzetet. Természetesen ő nem beszélt a feleségével, nem is igazán számítottam erre.
Ma viszont - ha ez fenyegetés, akkor fenyegetés - azt mondtam a feleségemnek, hogy ez az ügy számomra nem csupán háromszög, hanem egy négyszög. Éppen csak a negyedik szög tudatlanul csücsül odahaza. Arra gondoltam, hogy megkeresem és elmondom neki, mi történt a férje és a feleségem között. Bennünket láthatatlanul összeköt valami, és azért gondoltam, hogy én beszélek vele, mert szeretném meggyőzni arról, hogy ne ítéljen, döntsön elhamarkodottam a férjével kapcsolatban. Azt a feleségemtől is tudom, hogy a pasi tulajdonképpen ragaszkodik a családjához, vagyis ott nem egy csalódott fél bolyong párjától eltávolodva, mint az én feleségem esetében, hanem a szerelem mellett a macsós kalandvágyás is közrejátszik. Ott tehát sokkal inkább a megbocsátás a megoldás kulcsa. A másik ok, ami miatt arra gondoltam, hogy beszélek ezzel az ismeretlen nővel, hogy a feleségem számára tisztábbá tegyem azt hogy ilyen döntéshelyzetben kit választ a szeretője, a feleségét vagy az én feleségemet? Nyilván abban bízom, hogy a saját feleségét, és ez talán eltántorítja az én páromat valamelyest attól, hogy nála keressen menedéket.
De nem tudom, hogy ez az elképzelésem morálisan, meg úgy egyszerűen "stratégiailag" mennyire lenne helyes lépés? Kétségtelenül van egy harmadik, önző indokom is: persze, hogy nem kedvelem ezt a szerető jóembert, és úgy érzem, hogy ha ő "vette a bátorságot", hogy beleavatkozott a mi életünkbe (a ragadozó ugyebár mindig ott támad, ahol a gyengeségnek jelét észleli) akkor én miért legyek vele lojális az elhallgatásban?? Ugyanakkor az mégiscsak egy másik család, aminek beavatkozom az életébe. Én ugyan úgy gondolom, hogy mindenkinek joga van tudni a párja félrelépéseiről, jobb ezeket tisztázni és nem elhallgatni, de az is lehet, hogy abban a családban működik a kikacsingató férj és tudatlan asszonyka felállás.
Természetesen ez a tervem nagyon rosszul esett a feleségemnek, hiszen ő most ebbe a pasiba szerelmes, és őt óvná minden megpróbáltatástól. Én meg vajon hogyan szeretem helyesen a feleségemet, ha ebben is az ő pillanatnyi érdekeit tartom szem előtt, vagy ha kemény vagyok és megteszem azt, amitől újrarendeződnek az erőviszonyok? Akár még úgy is, hogy az elválásunkat katalizálom ezzel.
Bocsánat, hogy megint csak általánosságban válaszolok.
Annyi itt a félreértés, félremagyarázás, nem akarom megismételni magamat és eloszlatnia téves következtetéseket.
A vallásosságot is hagyjuk szerintem. Már csak azért is, mert aki magát hívőnek gondolja, az általában nem szereti a vallás kifejezést. Mert az felekezetiséget takar, templomot, egyházat, de a lényeg nem ebben van. Én még azzal is megelégszem ha redukáljuk a dolgot hívőségről egyszerűen erkölcsre, jóérzésre, becsületességre, kinek-kinek szájíze szerint.
Ezzel együtt mi egy gyülekezetben ismertük meg egymást, a feleségem volt ott "otthon", én pedig az ügy iránt érdeklődő úgymond független figura. De nem a templombajárásról szól az életünk, ha ez valakit megnyugtat.
Nincs igazán nagy jelentősége a dolognak, de a feleségem viszonyáról úgy értesültem másfél hónappal ezelőtt, hogy beleolvastam a levelezésükbe. Ami elég kiterjedt és elég egyértelmű volt. Sajnos ez kellett ahhoz, hogy a kialakult helyzetről beszélgetni tudjunk, mert addig teljes tagadásba burkolózott. Azt érzékeltem ugyan, hogy megint feltűnt ez a régi szerelme (munkakapcsolat is van köztük) de vak voltam, kár ezt tagadni. Vak vagy naiv, mindegy is. Nem ez a lényeg.
Ha javasolhatom, ne kárhoztassátok a páromat. Látom, hogy mit szenved ő is, azt próbáljátok megérteni - amit nekem is k.rva nehéz felfognom, mert más fából faragtak, hogy egy felgyülemlett évtizedes keserűség, hiányérzet (és ne csak a szexre gondoljatok már! - az csak része, lakmuszpapírja ennek az egésznek) szóval hogy egy ilyen lelkiállapot, meg egy fellángoló szerelem (talán így kapuzárás előtt és négy gyerek után) elementárisan ki tudja forgatni az embert a saját bőréből.
A feleségemet leginkább abban hibáztathatom, hogy ezt a folyamatos elégedetlenségét, nem tudta úgy a tudomásomra hozni, ahogyan arra én vevő lehettem volna. magyarázkodás helyett egy görög idézet:
"Az asszony az, mit párja hoz ki belőle; ha jót - a legjobb; ám ha rosszat - túl gonosz. "
Ma egész nap beszélgettünk. Volt sírás, összeborulás, számonkérés, düh, zsarolás... Számomra az alapvető szomorú tapasztalat, hogy nagyon messze vagyunk egymástól. A feleségem őrlődik, talán nem mondok hülyeséget, ha szíve szerint menne, esze szerint maradna. Én azt mondanám, hogy a szíve a fontosabb, de azért az is tiszta sor számára, hogy ez a bizonyos szívbéli döntése a pillanatnak szól, és ki tudja mi lesz később. Amikor a visszatérésről beszélgetünk és abban vár megerősítést, hogy képes vagyok felülemelkedni ezen a helyzeten, a sértett önérzetemen, stb. akkor fel-felcsilan a remény, aztán egy rossz, vagy rossznak vélt mondattal kezdődik minden elölről.Ha kívülről szemlélem, annyira tipikus, belülről meg iszonyat fájdalom. És én is elég kiszámíthatatlan vagyok.
A mai beszélgetésünk végül "megbukott".
Igazából leírod, mire vágyik a feleséged. Olyan férfire, aki nyitott az ő teste lelke irányában, nem prűd, aki mellett istennőnek érezheti magát, akit a férje kíván, imád, tisztel, szeret. Vagy képes vagy kinyílni egészen, (és váltok egy testté-lélekké) vagy nem tudod a szerelmét beindítani. Ha a jelen kapcsolata valahogy véget ér úgy, hogy marad feleséged, akkor a fentieket zsigerből érezned és éreztetned kell. Addig meg .... nem tudom, mi jobb, ha szüneteltek, ha udvarolsz neki és nem kényszeríted magyarázkodásra ill. hazugságra, vagy ha megkéred, hogy fejezze be....ehhez nem ismerem a helyzetet ill. titeket.
FÉRFI, aki szerelmes és nincsenek falai a másik előtt...fel akar nézni a belé szerelmes, érte feltétlenül befogadó, nyitott, de erős és bátorító hím kell neki- minden nőnek ez kell. Gondolom.
Ennek még egy oka van. !
Nem akarok senkivel összeköltözni , férjem sem szeretné.
Ez év nyarán ünnepeljük 50. házassági évfordulónkat !
Mickamacka irasa inkabb fiatal, tapasztalatlan es nagyon.nagyon naiv.
Az elet es az erzelmek nem ilyen rozsaszinu vattacukorpamacsba vannak csomagolva.
Szerintem igenis minden egyes nap tenni kell egy kapcsolatert. Mert az idovel ellaposodik es ellustul, ha nem teszunk erte.
Ne kergessuk olyan illuzioba ezt az embert, hogy kenyelmesen doljon hatra es csak varja haza az asszonykajat.
Ennek a nonek ferfira van szuksege. A szo minden ertelmeben. Es nem egy tutyimutyi, nyusszogo, unalmas alakra.
Ha a t.i. kepes felraznia magat, akkor talan van jovoje a kapcsolatuknak. Ha nem valtozik, nem tesz a kapcsolatukert, akkor annak annyi. Mert o igy , ebben a formaban nem kell ennek a nonek. Igen, ide jutottak el az evek folyaman.
Az elet nem csak mezeshetekbol all. Meg nem csak rozsaszinu baranyfelhok uszikalnak folyton az egen. ilyesmivel ne biztassatok, mert nem igy van.
Ott vannak a hetkoznapok, amikor minden nap tenni kell a kapcsolatert, kulonben kiuresedik.
Ha nem tesznek erte, legfeljebb addig huzzak ki egy fedel alatt, amig felnonek a gyerekek.