Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Feleség-visszaváró
Létrehozva: 2014. Április 7. 22:36
A címből talán kiderül, férfi vagyok. (valamennyire…) Megpróbálom tömören:
A történetem banális, csal a feleségem. Természetesen ez már csak az okozat, az ok nyilván én (is) vagyok, az elmúlt 20 évünkben nem tudtam megfelelően szerető udvarló és férj lenni. A távolságtartásom, idegenségem, szemérmességem ugyan nem ellene szólt, ő mégis úgy élte meg, nem tudunk kellően EGY lenni. Aztán egy éve jött egy pasi. De még ez sem ilyen egyszerű, ez a fickó már a házasságunk előtt feltűnt, de akkor a feleségem engem választott. (csak három évvel ezelőtt tudtam meg, hogy már akkor is lefeküdt vele, én csak annyit érzékeltem, hogy udvarolnak neki, ő pedig hezitál…)
A "vakságomnak" két oka van: 1. valóban figyelmetlen, naiv voltam 2. Aki nem ismeri, olvassa el a templomi eskü szövegét Aki belegondol, ez egy igen kemény szöveg. Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.
Számomra most nem az lenne fontos, hogy őt lenémberezzétek, engem tutyimutyizzatok, a hibáinkkal többé-kevésbé tisztában vagyunk mindketten. Számomra most az a kérdés, van-e visszaút? Van-e köztetek olyan, aki valamelyik oldalról már végigjátszott hasonló történetet? Ez ugye egy női oldal, Ti talán jobban tudjátok, mi munkálhat ilyenkor egy nőben, mire érdemes figyelnem?
Azt látom, hogy a feleségem nagyon szerelmes lehet, mással nem tudom magyarázni, hogy olyan (erkölcsi) korlátokat is átlép (hazudozás, mellébeszélés, önámítás) ami szerintem nem igazán a sajátja. Tudja, hogy nem jó így, mégis nem tud álljt parancsolni. Én meg túl azon, hogy szenvedek ettől a helyzettől, nem tudom, miként segíthetném a visszatérését. Bármennyire is szeretnék empatikus lenni, sosem voltam ilyen helyzetben, mint ő, nem ismerem azt az érzést, amikor a szerelem felülír, minden értelmet.
Azt látom, hogy az én hűségem, az úgymond elvi alapokon nyugvó hűség, tudom, hogy mit fogadtam, ez olyan erős kontroll, ami megtart. A feleségem, bármennyire is hívő lélek, abban az értelemben "nőből van", hogy elsodorható. Egy erős férfi képes uralkodni rajta, mert alapból arra vágyik, hogy valakié legyen. És most nem én vagyok az erős férfi. Amikor én voltam, az is inkább a bevehetetlenségem miatt volt, nem tudom, ez érthető-e így? És hát az is jellemzi a helyzetet, hogy a Szerető egy családos férj feleséggel, gyerekkel. Aki ráadásul ragaszkodik a családjához, titkolja otthon a kapcsolatát. Nem akarom azt mondani, hogy csak a farka vezérli, akkor könnyebb lenne eltántorítani a feleségemtől, de azért azt érzékelem, hogy különösebb gátlások nélkül bódítja a feleségemet.
Legalábbis amikor olyan tartalmú levelet ír a feleségemnek (magázódnak a játék kedvéért...), hogy: "Tudok Magának jövőt vetíteni" akkor ez számomra elég mókásan (pontosabban cinikusan) hangzik és nehéz megérteni, hogyan hiheti el mindezt a feleségem???
A végére hagytam az egyik legfontosabb tényezőt: van négy kiskorú gyermekünk. Nagyon nehéz előttük, a szüleink, ismerőseink előtt játszani ezt a színjátékot. Még a magam tűrőképességével sem vagyok tisztában.
Hosszan ecsetelhetném még a részleteket, de bevezetőnek ennyi bőven elég.
te is olvass el engem.
honnan tudjuk, hogy a feleség rég nem az elköltözést tervezgeti?
semmit nem tudunk róla.
azt sem, hogy elmondta-e a férjének a viszonyt, vagy véletlenül derült ki.
lehet, hogy ő maga vallott be mindent, és mutatta meg az üzenetet, amiben a közös jövőről ír a szerető.
az, hogy miről ír a TI, erősen szubjektív dolog.
visszavárja a feleségét. tehát az menni akar?
Olvasd vegig a t.i hozzaszolasait mindent.
Eszeben sincs elvalni sot azon gondolkozik hogy a feleseget hogyan szerezze vissza.
tehat a no tisztaban van vele hogy nyugodtan kalandozhat tovabbra is.
kerdezd meg a ti.-t azt fogja valaszolni hogy semmifele korulmenyek kozott nem akarja hogy az asszony elmenjen. El fogja viselni a viszonyt hosszu tavon is ha kell.
Persze, világos.
Az fontos előrelépés, hogy tudod mi az, ami ide vezetett. Ha azt is tudod, hogy a kommunikáció rossz volt köztetek, az szerintem még nagyobb előre lépés.
Magam részéről nem tudom elképzelni, hogy kívülről keressem a gyógyírt a gondjaimra, ezért nehezen érzem át a problémádat.
A mi házasságunk is úgy köttetett, ami a templomi esküben le vagyon írva, mégha nem is volt templomi esküvőnk.
Mivel nem voltam még ilyen helyzetben, most azt mondom, hogy nálam nem lenne visszaút egy kölcsönös hűtlenség után.
De nem voltam még 20 éve házas, nincsenek gyerekeink, szerintem fogalmam sincs mi minden lehet, ami felülírja a sértettséget, a büszkeséget.
Nem tudom milyen az, amikor felszáll a rózsaszín köd az agyamról és rájövök mit veszíthetek stb...
Szerintem, hogy nálatok van-e visszaút, azt csak te tudhatod. Még akkor is, ha találsz itt valakit, aki volt hasonló helyzetben.
Megérteni én is megértem... azt is értem anno az én férjem miért nem akarta hogy menjek vele a kórházba... félt hogy valami nagyon nagy baj van és ott megomlik és ezt én ne lássam..
Megértem, de ettől még rosszul esik, mert valahol igen, ha együtt élek valakivel, akkor nem csak az örömömet osztom meg vele, nem csak a jó pillanatokat, hanem azt is ha szomorú vagyok, ha nyomaszt valami, ha aggódok, vagy ha épp halálfélelmem van.. DE igen, most már értem amit írt decentral és így elfogadható (de távolságot szül, ugyanúgy, akármilyen indokkal meg megértéssel fordul eziránt a másik)
de annak a tudataban hogy a ferjem ugysem csinal semmit
ez csak feltételezés. semmit nem tudunk a másik oldal véleményéről.
Ha 4 gyerek mellett ramtort volna olyan szenvedely ami m indent elsopor, akkor vallaltam volna es boritok.
de a szerető is nős! ki tudja, akar-e válni. (szerintem nem, ha egy csöpp esze van)
én tuti nem akarnék a négy kiskorú gyerekemmel 40-50 évesen egyedül maradni..
Dehogynem. de 4 gyerek mellett nem bonyolodtam volna semmifele kalandba foleg nem egy olyan pasival akinek kizarolag sexre kellek.
Ha 4 gyerek mellett ramtort volna olyan szenvedely ami m indent elsopor, akkor vallaltam volna es boritok.
de annak a tudataban hogy a ferjem ugysem csinal semmit ez igy undorito.
Mivel en 39 evesen estem tul a rakbetegsegen, megertem azt is ha valaki azonnal nem kepes megosztani a diagnozist, fuggetlenul attol hogy en megosztottam a ferjemmel, de o mar az elozetes jelekrol is tudott.
van akinek onmaganak is szuksege van a dolgok "felszivodasahoz" .
aki meg nem kapott rakdiagnozist az egy masik fajta szemleletu ember az eletben, nehez megerteni hogy az emberek kulonfele modon reagalnak.
es a t.i nem titkolta el csak a diagnozis pillanataban nem kozolte. Az en szamomra elfogadhatonak tunik az indoklasa is, ugy latszik a neje maskeppen erezte.
én nem feltétlenül látom ezt képmutatásnak. akkor lenne az, ha kérkedne a vallásosságával, erkölcsösségével. honnan tudod, hogy nem gyötri lelkiismeret-furdalás közben? vagy hogy mennyire ragadhatja el a szenvedély, ami minden mást félresöpör? te még soha nem vétkeztél semmiben?
lehet, hogy egy erkölcsi dilemmában a kisebbik rossz mellett döntött. attól még kutyául szenvedhet. semmit nem tudunk erről. nekem még az sem világos, hogy a feleség tud-e arról, hogy a férj tud az ő viszonyáról?
és a TI kitől/honnan ismeri a szerető üzeneteinek tartalmát?
A gyerek nem csupan az asszony felrelepeset erzi meg, hanem a kettotok kozott levo diszharmoniat is. Ha te az asszonyt vissza akarod szerezni, ahhoz gyokeresen meg kellene valtoznod, ki kellene sajat magadbol lepned, egy masik ember kellene, hogy legyel. Ez pedig hatalmas erot, energiat, elhatarozottsagot kovetel. Ezert mondtam, csak akkor vagj ebbe bele, ha az asszonynal van hajlandosag a visszavagyasra, kulonben folosleges leragni a kuszobot.
Igen, a 4 gyerek mindennel fontosabb, fontosabb a te lelki nyavalyaidnal, az asszony erzelmeinel. Azokat fel kell nevelnetek, egyutt vagy kulon, de a gyerekek erdekeben mindekeppen egyuttertesben.
hogy derült ki másfél hónapja egyébként..? ez is fontos szerintem... hogy "lebukott", vagy elmondta...? Feleséged mit mond, mit szeretne?
Kérdezted, van-e visszaút. Nem, az sajnos nincs.Előre kell menni. Kérdés hogy együtt vagy külön, de úgy, ahogy eddig úgy már nem lehet és nem is szabad, az vezetett ide.. Létezhet közös jövőtök,sőt, boldog, minden eddiginél őszintébb, belsőségesebb kapcsolat, de ehhez ketten kelletek, ketten kell, hogy akarjátok.
Nem tudom mennyivel jobb megoldas ha nevleg egyutt vannak es estenkent anyuka eltunik a szeretojevel a balfeneken.
nem vagyok vallasos es nagyon utalom a vallassal jaro kepmutatast mint a "nem valunk el" de felredugni ugy latszik az belefer....
nem a megcsalásra mentőöv a vallás, hanem hogy a nagyon mélyen hívők semmi esetre nem válnának el egymástól. én ezért kérdeztem róla a TI-t, de úgy látszik, nekem nem akar válaszolni. :)
úgy ugyanis egy menekülési útvonal lezáródna előttük, és más lehetőségekben lehetne csak gondolkodni.
"egy ember folyamatosan tesz a párjáért, a kapcsolatért, hogy az működőképes maradjon."
Ez alapvető igazság. De a baj már megtörtént. Amit tettem, az nem volt jó, nem volt elég, stb. - ezt utólag könnyű belátni. Akkor, benne az eseményekben, ezt tévesen érzékeltem és valószínűleg a párom sem megfelelően kommunikálta. Legalábbis nem voltam vevő a segélykiáltására.
A kételyeim, nem a múltra vonatkoznak, hanem a jövőt illetik. Ki-ki "tippelt" már a maga vérmérséklete szerint, azt tudom mondani, előbb vagy utóbb kiderül a további sorsunk.
Jesszus, olvasok itt néhány hsz-t és azon töprengek, lassan már ránk férne egy Armageddon. Akkor az emberiség társára és foltjára akadna.
Nem csak a mély és akkut ostobaság, de a rosszindulat mennyországa is az nlc.
decentral!
Ha mindezt, amit nekünk leírtál, megosztanád a feleségeddel -csak úgy ad hoc, spontán, őszintén, úgy, ahogyan itt- , az az assony, ha van egy csöpp esze is és szíve is, elsírná magát azért, amit tett!
Benned annyi jóság, önzetlen szeretet, türelem, sőt még megértés van a feleséged felé még ebben az elkeseredett helyzetben is, hogy ha a helyében lennék, a szívem megszakadna Érted.
Te jobban szereted a feleséged, mint az nlc-s asszonyok 99,99%-át a férje, ebben olyan biztos vagyok, amennyire jó emberismerő!
Sőt, a hozzáállásodból ítélve jobban szereted őt, mint a világ összes asszonyának 99%-át a férje!
A Te feleséged egy szerencsés ember, csak ez az idétlen világ néha elcsavarja a fejeket...mert bénák és h@lyék az emberek.
Talpraesettségből nyilván van még leckére szükség, talán verbális, hangosan -s nem leírt - kommunikációra is, de szeretetből és megértésből annyi van, amiért az asszonyok értelmesebb fele ölni tudna :)
(A többi csak annyira "mély lélek", hogy elég, egy pokróc egy deci pezsgő és jöhet a szex, amitől végső boldogságba zuhannak. :DD )
Ha a feleséged Téged választott, kitartott melletted 20 évig, 4 gyereketek van, én bízom abban, hogy ez egy véletlen tévedés, ahonnan egyszer- talán nem is olyan soká-, visszatalál Hozzád!
Azt mondják, egyszer lehet hibázni és meg lehet bocsátani.
Te vagy a példája, hogy nem csak meg lehet, de Te már meg is bocsátottál neki.
Írom ezeket a sorokat úgy, hogy el vagyok jegyezve és bár a párom sem egy BMW kulcs-csörgetős, latin macsó-cicafiú, de tudom, hogy jobban szeret, türelmesebb, önzetlenebb és ragaszkodóbb, mint az emberek általában és talán ezért jobban átérzem a helyzeted....
...bár saját történetről nem tudtam beszámolni, azt nem mondom, hogy sajnos.
Hat ez kemeny helyzet....
nekem altalaban az a velemenyem hogyha valaki megcsalja a masikat es mar a szeretet vagy szerelem is megszunt akkor hagyni kell menni.
de ez az eset egeszen mas, hiszen a ferfi nem akar valni, es te huseges vagy de ami ennel komolyabb dolog az a 4 kiskoru gyerek.
A feleseged vallasossaga nem ovja meg ot semmitol sajnos.
az en egyik baratnom melyen vallasos volt (*mar csak volt baratnom), es ez se tartotta vissza attol hogy zugivo legyen es lefekudjon aegy tole legalabb 20 evvel fiatalabb pasival aki ezen kivul semmit se akart tole.
ugyhogy a vallas nem mentoov.
Ha kepes vagy tullepni a dolgokon akkor esetleg beszelj a nejeddel hogy a gyerekek erdekeben szakitana e a pasival es hajlando lenne e visszaallitani a normalis csaladi eletet? esetleg parterapia?
nincs jobb otletem, de lehet hogy nem fog hajlani ra, akkor rajtad mulik hogy mit fogsz lepni a jovoben.
a gyerekek meg fogjak sinyleni az anyjuk kalandjat az biztos, mert a gyerek kulonleges adovevovel erzekeli a szulok dramajat mar egeszen kicsi korban.
"Igen, a rák eltitkolása... az is az eskü megszegése..."
Tímea, ezt a "rák eltitkolását" nem csak te említetted.
A fórumozásnak mindig beleütközöm abban a korlátjába, ami a rossz megfogalmazásból vagy a pontatlan olvasásból/értelmezésből fakad.
Semmiféle rákot nem titkoltam el. Főleg nem a feleségem előtt. Azt hittem, egyértelműen leírtam, de akkor megismétlem érthetőbben: volt egy enyhe panaszom, amivel nem fordultam orvoshoz, éppen mert nagyon benne voltam egy munkában és el akartam kerülni azt a lehetséges opciót, hogy esetleg betegnek tekintsenek és ne tudjam befejezni a munkámat.
De aztán elmentem, én magam is alaposan meglepődtem, amikor a doki az első vizsgálat után kijelentette, hogy ez rosszindulatú daganat. Hazamentem és első dolgom volt ezt elmondani a feleségemnek.
Hol itt a "rák eltitkolása"?
Titok maximum annyi volt, hogy reggel (hajnal volt, aludt a feleségem) nem mondtam, hogy dokihoz indulok. Persze, mondhattam volna, legalább aggódik értem kicsit, amíg nem derül ki a diagnózis...
Igen, a rák eltitkolása... az is az eskü megszegése... ugyanis a házassággal ti már egyek vagytok... és őt ugyanannyira érinti, ha te beteg vagy. Aggódik? Persze hogy aggódik. Nincs talán joga hozzá? Dehogynem. Cseszegetni téged? Nem, ahhoz nincs joga és le lehet állítani. Igen, az ilyen dolgok egy nőt eltávolítanak érzelmileg, mert azt érzi, nem bízik megbenne feltétel nélkül a másik és kizárja az élete egy részéből és nem tudja mi ennek az oka, talán úgy is érzi, nem is szereted igazán...
nálunk is voltak ilyenek... 8 éve voltunk együtt, amikor férjem közeli hozzátartozóit baleset érte és késő este kaptunk telefont. Rohant, hogy akkor bemegy a kórházba. Menni akartam vele. Nem akarta. De én menni akartam. De ez az Ő CSALÁDJA. .... .... ott nagy nehezen vele tudtam menni, mert értésére adtam, hogy már nem csak az ő családja, hanem az enyém is, és segíteni nem tudok, de ugyanúgy aggódok mint ő és ugyanúgy szeretnék ottlenni mellettük ebben a helyzetben, mert nekem is fontosak... de maga a tény hogy ezért nekem ott küzdenem kellett, nagyon nagy törés volt számomra...
ugyanígy eltávolított minket az, hogy nem mondta el, ha anyagi problémáink voltak. Kíméletből. Mert hogy én itthon vagyok a gyerekekkel és úgysem tudok segíteni ezen most, akkor meg feleslegesen minek aggódjak... hát mondjuk azért, hogy akkor kevesebb húst veszek a héten, nem most veszem meg az új cipőt és nem cseszegetem, hogy beszéljük már meg az oltáskérdést mert ez nekem fontos... tehát olyan kommunikációs szakadék keletkezett köztünk a "kíméletből" hallgatással, ami nagyon nehezen foldozható... Mint hogy azt is kíméletből nem mondt el, hogy viszonya van valakivel... ha kímélni akart volna, inkább azt kellett volna mondania, ma egy picit másképp néztem a kolléganőre, mert benne ez meg az meg amaz megvan, amit itthon hiányolok, mit gondolsz be tudjuk mi ezt hozni a közös életünkbe...?
Felnőttek így csinálják... nem tudom te mitől érzed magad gyereknek ah ázasságotokban, de a feleséged is gyerek. Mert egy felnőtt nem így kezeli, ha probémája van a másikkal, hogy keres egy harmadikat akivel titokban játszik... Még akkor sem, ha már belefáradt abba, hogy többször voltatok párterápián... nem tudom mi miatt, ki kezdeményezte és milyen eredménnyel zárult..? Akkor sem ez a megoldása felnőtt embereknél egy problémának.
Nem gondolom, hogy félelemből lóg ott az a szöveg... csak épp - ahogy a TI is mondta - elfelejtkeztek a leglényegesebbről: közösen értelmezni és alkalmazni minden egyes nap folyamán, így mondhatni hiába lógott ott (emlékeztetőnek).
Aki nem ismeri, olvassa el a templomi eskü szövegét Aki belegondol, ez egy igen kemény szöveg. Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.
Amitől a legjobban tartasz és megprobálod minden erőddel elkerülni abba fogsz a végén belebótlani.
" de aki járt már hasonló cipőben, az tudja, hogy ez a fránya betegség - nem is önmagától, hanem a rárakódott társadalmi félelmektől - elég erős bélyeg tud lenni. Nem tudom, hogy előny-e vagy sem, de rákosként az ember - legalábbis én - megtanul megbarátkozni az elmúlással. Meg azzal is, hogy mindenki ragaszkodik a tyúkszaros kis életéhez. Szeretnék elébe menni néhány bölcs hozzászólásnak: igen, a rák előjele (is lehet) annak, hogy nincs rendben az ember élete. Én a magam betegségét nem egészen értelmeztem megfelelően, nem azon agyaltam elsősorban, hogyan kellene megváltozni, hanem hogyan tudom megőrizni régi énemet, a sérülésmentest. Ma már másként gondolkodom erről (is), nem volt az sérülésmentes..."
Ami a betegséget illeti, én is jártam ebben a cipőben. Én is elgondolkodtam az elmúlásról és megsirattam magam. 20 percig tartott. Én nem találkoztam társadalmi félelmekkel.
Én sem agyaltam, hogyan kéne változtatni, hanem változtattam. Nulláról, 4 sporttáskányi cuccal újrakezdtem az életemet. És ma már egészen biztosan tudom, hogy a gyerekek nem hülyék. Nem kell nekik beszélni róla, mert egy az egyben érzékelik a ki nem mondott szavakat, a feszültséget, az ellentéteket, a család torzulását.
Én is vártam - a család egységességének megőrzése okán - de teljesen felesleges volt. Mindenki jobban járt volna, ha előbb . . .
Én mondjuk más aspektusból kaptam fel erre a fejemet, és meg is értettem, hogy érzékeltetni akartad azt, hogy milyen indíttatásból indult a házasság.
Én ebben látom a te hűtlenségedet. Ugyanis ez nem ment fel az alól, amit egy ember folyamatosan tesz a párjáért, a kapcsolatért, hogy az működőképes maradjon.