Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Feleség-visszaváró
A címből talán kiderül, férfi vagyok. (valamennyire…) Megpróbálom tömören:
A történetem banális, csal a feleségem. Természetesen ez már csak az okozat, az ok nyilván én (is) vagyok, az elmúlt 20 évünkben nem tudtam megfelelően szerető udvarló és férj lenni. A távolságtartásom, idegenségem, szemérmességem ugyan nem ellene szólt, ő mégis úgy élte meg, nem tudunk kellően EGY lenni. Aztán egy éve jött egy pasi. De még ez sem ilyen egyszerű, ez a fickó már a házasságunk előtt feltűnt, de akkor a feleségem engem választott. (csak három évvel ezelőtt tudtam meg, hogy már akkor is lefeküdt vele, én csak annyit érzékeltem, hogy udvarolnak neki, ő pedig hezitál…)
A "vakságomnak" két oka van: 1. valóban figyelmetlen, naiv voltam 2. Aki nem ismeri, olvassa el a templomi eskü szövegét Aki belegondol, ez egy igen kemény szöveg. Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.
Számomra most nem az lenne fontos, hogy őt lenémberezzétek, engem tutyimutyizzatok, a hibáinkkal többé-kevésbé tisztában vagyunk mindketten. Számomra most az a kérdés, van-e visszaút? Van-e köztetek olyan, aki valamelyik oldalról már végigjátszott hasonló történetet? Ez ugye egy női oldal, Ti talán jobban tudjátok, mi munkálhat ilyenkor egy nőben, mire érdemes figyelnem?
Azt látom, hogy a feleségem nagyon szerelmes lehet, mással nem tudom magyarázni, hogy olyan (erkölcsi) korlátokat is átlép (hazudozás, mellébeszélés, önámítás) ami szerintem nem igazán a sajátja. Tudja, hogy nem jó így, mégis nem tud álljt parancsolni. Én meg túl azon, hogy szenvedek ettől a helyzettől, nem tudom, miként segíthetném a visszatérését. Bármennyire is szeretnék empatikus lenni, sosem voltam ilyen helyzetben, mint ő, nem ismerem azt az érzést, amikor a szerelem felülír, minden értelmet.
Azt látom, hogy az én hűségem, az úgymond elvi alapokon nyugvó hűség, tudom, hogy mit fogadtam, ez olyan erős kontroll, ami megtart. A feleségem, bármennyire is hívő lélek, abban az értelemben "nőből van", hogy elsodorható. Egy erős férfi képes uralkodni rajta, mert alapból arra vágyik, hogy valakié legyen. És most nem én vagyok az erős férfi. Amikor én voltam, az is inkább a bevehetetlenségem miatt volt, nem tudom, ez érthető-e így? És hát az is jellemzi a helyzetet, hogy a Szerető egy családos férj feleséggel, gyerekkel. Aki ráadásul ragaszkodik a családjához, titkolja otthon a kapcsolatát. Nem akarom azt mondani, hogy csak a farka vezérli, akkor könnyebb lenne eltántorítani a feleségemtől, de azért azt érzékelem, hogy különösebb gátlások nélkül bódítja a feleségemet.
Legalábbis amikor olyan tartalmú levelet ír a feleségemnek (magázódnak a játék kedvéért...), hogy: "Tudok Magának jövőt vetíteni" akkor ez számomra elég mókásan (pontosabban cinikusan) hangzik és nehéz megérteni, hogyan hiheti el mindezt a feleségem???
A végére hagytam az egyik legfontosabb tényezőt: van négy kiskorú gyermekünk. Nagyon nehéz előttük, a szüleink, ismerőseink előtt játszani ezt a színjátékot. Még a magam tűrőképességével sem vagyok tisztában.
Hosszan ecsetelhetném még a részleteket, de bevezetőnek ennyi bőven elég.
Decentraleknal mi a hleyzet, igy nem lehet egymasra talalni ujra, ez 100%, mar 100-szor elmondta itt szinte mindenki. Hogy o hogy kepzeli, bearulja a szuleinek, a gyerekeknek, nevetseges. Vagy a felpofozast is emlitette, attol sem fog a no kiszeretni a pasijabol, sot. Ilyen modszereket emlitett, amik nevetsegesek es gyerekesek,de megoldashoz semmikeppen sem vezetnek. En egy eletre megutaltam azt a pasit, aki akar egyetlen egyszer is fizikailag bantalmazott engem. Ugy latszik,meg ez a modi. Olvastatok Az apam megvert, 28 eves vagyok c. topikot? Ott is a ferj hivta fel a no apjat, aki atment hozzajuk es jol elverte az asszonyt, marmint a sajat lanyat, mert a vo panaszkodott.
Egyikük sem tud kommunikálni. Ez a legnagyobb baj.
Mára már lecsillapodtam, részben a sok pofon miatt, részben, mert olyan ember van mellettem, aki türelmes, megértő, és hajlandó tenni a kapcsolatunkért. Semmire soha nincs garancia, de saját káromon tanultam meg, hogy ha egy probléma nincs normálisan megbeszélve, az magától bizony nem fog megoldódni.
Decentralnak szerintem az a legnagyobb baja, hogy nem bírja a kritikát, és mivel elég tekintélyelvű, hierarchikus világképpel rendelkezik, ha megkérdőjelezik bármiféle döntését, már támadásnak, 'aknamunkának' fogja fel - az fel sem merül benne, hogy netán a másik fél szeretné, ha bevonná a döntésbe, esetleg elmagyarázná neki - nem, az ő kinyilatkoztatásait fogadják el kritika nélkül. Nehéz meccs lesz - hiába a segítő szándék, ha minden javaslatot személyes kritikának fog fel, és élből elutasít, majd visszacsap. Dehát az ő élete.
1. nem biztos, h van visszaút (templomi esküvők meg gyerekek ide v. oda), és néha ez a jobb megoldás (én pl. több olyan több évtizedes kapcsolatot látok, ami üresebb és magányosabb, mint remetének lenni a sivatag közepén).
2. neki is változnia kell, pláne a kommunikációján (ki nem mondott elvárások miatt büntetni), és ez a változás nagyon-nagyon nem lesz kényelmes, és nem hoz rögtön eredményt.
Hát ez nem tetszett - a topik nem az elvárásainak megelelően alakult, szóval sértődötten lelép. Hát, jól kiszúrt velünk...
Valóban csak elemezgetni tudunk.
A saját tapasztalatom alapján azt mondom, hogy BÁRHONNAN visszajönni ott kezdődik, hogy nagyon őszintén és kíméletlenül elmondani nem egymás szavába vágva azt, hogy ki hogyan éli meg az éppen aktuális krízist.
Mindezt úgy, hogy valóban meg is hallgatjátok, amit a másik mond, nem csak hajtjátok a magatokét.
Igen, előfordulhat, hogy úgy fogjátok érezni, hogy ütnek pofán, hasba, hátba, de másképp nem működik. A dolog kétesélyes, de az egy helyben toporgásnál és kínlódásnál jobb.
Véleményem szerint ebből MÁR nem lehet visszajönni. Ahhoz túlságosan sokáig tartottátok fenn ezt az állapotot, mostanra egy kicsinyes hatalmi játszma lett a házasságotok.
Ettől még a fent említett beszélgetés fontos lenne, hogy tovább lehessen lépni.
Szerintem a szerelembe esés sem úgy működik, hogy a szerelem egyszer csak menthetetlenül lecsap. Ahhoz nyitva kell lenni bizonyos "csakráknak" (most hirtelen ez jutott eszembe, remélem érted, hogy értem).
Az ideális az lenne, ha az a fél, aki észreveszi, hogy befogadóvá válik, azonnal jelzi a másik félnek, hogy valami megborul és próbálják meg kibogozni. Nyilvánvaló, hogy abban az esetben is kétesélyes a dolog kimenetele, de nagyságrendekkel nagyobb az esély.
Ti lebegtetitek ezt a dolgot, ami láthatóan mérgez, de semmiképp nem visz közelebb a megoldáshoz.
Kár a fórumtársakat köpködni, abból merítkezhetünk, amit elénk társz. Mutasd meg a feleségednek ezt a topikot, hátha elindul valami!
Gondolod, varom a felesegemet? nem lennek ilyen marha, hogy varjak arra, aki nem jon egyebkent sem.
Ez most innentől a te magántopikod?
Olyan lehet tenyleg nincs, ahogy mondod, hogy az egyik, aki kiszallt, majd csak hazaszall. Igaz, erre is hallottam mar peldat. Ismerem oket. A pasi mindig elment, ott hagyta az asszonyt. Mar kb megvenult, amikor is kulso nyomasra!!! nem magatol!!! vegre visszament a nohoz. Hat kinek mennyi fer bele a sajat onmegalazasaba.
Decentral felesege jovala 4. gyerek utan szallt el.
Decentralnak is, ha most elvalik, immaron a kovetkezo a masodik lesz, es akkor mi van? Embernek egy szikraval sem lesz sem kulonb sem alavalobb ettol. Serteni akart ezzel? hat nalam nem jott be.
En frusztralt, amikor en leptem ki egy olyan hazassagbol amiben, mint o a ferfi nem ember volt, csupan emberke. Karorvendo meg a sajat eletem alapjan, amikor eppen ugy elek, ahogy en akarok. Orulni a karanak? O ugyis azt kapja elobb utobb, amit megerdemel, de orulni, az ember inkabb sajnalja az ilyenek gyereket.
Az igazsag nagyon nem tetszett neki, es amit soha nem gondoltam volna rola, egy vallasos ember visszavag, beleharap a segito kezbe. Pedig nekik konnyu, megszeghetik nyugodtan a hazassagi eskujuket, semmi felelosseguk nincs, mert az Isten ugyis nekik mindent megocsajt.
Tudod nekem meg mi meg a furcsa? Az asszony immar 2 eve csalja, de o meg mindig nem kerdezett ra. Csak celozgat, meg sejtesei vannak. Meg alatesz az asszonynak lepten nyomon.
Egyetlen valasz tetszett neki, hat persze. Akik megcsalasdi utan ujra osszejotek. Csakhogy az az illeto ecsetelte, hogy ok mindketten akartak azt. Es kemney munka volt ujra osszekovacsolodni. Decentral siman akar mindent marol holnapra minden erofeszites nelkul. Ugy gondolja, imadkozik egyet, aztan megy minden a regiben tovabb. Ami addig sem volt jo. Hat nem. Sajat csapda, mi lett a nagy templomi eskujukbol, ill mit csinaltak belole. Tudom, ismeros, engem gyakorlatilag templomban neveltek 18 eves koromig. Kitanultam minden csinjukat, binjukat.