Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Feleség-visszaváró
Létrehozva: 2014. Április 7. 22:36
A címből talán kiderül, férfi vagyok. (valamennyire…) Megpróbálom tömören:
A történetem banális, csal a feleségem. Természetesen ez már csak az okozat, az ok nyilván én (is) vagyok, az elmúlt 20 évünkben nem tudtam megfelelően szerető udvarló és férj lenni. A távolságtartásom, idegenségem, szemérmességem ugyan nem ellene szólt, ő mégis úgy élte meg, nem tudunk kellően EGY lenni. Aztán egy éve jött egy pasi. De még ez sem ilyen egyszerű, ez a fickó már a házasságunk előtt feltűnt, de akkor a feleségem engem választott. (csak három évvel ezelőtt tudtam meg, hogy már akkor is lefeküdt vele, én csak annyit érzékeltem, hogy udvarolnak neki, ő pedig hezitál…)
A "vakságomnak" két oka van: 1. valóban figyelmetlen, naiv voltam 2. Aki nem ismeri, olvassa el a templomi eskü szövegét Aki belegondol, ez egy igen kemény szöveg. Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.
Számomra most nem az lenne fontos, hogy őt lenémberezzétek, engem tutyimutyizzatok, a hibáinkkal többé-kevésbé tisztában vagyunk mindketten. Számomra most az a kérdés, van-e visszaút? Van-e köztetek olyan, aki valamelyik oldalról már végigjátszott hasonló történetet? Ez ugye egy női oldal, Ti talán jobban tudjátok, mi munkálhat ilyenkor egy nőben, mire érdemes figyelnem?
Azt látom, hogy a feleségem nagyon szerelmes lehet, mással nem tudom magyarázni, hogy olyan (erkölcsi) korlátokat is átlép (hazudozás, mellébeszélés, önámítás) ami szerintem nem igazán a sajátja. Tudja, hogy nem jó így, mégis nem tud álljt parancsolni. Én meg túl azon, hogy szenvedek ettől a helyzettől, nem tudom, miként segíthetném a visszatérését. Bármennyire is szeretnék empatikus lenni, sosem voltam ilyen helyzetben, mint ő, nem ismerem azt az érzést, amikor a szerelem felülír, minden értelmet.
Azt látom, hogy az én hűségem, az úgymond elvi alapokon nyugvó hűség, tudom, hogy mit fogadtam, ez olyan erős kontroll, ami megtart. A feleségem, bármennyire is hívő lélek, abban az értelemben "nőből van", hogy elsodorható. Egy erős férfi képes uralkodni rajta, mert alapból arra vágyik, hogy valakié legyen. És most nem én vagyok az erős férfi. Amikor én voltam, az is inkább a bevehetetlenségem miatt volt, nem tudom, ez érthető-e így? És hát az is jellemzi a helyzetet, hogy a Szerető egy családos férj feleséggel, gyerekkel. Aki ráadásul ragaszkodik a családjához, titkolja otthon a kapcsolatát. Nem akarom azt mondani, hogy csak a farka vezérli, akkor könnyebb lenne eltántorítani a feleségemtől, de azért azt érzékelem, hogy különösebb gátlások nélkül bódítja a feleségemet.
Legalábbis amikor olyan tartalmú levelet ír a feleségemnek (magázódnak a játék kedvéért...), hogy: "Tudok Magának jövőt vetíteni" akkor ez számomra elég mókásan (pontosabban cinikusan) hangzik és nehéz megérteni, hogyan hiheti el mindezt a feleségem???
A végére hagytam az egyik legfontosabb tényezőt: van négy kiskorú gyermekünk. Nagyon nehéz előttük, a szüleink, ismerőseink előtt játszani ezt a színjátékot. Még a magam tűrőképességével sem vagyok tisztában.
Hosszan ecsetelhetném még a részleteket, de bevezetőnek ennyi bőven elég.
A szerető képben van még?
Nem tudom, mit jelent Neked a visszaút? És mihez akarsz visszatérni?
Ha a házassághoz mint intézményhez ragaszkodsz, az amint látod fenntartható különösebb belső tartalom nélkül is. Most pont ezt teszitek.
A leírásaidból nem akarlak megbántani, de nekem az az érzésem támadt, hogy ez a házasság sosem a perzselő szerelemről szólt, inkább a biztonságról. Ezt a fajta érzést is vissza lehet szerezni. Ennél többet szerintem nem várhatsz.
Ellentétben az előttem szólókkal én úgy gondolom, hogy az igazi szerelem nem múlik el 1-2 év alatt, sőt mivel másképpen működik egy szeretői kapcsolat, ezért ha peched van ez évtizedekig is eltarthat. Ezért azt is el kéne döntened van-e valamiféle időkorlátod, vagy hajlandó vagy végigélni az életedet ilyen felállásban?
Minden döntésünknek ára van. Ára van a válásnak és ilyen helyzetben ára van az együttmaradásnak is. Egyik döntés sem jobb, vagy rosszabb mint a másik, mindegyik út hoz magával pozitív és negatív eredményeket. Egy ilyen helyzetre mindenkinek meg lenne a saját válasza, ami lehet, hogy egészen más lenne a Tiednél, de neked a Te döntésedet kell megtalálnod, ami ahogy látom jelenleg nem más, mint a kivárás. Viszont véleményem szerint ha Te most a kivárást választottad, azzal elfogadtat a jelenlegi helyzetet, ezért igazából semmit sem vethetsz a feleséged szemére, nem kérhetsz számon rajta dolgokat. Te azt választottad, hogy nem lépsz, vársz, holott jó ideje mindent tudsz, így az én olvasatomban legalizáltad a nejed külső kapcsolatát. Az én világomban a Te döntésednek ez az ára.
Igazából ezért tenném fel a kérdést, milyen visszatérésre vársz? Mi az a helyzet, ami Téged megelégedéssel, nyugalommal, boldogsággal töltene el? A válaszodtól sok múlik, hisz ilyen helyzetből is van visszaút, de korlátokkal, ami lehet, hogy nem elégítene ki Téged.
folyt. köv.
rattan,
"Ahhh, tényleg a hűtlen asszonyt jobban becsülik, mint a jóravalót."
Ez már korábban is elhangzott mástól, de ez féligazság. A ragaszkodó férj akkor válik csak szembeötlővé, amikor olyanhoz ragaszkodik, aki úgymond "nem érdemli meg". Amikor nem természetes, hogy ragaszkodó. De ugyanez érvényes fordítva is, vannak nők, többen is mint a férfiak, akik ragaszkodnak az arra méltatlan férjükhöz és látszólag mindent elviselnek.
Az én esetemben egy dolgot tudok mondani, az elmúlt hónapokban sokat nézegettem a régi fotóinkat és arra kellett rájönnöm, hogy most mintha szebbnek látnám azt a fiatal lányt, mint akkor, amikor a fotó készült. Hogy ebben mennyi az öregedéssel együtt járó nosztalgia, vagy tényleg nem értékeltem eléggé őt fiatalon, ezt nehéz eldönteni... A feleségem nyilván az utóbbira voksol.
Sissi,
egy baj van, "túl jól" véled látni a helyzetünket. Nagyon evidens amit leírsz, de azért jócskán akad benne túlzás. És nagyon hiányzik belőle egy dolog... de ezt most neked nem próbálom megmagyarázni. Már jeleztem neked, hogy nagyon távol áll a gondolkodásunk...
Amarynda,
igen, ha egy nő szerelmes...
De ettől a szerelemtől még ő maga is szenved kicsit. És nem csak azért, mert itt vagyok én, a kikerülhetetlen férj, hanem mert ő is érzi a dologban rejlő öncélúságot.
----------
Aki képes volt ezt mind végigolvasni, annak annyit még elmesélek, hogy éppen ma autókáztunk 500km-t. Részben a gyerekekkel, részben nélkülük. Nem beszélgettünk sokat, nekem nem volt igazán kedvem hozzá, de most először megpendítette a feleségem, hogy meg kellene próbálni a párterápiát. csodálkoztam kicsit, bár ma egész nap érzékeltem, hogy legalább az igyekezet szintjén, kedves hozzám. Erre elárultam neki, hogy én éppen egy hete kértem időpontot a "kedvenc" pszichológusunktól, de nem párterápiára, hanem magam számára. Láttam ez nem esett jól neki, (azt sosem kedvelte, ha valamiből kimarad, legyen az bármilyen apróság...) Pár hónappal ezelőtt már felmerült ez a dolog, de akkor elég büszkén azt hangsúlyozta, hogy nem feltétlenül a "békítés" érdekében, hanem, hogy belássuk, ha tarthatatlan a helyzetünk, főleg, hogy én belássam... Most annyit mondtam, hogy én akkor mennék szívesen el vele X.-hez, ha van mindkettőnkben elegendő elszánás arra, hogy küzdjünk egymásért. Ilyesfajta vágy nélkül én nem igazán látom értelmét a dolognak. A váláshoz nekem nem kell pszichológusi segítség. Ha oda jutottunk, akkor tisztességes keretek között lejátsszuk az utolsó felvonást.
Itt tartunk most.
Kedves Lányok, Asszonyok, Hölgyek, Nénik!
Bocsánat, ha nem reagálok, de ritkán járok erre. Egyszerűen nem akarom a történetemet napirenden tartani és az egyébként érdektelen köztes epizódokat "elsírni" nektek. Korábban azt hiszem többször említettem már, hogy többévszakos történet ez... És tényleg így van. Nincs varázsütés, felébredés, megvilágosodás csettintésre.
Aliana, a pszichológus, akihez jártam most augusztusig, nem igazán tudott segíteni. Jó volt, hogy meghallgatott, ritmust adott, de bevallom töredelmesen, hogy nem tudott intellektuálisan "nyakon csípni". Legalábbis úgy, ahogyan én azt szerettem volna. Egy fiatal, csinos lány, akivel furcsa dolog volt megosztanom olyan problémákat, amit a saját életéből még nem nagyon ismerhet, és a szakmai rutinja sem segítheti, ráadásul nagyon igyekezett pszichológus néni lenni és nem volt még elég bátorsága azt mondani, hogy mi haladja meg a képességeit, mi az, amiben esetleg bizonytalan... Szívesen "beleszerelmesedtem" volna, amit remélem, nem értetek félre, csupán arról van szó, hogy ha érzékelem, hogy átlát rajtam, ha tudja a lehetséges utakat, akkor könnyebben rá bízom magamat. Volt ilyen pszichológus az életemben, egy idősebb férfi, aki jó név a szakmában, akihez a feleségemmel jártunk pár alkalommal a harmadik gyerkőc születése előtt, sajnos csak rövid ideig. Benne éreztem azt, hogy képes segíteni. Éppen egy hete kértem tőle e-mailben időpontot, de írtam neki, hogy nem párterápiához, hanem magam miatt. majd meglátjuk...
Még mindig arra vágynék, ami a topikindítóban is elhangzott így-úgy, azoknak az embereknek a tapasztalatára vágynék, akik a kríziseiket nem válással és nem egy harmadikkal történő újrakezdéssel orvosolták. Ebből van értelemszerűen kevés. Azt viszont egyre tisztábban látom, hogy azok az ismeretlenek (sokan ebből a fórumból...), és azok az ismerősök és barátok, akik a maguk életét 1-2 válással "színesítették", kevésbé látják tragikusan ha nincs visszaút/újrakezdés egy házasságban, mint én. Hamarabb érzik úgy, hogy ami elromlott, az már nem javítható, van máááásik :) és nem olyan szörnyű új alapokról kezdeni az életet.
Nekem ebben nincs rutinom, persze, hogy félek tőle, ráadásul úgy érzem, legalább akkora kihívás elviselni és orvosolni azt, ami történt, mint új társasjátékba kezdeni, új szereplőkkel. A rutinosak tehát vál(t)ásra buzdítanak, én meg leragadtam a hetvenhét magyar népmese ásó-kapa-nagyharangjánál. Alapvetőn ez egy tiszteletreméltó, ugyanakkor biztosan gyáva és balek magatartás is. Nézőpont kérdése.
Ami a dopamint illeti, nem tudom, hol árulnak olyat? :) Kipróbálnám :) Néha szoktam ábrándozni olyasmiről, hogy biztosan csak valami vegyület hiányzik belőlem ahhoz, hogy "igazi" férfi legyek :)
A gyerekek meg persze, hogy sok mindent érzékelnek. Próbáljuk ezt ellensúlyozni azzal, hogy érezzék a fontosságukat.
Azt tanácsolod, hogy legyek nagyon diszkrét. Ez nem mindig sikerül. De nem is akarok az lenni, mert sokáig nagyon is az voltam, ami úgy csapódott le a feleségemben, hogy nem szeretem, közönyös vagyok, rá hagyok mindent. Nem tudom nem érzékeltetni vele, hogy amit tesz, az sok tekintetben igazságtalan. És ezt ő is érzékeli, éppen csak az érzelmei gyakorta felülírják a józan belátását. De a lelkiismerete működik, éppen csak nagyon furcsa amplitudókkal.
Ami a centit illeti, már baka koromban sem volt nekem olyan. Sőt, minél öregebb katona voltam, annál kevésbé. Csak a vicc kedvéért mesélem: laktanyák közötti vándor mozigépész voltam katonaként és sokan kedveltek és sokan nem, amiért azzal viccelődtem, hogy a mindig a táskámban rejtőző hatalmas mozifilm tekercseket neveztem a centimnek. :) Az meg sok tízezer kockát jelentett.
Én ugy vettem le, hogy csak a nő (feleség) halálosan szerelmes (de nem annyira hogy hagyjon csapot papot) a szeretője meg csak élvezi a kapcsolatot, de nem szerelmes, és esze ágában sincs családját elhagyni a nőért. Ő nem vallott otthon.
en azert itelem nagyon rossznak a helyzetet nalatok mert a feleseged SZERELMES abba a ferfibe.
ez pedig akkor is rossz ha semmifele sexualis kapcsolat nem lenne koztuk. megmondom azt is miert gondolom igy. egy sexkaland, akar tobb honapon at is ami mogott nincs erzelem csak felgyulladt erzekiseg, testi vagy , soha nem olyan veszelyes es vegzetes egy hazassagra nezve mint egy erzes a szerelem erzese.
egy no ha szerelmes lesz mindent kepes felaldozni erte. a munkajat, gyereket, csaladjat, szuleit gyakran az eletet is. a sexualis erzeki vagyainak a kielegitesekor siman merlegre teszi a dolgokat es ha tul nagy a veszteseg a hazassagi oldalrol akkor siman elkuldi a szeretojet, legfeljebb hianyzik majd neki a kielegitett allapot.
Ha a feleseged erzelmileg sokaig ragaszkodik ehhez a ferfihez minel hosszabb ido fog eltelni annal kisebb esely lesz arra hogy visszaterjen hozzad, legfeljebb ha a szereto lep ki a viszonybol. akkor valoszinuleg veled marad de a szive mar sose lesz a tied, es nem azert megy vissza hozzad mert szeret hanem mert igy lesz logikus /kenyelmes vagy eppen nem lesz mas valasztasa.
tudom eleg elkeseritoen hangzik de en mar nagyon hosszu ideje elek hazassagban (nem is az elsoben) es bizony sok oldalrol ismerem az eletet. a noi lelket meg bizonyos okokbol kifolyolag jobban mint az atlag nok.
Egy ev utan a feleseg meg mindig ugy langolt a szeretoje irant, mint az elejen. Azota mar eltelt kb 6 honap, es meg mindig ugyanugy langol. Jelen esetben az asszonyt nem erdekli, a "zura" mit vagdal, vagy mit nem. Jelen esetben az asszony nem akar valni. A szeretoje nos, es annak a felesege nem tudja a kapcsolatukat. Decentral szurkapiszkalja allandoan a feleseget, azt hiszi, ha megmondja a mamanak meg a gyermekeknek, az asszony sarokba lesz allitva es nyuszitve megy vissza ohozza. Nem tudom, ebben a szituban minek? Ha elmulik ez a langolas, egyutt maradnak a gyermekek meg a latszat miatt, elnek, mint ket idegen. Mar normalis mondanivalojuk nincs egymashoz. Az asszony reg belefaradt ebbe az o tartzozik, az ura kovetel szituba. Oromet mar mashol keres es talal. A 4 gyermeket viszont fel kell neveniuk. Az asszony jol keres, szinte o tartja el az egesz csaladot es mindig is o gondoskodott a gyermekekrol is.
És ha szépen kivárta a 1,5 -2 évet. Utána hogy? HOgyan tovább? Egymásra mosolyognak és vidáman folytatják az életüket? Megéri ez?
Szerintem decentralnak 1,5 év "várakozás alatt" olyan mély lelki problémái lesznek, ami más testi tüneteket ölt. És valóban hiszi, hogy élhet még boldog házasságban a feleségével?
Ahhh, tényleg a hűtlen asszonyt jobban becsülik, mint a jóravalót.
Mondd már meg, kedves "Kázmér", miért kell neked mindig tudnod, hogy a feleséged hova megy? Hagyjad, hadd menjen, ahova akar, nagykorú. Ha elmondja (= kitalál valamit), akkor elmondja, ha nem, nem.
Az ő kapcsolatukat ez is élteti, a titkosság, ez benne az izgalom! A játék! Titokban sms-t olvasni, írni, elkattintani, ha váratlanul benyitsz.
Hát ne nyiss be váratlanul. Kopogj, amikor a feleséged internetezik, ideje legyen még befejezni a mondatot. A mobiljához ne nyúlj. Ne ellenőrizd, kinek mit mondott, anyósékat se kérdezgesd. Majd elmondják, ha akarják.
Próbálj meg - ha nem is jó képet vágva mindenhez - várni.
Itt már valaki írta, hogy a szerelem úgyis elmúlik egyszer. A tudomány szerint egy-másfél évig tart.
http://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/ferfi_problemak/c ikkek/sirig_tarto_szerelem/20080527135621
Április 7 óta már eltelt majdnem öt hónap, megy ez neked. Jól bírod! Csak így tovább. Vegyél egy centit, mint a BAKÁK, az 150 cm, most itt tartasz. Mostantól levághatsz belőle minden hónapban 10 centit. Nem nagy méret, de majd meglátod, hogy fog zsugorodni a szalag! Úgy fog zsugorodni a feleséged izgatottsága szerelmetessége.
Még a végén rád szorul dopamindonorként, főleg, ha nem árulod el neki, minek az a mérőszalag neked.
És egy kis dopamin-pótlásban nem gondolkozol?
Írtad régebben, hogy szakember (pszichológus) segítségét is kérted. Annak nem lett eredménye?
Azért a gyerekekkel óvatosan...
Úgyis mindent tudnak, egy fedél alatt éltek. Nagyon érzékeny szenzoraik vannak, még ha egész kicsik, akkor is érzik, hogy apa és anya között megváltozott valami.
Nem szabad őket megterhelni a magánügyeitekkel. De az jó, ha együtt el tudtok menni, családosan valahová, tartja bennük a reményt, hogy minden visszaáll a régi kerékvágásba.
Én is ebben reménykedem!
Sajat tortenet? Nekem mindegy, regestelen reg volt, visszacsinalhattam volna, de nem akartam. Nalunk nem volt hazasagi esku meg fogadalom semmire, csak osszehazasodtunk, kimondtuk az igen-t, oszt ennyi. Az oriasi szerelmembol semmi sem maradt, tehat mikor elvaltam, mar orultem, hogy menekulhetek. Meg az kellene nekem, hogy valaki kotelekkel probaljon meg visszatartani. Minden eset mas, de ebben ugynaz, ha a hazastars mar nem vonzo.
En meg azt sem mondanam, hogy a valasotokra szavazok. Toletek fugg. Van itt olyan is, aki azt irta, nekik a megcsalas meg kulonosen jot tett. Nem vagyunk egyformak. Amit irsz,abbolaz jon le, hogy ti mar nem is kommunikaltok egymasal. Ami koztetek van az ertelmetlen ovodas civakodas, ahogy kivettem. Megis, az asszony akart valamit csinalni, feltettel direkt neki egy kotozkdodo kerdest, amire ugye nem lehet semmifele normalis valaszt adni, ( a kerdesben nyilvan benne foglaltatott, hogy apasihoz is megy?) te meg csakazertis alatettel az asszonynak, te mentel el az o megkerdezese nelkul. En meg ha bizton talalkam lett volna abban az idoben, amit sugalltal, csakazertis elmentem volna a talalkara. Te meg menj az iskolaba, leroviditetted nekem az idomet. Ez alkalommal ugy alltal bosszut, ahogy apam mondana: Egy asszony megcsalta az urat a szodassal, az ura meg bosszubol feneken rugta a szodas lovat. Jol boszut alltal,most ez alkalommal nem talalkozhattak, hihi,mert az asszony nem a te elvarasaidnak megfelelo valaszt adott. Megis te egy felnott embert akarsz leckeztetni? Ha mar kommunikalni nem tudtok.
Masik: en soha de soha nem mondanam el a gyerkeimnek, hogy az anyjuknak szeretoje van. A gyerekeidnek o az anyjuk, az egyetlen. Oket nem csalja, csupan teged. Ha valamire rajonnek, es kerdeznek, akkor nem hazudnek persze. Ha rosszat mondasz az anyjukra, nem is tudom, nem rad fognak-e inkabb haragudni. Nem ertem, ezzel mi a cel? Gimis meg nem ugy fogja fel a felnott dolgait, neki meg fekete meg feher van, az ovodas meg semmit nem ert belole, hogy szereto, meg massal szexel. Ha no a feszultseg es a gyerekeken is latszik,hogy eszlelik,az asszonnyal egyutt ulnek le veluk es elmondanam, hogy apa meg anya kozt most nem jol allnak a dolgok, de igyekeztek idovel megoldani. Hiszen az asszony nem akar valni, te meg aztan igazan nem. Hogy lehet igy elni, meg hogy lehet igy sokaig elni, na erre en sem varrnek gombot. Hogy a feleseged szulei mit szolnak? El kell fogadniuk a gyermekuk donteset. O dolga, hogy elmondja-e nekik es ha igen, mikor.
Úgy általában elég jól be szoktak jönni a jóslataim: a nejed szeretője egy idő után kiszeret belőle, és mivel ő is családos ember, utána igyekszik majd a feleségedet távol tartani magától és a családjától. Igazad van, a nők ragaszkodóbbak, de a pasik meg kényelmesebbek, és ha a nejed szeretője csak izgalomra vágyott, akkor miért hagyna ott egy kötődést a másik helyett? Neki pont ezek a lopott órák tetszettek, Feleség 2 csak macera, és csöbörből vödörbe. Nem lehetetlen, de nagyon-nagyon ritka, hogy két családot borítson egy tubékoló pár. Nem jellemző, gyakoribb, hogy fokozatosan fakul a varázs, és egyre erősebben dörömböl a realitás.
Ha szakítanak, akkor lesz nagyon törékeny a helyzet, a feleséged még irracionálisabb lesz, kérdés, hogy milyen irányban éli ki magát - a pasinál balhézik, depresszióba v. teljes nihil-hangulatba esik.
Amíg ez le nem cseng, neked semmi, de semmi beleszólásod lesz, az egyetlen dolog, amit tenni tudsz, magadat egyben tartani, és tisztázni, hogy ha ez lecseng, kell-e neked az feleséged újra/addig is.
Mert akkor fog nagyon elgondolkodni, akkor lesz bűntudata, akkor fog segítségre szorulni. ÉS csak akkor fog rajtad múlni bármi is. Addig eldöntheted, hogy nagylelkű leszel és megbocsátasz, és lesz erőd tényleg túllépni rajta. A megcsalós történetekben akkor van happy end, ha a másik fél elég erős. Akkor kell majd párterápia, meg minden, ami segít túljutni ezen.
De dönthetsz úgy is, hogy már most kiszálsz a játékból, mert az egód ezt már nem bírja el (a pasik többsége kapitulálna itt, ehhez túl öntudatosak), előbb-utóbb túlleszel rajta, és vagy újabb kapcsolatot keresel, vagy nőgyűlölő cinikusként éled le hátralévő életed.
Akárhogy is döntesz, a közeljövőben nem te leszel a földkerekség legboldogabb embere, dehát a szenvedés az élet része.
A gyerekek mindent éreznek, szerintem a gimis már pontosan tudja azt is, hogy ki merre van arccal.
Amíg a feleséged nem hajlandó komunikálni, vagy te nem unod meg a szánni való felszarvazott férj szerepkört, addig nem tudtok elmozdulni erről a pontról.
De ez csak az én véleményem.
Mindenesetre el se tudom képzelni milyen légkör uralkodik nálatok a hétköznapokban, mikor este aludni mentek.
Kevéske tapasztalatom az, hogy a férjek félrelépése az estek többségében könnyebben orvosolható, mint fordított helyzetben. Legalábbis százalékos mértékben. Ezzel nem mondom azt, hogy a nők között nincsenek alkalmi "megingók", akiket könnyű "megrendszabályozni", de úgy általában a nők ragaszkodóbbak, monogámabbak. Ezért is gondolom a magam helyzetét a rosszabb verziónak.
Úgy látom, most feléledt a topik, de ne haragudjatok, ha nem válaszolok mindenkinek, nem akarom ismételgetni magamat...
Kedves Sissi!
Amit
leírtál, abból nem tudom eldönteni, hogy most az én házasságomról
beszéltél-e inkább vagy a saját keserű tapasztalataiddal ruházol fel
minket, de mindegy is...
Próbálok (mondom, próbálok...) nem az a
férj lenni, aki mindent leráz magáról és csak a másikban keresi a hibát,
és azonnal kirakná a szűrét a hűtlen feleségnek, vagy elköltözne, stb.
de azt látom, hogy azok a kedves topiklakók, akik így-úgy csalódtak a
férjeikben, a maradék dühüket most "velem osztják meg"... Olyan nagyon
nem baj, nekem ez már csak hab a tortán.
Látom, az a házassági fogadalom nálad nagyon kiverte a biztosítékot, lépj rajta túl! Meghagyhatod nekem az elmélkedést ezen :)
Te
már elváltál, tehát túl vagy a dolgon. A saját történetedtől talán nem
függetlenül, válaszoltál is a topiknyitóban feltett legfontosabb
kérdésemre, amit a szövegben vastaggal szedtem: Szerinted nincs
visszaút.
Behúztam egy újabb strigulát a nemmel szavazók táborába. Mondanom sem kell, ti vagytok többen. :)
Egy
kérdésedre azért válaszolok. Miután a feleségem nem szorgalmazza a
válást, (a mondandód alapján miért ne tenné?) akkor ennek a létnek is
lehetnének bizonyos "játékszabályai". Kissé túlreagáltad a barátságra
vonatkozó kijelentésemet, nem azt várom, hogy mindent lelkesen osszon
meg velem, de minimális (most ezt jobb szó híján írom, ne köss bele)
némi tiszteletet is gyakorolhatunk egymással szemben azzal, ha kevésbé viselkedünk félreérthetően.
Mondok
egy mai példát. A feleségem délelőtt szólt, hogy elmegy a lányunk
diákigazolványáért a suliba. Én - nem ok nélkül - rákérdeztem, hogy
tényleg csak azért megy-e el, mire nem azt mondta, hogy "azért IS", vagy "persze, nem csak azért..." vagy "igen, csak azért",
hanem értetlenkedett kicsit, hogy ezt miért kérdezem? Tehát kitérő
választ kaptam, aminek az lett a vége, hogy miután nekem úgyis menőkém
volt, így én hoztam el azt a diákigazolványt. És most két eset van: vagy
örült, hogy levettem egy utat a válláról, vagy kesereg, hogy nem
találkozhatott a barátjával. Úgy érzem, rajta múlott. Ha annyit mond
halkan (a hanglejtést most rátok bízom): "- Kázmér, most elmegyek..." akkor tudomásul veszem.
Nem hallgatok rá, de szólíthattok Kázmérnak is :))
A gyerekek miatt pedig szerintem a legrosszab döntés ez a színjáték...
Azért én kiváncsi lennék az ő lelkiállapotukra és érzéseikre, mert a gyerekek tuti ha nem is tudják (én sem emlékszem hány évesek) de száz százalék, hogy érzik, hogy vmi nagyon nincs rendben
.
De nem te változtattál egyedül, hanem a férjed is odatette magát.
És én is azt mondom, hogy érdemes megbocsátani, ha látszik a másik félen a megbánás!!!!
Én nem láttam semmiféle megbánást, ahogy decentral felesége sem éppen bűnbánatot gyakorolt az utóbbi 5 hónapban!
Nálunk 23 év házasság, 2 nagy gyerek után történt.
Miután kiderült nagy balhét csaptam, elzavartam... 10 napig egy barátjánál lakott. Addid kitisztult a kép,rájüttem szeretem, és ő is engem.Szakított a csajjal,aki még sokáig,évekig kavart...Hosszú.....
Úgyhogy én tapasztalatból osztogatom az észt,nem csak úgy...
Az én férjem pont hogy bebizonyította,hogy érdemes volt megbocsátanom...Sokat változtam, és változtattunk...
De akárhogy is volt, szerintem decentralnak joga lenne a tiszta vízhez. Feleség álljon elő a farbával, hogy hogyan képzeli a továbbot....
Pontosan ill nagyon hasonlo hleyzetben vagy, mint en meg a volt ferjem. Mit varsz tole? Hogy naponta mondogassa neked az igazat, amikor ugyis tudod. Hogy mondogassa, hova megy, mikor ugyis tudod. Mondogassa, mit csinal a pasival, mikor ugyis tudod. Megossza veled a boldogsagat, amit egy masik paival el at? Viccelesz? Legalabb baratnak tekintene, mikor nem vagy az? Hosszu evekig nem torodtel vele, mit csinal o, csak magaddal, most minek lenne hirtelen ez a nagy mohikan felbuzdulasa. A Baratsag evek alatt alakul ki, nem egy pillantasra, amikor sullyed a hajo. Be akarasz tapaszkodni erzelemvilagukba harmadiknak? Ugy latom, feleseged teljesen es egeszeben tul van rajtad,a pohar mar kifele csorog. Nem erdekli, mi van veled, ahogyan teged sem erdekelte sok even keresztul, hogy ovele mi van. Tudod, amikor a mennyisegi valtozas mar atlendult minosegibe. Nem bonyolult ez, egyszeru,mint a pofon. Teljesen kiabrandult beloled. Ilyenkor mar a jaj, mert nem szeret felkialtas annyit jelent, mint jaj sullyed a fejsze. Nekem a volt ferjem azt mondta hazassagkotes utan, hogy mostmar ugyis azt csinal, amit akar, mert ugyis hazasok vagyunk. Te meg kiszegelted az esku szoveget es azt hitted, ezzel az asszonyt is kiszegelted. Kozombos, igen, ketsegei nincsenek, csupan neked, mivel te altatod magadat. Evvan, ettol meg fel kell nevelnetek a gyermekeiteket, es nem muszaj egymassal enyelegnetek. Valoszinu neki faraszto a szineszkedes, amit te elvarnal, es semmi szukseg ra. Neki ott a munkaja meg a 4 gyerek. Teszi a dolgat. Oda megy, ahol szeretik, ha mar otthon nem kapta meg. Jar neki is szeretet. Ne haritsd ora, hogy de hat tole nem kapsz szeretetet, miert, te mennyit adtal? Most kapkodsz? Mit varsz? En csupan a mai helyzetrol beszelek, amit foztel, foztetek, nyilvan most meg kell ennetek. Nem erted az asszonyt? Miert nem? Ez a termeszetes reakcio, amikor betelik a pohar es mar nincs semmi. Ha kozombos irantad, miert varod, hogy megjatssza magat neked? Bizony, oszinte o. A szitu vilagos, mint a vakablak. Hogy kesobb mi lesz, nos, arra most o nem gondol, de ez a no meg fog elni, akarhogy is, egyedul is, eddig is ezt tette melletted. Hazassagi eskure hivatkozol, ugye, joban rosszban egyutt. Hol voltal TE oly hosszu ideig???? Az nem eskuszeges akkor?
A furcsa az egeszben, hogy neked meg most is elvarasaid vannak. Neki nem lehettek. Az elvaras az nem jo. Ha nincs semmi, akkor tenyleg a kilepes a legjobb. Kulonben a te eleted.