Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Feleség-visszaváró
Létrehozva: 2014. Április 7. 22:36
A címből talán kiderül, férfi vagyok. (valamennyire…) Megpróbálom tömören:
A történetem banális, csal a feleségem. Természetesen ez már csak az okozat, az ok nyilván én (is) vagyok, az elmúlt 20 évünkben nem tudtam megfelelően szerető udvarló és férj lenni. A távolságtartásom, idegenségem, szemérmességem ugyan nem ellene szólt, ő mégis úgy élte meg, nem tudunk kellően EGY lenni. Aztán egy éve jött egy pasi. De még ez sem ilyen egyszerű, ez a fickó már a házasságunk előtt feltűnt, de akkor a feleségem engem választott. (csak három évvel ezelőtt tudtam meg, hogy már akkor is lefeküdt vele, én csak annyit érzékeltem, hogy udvarolnak neki, ő pedig hezitál…)
A "vakságomnak" két oka van: 1. valóban figyelmetlen, naiv voltam 2. Aki nem ismeri, olvassa el a templomi eskü szövegét Aki belegondol, ez egy igen kemény szöveg. Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk.
Számomra most nem az lenne fontos, hogy őt lenémberezzétek, engem tutyimutyizzatok, a hibáinkkal többé-kevésbé tisztában vagyunk mindketten. Számomra most az a kérdés, van-e visszaút? Van-e köztetek olyan, aki valamelyik oldalról már végigjátszott hasonló történetet? Ez ugye egy női oldal, Ti talán jobban tudjátok, mi munkálhat ilyenkor egy nőben, mire érdemes figyelnem?
Azt látom, hogy a feleségem nagyon szerelmes lehet, mással nem tudom magyarázni, hogy olyan (erkölcsi) korlátokat is átlép (hazudozás, mellébeszélés, önámítás) ami szerintem nem igazán a sajátja. Tudja, hogy nem jó így, mégis nem tud álljt parancsolni. Én meg túl azon, hogy szenvedek ettől a helyzettől, nem tudom, miként segíthetném a visszatérését. Bármennyire is szeretnék empatikus lenni, sosem voltam ilyen helyzetben, mint ő, nem ismerem azt az érzést, amikor a szerelem felülír, minden értelmet.
Azt látom, hogy az én hűségem, az úgymond elvi alapokon nyugvó hűség, tudom, hogy mit fogadtam, ez olyan erős kontroll, ami megtart. A feleségem, bármennyire is hívő lélek, abban az értelemben "nőből van", hogy elsodorható. Egy erős férfi képes uralkodni rajta, mert alapból arra vágyik, hogy valakié legyen. És most nem én vagyok az erős férfi. Amikor én voltam, az is inkább a bevehetetlenségem miatt volt, nem tudom, ez érthető-e így? És hát az is jellemzi a helyzetet, hogy a Szerető egy családos férj feleséggel, gyerekkel. Aki ráadásul ragaszkodik a családjához, titkolja otthon a kapcsolatát. Nem akarom azt mondani, hogy csak a farka vezérli, akkor könnyebb lenne eltántorítani a feleségemtől, de azért azt érzékelem, hogy különösebb gátlások nélkül bódítja a feleségemet.
Legalábbis amikor olyan tartalmú levelet ír a feleségemnek (magázódnak a játék kedvéért...), hogy: "Tudok Magának jövőt vetíteni" akkor ez számomra elég mókásan (pontosabban cinikusan) hangzik és nehéz megérteni, hogyan hiheti el mindezt a feleségem???
A végére hagytam az egyik legfontosabb tényezőt: van négy kiskorú gyermekünk. Nagyon nehéz előttük, a szüleink, ismerőseink előtt játszani ezt a színjátékot. Még a magam tűrőképességével sem vagyok tisztában.
Hosszan ecsetelhetném még a részleteket, de bevezetőnek ennyi bőven elég.
"Nekünk pedig ott függ az ágyunk felett bekeretezve 17 éve, ami bizony engem abba az álomba ringatott, hogy nem kerülhetünk abba a helyzetbe, amiben most vagyunk."
Azért ragadtam ezt a mondatot ki, mert szerintem a helyzetetek rákfenéje ez.
Attól, hogy az értékrendetek szerint ez lenne az alap, magától nem fog menni.
Egy házasság működőképességéért folyamatosan tenni kell.
A hűtlenség nem feltétlenül azt jelenti, hogy szerelembe/szexuális viszonyba keveredik az egyik fél valaki mással... nem tudom érted-e.
Szia,
szerintem valahogy próbálj kivonulni feleséged mindennapjaiból. Nem tudom hány évesek a gyerekek, de vagy velük, vagy nélkülük menj el 1-2 vagy ha lehet több hétre, úgyhogy ne tudjon elérni. Oldja meg egyedül az otthoni dolgokat. Kiderülhet, hogy tényleg hiányzol-e neki, vagy remekül meg van nélküled is. Ez egyenesebb válasz, mintha kérdezgeted.
Így nagyon kényelmes lehet neki, hogy Te otthon vagy, már bocsáss meg de birka módon 1 éve tűröd, hogy megcsal. Meddig akarsz még várni, amíg ráunnak egymásra és a feleséged visszaoldalog és utána hogyan éltek tovább? Mi lesz a bizalommal? Mi van az önérzeteddel? A mindennapjaitokban mi fog változni? Gondolkodj el ezeken.
A kérdést a TI-nek tettem fel, ő nem biztos, hogy fentrengve fog röhögni ha válaszol. A fogadalom ott léte egy dolog. Ha nincs mögötte semmi akkor az eléggé gáz, mert ez nem csak egy szép szöveg.
Ennyi erővel egy vibrátorban végződő feszületet is felrakhattak volna az ágyuk fölé....
Nem veszed észre, hogy ezzel a fogadalommal adtak a szarnak egy pofont?!
Ezt nézzétek meg: http://videa.hu/videok/nagyvilag/eskuvoi-furcsak-eskuvo-hu mor-lO2ENNfgdpjnfVCU
"kitombolja magát"
persze a kitombolás után vegye vissza a szerető férj egy lepukkant, leharcolt, szétcseszett libát?
noormáálíssssssss?
"Szeretlek, de nem szerelemmel".
Csupán ebből kiindulva a párod nem nagyon van tisztában akkor a dolgok természetével...konkrétan azzal, hogy a szerelem bizony elmúlik és átalakul szeretetté...olyan szeretetté, ami képes megtartani egymás mellett két embert tisztelettel, megbecsüléssel.
Igazából nem tudok mit mondani, talán azért mert ebben a témában én elég vaskalapos vagyok, azaz amellett vagyok, hogy ha az ember lánya/fia egyszer letette a hátulját valaki mellé, bírja ott is tartani. Általában nem tinifejjel hoznak emberek ilyen döntéseket, tehát úgy gondolom, egy felnőtt embernek tudnia kell felelősen dönteni. Ha pedig mégis úgy érzi egy idő után, hogy mégsem ez az, amire vágyott, akkor előbb az adott kapcsolatot kell helyretenni és utána fejest ugrani másikba.
Magyarul egy fenékkel egy lovon ülünk - ami azért is ajánlatos, mert megeshet, hogy kettő között földre esünk és ez már kevésbé lesz kellemes.
Ja, egy baromi nagy néger dákós képet tegyen fel...
Nem igazán értem, mit vársz itt... senki nem lát a jövőbe, nem fogja neked megmondani senki, hogy érdemes-e küzdened! Ha annyira vallásos vagy, kérdezd meg az Istent! Ő a legilletékesebb a témában!
A Fireproof c. könyv nekem rémlik, hogy megvan a Youtube-on, filmként is...
Ja, egy lakberendezési tanácsot azért adhatok: vedd le az esküt az ágy fölül, és tegyél fel helyette valami olyan festményt, amin tömény szex van!
A feleséged ugyanis csak azért rakta ki a falra az esküt, mert mindig is félt, hogy elfelejtkezik róla.
Te mondtad meg a tutit! Egy férfinek nem siránkozni kell, és a templomi eskü szövege mögé bújva nyalogatni a sebeit. Persze baromi kényelmes egy nőnek is a 4 gyerek mögé bújni, és a kényelmes, langyos vízben való dagonyázást. Most végre jött egy igazi pasi, aki jól kikormolja a kéményt, és nem nyávog egész nap. Persze az ilyen pasi nem vállalja fel a gyerekhadat, hanem dolga végeztével usgyi tovább... A liba pedig megy vissza a kényelmes aranyketrecébe.
A pasinak is fel kéne ébredni, és jól levadászni a nöstényeket, ezzel szerezni bizonyosságot arra, hogy még elkél a piacon.
Huhh.... tényleg nehéz erre kívülállóként reagálni...
Nekem is az volt az első gondolatom, hogy amíg a "rózsaszín köd" nem oszlik, addig nehéz lesz bármi konstruktívat javasolni a feleséged felé. Bár, ha már egy éve tart ez a viszony, és még mindig a rózsaszín köd van......
Nem tudom, mennyire lehet vele erről higgadtan beszélni.
(nem voltam még hasonló helyzetben)
EGy párterápiát mindenképpen hasznosnak tartanék - no de ehhez alapfeltétel, hogy MINDKÉT FÉL akarja a házasság rendbehozatalát, és pozitívan álljon ennek elébe. Ez most a feleséged részéről - ha jól olvasom ki a soraidból - nem igazán lenne meg. :-(
Vajon mit jelentett ez a gyakorlatban? "távolságtartásom, idegenségem, szemérmességem"
Nem arra gondolok, hogy most nekünk fejtsd ki bővebben, hanem hogy ennek mi volt az oka, ill. beszélgettetek-e erről a feleségeddel, hogy ez neki miben jelentett problémát.
Nem tudtál ezen változtatni? Mert a jelek szerint tudatában voltál, hogy ez nem OK.
A feleségednek nem 4 gyereke van, hanem a nyakán van egy 5. is, aki csak nyafog és nyafog.
Kikapcsolódást keresett és talált egy olyan férfit, aki nem pelenkás módjára várja a tisztába rakását, a feleségétől.
Sajnos nem csak anyagilag kerültél padlóra, hanem önérzetileg is.
És itt a baj.
Alighanem ennek kialakulása, megléte is a múlt ködébe vész.
A mostani helyzet pedig ennek lehet akár az egyenes következménye is.
Csalódások mind a két felet érhetik, ez biztos.
Ilyenkor felnagyítva látja az ember a másik hibáját.Vagy pedig pontosan, precízen úgy, ahogy ténylegesen van.
Lehet, hogy ő is felfedezett ilyen dolgokat és nem talált támaszt benned.Sőt!Neki kellett a lelkedet simogatni akkor is, amikor minden egyéb, a család életével kapcsolatos probléma a vállára szakadt.
Kívánom, hogy találjatok olyan megoldást ami mindannyiótoknak jó lesz.
( A magam részéről elfogadhatatlan lenne hogy 3. is képben legyen, akár csak pár percre is.Azonkívül jelentős szerepe van - véleményem szerint - a párválasztásnak.Ja, és ha itt nyitna a párom topikot a családi problémáinkról, sürgősen lapátra is tenném.)
Hasonlókon megyek át, csak már pár hónappal előrébb tartok, sajnos nem a jó irányba.. annyiból jobb a helyzeted, hogy a másik fél szintén családos, nem független, és a férfiak ritkán borítanak, inkább csak feltöltődni szeretének, hogy kibírják az otthoni mókuskereket, hétköznapokat...
Az eskü szövegében az is bennevan, hogy kitartok mellette egészségben, betegségben... vedd úgy, hogy ő most beteg... ennél bővebb tanácsot nem tudok és nem is merek adni az biztos, hogy ha most szerelmes, igazán, azon nem tudsz segíteni és bármit is csinálj, teljesen hiábavaló. Úgyhogy tényleg csak magadért csinálj mindent. Készülj fel rá, hogy hihetetlen dolgokat mond majd neked, amitől totál elbizonytalanodsz majd, ez tényleg az az ember, akivel leéltem 20 évet...?
Minden esetre azt nem kell - még a Biblia szerint sem! - és nem is szabad eltűrnöd, hogy ő legálisan járjon a szeretőjéhez... el fog jönni egy pont benned, amikor nem bírod tovább a bizonytalanságot, hogy nem tud sem elmenni, sem elengedni a másikat...amikor már mindegy lesz megy vagy marad, csak igaz legyen... és akkor majd döntés elé állítod. Ha van önuralmad, ez minél később következik be, és addig van alkalma "tisztulni" a fejének és oszlik a rózsaszín köd...
És férfi vagy. Tetőtől talpig. Ne engedd, hogy összerombolja az önbizalmadat, mert ő képtelen volt tartani magát az eskütökhöz... ez az ő gyengesége, nem a tiéd!
Ha vallásos vagy, keress rá a neten a Fireproof c. könyvre, ne a rövidített, hanem a teljes változatra!
Ha ez nem történik meg, semmi esélyed. Ha megtörténik, az ő válaszától függ, hogy érdemes-e küzdened"
Szerintem most hiába kérdezné, mert most nem lát a szerelemtől. Azt írta:
"olyan (erkölcsi) korlátokat is átlép (hazudozás, mellébeszélés, önámítás) ami szerintem nem igazán a sajátja".
Köszönöm a gondolataitokat!
(2) csendike,
Nem, nem mindegy, hogy ki mit ír. Mindenkinek lehetnek hasznos észrevételei.
(3) Beatrix76,
a te soraiddal könnyű egyetértenem. valóban befolyásolja a döntéseimet, hogy nem egy rövid, gyermekek nélküli házasságra kell ponton tennünk. Bizonyos életkor felett több kompromisszumot visel el az ember.
Az önelemzés tart. Én nagyjából látom is a problémáink okait, a legfontosabbakat részben le is írtam. Amiben nincs tapasztalatom, hogy az ilyen szakadékokat milyen eséllyel lehet áthidalni?
Járok pszichológushoz. Egyedül, mert most úgy érzem, magamat kell "helyrerakni". Párterápia akkor jöhet szóba, ha a feleségem is igényli. Ezt egyelőre nem érzem nála, igaz nem zárkózott el egyértelműen. (azt azért tudni kell, hogy mi már jártunk párterápiára, nem is egyszer, amiből nem csupán az következik, hogy mi jaj de problémásak vagyunk, hanem, hogy van bennünk igény a problémák kezelésére, de akkor még nem volt lila köd...)
A "konkurencia" elemzésére kevés módom van, egyfelől mert nem ismerem, másrészt nem akarok, meg nem is tudnék olyan lenni, mint ő. Ennek értelme sem lenne. Hogy mi hiányzik belőlem, azt részben tudom, sejtem. De azért az tiszta sor, hogy nem összehasonlítható egy állandóan jelenlévő férj, a megismert és megúnt rossz tulajdonságaival, meg egy olyan pasi, akivel a kapcsolat mindig csak rövid órácskákra korlátozódik. Nyilván nekem is könnyebb lenne ideig-óráig eljátszani a hódító pasit :) Hogy mennyire nem egyértelműek a dolgok: én 180/65 vagyok, vagyis vékony, ez a jóember meg inkább egy testes pasi, tehát más karakter. Ezzel nem nagyon lehet mit kezdeni.
Abban teljesen igazad van, hogy türelemmel és agglegényként kell most magamra találni.
Köszönöm a megértésedet!
(4) tudós bagoly,
Ez a "meg kell őt kérdezni" nem olyan egyszerű történet. Persze, hogy megtettem. A baj az, hogy most ő valamelyest megkérdezhetetlen. Sokat beszélgettünk, de egyrészt azt érzékelem,hogy ő is teljes bizonytalanságban van, másfelől nem őszinte hozzám. Ahogyan nekem nem esik nehezemre most kibeszélni magamból a problémáimat, úgy neki meg igen. Tehát nem velem kívánja megosztani a gondolatait. Nehéz ezt elfogadnom, azt érzékelem, hogy azért is hallgat, mert nem akar bántani. Pedig a hallgatása mindennél rosszabb. Az viszont tiszta sor, őt idézem: "Szeretlek, de nem szerelemmel". Tehát ő most nincs itt lélekben, nem arra vágyik, hogy velem ossza meg a gondolatait. Ezek olyan egyszerű tények, mégis nagyon nehéz elfogadni, tudomásul venni.
Abban teljesen igazad van, hogy nem előzmények nélküli ez a hasadás. De erről már írtam. Benne van az én nagy felelősségem. Nem tudtam számára nyilvánvalóvá tenni, hogy szeretem és ragaszkodom hozzá. Most még csodálkozik is, mert azt hitte, könnyen beletörődöm a kialakult helyzetbe. De azért - és ezzel nem védeni akarom magamat - nyilván ő sem volt képes kiismerni engem, nagyon sokszor félreértett.
Van még egy dolog, ami indukálta ezt a törést. Nem hittem volna, hogy ennek a pusztán anyagi természetű dolognak ilyen hatása lehet, de volt! :( Az utóbbi években egzisztenciálisan padlóra kerültem, ami nagy terheket rótt rá. Persze a háromszög kialakulása ebből semmit nem oldott meg, legfeljebb a szerelem hormon tompította a sérelmeit.
(5) Mormota
részben Neked is válaszoltam. Azt kell megérteni (nekem is), hogy ebben a pillanatban a feleségemet a pillanatnyi érzelmei vezérlik. Tehát ha türelmetlenül most akarok döntést kikényszeríteni belőle, akkor képes lenne, akár a gyerekek szétszakítása árán is elhagyni. Ezt jelenti az, hogy másba szerelmes. De azért azt ő is látja, hogy a mostani szerelem az nem igazán perspektivikus, legalábbis családilag, egzisztenciálisan nem az. A kérdés, hogy vajon ez a helyzet számára meddig "éri meg"?
Gondolom most a feleséged tudja, hogy mehet a szeretőhöz, miközben ezt otthon elnézi a férj. Ennél kényelmesebb dolga nem is lehetne.
Eskü ide vagy oda, vagy elfogadod ezt így teljes szíveddel, vagy borítod a bilit, mert ő hülye lenne másként tenni.
te tudod, hogy milyen a viszonyotok, hogy van-e visszaút.
Én megpróbálkoznék pártanácsadóval, vagy hogy hívják.
Viszont ha ő nem akar harcolni kettőtökért, akkor mindegy az egész.
Ez nem semmi.
Azzal kell kezdenem, hogy minden szabály /eskü/ annyit ér, amennyit be lehet belőle tartani. Pusztán a szöveg - sajnos - semmit nem jelent, ha a borítást konkrét okok alátámasztják.
A helyzet azért egyszerűbb, mint gondolnád: meg kell őt kérdezni!
Ha ez nem történik meg, semmi esélyed. Ha megtörténik, az ő válaszától függ, hogy érdemes-e küzdened, és milyen irányban.
Annyit még hozzátennék, hogy két egymást szerető ember között egy harmadik felbukkanásának komoly oka kell legyen, hozzátéve, hogy előzőleg sok jel mutathatta azt, hogy valami itt nagyon nincs rendben.
Már az is nagy baj, hogy ezeket figyelmen kívül hagytad.
Megítélésem szerint nincs az a nagy szerelem, ami egy jól működő négygyermekes családot így megrenget, minden előzmény nélkül.
/Persze ez az én véleményem, amit 42 év együttélés, és majd 70 éves kor támaszt alá/
Ja, még egy. Én is férfi vagyok.
20év már nagy szó,ilyen esetekben javarészt a türelem segít és a dolgok maguktól kialakulnak.
Ez jó alkalom neked is a mélyebb onelemzesre.
Akár listát is irhatsz. Melyek feleséged jó és negatív tulajdonságai és ezek alapján merleget vonva úgy érzed e, hogy érdemes rá várni,esetleg harcolni érte?
Lehet,az elemzés által rájössz,hadd menjen.
Ha mégsem és megéri a harcot a család egyben maradasaert,kívülállóként próbáld atgondolni a helyzetet.
Mivel valószínűleg feleséged agyat most rózsaszín köd borítja,felesleges haborgatni és döntésre késztetni,mert így csak újabb meggondolatlan lépéseket tehet negatív irányban.
Itt most ki kell varnod tervszerűen azt,hogy a rózsaszín köd oszoljon. Ez mindenképpen megtörténik előbb vagy utóbb.
Addig is vedd számba a másik férfi esetleges vonzó külső és belső tulajdonságait,ami a felesegedet megfoghatta.
Ezeket vesd össze önmagaddal,mi hianyozhat sszámára a te viselkedesedbol,fellepesedbol,eletszemleletedbol.
Ha fontos meg neked ő,akkor próbálj kompromisszumosan ezeken onmagadban dolgozni.
Külsőleg is valtozhatsz,ha eddig nem sportoltal,kezdj el edzeni,tornazni.
Vagass új,előnyös és divatos frizurat.
Meg az öltözködési stilusodon is valtoztathatsz. Nem árt senkinek sem néha egy teljes külső-belső generál,megújulás.
Mindezt elsősorban onmagad komforterzetenek növelése érdekeben tedd,ne görcsösen és ne is várd most,hogy o ebből bármit is szóvá teszi,ha észreveszi.
Vedd kenyszerszunetnek,mintha öt elszolitotta volna egy hosszabb munka tőled távol és kicsit gondolj csak onmagadra. És persze a gyerekekre.
Keress magadnak új hobbit,ami lekot,akár a gyerekekkel,próbálj agglegenykent gondolni mostani eletszakaszodra.
Tudatosan hagyd el a ragodast és razd magad gatyaba.
ELJ!!!
Aztán jó pár hónap múlva már kialakulhat kozottetek egy újabb közeledés,de ennek első jeleit te várd meg. Persze,Ha rájön,hol is a családja ami fontos neki,mert a lila köd kissé leszállt az agyarol ;)
Teljesen mindegy ki mit ír.
Ezt nektek kettőtöknek kell eldönteni hogyan tovább.
Nem látok bele a családi életekbe, igaz nem is akarok.
Nem lehet tudni, hogy a dominó honnan kezdett és főleg miért kezdett megdőlni.
Érdemben hozzászólni sem nagyon lehet, akár van tapasztalat akár nincs.
Itt is, mint mindenhol, a gyerekek fizetik meg az egész árát........