Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Biztos nős emberrel utazol, ezért mondod, hogy egyedül mész"
Létrehozva: 2014. március 27. 13:30
Elmentem egyedül nyaralni, lehülyéztek. Ettem egy étteremben egyedül, furcsán néztek. Tényleg fura egyedül beülni valahova, vagy hagyjuk már ezt, és merjünk önmagunkban lenni?
Nők Lapja Café: ,,Biztos nős emberrel utazol, ezért mondod, hogy egyedül mész\"
Nők Lapja Café: ,,Biztos nős emberrel utazol, ezért mondod, hogy egyedül mész\"
Én szórakozóhelyről beszéltem, amibe persze a kocsma is belefér, meg egy Bár is.
Olvasd már el hogy én miről írtam eddig.
És milyen férfi az, aki este egyedül ül be órákig inni egy kocsmába?
De tényleg, nem érzed, hogy itt nem azon van a hangsúly, hogy nő vagy férfi?????
Há milyen helyekre jársz te?
Milyen nők ülnek be tök egyedül sörözni egy kocsmába?
Én speciel nem ilyen esetekre gondoltam.
Pld egy szórakozó helyre ahol a nő egyedül este sörözget órákig.
Pontosan!
Tegnap munka után találkoztam egy barátnőmmel. Előbb végeztem a dolgommal, hát beültem a megbeszélt helyre egyedül, rendeltem egy narancslevet, és mert éhes voltam, egy jó szendvicset is. Ettem, utána kávéztam, aztán élveztem a napsütést egy fél órán át, mire megjött a barátnőm.
Most akkor fél órán át kellett volna rónom a köröket az utcán, vagy nézelődni valami plázában, hogy a járókelők nehogy azt gondolják rólam, hogy boldogtalan feleség vagy vadászó szingli vagyok
Na ne már!
Sőt, hogy tovább borzoljam a kedélyeket: még a nászutamon is volt ilyen.
A férjem bagoly, ő nem kel fel délnél előbb, ha teheti, az egyik reggel viszont én hétkor ébredtem. Ahelyett, hogy felverem és ezzel elcseszem a napját, vagy ott gubbasztok az apartmanban és ezzel elcseszem a napomat, írtam neki egy cetlit, hogy leugrottam a partra kávézni. Leszaladtam, isteni volt a kihalt reggelen nézni a tengert egy jó eszpresszó mellett, aztán visszafelé nagyot sétáltam az óvárosban, vettem a piacon friss péksütit és sajtot, és ezzel ébresztettem az friss férjecskémet. Nem bánta a dolgot
Szerintem azért látod magányosnak az egyedüllévö nöket mert annak akarod öket látni.
Bocs, még egyszer visszaléptem a hsz-hoz.
Ezzel teljesen egyetértek.
Pontosan.
Hányszor megesett, hogy egyik tárgyalásról a másikra sietve megéheztem vagy kívántam még egy kávét, és leültem étteremben vagy kávézóban és kiengedtem a gőzt.
Aztán a tárgyalás helyen csatlakoztak hozzám a segítőim/kollegáim és újra keményen dolgoztunk.
Ezért is gondolom, hogyha valaki egyedül kávézik nem feltétlen boldogtalan a párkapcsolatában vagy vadászó szingli.
Például a múlt héten Bécsben jártunk, családostul, a többiek elmentek még nézelődni, én meg megéheztem.Na, bumm, beismerem hogy egymagamban is végtelnül boldog voltam, hogy leültem én megkávéztam egy klassz kis kávézóban.
A lényeg, hogy te vagy az egyetlen nőnemű a földkerekségen, aki hihetően boldog a kanjával.
Régen munkaügyben sokat jártam lakóhelytől távol, ahol gyakorlatilag senkit nem ismertem. Akkor párszor előfordult, hogy az üzleti partner nem szervezett közös vacsorát, és nem is volt rá nyitott.
Ilyenkor egyedül mentem enni. Szerintem egy étterem nem elsősorban az evésről szól, az ottani étkezés közösségi esemény, én legalábbis nagyon utáltam egyedül ott lenni.
Moziban voltam párszor egyedül, mikor üres óráim voltak és valahogy el kellett tölteni. Az elviselhetőbb.
Viszont mostanában egyedül voltam pihenni két hetet, úsztam, fürödtem, aludtam, olvasgattam,
szóval pihentem. De a végén már nagyon hiányzott a családom.
Szerintem azért látod magányosnak az egyedüllévö nöket mert annak akarod öket látni. De én ilyen messzemenö következtetéseket amúgy sem szoktam levonni vadidegen nökröl akiket életemben elöször látok jártamban-keltemben az utcán, csak azért mert történetesen egyedül esznek egy kávézóban.
De ha te le akarod vonni a következtetést hogy az illetönél csakis az általad említett két lehetöség állhat fent (1. magányos és faszt keres 2. bolgogtalan társkapcsolatban élö) akkor csak tessék. Szerintem nem érdekli öket hogy Alinee2 mit gondol.
Én speciel a párommal jobban élvezem az életet.
És amikor látunk magányos nőket,azokon látszik is hogy magányosak.
Vagy egyedül élnek és farkat keresnek, vagy pedig házasságban élő boldogtalanok.
Én sokszor szoktam kávézóba, étterembe beülni ebédelni egyedül, moziban is sokszor voltam egyedül, pedig van párom és vannak barátaim, de én néha élvezem a csendet és az egyedüllétet és azt hogy nem kell folyton csivitelni valakivel. Ha éppen egyedül vagyok és kedvem szottyan enni, inni, vagy filmet nézni valahol, akkor megteszem magam. Lehet ez kicsit más Londonban, mert itt ezt sokan csinálják, és senki rá se ránt ha látja hogy valaki egyedül csinál ezt-azt.
Utazni jobb másokkal, de egyszer elmentem Párizsba egyedül egy hétre, azelött meg Korfura magamba, mert olcsón kifogtam az egészet de éppen nem volt senki aki épp akkor ráért volna, így mentem egyedül. Így is nagyon jó volt.
Én nem vagyok olyan mint egy tehetetlen kisgyerek aki nem tud egyedül meglenni, és mindíg kell valaki aki fogja a kezét. Sajnálom is kicsit azokat akik nem hajlandóak semmit egyedül csinálni. Lehet nincs önbizalmuk hozzá?
Erről nem is beszélve! Én is, csak akkor kevesebbet, mert éppen gyerekneveléssel voltam elfoglalva.
Szabadabbnak érzem magam, ha bárhová is egyedül mehetek. Nem kell alkalmazkodnom senkihez, akkor jövök el, amikor kedvem tartja, addig maradok, míg jólesik - séta, színház, hangverseny, bevásárlás, nyaralás - ... s ha épp egy kis pohár sört van kedvem meginni egy kocsmában, azt is megteszem, mert éppannyi jogom van hozzá egyedül, mint kísérettel.
Felnőttnek érzem magam. Ezekben a dolgokban nem érdekel senki (ellen)véleménye. Ill. persze, vitázhatunk róla egy sort, de: minek?...
Mese habbal.
Húsz-harminc évvel ezelőtt is mentem már mindenhová, ahová kedvem szottyant.
A kutya nem törődik ilyennel.
Igaz, nem útszéli ribikókának kell ilyenkor öltözni ( amúgy máskor sem
), mert ha mégis, elhiszem hogy sok helyről eltanácsolnak.
Nem vagyok mai gyerek.
Én mondtam hogy nem ülhet be?
Én csak azt írtam hogy legtöbb esetben mit gondolnak a férfiak a magányosan sört iszogató nőről.
Nem utazásról volt szó, én arra válaszoltam simán be ülhet a nő is egyedül bárhova.
Én ez sem vitatom.
Csak elmeséltem hogy minek lehet ki téve, vagy is legtöbb esetben a férfiak minek nézik a magányos nőket.
Nem is merem az egyiptomi erkölcsi szokásokat.
Meg nem mindenkivel történik ez meg amiről írtam.