Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kismamaként buszozni
Létrehozva: 2014. március 27. 07:21
Sziasztok! Azért írok ide, mert felhúztam magam, muszáj kiírni magamból. Azon már túltettem magam, hogy terhesen egyszer sem adták át nekem a buszon a helyet, hogy állva utaztam a ctg-kre.... De a mai az már sok volt. Kengurúban a vállamon a 12 kilós, 10 hónapos gyerek és állok a buszon. Körülöttem ülnek mindenféle korosztály, van aki még incselkedik is a gyerekkel, de senki nem adja át a helyet. Igencsak kifordult a sarkából ez a világ! Nektek volt hasonló tapasztalatotok?
Mi az, hogy jog, meg elvárás? Elemi udvariasság, amit valakinek vagy megtanítottak vagy nem. Nekem volt gyerekszobám és a mai napig reflexből megkérdezem, hogy szabad-e, ha valaki mellé leülök egy távolsági buszon vagy a vonaton, ugrok, ha idős embert, kismamát, vagy gyerekkel utazót látok. Olyan hálásak tudnak lenni, akiknek segítek/tünk, jó érzés.
Én is álltam úgy a villamoson 7 hónapos terhesen, kezemben egy kétévessel, hogy nem volt, aki átadta volna a helyét. Én néha azért hallhatóan megjegyeztem a fiamnak, hogy látja mennyi fáradt ember van, ha nagy lesz mindig adja át a helyét kismamáknak, időseknek. Bizony állítottam már fel valakit, hogy fiatalember nem adná át a helyét a kismamának, biztosan jól esne neki. Én ezt nem érzem pofátlanságnak, sőt, ilyenkor gondoljon már arra mindenki, hogy őt is anya szülte, ő is lesz öreg stb.
Rengeteg jó tapasztalatom is szerencsére, szóval nem halt még ki az udvariasság és a mások iránti figyelem és előzékenység.
Azok az emberek,akik mindezt megkerdojelezik,vagy bármilyen módon belekotnek,nagyon sok mindent kellene bepotolniuk embersegbol.
Egyelőre szegyelljek magukat.
Indulás óta olvasgatom a topikot és előzőleg már kommenteltem is.
Érdekes és elgondolkodtató hsz-eket olvasok.
Környezetemben és családom,ismerőseim számára sosem volt kérdés és nem okoz problémát kismamának,kisgyerekesnek,időseknek,rászorulóknak stb.átadni az ülőhelyet kérés nélkül(!),csak udvariasságból,figyelmességből.
Régebben már gyerekkorban otthon tanították az alapvető udvariasságra a gyerekeket és bizony szégyennek számított(!),rá is szóltak ha valaki,főleg fiatalok,férfiak nem vették észre és nem adták át az ülőhelyet az arra rászorulóknak a járműveken.
Az már gondolom itt többeknek anakronisztikusnak,"kispolgári csökevénynek",felesleges és értelmetlen idióta szokásnak tűnik,ha azt mondom,hogy a nőknek (bármilyen korú is) még nem is olyan ręgen bizony átadták a helyet a férfiak a járműveken is. Akkor is felálltak,ha "csak" csomagokkal,láthatóan nehéz szatyorral jól megpakolva utazott egy nő.
Azt pedig már végképp félve írom le,hogy a férfiak többsége előre engedte a nőket pl. fel vagy leszállásnál.
Ezeknek a szokásoknak logikus magyarázata is volt, ti. azt mondták,egy nő fizikailag gyengébb mint egy fęrfi,ezen kívül lehet terhes akkor is,ha nem látszik,lehet rosszul pl.mert menstruál,görcsölhet stb. és tudták,elfogadták az emberek,hogy ilyenkor nehéz lehet álldogálnia pl.a járműveken.
Ezek evidenciák voltak,amelyeket ma már részben elfeledtünk,részben a mai rohanó élet ezeket sajna felülírja. Az volt az überciki,ha pl.egy terhes nőnek,idős embernek ülőhelyet kellett kérnie,mert nem adták át kérés nélkül.
Itt a fórumon pedig most már nem először azon vitatkozunk,hogy átadjuk-e a helyet,egyáltalán "jár-e,joga van- e" ülőhelyre,figyelemre pl. egy pocakos kismamának,vagy pici gyerekkel utazónak,uram bocsá' egy idősnek,rászorulónak. Ezt itt többen kétségbe is vonták,mi több,még ideológiát is gyártottak.
Meg különben is miért utaznak azok,akiknek ez fizikailag nehezére esik (terhes,kisgyerekes,idős,beteg stb.) meg miért nem kér helyet természetesen udvariasan mosolyogva(!),mert önként,figyelmességből úgysem áll fel senki.
Hmmm.....
Tudom, a terhesség(+a menstruáció)nem betegség, de szerintem eléggé meg tudja viselni az embert-vagyis az asszonyt
van tapasztalatom bőven, 5 gyereket szültem, fogyatékos gyereket+a 3 éves kicsit hurcoltam a másik kerületbe a speciális oviba
nem jellemző,hogy átadják a helyet vagy segítsenek a gyerekkocsit-nálunk szemmel láthatóan nem "normál"babakocsi volt,hanem amit felírt a doki,hogy tudjunk oviba járni valahogy,háti hordozóban meg vittem a kicsit,mert annyit még ő sem tudott gyalogolni,tudom, egyéni szoc.probléma
a terhesség elején,mikor még nem is látszott, simán elájultam párszor,BKV-n is,munkahelyen is,álláskor leesett a vérnyomásom, a sok hányástól a vércukrom,és bizony estem is el a busz lépcsőjén,mert a pocakomtól nem láttam hová lépek
emlékszem amikor reggel elvittem a gyereket a bölcsibe,szép nagy pocakkal, végig álltam a buszon kezemben a 2 évessel, aznap szültem,valószínüleg látható volt,hogy terhes vagyok
jelenleg betegségem miatt bottal tudok közlekedni,nagyon ritkán kapok ülőhelyet,mivel nem látszik,amikor véletlenül ülök,hogy nyomi vagyok, sokszor megállnak felettem és teszik a megjegyzéseket,hogy udvariatlan vagyok
kicsit figyelni kellene egymásra,nem csak a tragédiára felkapni a fejünket,hanem megelőzni a bajt
Most ez úgy hangzott, hogy véleménye mindenkinek lehet, de úgyis neked van igazad.
Van is véleményem, bár gyerekem az nincs.
Mégis soha de soha nem zavar, hogyha vásárló, utazó, egyáltalán: normális módon létező családokkal találom magam szemben az utcán, a boltban, a villamoson.
Sajnálom, hogy neked ez problémát jelent, és nincs jobb dolgod, mint mások viselkedését árgus szemmel vizslatni ér kritizálni.
Pedig egyszerűen annyi lenne, hogy elfogadod: másnak másképp jó, vagy éppen kényszerhelyzet, és nem a szádat húzogatod, nem lesajnáló véleményt formálsz róluk, és ha úgy adódik, felemeled a nemesebbik feledet, és elsőbbséget adsz nekik.
"nem varrom bele a parom nyakaba az egesz heti bevasarlast a pelenkatol a tejig"
Nekem nagyon önálló férjem van. Sokáig élt egyedül, mitöbb ellátta a beteg apját, nagyanyját utolsó leheletükig. Mosott, főzött, pelenkázott.
Mégis azt mondom, hogy nem feltétlenül van tisztában azzal, hogy pl. én melyik alufóliát szeretem, vagy melyik típusú sajtot, vagy mondjuk milyen betétet/tampont használok. Szóval ha el is küldöm vásárolni, soha nem lehet biztos abban, hogy pontosan azt hozza, amit szeretnék.
Persze, ha terhes lesz az ember lánya, akkor erről jobb is, ha lemond, úgy nagyjából a gyerek érettségijéig, mert milyen dolog már vele együtt vásárolni
Vessenek a mókusok elé, én szeretek a férjemmel vásárol(gat)ni. Azért így írtam, mert vele lehet nézelődni, beszélgetni közben, érvelünk ellene/mellette, ha valamit meglátunk (lidl középső sor veszélyes
).
ne húzd fel magad.engem megmosolyogtat hogy a férfi jobban tudja milyen terhesnek lenni akinek meg nincs gyereke annak szúrja a szemét egy család a bevásárlóközpontban.
en meg pont ugy gondolom hogy nem varrom bele a parom nyakaba az egesz heti bevasarlast a pelenkatol a tejig mar csak azert sem mert o van otthon a kicsivel akit ugyanugy vinne magaval csak akkor meg raadasul egyedul is lenne.
eleg felhaboritonak tartom h valakinek csipi a szemet h egy csalad kozosen mer bevasarolni indulni es ezt raadasul valahogy kozos nevezore probalja hozni a buszon allassal- mondvan h ne rinyaljon ha vasarolni tud menni.
A legjobb az lenne egyeseknek h ha valaki gyerekes rohadjon meg otthon de persze csakis az o erdekeben
mi is szoktunk menni együtt vásárolni mivel az ovitól egy perc sétára van egy spar és ha már megyek a gyerekért oda megyek be ovi után,sőt van hogy a férjem és a pici is elkísér.nem éreztem azt soha h zavarnánk bárkit...
ettől függetlenül a hétvége a szabad levegőről és a kirándulásokról szól de néha vásárolni is kell és ha a gyerekek velem akarnak jönni miért ne?nem is értem mi ezzel a gond. nem kivonulunk csak vásárolunk bakker...
mesélj kedves. neked hogyan telt az a kilenc hónap? mert úgy tűnik szakértő vagy.
bizonyára tudod milyen érzés egy 3 kilós baba a hasadban,azt is milyen amikor lüktet a lábad és serceg a szövetek között a víz ahogy lépdelsz.. és mesélj milyen érzés volt amikor már mindenhol nyomott esetleg már a méhszájad is nyitva volt és féltél h elönt a metrón a magzatvíz ?
és mondd mit tettél amikor két hányás között erős farokcsonti fájdalommal muszáj volt valamit elintézned és kellett indulnod bármennyire szar volt?
annyira kíváncsi vagyok h egy ilyen überprofi mit tett?
mert én gyenge papírkutya ramatyul éreztem magam amikor állnom kellet a metrón.
sajnos tapasztaltam én is ezt a negyven fokban 7 hónaposan..megértem ha feldühít.
lehet h bizonyos járatokon van még udvariasság máshol pedig kihalt..lehet h bizonyos kerületekben több a normális ember??
A véleményét mindenki szabadon elmondhatja.
Az életét is úgy bonyolítha, ahogy akarja, de tudomásul kell venni azt, hogy ehhez nem köteles mindenki alkalmazkodni.
Javaslom, te is a magad dolgával törődj.
Mit hőbörögtem?!
Mert merészeltem azok oldalára állni, akik azt mondják, nem ártana néha egy kis empátia a lakás 4 falán kívül is?
Elnézést kérek mindenki nevében, hogy az emberek nem tőled kérnek engedélyt, hogy egy közös bevásárlást lebonyolítsanak. Mellékelhetnél egy formanyomtatványt erre az esetre.
De amíg nem te vagy az ország diktátora, addig engedd már meg, hogy a családok úgy rendezzék be az életüket, napirendjüket, stb., ahogy nekik megfelel.
Te meg törődj a magad dolgával, ami az, hogy ha segítségre szorulót látsz, akkor nem nem elfordítod a fejed, nem kioktatod, hanem segítesz. Ennyi.
Szerintem érzi, csak azt nem érezte, hogy ekkora mértékű funkcionális analfabétizmussal szembesült itt
(gyk. nagyjából mindenki félre magyarázta a mondanivalóját, hogy a napi hőbörgés adag megtörténhessen 
)
Vszeg a lehet a gond, hogy néhányan még emlékszünk azokra az időkre, amikor nem fogyasztói társadalom volt, és a vásárlás helyett teszem azt séta, kirándulás számított programnak. A vásárlás nem.
Egy porszívó vásárlás szerintem még belefér, hogy oda egész pici gyereket is elvisznek.
De azt én sem nagyon értem, hogy a heti ásványvíz, pelenka, sajt, stb. megvásárláshoz miért kell az egész családnak kivonulnia.
Jaj nem kell ez a stílus, mert én sem így nyilvánultam meg.
Szerintem meg a gyerek áldozatokkal jár, amíg pár hónapos, igenis nem kéne cipelni vásárolni, hanem bizony vállalni a hatalmas kockázatot miszerint az a porszívó vajon mindkét félnek megfelel, vagy jobban áll-e a kék pulóver, mint a piros.
De ugye én nem szeretem a gyerekeket, ezért vélekedek csak így ;) Ha szeretném őket, akkor végigcipelném pár hónapos korukban a bevárárlóközpontokban ;)