Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lehetetlen helyzet...
Létrehozva: 2014. február 26. 14:22
Fogalmam sincs hol kezdjem…Régebben már fórumoztam itt, akkor még lombik témában, most bevallom csináltam egy új nicket. A férjemmel túl vagyunk négy sikertelen lombikon, sajnos miatta csak ilyen úton lehetett volna kisbabánk. Közben a kezelések miatt nálam is felléptek komplikációk, műtétek, volt úgy is, hogy talán sosem lesz gyermekünk. Ez a házasságunkat nagyon megviselte, bár lelkileg összetartozunk, de a testiség szépen elmaradt a kapcsolatunkból és végül oda jutottunk, hogy 2 éve semmi. Közben 3 hónapra el is költöztem, majd vissza. Lett valakim… Elmentünk párterápián, nem segített sokat, kaptunk pár érdekes tanácsot, köztük olyat is, amit nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen hallunk, csináljak mással gyereket és együtt felneveljük a harmadik fél tudta nélkül, mert nem tudok a férjemre férfiként nézni a szexben, mivel nem tud gyermeket nemzeni. Mindeközben éppen a kialakult helyzet miatt vagy sem mi még inkább összecsiszolódtunk lelkileg, szellemileg… Szakítottam a szeretőmmel, aztán hónapok múlva összejöttünk újra. Mielőtt köveket dobálnátok a férjem is tudta, hogy van valakim, de nem akart erről beszélni, egyszerűen nem volt téma ez! Közben a harmadik fél belém szeretett, talán kicsit én is, de amíg a férjemmel eltudom képzelni, hogy együtt öregedjünk meg, hogy bármit megbeszéljünk, a legjobb barátom, az igazi társam, addig vele valamiért nem, mivel a lelki közösséget megkaptam otthon, ezért így én sosem nyitottam felé. Fogalmam sincs a férjemnek van e valakije, de nem is érdekel, azt hiszem 2 év szex nélküli kapcsolatban úgy vagyok vele mint ő, nem is akarom tudni. „Szép” életünk van, kívülről a tökéletes pár vagyunk, kertes ház, kutya, barátok, utazások stb… mindenünk megvan.
Engem meg belülről elkezdett felőrölni ez a helyzet,oda jutottam, hogy testileg is kijött minden baj, betegségek, ezért elkezdtem járni egy pszichiáter januárban, és elkezdtem sportolni, hogy kizökkenjek ebből az egészből, hogy tudjam én mit szeretnék, mert már mást se csináltam mint kétfelé próbáltam megfelelni és már semmit se csináltam, ami rólam szólt volna.
És most nagyon sanszos, hogy terhes lettem, a szeretőmtől, azt hittem nem is lehet normál úton babám, alig 3 hónapja is ezt mondta a dokim, mindig védekeztünk, kivéve 1 alkalmat (tudom az én hibám!!!) még ennek tudatában is és most mégis késik és pozitív lett 5 teszt is… még ha halvány is a csík. Teljesen tanácstalan vagyok, és megfordult a fejemben, hogy a férjemmel felneveljük, hogy Neki mondjam el, ne másnak. Az se biztos, hogy az én fizikai (lombikok és az azt követő műtétek miatt) állapotomban kitudnám hordani, annyi kérdés van még…. A pszichiáterem most van szabi, 10 nap múlva tudok menni hozzá..
Nem is tudom mit várok itt :( Egyszerűn akik ismernek el se hinnék, hogy ez van velem.
Nincs kivel beszéljek, ezt barátoknak elmondani ebben a helyzetben nem lehet.
Könnyű ugyan a pálya széléről belebeszélni más ember életébe, de remélem, hogy soha nem fogod megbánni a döntésed és boldogok lesztek. Egy gyerekkel vannak gondok, de minden meg fogja érni, majd meglátod!! Nem számít ki a biológiai apja,az számít ki lesz mellette az elkövetkező években nap mint nap.
Sok örömet és boldogságot!!!
Nagyon jól döntöttél.
Már akkor a 3. hónapba lehetsz, biztos boldogok lesztek a babával, más nem számít.
Szeptemberre várjátok?
Jó egészséget kívánok.
Ezidáig csak olvastalak, de most meg kell szólalnom, mert el szeretném mondani, hogy nagyon jó, hogy így döntöttél.
Sok boldogságot kívánok nektek!
Szia!
Kívánom, hogy jól alakuljon az életetek a babával együtt és a férjeddel megoldódjanak a gondjaitok!Nagyon nehéz lehetett meghozni ezt a döntést.
Tudom, hogy irtam mast is, de most csak eröt es beket kivanok nektek.
Biztosan meg lehet oldani jol is a helyzetet. Kivanom hogy sikerüljön.
Sziasztok,
Hát nagyon átrágtam a dolgokat, és végüla megbeszélt időpontban nem menetem el az orvoshoz, hogy elvetesssem a babát. Megtartjuk, jelen állás szerint a férjemmel és a szerető jelenléte nélkül. Ennek a lebonyolítását, hogy és mit fogunk kommunikálni még átbeszéljük, minden eshetőségre felkészülve.
Nagyon ledobbentem mert nagyon hasonlo a tortenetunk par kulonbseggel.
A ferjemmel mi is sokaig voltunk egyutt es szerettuk egymast de a baba nem jott ossze. Kulonmentunk.
Talalzkotam valakivel es ott meg (ironikus az elet) par het utan(!) jott a baba, amivel a baratom nem tudodd mit kezdeni es szetmentunk.
En a babat megtartottam es a legjobb dontes volt a vilagon amit meghozhattam. Azert jo hogy anyagilag rendezett az eletem de igy is egyedul vagyok a picivel de megeri.
En a helyedben elgondolkoznek,hogy tenyleg annyira lelki tarsad e az akit megtudsz csalni tobb honapon keresztul. A szakitas a ferjemmel nekem is nagyon nagyon nehez volt de mostmar a tavlatbol nezve ugy erzem ,hogy szerettem de mar nem szerelemmel, de eleinte majd belehaltam ugy fajt, hiaba dontottem en.
Most erzem ugy hogy majd egyszer tudom hogy talalkozok olyan valakivel akivel jo lesz es a dontesem sem bantam meg a babaval kapcsolatban hiszen mar annyira vartam ra.
Remek jó ez a recenzó, tényleg alaposan körüljártad és mindenre kiterjedően elemezted a problémát.
Csak egy pár észrevételt szeretnék hozzáfűzni.
2.a
Az igazság mindig kiderül.
Költözhetnek bárhová, a család tudja, és óhatatlan, hogy valaki el ne szólja magát.
Még a természetes gyereknél is előfordul, hogy megkérdőjelezi a szülei valódiságát, pl. a mi kisebbik fiunk is azzal fárasztott minket úgy 9 éves korában, hogy szerinte nem mi vagyunk az ő szülei. Aztán ráhagytuk, jó, nem mi vagyunk, és akkor mi van.
De ha a felvetésnek van valóságalapja, akkor vigyázni kell, hogy reagálunk a gyerek szavaira.
2.b
A szeretőt mindenképpen távol kell tartani szerintem, nagyon megzavarja a kisgyereket. Kb úgy, mint egy örökbefogadott gyereket, ha felbukkan a vér szerinti szülő.
Azt is óvatosan, korának megfelelően és nem túlragozva kell adagolni, hogy egy másik bácsi a biológiai apuka - de addig van pár év, amíg kérdezgetni fogja.
Én is sok sikert kívánok, és ha lehet, majd egy fényképet a babáról!
Kedves Topicindító!
Elolvastam a fórumot és szerintem nagyon gondold meg a döntésedet. Jelenlegi kusza helyzetedben három megoldást látok, ha már beavattad mindkét "apukát" a titokba. Az egyszerűség kedvéért a férjed legyen Zsigmond, a szerető mondjuk Ottó.
1. variáció: az abortusz. Szerintem ez a lehető legrosszabb megoldás. Igaz úgy tűnik, hogy rövid távon megszabadulsz a félrelépésed fizikai következményétől. Viszont hosszú távon egyrészt hogy fogsz elszámolni a lelkiismereteddel? Másrészt ez a döntés valszeg Zsigmondtól is el fog távolítani, hiszen miatta kötöttél ki Ottó karjaiban, mivel két évet szex nélkül igen nehéz lenne kibírni. És miatta kellene végigcsinálnod ezt a tortúrát, meg utána a életed végéig tartó lelki terhet cipelni. A gyerek szempontjából is ez lenne a legrosszabb megoldás és a Te szempontodból is, hiszen talán soha nem jön össze egy újabb terhesség. Egyetlen előny, hogy Ottótól megszabadulsz.
2. variáció: Megtartjátok a babát. Zsigmonddal elmentek egy ügyvédhez és felvázoljátok a jelenlegi helyzetet, hogy gyermeketek fog születni házasságon belül, akit Zsigmond a nevére vesz és sajátjaként nevel. Megkérdezitek az ügyvédet, hogy a biológiai apukának milyen jogai vannak ilyenkor, kérhet-e apaságit, belekontárkodhat-e bármibe. Aztán döntötök annak függvényében, hogy mi a jogi lehetőségek tárháza.
2a: Ottónak azt hazudod, hogy elvetetted a gyerekét, és most utálod és soha többé nem akarod látni. Felmondasz a munkahelyeden, más városba vagy külföldre költöztök, a gyereknek csak egy apukája lesz: a férjed. A külvilágnak vagy azt mondjátok, hogy összejött a sokadik lombik, vagy azt, hogy sok lombik után spontán összejött a baba. Zsigmond és a gyerek itt fognak a legkevésbé sérülni, hagyományos családként fogtok élni. Csináltok sok pocakos képet, ahol Zsigmond pózol a pocakkal, meg a szülőszobán a gyerekkel. Hátrány: kiderülhet az igazság.
2b: Zsigmond a nevére veszi a gyereket, ketten nevelitek, ő lesz "Zsigmond apuka". Ottóval közlöd, hogy megtartod a gyereket, Zsigmond lesz az apukája, aki neveli, de ha ő is tartani akarja a gyerekkel a kapcsolatot, akkor lehet ő "Ottó apuka", a "biológiai apuka". Minden második hétvégén elviheti a gyereket, meg karácsony másnapján, meg a nyáron egy-két hétre. Bemutathatja a szüleinek is, de kéritek bizalmasan kezelni a helyzetet. A külvilágnak max azt mondjátok, hogy Zsigmonddal nem jött össze a sokadik lombik sem, és ezért Ottó önzetlenül felajánlotta, hogy segít, ő volt a spermadonor.
Sok sikert a döntéshez!
Bizony nem foghúzás!
És megvan az esély, hogy utána többet sose lehet gyereke.
Saját maga döntött,de nem tiszta elmével.
Más állapotban van. A hormonszintje megemelkedett,a teste igyekszik megtartani a magzatot. Be és kiszámíthatatlan. Szülés után ugyanez zajlik le a nőkben.
Csak most találtam meg a topikot.
Egy szuszra végigolvastam.
Nem is akartam írni mert elég sok hozzászólás született, de itt a végére megfogalmazódott bennem két dolog.
Függetlenül attól, hogy az élet mit tud produkálni és valós-e a topik.
1. Nem tudom elképzelni, hogy valaki, aki olyan sok mindenen ment keresztül testileg és lelkileg, mint te azért, hogy legyen gyereke, ilyen hidegen és tárgyilagosan tud beszélni az abortuszról. Az jutott eszembe, hogy a párkapcsolati problémád, a szeretőddel való rendezetlen kapcsolatod, az egészségügyi gondjaid mellé még a hátadra veszed egy abortusz fájdalmát és feldolgoznivaló tényét... hááát... reméljük elég hosszú lesz az életed, hogy mindezt rendbe tedd a pszichiátered segítségével (az is elég erősnek tűnik, hogy nem pszichológushoz, de már pszichiáterhez jársz.... sok sikert!!!)
2. Fontolóra venném, ha a helyedben lennék, hogy a férjed tényleg a lelki társad e azzal együtt, hogy mennyi megpróbáltatáson mentél keresztül és gond nélkül, simán elküld abortuszra, nem törődve VELED, csak azért, hogy a saját hiúságát és önbecsülését óvja, nem foglalkozva a tiéddel. Azok után, hogy tudott a külső kapcsolatodról, egy esetlegesen becsúszó terhességről... sőt... elvileg régen el is fogadta.... szerintem egy lelki társ nem ilyen...
Mindezek után én csak az kívánom neked, hogy meg tudj békélni a döntéseiddel és találd meg a boldogságod!!! (azért az abortusz nem egy foghúzás....)
Egyre jobban az az érzésem, hogy ez egy kamutopik.
Sőt!
Nem is nő írta.
Csak sajnos az illető nincs megáldva Németh László-i tehetséggel, mert bár az íráskészsége jó, a női lélek rejtelmeiben abszolút nem járatos. Inkább egy kockafejű informatikust vélek itt szórakozni vagy valamilyen mérnököt.
Kizártnak tartom, hogy egy NŐ, aki a teherbeesés érdekében már átesett több petebeültetésen, komplikáción, műtéteken - amikor végre megfogant, elvetesse!
*
További jó szórakozást, kedves corn80, mi is szívesen olvastuk a szívszakajtó történeted, ráérünk.
Sok szerencsét a továbbiakhoz!
Gondolom az a történet sok mindenre ráébresztett és remélem, hogy sok kérdés megválaszolásra került benned.
Ez baromi jo.
Most mert ugy döntött, ahogy döntött, most osztjatok az eszt.
Eddig mindenki irta, hogy tegye ezt, tegye azt, mondja igy.
Most döntött valahogy, ahogy nektek nemtetszik, akkor jön, hogy minek inditott közvelemenykutatast.
Eddig is remeltem, hogy sajat maga fog dönteni, es nem itteni sugallatra.
Sziasztok!
Egyetertek Veletek.
100 % ig egyetértek veled.
más aki átmegy 4x ilyenen, földhöz verné a seggét ha teherbe esne, bármim áron.
Ő meg közvélemény kutatásra adja a kérdést nevetséges.
Szerintem te nem is akartál gyereket. Soha!
És nem is fogsz akarni.
Különben nem gondolkoznál, megtartsad-e. Fel se merülne, hogy nem!
Amikor majd késő lesz, verheted a fejedet a falba!
De ha többé mégsem lehet gyereked,ezt a topicot azért olvasd majd el,úgy jó 20 év múlva.
Fájni fog minden betű amit leírtál.
Ugyanis csoda nem történik havonta.
En gratulalok a döntesedhez, eddig nem szoltam hozza a topikhoz, mert en valahol ezt a lepest lattam a legkisebb rossznak.
Sejtem, min mentel keresztül, amig eljutottal idaig.
Kivanok nektek sok eröt, neked lelki megnyugvast, legyen most elsö megint a kapcsolatotok, es ha az rendben van, meglesz az alap barmi mashoz is.