Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lehetetlen helyzet...
Létrehozva: 2014. február 26. 14:22
Fogalmam sincs hol kezdjem…Régebben már fórumoztam itt, akkor még lombik témában, most bevallom csináltam egy új nicket. A férjemmel túl vagyunk négy sikertelen lombikon, sajnos miatta csak ilyen úton lehetett volna kisbabánk. Közben a kezelések miatt nálam is felléptek komplikációk, műtétek, volt úgy is, hogy talán sosem lesz gyermekünk. Ez a házasságunkat nagyon megviselte, bár lelkileg összetartozunk, de a testiség szépen elmaradt a kapcsolatunkból és végül oda jutottunk, hogy 2 éve semmi. Közben 3 hónapra el is költöztem, majd vissza. Lett valakim… Elmentünk párterápián, nem segített sokat, kaptunk pár érdekes tanácsot, köztük olyat is, amit nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen hallunk, csináljak mással gyereket és együtt felneveljük a harmadik fél tudta nélkül, mert nem tudok a férjemre férfiként nézni a szexben, mivel nem tud gyermeket nemzeni. Mindeközben éppen a kialakult helyzet miatt vagy sem mi még inkább összecsiszolódtunk lelkileg, szellemileg… Szakítottam a szeretőmmel, aztán hónapok múlva összejöttünk újra. Mielőtt köveket dobálnátok a férjem is tudta, hogy van valakim, de nem akart erről beszélni, egyszerűen nem volt téma ez! Közben a harmadik fél belém szeretett, talán kicsit én is, de amíg a férjemmel eltudom képzelni, hogy együtt öregedjünk meg, hogy bármit megbeszéljünk, a legjobb barátom, az igazi társam, addig vele valamiért nem, mivel a lelki közösséget megkaptam otthon, ezért így én sosem nyitottam felé. Fogalmam sincs a férjemnek van e valakije, de nem is érdekel, azt hiszem 2 év szex nélküli kapcsolatban úgy vagyok vele mint ő, nem is akarom tudni. „Szép” életünk van, kívülről a tökéletes pár vagyunk, kertes ház, kutya, barátok, utazások stb… mindenünk megvan.
Engem meg belülről elkezdett felőrölni ez a helyzet,oda jutottam, hogy testileg is kijött minden baj, betegségek, ezért elkezdtem járni egy pszichiáter januárban, és elkezdtem sportolni, hogy kizökkenjek ebből az egészből, hogy tudjam én mit szeretnék, mert már mást se csináltam mint kétfelé próbáltam megfelelni és már semmit se csináltam, ami rólam szólt volna.
És most nagyon sanszos, hogy terhes lettem, a szeretőmtől, azt hittem nem is lehet normál úton babám, alig 3 hónapja is ezt mondta a dokim, mindig védekeztünk, kivéve 1 alkalmat (tudom az én hibám!!!) még ennek tudatában is és most mégis késik és pozitív lett 5 teszt is… még ha halvány is a csík. Teljesen tanácstalan vagyok, és megfordult a fejemben, hogy a férjemmel felneveljük, hogy Neki mondjam el, ne másnak. Az se biztos, hogy az én fizikai (lombikok és az azt követő műtétek miatt) állapotomban kitudnám hordani, annyi kérdés van még…. A pszichiáterem most van szabi, 10 nap múlva tudok menni hozzá..
Nem is tudom mit várok itt :( Egyszerűn akik ismernek el se hinnék, hogy ez van velem.
Nincs kivel beszéljek, ezt barátoknak elmondani ebben a helyzetben nem lehet.
Sziasztok,
Tisztábban lássátok a képet, azért is döntöttem így, mert a férjemmel szeretnék élni, és ezen a kapcsolaton dolgozni! A szeretőmmel amúgy is a szakítás határán voltunk, egy idő után a csak szex sem hozza meg a kívánt hiánypótlást, hülyén hangzik, de így van, már nem vágytam arra, hogy csak úgy együtt legyünk...
Nem tudom elképzelni se, hogy vele éljek és az egy jó kapcsolat legyen.
Viszont rettenetesen kiborúlt attól, hogy megtartanám, őt teljesen kizárva a történetből.... És valahol megértem :S
Se jogi, se családi bonyodalmakat nem szeretnék, és főleg nem családit és nem a férjem miatt írom, mert ott nem titok a történet, de ha a szerető megjelenik az életünkben, akkor azt nehéz lenne megtartani kettőnk közt kizárva a családot és a barátokat. Ennek se magamat, se a férjemet nem teszem ki. Nem arról van szó, hogy ne szeretnénk, de nem minden áron.
A jövő még sokmindent tartogathat, most is megtörtént a csoda, és amúgy a vizsgálatok szerint minden tökéletesen normális (mármint ami edddig nem volt az...fizikai és egyéb hormonális dolgok), szóval lehet ez egyszeri csoda, de én bízom benne, hogy valamikor a férjemnek tudok szülni egy kisbabát!
Én nem foglak lehurrogni, mint a többiek a döntésed miatt, viszont kérdeznék.
Mi fog megoldódni szerinted?
Úúú..
Biztos vagy benne, hogy ez lesz a sok döntési verzió közül a legkevésbé rossz? Most még rövid távon lehet, hogy ezt látod jó megoldásnak, de később is meg fogsz tudni birkózni a lelkiismereteddel?
Mennyire vagy stabil egzisztenciálisan, anyagilag? Lenne segítséged, ha egyedül bevállalnád a gyereket?
Elveteted?
A gyereket, aki spontán fogant abban a testben, ami a lombikot is kilökte magából?
Akkor inkább a pasikat választod, és a dialektikát?
Anyám borogass!
Sajnálom, hogy erre a döntésre jutottál,nem értem,hogy ha ennyire szerettél volna gyereket, most miért veteted el.Egyedül is fellehet nevelni, ha nem is lenne könnyű.
Nagyon megfogod bánni.
Egyet még továbbra sem értek végigolvasva a topicot. Ha elveteted a babát attól még az alapprobléma továbbra is fennáll. Akkor is kell választanod előbb utóbb a férjed, a szeretőd, vagy az egyedüllét között. Majdnem ugyanaz marad a szituáció mint babával (jó azért egy kicsit kevésbé lesz bonyolult) és még egy jó adag lelkifurdalással is meg kell majd küzdened.
Akkor miért nem a baba elvétele előtt öntesz tiszta vizet a pohárba? Esetleg az abortusz után is mindent ugyanott akarsz folytatni mint előtte?Egy férj akivel testvér módjára éltek és egy szerető aki nem igazán a társad, csak egy szexkapcsolat?
Szerintem nagy hiba lenne elvetetni a babát.
Négy sikertelen lombik után elvetetni a spontán fogant gyereket?? gondolkodj már egy kicsit!! Ezért küzdöttél, megkaptad amit szerettél volna, most meg nem kell, mert a körülmények nem ideálisak?? Szerinted lesznek valaha is?
Nem akarok vészmadárkodni, de nagyon bánni fogod te ezt jópár év múlva.
Hát én biztos nem vetetném el...végre lesz egy gyereked. Azt megértem miért van/volt szeretőd, szex nélkül nem lehet élni, 2 évet kibírni. Azt viszont annyira nem, hogy miért akarod elvetetne. Nem vagyok abortusz ellenes, viszont ha nem vágytál volna erre titokban, tuti védekeztél volna. Ez az amikor az ember szeretné hogy valami vagy valaki végre megoldja az ügyét :)
Én nem vetetném el, átgondolnám ha minden kötél szakad fel tudnám-e nevelni a gyereket egyedül. Én a leírtak alapján valószínűnek tartom hogy a férjed bevállalná. Viszont egy valammi motoszkál a fejemben: ha nem akartál semmiféle kötődést a szeretődhöz miért mondtad el neki, és a férjednek miért nem tudtad megígérni hogy nem lesz szeretőd... tudom nehéz helyzetben vagy...de szerintem a férjeddel már semmi köze a kapcsolatotoknak a házassághoz, inkább jó barátság és megszokás.
Semmi esély rá hogy újraélesszétek a szexet a kapcsolatotokban?
Ha nincs akkor ne a férjedet válaszd...nem véletlen mondom...tapasztalatból.
Sok szerencsét és kitartás!!!
Igen elmondtam.
A probléma ott van, hogy mindketten akarják :S A férjem úgy ha a másik fél nem kerül képbe többé (megértem)..... A másik pedig azt mondja ne tartsam meg csak ha vele, mert neki ez nagyon rossz érzés stb.... gondolom nem kell részleteznem.
Átgondoltam a héten és nem tartom meg, ez így egy örökös feszültség, bonyodalom, ma egyek megbeszélni a dokival a részleteket, mert igazából fogalmam sincs mi és hogy történik ilyenkor.
Köszi mindenkinek a véleményt!
Pont ezért gondolom, hogy helyesen cselekedett. Azért tiszta lap, mert így nem lehet olyan feltételhez kötni az esetleges együttmaradást, ami hazugságon alapul.
Épp elég sebből vérzik ez a házasság, miért lenne jó még egy? Ezt Ti. is érzi.
Mindenesetre drukkolok, hogy sikerüljön rendbe tennie a dolgait és maga és a gyerek számára a lehető legmegnyugtatóbb döntést hozza meg.
Szia!
Mivel a T.I. elmondta a szeretőjének,hogy mi a helyzet,innentől kezdve az egész téma tárgytalan. A sorrendet ettől függetlenül furcsállom. (Pláne annak tudatában,hogy lehet,hogy elveteti..)
Ha valóban a férjével akar maradni (mindegy,hogy szerelemből e vagy kényelemből), akkor neki kellett volna először elmondani. Mert elképzelhető,hogy feltételeket kötött volna ki. (Pl. a szerető kihagyását...)
Azért annyit még hozzáfűznék: a nagy őszinteség jegyében a T.I. azért nem mondta el már jóval korábban a férjnek,hogy szeretője van, csak azt gondolja,hogy a férje úgyis tudja..Könnyen lehet,hogy a hétvégi "vallomáskor" a férj duplán kapja a pofont...
De mindezek ellenére természetesen a legjobbakat kívánom!
Üdv.: V. A. Lucky
Fura módon?
Mégiscsak a szeretőé a gyerek. Fura gondolkodások van...
Topikindító nem szereti a férjét. Legalábbis őszinte szerelemmel biztosan nem. Különben nem tett volna ilyet vele.
Érzésem szerint egyszerűen a férjjel maradni a kényelmes, a biztonságos, a megszokott.
Jól tette, hogy a szeretőnek szólt először, mert ez a tiszta lap.
Fogalmam sincs hogy megy ez, de szerintem, ha egy férfinek alapos gyanúja van arra, hogy a gyerek az övé, akkor simán fordulhat a bírósághoz.Nem is értem, hogy miért írod azt, hogy ez abszurd. Maximum csak azért, mert olyan ritka, mint a fehér holló. De gondold meg, fordított esetben, ha egy anya azt mondja a bíróságon, hogy szerinte Kovács Pisti a gyerek apja, akkor bizony Kovács Pistit DNS vizsgálatnak vetik alá, akár tetszik, akár nem. Semmi extra nincs itt,csak fordított a felállás.
Egyébként meg, ha én a szerető helyében lennék, és gyanakodnék, akkor elintézném magánúton, úgy, hogy még az anya se tud róla. (Nehogy azt írd, hogy ez lehetetlen, mert egy hajszálat simán lehet szerezni bárkitől, ha az ember akar.) És csak a biztos tényekkel fordulnék akár az anyához, akár a bírósághoz.
Egyszerűen nem érzem társamnak, ő mindent tökéletesen tud és csinál az élet minden területén és az a jó, ha úgy történnek a dolgok, ahogy azt ő gondolja, nehéz ezt jobban megfogalmazni. Amúgy igen vonz tud figyelmes lenni, néhány órára, de pár nap útán ha együtt vagyunk mellette magányosnak érzem magam.
"És azt el tudnád képzelni, hogy visszatalálsz a férjedhez? "
Nem tudom erre most a választ, de a vele az eltöltött idő minden percét élvezzük, ezért nem is értem miért alakult így a kapcsolatunk :(
Mi baj a szeretőddel, amiért nem tudnál vele élni? De szexuálisan meg vonz?
És azt el tudnád képzelni, hogy visszatalálsz a férjedhez?
El, és örült neki, az ő álláspontja költözzünk össze és vállaljuk, ó hány nő szeretné ezt hallani..? Aztán mikor elmondtam, hogy én nem igazén tudok közös jövőt elképzelni, már kevésbé örült. Arra, hogy mi legyen a gyerekkel nem tértünk ki, mármint nem kérdezte, hogy akkor elvetetem e vagy sem… (ez talán most jobb is így, mert ezt előbb magamban szeretném átgondolni)
Hogy miért ez a sorrend? Több oka is van,mindkettőnek elmondom, ezt már eldöntöttem, a férjem szombaton jön haza egy üzleti útról, hétvégén magam akartam ezt átgondolni, ezért nem beszéltünk, azt már tudom kivel nem, de azt még nem, hogy ha a férjemmel igen, akkor az egy 100%-os igen lenne e? Milyen hatással lenne az életünkre, stb... ezer kérdés, és most van rá egy hetem, hogy átgondoljam, hogy én akarom e ezt a babát így.
Végigolvastam a hozzászólásokat, látom, elég vegyesek a vélemények.
Én nem ítéllek el, a helyzet már adott, most az a legfontosabb, hogy amennyiben a saját egészséged nem látja kárát, akkor megtaláld a gyerek számára a lehető legjobb megoldást úgy, hogy minden érintettel őszinte vagy. Eltitkolni nem látom értelmét, mert ha letagadod, és kiderül, az sokkal rosszabb. Az biztos, hogy ha valóban a férjeddel szeretnétek felnevelni, akkor rendbe kell tennetek a dolgokat, hogy újra visszatérjen közétek a szexualitás, és egyikőtöknek se legyen szüksége harmadik félre, mert lehet bármilyen elnéző a férjed, egyszer nála is betelhet a pohár (azt nem is említem, mi lesz akkor, ha talál egy nőt, akinek minden téren megfelel majd).
Látom, a szeretővel már beszéltél. Ő hogyan reagált? És a férjednek mikor mondod el? Lehet, hogy szerencsésebb lett volna előbb vele beszélni, de most már mindegy.
Minden esetre nagyon jó egészséget kívánok Neked is és a babának is, remélem, minden rendben lesz a várandósságod ideje alatt, és utána is.