Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lehetetlen helyzet...
Létrehozva: 2014. február 26. 14:22
Fogalmam sincs hol kezdjem…Régebben már fórumoztam itt, akkor még lombik témában, most bevallom csináltam egy új nicket. A férjemmel túl vagyunk négy sikertelen lombikon, sajnos miatta csak ilyen úton lehetett volna kisbabánk. Közben a kezelések miatt nálam is felléptek komplikációk, műtétek, volt úgy is, hogy talán sosem lesz gyermekünk. Ez a házasságunkat nagyon megviselte, bár lelkileg összetartozunk, de a testiség szépen elmaradt a kapcsolatunkból és végül oda jutottunk, hogy 2 éve semmi. Közben 3 hónapra el is költöztem, majd vissza. Lett valakim… Elmentünk párterápián, nem segített sokat, kaptunk pár érdekes tanácsot, köztük olyat is, amit nem hittem volna, hogy egy ilyen helyen hallunk, csináljak mással gyereket és együtt felneveljük a harmadik fél tudta nélkül, mert nem tudok a férjemre férfiként nézni a szexben, mivel nem tud gyermeket nemzeni. Mindeközben éppen a kialakult helyzet miatt vagy sem mi még inkább összecsiszolódtunk lelkileg, szellemileg… Szakítottam a szeretőmmel, aztán hónapok múlva összejöttünk újra. Mielőtt köveket dobálnátok a férjem is tudta, hogy van valakim, de nem akart erről beszélni, egyszerűen nem volt téma ez! Közben a harmadik fél belém szeretett, talán kicsit én is, de amíg a férjemmel eltudom képzelni, hogy együtt öregedjünk meg, hogy bármit megbeszéljünk, a legjobb barátom, az igazi társam, addig vele valamiért nem, mivel a lelki közösséget megkaptam otthon, ezért így én sosem nyitottam felé. Fogalmam sincs a férjemnek van e valakije, de nem is érdekel, azt hiszem 2 év szex nélküli kapcsolatban úgy vagyok vele mint ő, nem is akarom tudni. „Szép” életünk van, kívülről a tökéletes pár vagyunk, kertes ház, kutya, barátok, utazások stb… mindenünk megvan.
Engem meg belülről elkezdett felőrölni ez a helyzet,oda jutottam, hogy testileg is kijött minden baj, betegségek, ezért elkezdtem járni egy pszichiáter januárban, és elkezdtem sportolni, hogy kizökkenjek ebből az egészből, hogy tudjam én mit szeretnék, mert már mást se csináltam mint kétfelé próbáltam megfelelni és már semmit se csináltam, ami rólam szólt volna.
És most nagyon sanszos, hogy terhes lettem, a szeretőmtől, azt hittem nem is lehet normál úton babám, alig 3 hónapja is ezt mondta a dokim, mindig védekeztünk, kivéve 1 alkalmat (tudom az én hibám!!!) még ennek tudatában is és most mégis késik és pozitív lett 5 teszt is… még ha halvány is a csík. Teljesen tanácstalan vagyok, és megfordult a fejemben, hogy a férjemmel felneveljük, hogy Neki mondjam el, ne másnak. Az se biztos, hogy az én fizikai (lombikok és az azt követő műtétek miatt) állapotomban kitudnám hordani, annyi kérdés van még…. A pszichiáterem most van szabi, 10 nap múlva tudok menni hozzá..
Nem is tudom mit várok itt :( Egyszerűn akik ismernek el se hinnék, hogy ez van velem.
Nincs kivel beszéljek, ezt barátoknak elmondani ebben a helyzetben nem lehet.
Nem tudom,mi ennek manapság a törvényes módja. Önmagában a gyanú (gondolom) nem elég,hogy hatóságilag vizsgálják. Magán úton fizethetne érte,de abba meg nyilván a család nem egyezne bele..(T.I. és férje)
Szép is lenne,ha a szomszéd Karcsi bejelenti,hogy szerinte ez a gyerek az övé,tessék kivizsgálni..(Bár Abszurditánban még ez is elképzelhető..)
Szia!
Korábban leírtam: a szerető már most is vasárnapi apuka (elvált, van egy gyereke).
Ha a férj felvállalja,hogy felneveli sajátjaként a gyereket, akkor (nem is kicsit) zűrös helyzet elé néznek: A szeretőnek joga van kérni,hogy a gyerek az ő nevét viselje. A szerető majd minden második hétvégén betoppan,hogy lássa a gyerekét. A férj ezt nyilván nem fogja jó szemmel nézni,ezért nagy valószínűséggel két kimenetele lehet a dolognak: 1, a gyereket a szerető ellen neveli,mikor az már fogékony erre. 2, elválik és otthagyja zűrös "asszonykáját" és a szeretőt,hogy nevelgessék a gyereket- kiszáll ebből a cirkuszból. A T.I. pedig leírta korábban,hogy nem szerelmes a szeretőbe,csak egy kis futó kaland volt,ő a férjét szereti..
Szerinted? Melyik jobb? A fenti zűrös helyzet vagy az,hogy a férjével (remélhetőleg) szeretetben nevelik a gyermeket,mint sajátjukat.
(Ha később a gyermek számára kitudódik a szitu,arra is írtam megoldást..)
Tudnia KELL..persze..de a kutyát nem érdekli (az érintetteken kívül), hogy kié a gyerek. A kollégák nyilván úgy tudják majd,hogy a férjé..A kórházban szintén ez lesz a helyzet..(És akkor nem kell KOVÁCS Pistinek anyakönyvezni a SZABÓ családba..)
De ennek már nincs jelentősége,mert a T.I. elmondta a szeretőjének. (Fura módon nem a férjének először,ezzel le is mondva a lehetőségről,hogy a férje esetleg csak úgy vállalta volna a babát,hogy a szerető nem lesz a család életének állandó szereplője..)
Ezek szerint a szeretőd volt az első, akinek elmondtad.
És mit szólt? Hogyan fogadta? Mesélj...
Férjednek mikor tervezed elmondani?
Egy vallomáson túlvagyok, hát nem volt könnyű, de még hátra van a férjem..
Köszi mindenkinek a véleményt és a hozzászólást.
Nyilvánvalóan úgy értettem, hogy mindez kiderül...
És itt nem törvényről van szó, hanem arról, mi a helyes. És az nem helyes, ha valaki elől eltitkolják, hogy van egy gyereke.
Egyébként sem értem, miért gondolkodnak úgy az emberek, hogy a gyerek elsősorban az anyáé, és csak másodsorban az apáé, így az, hogy egy férfi tudhat e arról, hogy van egy gyereke az csupán apró részlet...
Szerencsére a topikindító, ahogy korábban írta, ha megtartja a babát, mindkettőnek elmondja...
Gyönyörű logikai bukfencet alkottál.
Az a férfi,aki elől eltitkolják hogy van egy gyereke,nem érzi magát sehogy.
Egy dolog hogy törvény szerint joga lenne hozzá,de ha nem tudatják vele,akkor ezzel a jogával nem tud élni.
Hát akár...
De azért, ha szeretőben csak egy halvány gyanú ébred, akkor bizony ki fogja deríteni, hogy az övé-e a gyerek. Márpedig akkor az igen nagy szívás.
De most nem azért, de nem érzed, hogy ez mennyire, etikátlan, erkölcstelen és undorító lenne a gyerek apjával szemben?
Itt nem az a kérdés, hogy kinek lesz lelkiismeret furdalása, meg álmatlan éjszakái, hanem az, hogy hogy érezhet az a férfi, aki elől eltitkolják, hogy van egy gyereke.
Attól mert nem ő szüli meg ugyan olyan joga van a saját gyerekéhez, és tudnia KELL a létezéséről.
Igen,értem amit mondasz. Erre írtam én azt,hogy nem tudjuk,hogy a szerető mennyit tud a T.I. állapotáról. Mert azt gondolom tudja,hogy a férjével babát szeretnének. Feltételezem,hogy a lombikról is tud. Na és akkor itt a kérdés:tudja e a szerető,hogy mikor volt az utolsó lombik- és hogy az sikertelen volt,illetve mikor lesz a következő beültetés. Ha nem ennyire tájékozott és csak felületes információi vannak,akkor be lehet adni a szeretőnek,hogy a FÉRJTŐL van a baba..(akár simán- lombik nélkül is. Volt már rá példa nem is egy,hogy a sikertelen beültetések után,mikor a pár már gyakorlatilag feladta, mégis bekopogott a gólya..Mindezt természetesen,beavatkozás nélkül. Egy ilyen sztorival a T.I. is előállhat..)
Szóval még ha együtt dolgoztak is,akkor is simán el lehet ezt hitetni.(És mintha írta volna a T.I. is,hogy ő maga is úgy tudta,hogy természetes úton nem lehet gyereke,ezért nem védekeztek..vagy v.mi ilyesmi..Gondolom akkor a szerető is azt hiszi,hogy nem lehet normál úton baba= ergo biztos a pocaklakó egy sikeres lombik eredménye..)
Több HIHETŐ verziót lehet tehát "tálalni"...
Ja én nem a lelkiismereti problémákra gondoltam. Hanem arra, hogy esténként azon fog agyalni, hogy Vera néniről kiderült, hogy Gizi ismerősének az ismerőse, aki viszont jó barátja a szeretője kislányának az iskolatársának. Lehet, hogy elmondták neki valahogy?
Az öt éves osztálytalálkozóinkon is mindig olyan vad dolgok derülnek ki, persze a mosdóban, nem pedig a bemutatkozásokon...
Szerintem egy multinál se képzelhető el, hogy ne jusson a szeretője tudomására a baba.
Rossz éjszakák.. Szerintem mindez természet/habitus kérdése. Van, aki könnyen lerázná a szeretőt,van,akinek meg lelkiismereti problémái lennének. És itt jön a képbe az,hogy nem ismerjük egyik szereplőt sem...
Nem tudjuk,milyen is az a munkahely..Ha egy nagy multi,ahol még csak nem is egy emeleten dolgoznak,csak néha-néha összefutottak v.mi kapcsán,akkor lazán elkerülheti. Megint más a helyzet,ha egy helyiségben voltak..De akkor még mindig nem tudjuk,mennyit tud a T.I. helyzetéről a szerető. Ha csak azt,hogy a férjével gyereket akarnak/lombikoznak,akkor elújságolhatja boldogan a munkahelyén,hogy összejött a baba..(Gondolom a többi munkatárs orrára amúgy sem kötné rá,hogy félred*gtam 'oszt lebabázok..)
De mint lentebb olvastam,el akarja mondani a szeretőnek. Lelke rajta. (De nem kell jósgömb ahhoz, hogy így BIZTOS millió gond szakad a nyakába,amit a szerető bevonása nélkül nagy valószínűséggel elkerülhetne..De mindenki a maga szerencséjének/szerencsétlenségének a kovácsa...)
Mindezektől függetlenül őszintén sok boldogságot kívánok a T.I-nak a babázáshoz..
Tartsad meg,a következményeket vállalva tárd fel a szitut az érintettek előtt. Meglepő dolgok fognak feltárulni előtted a jellemüket illetően. Amelyik így vállal,ő életed társa,a képlet tök egyszerű,ne agyalj rajta.
Most őszintén,képes lennél egy életet elvetetni,csak azért mert kicsit kavartál? Abortusz után sokkal szarabbul éreznéd magad,mint most.
Igen, szerintem is igazad van!
Egyébként gratulálok a terhességhez, szívből kívánom, hogy sok örömed legyen benne! Még ha a kezdet most egy kicsit nehéz is!
Hát lehet nem voltam érthető. De TI-nek volt két nagy problémája. Az egyik, hogy nem esett teherbe. Mondjuk ezt elég könnyen megoldhatta volna egy donoros inszemmel, vagy a legközelebbi bárban egy egyéjszakás kalanddal.
Volt egy másik problémája, egy nem jó házasság. Ezt is meg lehetett volna oldani mondjuk, ha dolgozik rajta, vagy ha elválnak. A szeretősdi, főleg egy ilyen helyzetben nem éppen a legjobb megoldás. Bááár bevállhat, ha mindhárom fél benne van, sok-sok házasság működik így hosszú távon. De lehet, hogy nem ezek a legboldogabb házasságok, nem tudom.
Na TI viszont szépen összekeverte a két problémát, és most lett egy harmadik - jó nagy - problémája. Egy lehetetlen helyzet, amibe senki se szeretne kerülni.
Hozzáteszem, szerintem azért nem reménytelen. Elvégre onnantól, hogy eldönti, megtartja a babát a dolgok már úgyis mennek a maguk útján. (Én semmiképp nem vetetném el, szerintem nagyon rossz döntés lenne.) Amikor a környezete is tudomást szerez a terhességéről igazándiból neki már nem lesz sok dolga, hanem a többiek férj és szerető fognak dönteni. (Kizártnak tartom, hogy a szeretője ne jöjjön rá, hogy övé a gyerek.) Az a rossz a helyzetben, hogy nem nagyon tudja majd befolyásolni őket. Viszont egy idő után kialakul minden, ha TI kellőképpen rugalmas, akkor boldog lehet egyedülálló anyaként, vagy akár a férjével felnevelhetik közösen, akár marad a szerető, akár nem. Nem ideális helyzet, akárhogy alakul is, de ki az akinek ideális helyzet jutott ebben az életben?
Egy csomó lehetőség... De sehol garancia arra, hogy nem derül ki. Márpedig, aki azt akarja, hogy ne derüljön ki, az biztos akar lenni. És könnyen elkezd nyugtalankodni az ember, és jönnek a rossz éjszakák...
Egyébként komolyan gondolod, hogy ha egy helyen dolgoznak, és ő elmegy táppénzre, akkor nem fogja tudni a munkahelyen MINDENKI, hogy terhes? Ne légy már ennyire naiv. Egyik kolléganője se fogja soha felhívni telefonon, és megkérdezni, hogy mi van vele?
Én a másodikra szavazok:-)
Őszinteségre nagyon.
Én biztosan megbánnám valamikor, ha szerettem volna gyereket, aztán olyankor és úgy jött, ami messze nem ideális, és elvetetném.
Volt egy hasonló esetem, akkor a természet megoldotta, spontán vetéléssel.
De én akartam volna azt a gyereket is, a többi érintett is.
Szerintem akarhogy is dontesz, jobbat tenne Neked is,ha beszelnel a ferjeddel is meg a szeretoddel is,meg a dontes meghozatala elott. Plane ha pszire van szukseged,akkor nehez lehet egyedul megbirkoznod egy ilyen nehez helyzettel-nem azt mondom,hogy dontson mas helyetted, azt,hogy akarod-e tenyleg a babat, csakis Teneked kell eldontened-de akarhogyan is dontesz, szukseged van es lesz tamogatasra olyan ember/emberek reszerol,akik szeretnek es becsulnek es szivesen melletted allnak a nehez helyzetekben is!
Szoval szerintem vegy egy nagy levegot, es allj ele a ferjednek is meg aztan a szeretodnek is,vallalva a pillanatnyi konfrontalodas lehetoseget-merthogy szukseged van rajuk ahhoz,hogy a legjobb dontest tudd meghozni!
"Ezt honnan tudod? Vannak erről valahol adatok? Mert ha nem, akkor csak találgatsz."
Ja, persze, hogy találgatok. Tudomásom szerint meddőnek tekinthető az a pár, ahol két év alatt nem jön össze a gyerek. Ha minden ilyen esetben lombikozni rohannának a felek, a lombik programot kultiváló intézmények nem bírnák kielégíteni az igényeket.
Munkatársaim között 6 db. 30 és 40 év közötti gyerektelen nő van. Egyikük sem lombikozik. Egyikükről tudjuk, hogy nem akar gyereket. Ő védekezik. A többi öt szeretne, de nekik a lombik nem opció. Egyik nagyon vallásos, nem fér bele az elveibe a lombik. Kettő aszongya, lesz ami lesz, nem védekeznek, ha összejön 40 alatt jó, ha nem, ennyi volt. A további 2 hosszútávra gyerekmentes életet programált be. Olyan munkákat is vállalnak.
Natika, nehéz megérteni, de hidd el, sokan elvannak gyerek nélkül is.
1 hét múlva kontroll UH, addira eldöl az is, hogy lesz e szívhang. A tablettás abortuszra van 2 hetem, hogy eldöntsem, a hagyományos módszert nem választanám..... Nem döntöttem, két lehetőség van nem tartom meg és halgatok... megtartom és mindkettőnek elmondom. Lehetne e második másként is, de nem igazán tudom elképzelni, hogy egy ilyen hazugságot lemenedzseljek akár egy életen át.
Volt időpillanat mikor mindent megadtam volna a babáért, de most a körülények miatt nem tudok örülni, illetve ez igy hazugság, mert van pár pillanat, mikor igen :S
És?
Mi lesz most?
Mit döntöttél?
Hogy lenne különböző kérdés?
Egy olyan házasságba, ami nem áll biztos alapokon nem korrekt gyereket szülni. A gyerek szempontjából!
Nem így értettem.
Totális függésben van tőled, és szerintem leginkább ez az oka, hogy nem nézel rá férfiként.
Én sem tudnék olyan emberre felnézni, férfiként tekinteni, aki elviseli, hogy nem szexelek vele, de mással igen, őt totálisan elutasítom, "kuncsorog" simiért, pusziért, ölelésért (akkor is, ha te is szívesen teszed) és elviseli, hogy utána max. a jobb keze okoz neki örömet. Mindezt éveken keresztül.
Viszont ragaszkodsz hozzá, mert ez így kényelmes neked. Van egy jó barátod, aki a csillagokat is lehozná neked az égből, mindent elvisel, eltűr.
Nem hiszem, hogy ez neki így tényleg jó, és neked sem. Hosszú távon pedig egyenesen mérgez.
Fiatalok vagytok még, neked kellene erősnek lenned és pontot tenni a dolog végére.