Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megható: így szerették a 10 napot élt kisbabát
Létrehozva: 2014. február 7. 17:30
Fájdalmasan kevés időt tölthettek szülei is testvérei a beteg kisfiúval.
Nők Lapja Café: Megható: így szerették a 10 napot élt kisbabát
Nők Lapja Café: Megható: így szerették a 10 napot élt kisbabát
"Vállalja a szülő a beteg gyereket? A gyerek is vállalja a betegségét? Neki nincs választása. "
Ezt egyszerűen és érthetően fogalmaztad meg.
Sajnos, sokan eddig már nem látnak el. Elmerülnek abban, hogy mekkora hős az a szülő, aki beteg vagy fogyatékos gyereket nevel, még akkor is, ha tények ismeretében vállalta azt. És a beteg gyerek helyzete, élete, jövője, szenvedése valahol elvész a szülők hősiességének oltárán.
Hát nem vagyunk egyformák.
Vállalja a szülő a beteg gyereket? A gyerek is vállalja a betegségét? Neki nincs választása.
Szerintem meg az a beteges, ha valaki tudatosan úgy hoz létre egy új életet, hogy annak csak 10 napi haldoklás legyen a sorsa.
Ugye, ugye, támogatod az euthanáziát, ha az érintett dönthet? Hát itt az érintett nem dönthetett. Senki sem kérdezte tőle, hogy kíván-e világra jönni, hogy 10 napig kínlódjon, aztán meghaljon. Arról meg végképp nem, hogy szegényke 10 napos nyomorult életét ne tárják a világ elé!
Az utolsó terhességemnél a korom miatt voltam genetikai vizsgálaton is. Szomszédasszonyom szintén velem egykorú, ő meg nem ment. Azt mondta, vállalják úgyis a gyereket, ha beteg. (szerencsére egészséges lett)
Lehet. Nem tudom.
Egy már élő gyereknél biztosan így tennék.
Egy párhetes magzatnál nem.
Én sem szeretnék megszülni egy olyan babát, akiről tudom, hogy súlyos beteg. De azt is el tudom képzelni, hogy ilyenkor az ember minden szalmaszálba próbál kapaszkodni, hogy azt gondolja, hátha mégis meg tudják menteni, hátha valami csoda történik... a remény hal meg utoljára, azt mondják.
Ez így van.
Érdekes lenne azért tudni, akik már kerültek ilyen helyzetbe, előtte hogyan gondolkoztak erről. Nem biztos, hogy nagy arányban másképp.
Nekem volt abortuszom, mert nem akartam gyereket, és spirál mellett estem teherbe. Tehát én mindig így gondolkoztam, számomra az élet nem egy abszolút szentség. Lehet ebbe belemagyarázni sok mindent, csak fölösleges (ezt nem neked írom,csak a várható reakciókra:-)).
Ezzel csak azt akartam mondani, ha kiderült volna egy várt magzatról, hogy az élettel nem összeegyeztethető betegsége van, nem hiszem, hogy meg akartam volna szülni. A gyerekemnek akarjak ilyen rosszat, akit szeretek, és a legjobbat akarom neki? nekem ez lenne az önzés.
Senki nem tudja megítélni a helyzetet addig, amíg maga is ugyanabba nem kerül.
Van az úgy, hogy teljesen másképp döntünk akkor, amikor ott állunk a probléma előtt, mint ahogy előtte gondoltuk volna.
Én is így gondolom.
A második eset meg, huhh, nem is mondok inkább semmit.
Persze mindenkinek más a véleménye, én az ilyen dolgokban meglehetősen földhözragadt vagyok, értelmetlenül biztos nem szeretnék szenvedni semmilyen eszme érdekében.
Volt már olyan eset is, amikor egy ikreket váró daganatos beteg kismama az élete árán is vállalta a szülést, ő meghalt, a két gyerek megmaradt. Őt is felmagasztaltá emiatt, holott szeritem csak felelőtlen volt. :(
A videóban mondták, hogy milyen rendellenességgel született a gyerek, vagy hogy tudták, hogy beteg, és mégis vállalták? Csak mert én nem tudtam lefordítani...
A magyar szöveg csak azt írja,hogy a szülés után "már tudták, hogy a csöppség nem fog soká élni".
Ez egy nagyon szép és megható videó.
Semmi rosszat nem látok a dologban...nekik bizonyára ez segített, és fog segíteni az iszonyatos veszteség feldolgozásában. Azzal, hogy közzétették, talán más, hasonló cipőben járó embereknek is tud segíteni. Akkor meg már megérte.
Persze ertem, h mit akartal. S jo is lenne, ha a melyen vallasos embereknek legelabb termeszetes lenne, hogy soha nem bantjuk embertarsunkat.
Persze nyilvan a testvereket felkeszitettek, hogy rovid ajandek lesz a kistestver, de megelni nekik szornyu lehet akkor is.
Jah, az elejen elhangzott, ezutan megjegyezted, hogy hogy lehetttek elitelok. Aztan ilyen hozzaszolas nem erkezett, csak az, hogy ki mit tenne, de te ismet megjegyezted, hogy lehettek ilyenek. A ketto kozott en nem olvastam semmi elitelot. Mivel eppen a ketto kozott szoltam hozza, ugy gondoltam megkerdem Melyik hozzaszolasaban lattal negativot a ket hozzaszolasod kozottiekbol.
Hogy olvassak mar egy kicsit a vegere ok lettek onzok, ez is egy velemeny, bar mikor a hozzaszolast te vagy en irtam meg nem volt leirva. Azaz latnok vagy :)
Azt irod ne itelkezzen senki, ennek ellenere szerinted onzo az, aki elveteti a beteg gyereket.
Nagyon jól megfogalmaztad, amit én gondolok erről. Egyszer belefutottam olyan videókba a youtube-on, ami halott gyerekek emlékére készült, arról is az jutott eszembe, én biztos nem tennék ilyet fel...
...de persze, nem tudhatjuk, ki hogyan tud ilyesmit feldolgozni, amíg nem próbáltuk. Én hálisten még nem próbáltam.
Az elvetetett magzat szenved kb. 20 percig.
A súlyos fejlődési rendellenességgel megszülető baba szenvedése tarthat 10 percig, 10 napig, de akár 10 évig is. Vagy tovább. EZ nem mindegy.
A kereszténységben és a zsidó vallásban az emberi élet szent, akkor is, ha egy meg nem született gyermekről van szó. (Én sem vetetném el, lehet megkövezni.)
Ezt ne keverjük már ide.
Olvasgass egy kicsit, a végére már ők lettek az önzők.
Beteges világ ez, hogy így gondolkodik a többség.
Én egyáltalán nem vagyok vallásos, nem hiszek semmi természetfelettiben. De úgy gondolom, hogy ha egy babát elvetetnek, az mindig a szülő önzőségéből történik. Még ilyen helyzetben is, mert a szülő az, aki nem akar bajlódni a beteg gyerekkel. Mondom ezt úgy, hogy támogatom az eutanáziát, abban az esetben, ha az érintett dönt úgy, hogy nem akar tovább élni, de itt ugye nem erről van szó. És mondom ezt úgy, hogy valószínűleg én sem tartottam volna meg, de nem tömjéneztem volna magam olyan álszent kifogásokkal, hogy az ő érdekében teszem, mert ez nem igaz.
Azt pedig nem tudhatjuk, hogy szenvedett-e. Általában a legtöbb rendellenesség a bőven a 12. hét után derül ki. Ekkorra pedig az "abortusz" mindig szenvedéssel jár a babára nézve. Tehát akkor BIZTOSAN szenvedett volna.